Holdújév

Név

Az ünnep mandarin kínai neve Chūn Jié, ami "Tavaszi Fesztivált" jelent. Ezért az angolul beszélő kínaiak gyakran "Tavaszi Fesztiválnak" nevezik, annak ellenére, hogy az ünnep mindig a téli hónapokban, januárban vagy februárban van. Nevét a hagyományos kínai írásban 春節, a szárazföldi Kínában és Szingapúrban ma használatos egyszerűbb írásban pedig 春节. A Kínai Köztársaság az 1910-es években kezdte használni ezt a nevet, miután a legtöbb dologban az európai naptárat kezdte használni.

Ezt megelőzően az ünnepet általában csak "újévnek" hívták. Mivel a hagyományos kínai naptár többnyire a Hold változásán alapul, a kínai újév angolul "Lunar New Year" vagy "Chinese Lunar New Year" néven is ismert. Ez a név a "Luna", a Hold régi latin nevéből származik. Az ünnep indonéz neve Imlek, ami a régi kínai naptár hokkien szavából származik, és ezért szintén olyan, mintha "holdújévet" mondanánk.

Az ünnep másik régi neve Lìchūn volt, ami "kora tavaszt" jelent. A kínai nyelvben ez egy különleges elnevezés is, amely a Nap helyét jelöli minden évben február 4. és 19. között, amikor a Nap 45-30°-kal előrébb áll, mint a tavaszelső napján. Az elnevezést ma már nem gyakran használják a kínai újévre. Tajvanon az igazi Lichun 1941 óta "Farmer nap" néven ünneplik. A két kínai újév közötti év, amelyben nincs ilyen, a házasságok szempontjából balszerencsésnek számít.

Chūn Jié hagyományos kínai írással (felül) és a könnyebbik változatban

Az újév napja

Állat	Kínai		Dátumok
	Hagyományos.	KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG
Patkány	鼠		1996. február 19.	2008. február 7.	január 25, 2020
Ox Tehén	牛		1997. február 7.	január 26, 2009	február 14, 2021
Tigris	虎		1998. január 28.	február 14, 2010	február 25, 2022
Nyúl	兔		1999. február 16.	február 3, 2011	január 27, 2023
Sárkány	龍	龙	2000. február 5.	január 23, 2012	február 14, 2024
Kígyó	蛇		2001. január 24.	február 10, 2013	január 19, 2025
Ló	馬	马	2002. február 12.	január 31, 2014	február 21, 2026
Kecske	羊		2003. február 1.	február 19, 2015	február 26, 2027
Majom	猴		2004. január 22.	február 8, 2016	január 14, 2028
Kakas Csirke	雞	鸡	2005. február 9.	január 28, 2017	február 2, 2029
Kutya	狗		2006. január 29.	február 16, 2018	február 17, 2030
Disznó	豬	猪	február 18, 2007	február 5, 2019	január 20, 2031

A kínai újév mindig újholdkor kezdődik, amikor a Hold a Föld és a Nap között van, és az éjszakai égbolton teljesen sötétnek tűnik. Mivel az újhold körülbelül minden 29,53. napban van, de a XIII.Gergelypápa által meghatározott év 365,2425 nap hosszú, a kínai ünnep minden évben más-más napra esik. A kínai naptár minden alkalommal hozzáad egy 13. hónapot, hogy az évszakok a megfelelő helyen legyenek, így az újév első napja mindig január 21. és február 20. között, a tél első napja utáni 2. vagy 3. újholdkor van. A jobb oldali táblázat az egyes kínai újévek napját mutatja meg 1996-tól 2031-ig.

Egy kép, amelyet megérinthetsz, hogy megmutasd a különböző évek kínai újévének napjait.

Hagyományos számolás

A múltban a kínai császárok nem egy helyről számolták az éveiket. Ehelyett akkor adtak nevet korszakoknak (évcsoportoknak), amikor csak akartak. Mivel még mindig minden újév ünnepén megváltoztatták a számozását, egy új korszak első éve csak néhány nap hosszú lehetett. Erre példa a Tang idején a "Kaiyuan 1. éve", amely körülbelül egy hétig tartott Kr. u. 713-ban. Ugyanígy Kínában és Kelet-Ázsia szerte az emberek nem nulláról számolták a korukat, vagy nem adtak hozzá egy évet minden születésnapjukon. A születést az 1. évük kezdetének tekintették, és az újév 7. napján, amelyet népünnepnek (Rénrì) neveztek, még egy évet hozzáadtak. Ez egy régi történetből ered, amely arról szólt, hogy egy Nüwa nevű istennő teremtette az összes állatot. Azt a napot, amikor az embereket teremtette, mindenki közös születésnapjaként használták. Így az emberek néha már néhány órával a születése után 2 évesnek nevezték azt a csecsemőt, aki az újév 6. napján született. (Ma Kínában sokkal elterjedtebb, hogy az életkort nullától kezdve számolják, és a születésnapoknál éveket adnak hozzá, mint az angol nyelvű országokban.)

Az új év állatai

A kínaiak az időt 2 különböző karakterlista segítségével tartották, amelyeket angolul a 10 égi szár és a 12 földi ág néven ismerünk. A Shang-dinasztia idején a szárak a hét 10 napját jelentették, mindegyikhez saját nap tartozott, és a király különböző elhunyt családtagjainak különleges ajándékot adtak. Az ágak a Jupiter közel 12 éves pályájának részei voltak, amelyet a Nap körül tesz meg. Mindegyikről azt mondják, hogy jin (sötét vagy női) vagy jang (világos vagy férfi), így ha összeillesztjük őket, 60 párból álló listát alkotnak. (A jelenlegi lista 1984-ben kezdődött és 2043-ban ér véget.) Később azt is mondták, hogy minden egyes szár az 5 kínai elem egyikének - fa, tűz, föld, fém vagy víz - felel meg, és minden egyes ágról azt mondták, hogy egy-egy állatot jelöl: Patkány, ökör és tehén, tigris, nyúl, sárkány, kígyó, ló, kecske, majom, kakas és csirke, kutya és disznó. A Han-kínai lista a "fapatkány" évével kezdődik; a tibeti lista nagyjából ugyanez, de a "tűznyúl" évével kezdődik.

Ma már a kínaiak nem használják ezeket a listákat az órák, napok vagy évek számolására, de sokan még mindig odafigyelnek arra, hogy melyik év melyik állatának születésekor született valaki. Az európai állatövhöz hasonlóan egyesek úgy gondolják, hogy az év állata megváltoztathatja valakinek a gondolkodását és a viselkedését. Még azt is gondolják, hogy megváltoztathatja, hogy egy házasság boldog lesz-e vagy sem. Az újságok fizetnek az íróknak, hogy adjanak ötleteket arra vonatkozóan, hogy a különböző állatok milyen szerencsét hoznak a következő héten. Sok szülő még a gyermeke születését is egy-két éven belülre időzíti, hogy a legjobb állatjelet kapja: egy kínai általános iskolában előfordulhat, hogy az osztálytermek tele vannak "arany sárkányos" diákokkal, de érezhetően kevesebb "koszos patkány" van. Aki mégis hisz az ilyesmiben, annak fontos megjegyezni, hogy a hagyományos kínai naptárban az év a megszokottól eltérő időpontban kezdődik. Az emberek mondhatják, hogy 2017 a "Kakas és a Csirke éve", de a 2018 januárjában vagy február elején született emberek még mindig "Kakasok" és "Csirkék" lesznek, a 2017 első heteiben születettek pedig még mindig "Majmok".

Történelem

A kínai hagyomány szerint a kínai naptár a Sárga császár uralkodásának 60. évében, i. e. 2637-ben kezdődött, és az újév ünneplése is ebben az évben kezdődött. Amennyire ma már tudjuk, ennél sokkal kevésbé régi. Az időszámítás fent említett régi módszereinek egy része legalább i. e. 1250-ig, a Shang-korig nyúlik vissza. A legtöbbet már a Zhou-kor (Kr. e. 11.-3. század) is ismerte. Az 5 elemet és a kis pontokat a Han (Kr. e.2. század-2. század) állította fel. Kelet-Kínából a naptár és az újév olyan közeli helyekre is átterjedt, mint Vietnam (i. e. 111), Korea (i. sz.270 előtt), Japán (604) és Tibet (641 körül). Követte a tengerentúli kínaiakat is új hazájukba, Thaiföldre, a Fülöp-szigetekre, Indonéziába, Malajziába és más helyekre.

A Shang királyok (Kr. e. 16-11. század) minden év telén különleges ajándékokat adtak isteneiknek és halott családtagjaiknak. A Zhou-korszakban, i. e. 1000 körül az emberek már a mai őszközépi fesztiválhoz hasonló aratási ünnepeket tartottak. Idővel a köznép is elkezdte megajándékozni isteneiket és halott családtagjaikat, akárcsak a királyok. Az aratási ünnepek egy része megszűnt hálaadás és az elmúlt év ünneplése lenni. A magok elültetése előtti időszakra helyeződtek át, és a következő évre vonatkozó jókívánságokká és a szerencse ünneplésévé váltak.

A korai Han-korban az emberek az újév 7. napján, a népünnepélytől számolták a születésnapjukat. Az állatok születésnapjainak sorrendjét úgy tartották, hogy újév napján a kakasok és a csirkék, másnap a kutyák, az azt követő napon a sertések, 4-én a kecskék, 5-én az ökrök és a tehenek, 6-án a lovak, majd az emberek. Körülbelül ugyanebben az időben az emberek elkezdtek bambuszt égetni, hogy hangos zajjal köszöntsék az újévet és elriasszák a rossz dolgokat.

A Három Királyság végére (3. század) az emberek elkezdték gondosan kitakarítani otthonukat, nagy családi vacsorákat tartani, és a kínai újév előtti napon késő estig fennmaradni. Az 5. században, a Csin-kor végére ezek a dolgok a kínai élet általános részévé váltak. Néhány taoista mágus már a Han vagy a Csin idején is készíthetett puskaport, de a 9. században, a Tang végén már biztosan rendelkeztek vele. A következő évszázadok során a tűzijátékok és petárdák felváltották az égő bambuszt, mint a rossz elűzésének és az újév beköszöntésének módját.

A Han idejére már megjelentek a sárkánytáncok. Az emberek úgy gondolták, hogy a kínai sárkányok, mint Yinglong és Shenlong, olyan istenek voltak, akiknek hatalmukban állt, hogy a folyók és csatornák vize merre menjen, és hogy a felhők vize mikor hulljon eső formájában. Mivel ez nagyon fontos volt a földművelés szempontjából, a sárkánytáncok az év minden szakában előfordulhattak, amikor esőre volt szükség. A mai sárkánytáncok különböző részei különböző időpontokban kezdődtek, némelyik legalább olyan régi, mint a Song (kb. 1150), mások pedig nagyon újak, mint például a fekete fényben világító speciális festék használata.

Az oroszlántáncok valószínűleg újabbak voltak. Kínának azóta nincsenek saját oroszlánjai, amióta az emberek Afrikából elterjedtek a világ többi részén. A legkorábbi kínai könyvekben szereplő oroszlánok a Han-császárnak ajándékozott ajándékok voltak Párthia és más népek részéről, akik a kínai és római üzleteket összekötő Selyemút mentén éltek. A 8. században már a Tangok alatt és Japánban is volt oroszlántánc, de az emberek még mindig úgy gondoltak rá, mint egy idegen táncra, amelyet a buddhisták használtak. Ma az emberek "északi" és "déli" fajta oroszlántáncokról beszélnek. A speciális északi fajta a déli Song alatt (12-13. század) kezdődött. A különleges déli fajta később, talán a Ming-korban (14-17. század) kezdődött Guangdongban.

Más változások részeként a japán Meidzsi császár 1873-ban elrendelte, hogy az újév ünnepét január1-jén tartsák. Ma már a legtöbb hagyományos japán ünnepség is ezen a napon zajlik, nem pedig a kínai újévvel egy időben. 1928-ban a Kínai Nacionalista Párt megpróbálta a kínai ünnepeket is január 1-jére átállítani, de ez teljesen kudarcot vallott, mivel a kínaiak tiltakoztak, vagy figyelmen kívül hagyták az új törvényeket, és a megszokott módon folytatták.

1965-ben néhányan megpróbálták megváltoztatni Indonézia kormányát, és csökkenteni a hadsereg erejét. Ez nem sikerült, és Suharto azt mondta, hogy az indonéz kommunistáknak dolgoztak, akik Mao Ce-tung kommunista Kínájával működtek együtt. 1967-ben Suharto segített törvényeket hozni a kínai nyelv és kultúra használata ellen, beleértve a kínai újév megünneplését is. Ezeket a törvényeket csak Suharto 1998-as bukása után változtatták meg. Indonézia néhány évvel később, 2003-ban a kínai újévet mindenki számára nemzeti ünneppé tette.

1967-ben, Mao Ce-tung kulturális forradalmának részeként a KNK kormánya nem ünnepelte és nem engedélyezte a hagyományos újév alkalmából a munkából való különleges szabadnapot. Az Államtanács azt mondta, hogy Kína népének "meg kell változtatnia a szokásokat", és "forradalmasított és harcos tavaszi fesztivált" kell tartania. A nyilvános ünneplés Deng Xiaoping nyitás politikájának idején, az 1980-as években tért vissza. A kormány különösen a sárkány- és oroszlántáncot segítette, mivel úgy gondolta, hogy az a kínai nép különleges kultúrájának része. 2000 óta a kínai újév a Kínai Népköztársaság egyik aranyhetének számít: az első napokban három nap fizetett szabadnapot tartanak a munkából, és a két hétvégét körülötte áthelyezik, hogy 7 napos ünnep legyen. Ezek az aranyhetek egy hasonló japán ötletet másoltak.

2015-ben Hassanal Bolkiah szultán szigorú új törvényeket hozott a kínai újév brunei megünneplésére vonatkozóan. Ez a karácsonyról szóló korábbi hasonló törvényeket követte, és része a hagyományos iszlám jog bevezetésének az országban.

Egy mandzsu üzletember Yingkou-ban, aki a kínai újév előtti napon, valamikor az 1910-es években a pénz istenét, Cai Shen-t fogadja otthonában.


Yao Wenhan képe a kínai újévről a 18. századi Kínában


Egyfajta oroszlántánc a Song alatt

Események

Kína szárazföldi része

Kínában az emberek általában igyekeznek legalább az ünnep első néhány napján együtt lenni a családjukkal. A kínaiak nagy száma és a szülővárosuktól távol dolgozó sok ember miatt ez a "tavaszi utazás" (chunyun) minden évben a legnagyobb népmozgás a világon.

A házakat teljesen kitakarítják. Régebben az ünnep előtti napokban áldozatokat mutattak be az isteneknek és a halott családtagoknak. A hagyományos év utolsó napjának ("szilveszter") estéjén "újraegyesítési vacsora" történik. Az idősebb és házas emberek a fiatalabbaknak készpénzt adnak piros borítékban, amelyet mandarin kínaiul hongbao, kantoni nyelven laisee néven ismernek. A Kínai Központi Televízió hosszú műsort rendez, sok sztárszínésszel, énekessel és táncossal. Általában ez a legnézettebb tévéműsor a világon minden évben. Az utóbbi időben a reklámjai is a világ legdrágábbjai közé tartoznak, bár még mindig elmaradnak az amerikai Super Bowl reklámjai mögött.

A gyerekeknek nem kell korán lefeküdniük és éjfélig fennmaradniuk. 12 óra körül nyilvános tűzijátékkal és magán petárdázással köszöntik az új évet. A gyerekeknek azt mondják, hogy ezek egy "Nian" ("Év") nevű szörnyetegre emlékeznek, akit a kínai újévkor a város hangos zajától és fényes fényeitől ijesztettek el a régmúltban. Vannak, akik telefonálnak vagy SMS-t és e-mailt küldenek, hogy "Boldog új évet!".

Az újév első napjaiban sokan meglátogatják nagyszüleik, szüleik és más rokonaik, valamint legközelebbi barátaik otthonát. Több hongbao is adható. A templomokban különleges vásárokat is tartanak, sok utcai étellel. A nagyobb városokban pekingi opera- és harcművészeti bemutatókat, valamint oroszlán- és sárkánytáncot tartanak. Az oroszlántáncosok általában két embert tartanak egy-egy oroszlánban. Az emberek zöld növényekkel és hongbao-val etetik az oroszlánokat, az oroszlánok pedig megtartják a pénzt, és kiköpik a növényeket. A sárkánytáncosok általában rudakon tartják a sárkányt, és egy másik táncos által tartott gyöngyöt kergetnek. A sárkányok nagyon hosszúak lehetnek. Eddig a leghosszabb 2012-ben Hongkongban volt. Az valamivel több mint 5,6 kilométer hosszú volt. Hongkong versenypályáján különleges lóversenyeket is rendeznek. Az újév 3. napján rendezett nagy versenyre néha 100 000 ember is eljön, ahol oroszlántáncot és más műsorokat is tartanak. Guangzhou számos különleges virágfesztivált tart.

Az újév első teliholdjának napját lámpásfesztiválnak nevezik. Sok utcát és házat régi papírlámpásokkal díszítenek fel. Régen ez volt az év azon kevés napjainak egyike, amikor a sok pénzzel rendelkező családok asszonyai kimozdulhattak otthonukból. A közeli utcákon sétáltak a cselédjeikkel, és köszönhettek a családjukon kívüli embereknek. Ez a mai napig azt okozza, hogy a fesztiválról az embereknek a fiatal felnőttek jutnak eszébe, akik találkoznak a leendő férjükkel vagy feleségükkel.

Tajvan

Tajvanon a legtöbb esemény és hagyomány ugyanaz, mint Kínában. A legfontosabb különleges esemény a Yanshui Méhkaptár Tűzijáték Fesztivál, ahol a tűzijátékot egyenesen a nézőkbe lövik. A találat állítólag szerencsét hoz, de ez régebben nagyon veszélyes volt. Ma az emberek speciális védősisakot (sisakot) és vastag ruhát viselnek, hogy megvédjék magukat a tűztől és a tűzijátékoktól. Egy másik különleges esemény a "Handan mester bombázása" Taitungban, ahol az emberek petárdákat dobálnak egyenesen a felvonulás tagjaira, akik csak piros alsóneműt és törölközőt viselnek. A tajvani hakka népnek is van egy ilyen hagyománya, ahol petárdákat dobálnak a városokban felvonuló sárkánytáncosokra. A sárkányt aztán a tánc végén elégetik. A tajpeji városi lámpásfesztivál szintén az ünnep nagy részében zajlik, nem csak a végén lévő 1 napos lámpásfesztivál alatt.

Fülöp-szigetek

A kínai újév nemzeti ünnep a Fülöp-szigeteken. Az emberek nem kapnak pénzt munka nélkül, de akinek mégis dolgoznia kell a "különleges nem munkanapon", az a szokásos fizetés 130%-át kapja. Binondóban - amelyet néha a világ legrégebbi kínai városának tartanak - sok hagyományos ünnepséget tartanak, például oroszlán- és sárkánytáncot. Lakói igyekeznek visszafizetni minden tartozásukat az újév előtt.

2001-ben Davao City leállította a tűzijátékok használatát, mert az emberek túlságosan sokat ártottak maguknak. Vezetőjük, Rodrigo Duterte lett az ország elnöke, és azt mondta, hogy mindenhol le akarja állítani a tűzijátékot. Elnökként azonban mindeddig továbbra is hagyta, hogy az emberek használják őket.

Indonézia

A kínai újév (indonézül: Imlek) egynapos nemzeti ünnep Indonéziában. A kínaiak legalább a 15. század óta élnek ott, amikor Zheng He Ming Yonglecsászár hajóival meglátogatta a szigeteket, és még többen jöttek, amikor Hollandia gyarmatként tartotta a szigeteket. Suharto 1967-ben megakadályozta, hogy az indonéziai kínaiak megünnepeljék a kínai újévet. Néhányan 1965-ben megpróbálták leváltani a kormányt, és Suharto azt mondta, hogy indonéz kommunisták és kínai barátaik tették ezt. A dolgok Suharto 1998-as bukása után megváltoztak, és Indonézia 2003-ban a kínai újévet mindenki számára nemzeti ünneppé tette.

Most, hogy újra rendben van, az indonéziai kínaiak ugyanúgy ünneplik az ünnepet, mint a kínaiak. A bevásárlóközpontokban gyakoriak a sárkány- és oroszlántáncok, és néha különleges leárazásokat tartanak, hogy a kínaiak új (gyakran piros) ruhákat vásárolhassanak az ünnep alkalmából. Indonézia nagy részén az emberek nem használhatnak tűzijátékot, de néhány városban, például Jakartában megengedik a petárdák használatát.

Néhány régebbi kínai hagyomány még mindig él Indonéziában. A Fülöp-szigetekhez hasonlóan az emberek megpróbálják visszafizetni a tartozásukat az újév előtt. Az emberek arra is törekednek, hogy az ünnep alatt ne adjanak kölcsön pénzt, mert úgy gondolják, hogy akkor egész évben kölcsönözniük kell majd. Az újév előtti napon kinyitják az ajtókat és az ablakokat, hogy "kiengedjék az óévet", és az emberek másnap korán kelnek, hogy ne lustálkodjanak egész évben. A piros pénzes borítékokat (hokkien: âng-pau) újév napján reggel adják át, nem pedig az azt megelőző esti vacsorán. Sokan tesznek különleges kirándulást Indonézia valamelyik kínai templomába valamikor az ünnep alatt.

Szokás még mindig ételt hagyni az asztalon a halott családtagoknak, és az újév kezdetén megajándékozni őket. A csirkét általában fejjel, farokkal és lábakkal együtt eszik, ami a "teljességet" mutatja. Fehér rizst esznek, de friss fehér tofut nem, mert a kínai kultúrában a színe miatt egyesek a halálra és a balszerencsére gondolnak.

Malajzia

Malajzia nagy része két napot kap szabadnapot a kínai újév alkalmából: magát az újévet és az azt követő napot. A legnagyobb ünnepségek Kuala Lumpurban a Petaling Street környékén, George Townban a Kek Lok Si templomban, Ipohban és a Jonker Street-en Malakkában zajlanak. Egyesek még mindig azt a hagyományt követik, hogy a második napon a férjes asszonyok meglátogatják a szüleiket, miután a kínai újév napján meglátogatták férjük családját. A legtöbb kínai malajziai a nemzeti ünnep rövidebb hossza ellenére egész héten szabadságot vesz ki a munkából. A hagyományos kínaiak az újév 3. napját arra használják, hogy meglátogassák az elmúlt 3 évben elhunyt családtagjaik nyughelyét; azok, akiknek nincs haláleset a családjában, otthon maradnak.

Szokatlan hagyomány Malajziában a "nyitott ház" vacsorák ötlete, különösen az ünnep 2. és 3. éjszakáján. A különböző fajú és vallású vendégeket, barátokat, sőt idegeneket is beengednek, hogy együtt élvezzék a nagyszabású vacsorákat. A malajziai kormány még saját "nyitott házakat" is tart a közösségi házakban.

Az újév kezdetén tartott tűzijáték mellett sokan az ünnep 9. napján is meggyújtják a tűzijátékot, hogy megünnepeljék a Jáde Császár, a kínai istenek főnöke születésnapját. Ezen a napon különleges hokkien újévet tartottak, a történet szerint a hokkien népnek egyszer a múltban 8 napig kellett elbújnia a rablók elől egy cukornádföldön. E történet miatt sok cukornádat használnak a kínai újév maláj díszítésére.

A teochew-stílusú Yusheng, egy hal- és tésztaétel, különösen gyakori Malajziában, ahol "yee sang"-nak vagy "prosperity toss"-nak nevezik. Egy serembani étterem az 1940-es években úgy kezdte el rávenni az embereket, hogy jó szerencsét hozva a levegőbe dobálják, és az emberek annyira jól szórakoztak, hogy azóta is ezt csinálják. Igazából 7 részből kell állnia, és az ünnep 7. napján kell elfogyasztani, de az emberek ma már más módon is fogyasztják. Egy másik gyakori étel a "gőzhajó", egyfajta tenger gyümölcsei forró fazék. Más kínai helyekhez hasonlóan Malajziában is gyakori a narancs és a mandarin fogyasztása és ajándékozása. Különleges hagyomány, hogy a barát vagy férj nélküli nők egy narancsot dobnak a tengerbe, hogy férfit találjanak. Néhányan már a telefonszámukat is ráírják a narancsra, amit eldobnak, és a férfiak csónakkal mennek ki a gyümölcsért.

Malajziában az iszlám és a hinduizmus hívei közül sokan szintén elkezdtek pénzzel teli piros borítékokat adni - amit a malajziaiak "ang pow"-nak hívnak a hokkieni âng-pau névből - saját ünnepeiken, mint például az Eid ("Syawal") és a Divali ("Deepavali"). Az iszlám ang pow általában arab mintájú, a hindu pénzek pedig gyakran lila színűek.

Szingapúr

Szingapúrban, Malajziához hasonlóan, nemzeti ünnep a kínai újév és az azt követő nap. Sok "gőzhajós" forró fazék vacsorát is rendeznek. A kormány 1972-ben megtiltotta, hogy az emberek saját tűzijátékot használjanak az ünnep alatt. Mivel aggódtak, hogy az emberek kevésbé találják majd szórakoztatónak a következő ünnepet, a következő évben, 1973-ban elindították a Chingay Parade-ot. 1977-ben indiaiak és malájok is csatlakoztak a felvonuláshoz, amely az újév 8. napján történik. A felvonulás mára Ázsia legnagyobbja lett, több mint 10 000 ember vesz részt rajta, és a kínai évkör minden állatát és a pénz istenét, Cai Shen-t ábrázoló kocsikat is felvonultatják. Több mint 100 ezren jönnek el, hogy személyesen is megnézzék, és milliók nézik a televízióban. Még mindig vannak kormányzati tűzijátékok, és a szingapúriak most már bambuszrudak összeütögetésével zajonganak az ünnep alatt.

Az ünnepi bevásárlások és utcai műsorok a kínai negyedre összpontosulnak. Kívánságfája tele van kártyákkal, amelyek az emberek reményeit és álmait mondják el. A kártyák eladásából származó pénzt a környék idősek számára létrehozott tevékenységközpontjára fordítják.

A belvárosban az ünnepet a kínai művészetek és szokások bemutatására használják. A kínai művészetek fesztiválja az 5. napon kezdődik, és az ünnep hátralévő részében egészen a lámpások ünnepéig tart. A Nemzeti Galéria, a Bélyegmúzeum és az Ázsiai Civilizációk Múzeuma az ünnep egyes napjain ingyenesen engedi be az érdeklődőket. Szingapúrban több mint 10 éve rendeznek nagy oroszlántáncversenyt, amelyre Délkelet-Ázsia más országaiból érkeznek csapatok. Az újév 15. napján, a lámpásfesztivál idején a Marina Bay úszó platformján és a vízparton a Hongbao folyó bemutatót tartják.

Brunei

A kínai újév, az azt megelőző és követő nap, valamint a lámpásfesztivál nemzeti ünnepek Bruneiben. Az országban az 1930-as és 40-es évek óta nagy számban élnek kínaiak, és a szultán néha eljön az újévi ünnepeikre. 2015 óta azonban Brunei szigorú iszlám törvényeket hozott, amelyek megpróbálják megakadályozni, hogy a muszlimok részt vegyenek a kínai ünnepségeken, vagy akár csak megnézzék azokat. Az oroszlántáncot csak az utolsó brunei kínai templomban, a kínai iskolákban és a kínaiak otthonában engedélyezik. A táncban csak kínaiak vehetnek részt. Az emberek nem használhatnak tűzijátékot vagy petárdát, és a táncokat az iszlám ima idején abba kell hagyni. A szabályok megszegése akár 20 000 dollárral és 5 év börtönnel is járhat.

Korea

A kínai újévi ünnepségeket Észak- és Dél-Koreában koreai újévként ismerik. A pekingi idő 1 órával eltér a koreai fővárosokban, Phenjanban és Szöulban mért időtől. Ez körülbelül 24 évente egyszer azt eredményezi, hogy a koreai újév a kínai újév utáni napon kezdődik.

A koreai ünnep nagyon közel áll a kínai ünnephez, a családok összegyűlnek, a gyerekek nagyon kedvesek a szüleikkel és nagyszüleikkel, az idősebbek pedig pénzzel ajándékozzák meg a fiatalokat. A koreai ünnep azonban más hagyományos ételeket és játékokat kínál.

Vietnam

A kínai újévet Vietnamban Tet néven ünneplik. A koreai újévhez hasonlóan néha más napon történik. 1967-ben Észak-Vietnam megváltoztatta az idejét, így a főváros, Hanoi most 1 órával tér el Pekingtől. Ez azt jelenti, hogy az újhold egy nappal korábban következik be Vietnamban, körülbelül 24 évente egyszer. A vietnamiak a 13. hónapot is más időpontban adják hozzá a naptárukhoz, mint a kínaiak, akik a tél 1. napját mindig a 11. hónapjukba próbálják tenni. Egyes években ezért a Tet a kínai újév utáni hónapban van.

A vietnami újév, akárcsak Koreában, nagyrészt ugyanúgy zajlik, mint Kínában: a családok összegyűlnek, a gyerekek szép dolgokat mondanak szüleiknek és nagyszüleiknek, az idősebbek pedig pénzzel ajándékozzák meg a fiatalokat. Van néhány eltérő étel és hagyomány, mint például az újévi fájuk vagy a különleges játékok. A különbségek egy része a Kínában bekövetkezett változásokból ered: A Tet-napon több ember tesz szép dolgokat halott családtagjaiért. Kínában az ehhez hasonló hagyományok nagy részét áthelyezték az április eleji sírsöprés napjára.

Más helyek

A legnagyobb amerikai és kanadai ünnepségek a kínai negyedekben zajlanak. Az emberek kínai ételeket esznek, ajándékokat adnak, és sárkányos felvonulásokat tartanak, amelyeken néha felvonuló zenekarok is részt vesznek. Nincs munkaszüneti nap, de a különböző események a teljes hagyományos 2 héten át tartanak, egészen a lámpásfesztiválig.

Az Egyesült Királyságban a londoni kínai negyedben és a Trafalgar téren 2015-ben 500 000 embert vonzott az ünnepség.

Az ünnep annyira fontos Kína számára, hogy a világ számos vezetője is időt szán arra, hogy jókívánságait küldje Kínának és a kínai népnek.

A 2007-es Tet-ünnepségre feldíszített házi oltár.


A koreaiak 2005-ben az újévi ünnepségek során tuho-t játszanak.


A szingapúri "gőzhajók", a hot pot másik neve, olyan fűtött leveses fazekak, amelyeket mindenki az asztal körül használ, hogy húsból, halból, zöldségből és egyéb dolgokból álló köreteket főzzön.


Oroszlántáncosok Kuala Lumpur utcái felett (2013)


A Yusheng, egy halas-tésztás étel, amely kínaiul úgy hangzik, hogy "sok jó dolog jön", Malajziában úgy fogyasztják, hogy a magasba dobják a levegőbe.


A kínai újévre feldíszített kereszt a Fülöp-szigeteki Binondo katolikus templomában (2014)


Tűzijátékkal eltalált emberek Yanshui-ban, Tajvanon (2000)


Tavaszi utazók egy pekingi vasútállomáson (2009)

Vám

A legtöbb hagyományos szokás azzal kapcsolatos, hogy több szerencsét hozzon az új évre, és távol tartsa magát minden szerencsétlen dologtól.

Az emberek dekorációkat, különösen kínai verspárokat (páros verseket) akasztanak az ajtó két oldalára. Egyesek taoista istenek képeit teszik az ajtókra, hogy elriasszák a rossz dolgokat. Az élő növények a növekedést, a virágok pedig az eljövendő gyümölcsöket sugallják. A cickafarkfűz egyes helyeken azért gyakori, mert kínai neve úgy hangzik, mint a "bejövő pénz". Nagyon gyakori, hogy a nagy dekorációk az új év állatára hasonlítanak, így 2017-ben Kakas és Csirke képek és szobrok voltak, 2018-ban pedig Kutyák lesznek.

Az emberek az új évet mindennel köszöntötték, ami hangos zajt csapott, beleértve a dobokat, cintányérokat, vagy akár a wokokat és a fazekakat. A pontos hagyományok Kína különböző részein eltérőek voltak. A tűzijátékok és petárdák mindenhol egyre elterjedtebbek lettek, de az utóbbi időben sok helyen már nem engedték a legtöbb embernek, hogy használja őket, mert fennáll a veszélye annak, hogy az emberek megsérülhetnek, hogy tűz keletkezik, és hogy a levegőben lévő szennyeződések megbetegíthetik az embereket. A legtöbb nagyvárosban még mindig vannak nagy tűzijáték-bemutatók, ahol sok kínai ember van, de a városvezetés mindent megtesz, a többi ember pedig csak nézi.

Az emberek házában tett látogatások új vagy jól karbantartott ruhákban történnek. Az emberek a szokásosnál több pirosat viselnek, ami boldog időkre, például esküvőkre emlékeztet, és kevesebb fekete-fehéret, ami szomorú időkre, például temetésekre emlékeztet. A piros alsónemű nagyon elterjedt, és leginkább olyan újévkor viselik, amelynek állata megegyezik viselője születési évével (tehát 12, 24, 36 stb. évesen). Malajziában még az is szokássá vált, hogy ilyen piros alsóneműket ajándékoznak az embereknek, és a nem kínaiak a kínai újév idején teljesen piros ruhákat viselnek.

Van néhány gyakori dolog, amivel az emberek sok szerencsét kívánnak egymásnak, a legfontosabb a gōngxǐ fācái ("gratulálok, hogy gazdag lettél"). Az emberek igyekeznek nem mondani csúnya szavakat, nem mesélnek szellemtörténeteket, és nem beszélnek a halálról. Néhányan még a négyes számtól is távol tartják magukat, ami kínaiul úgy hangzik, mint a "halál". A síró csecsemőkről szintén úgy gondolják, hogy balszerencsét hoznak, és a családtagok igyekeznek a gyerekeket boldoggá tenni a látogatások során.

Vannak olyan régi szokások, amelyeket már csak néhány ember vagy senki sem csinál. Az emberek még mindig elvégzik a "tavaszi nagytakarítást" az ünnep előtt, de a régi Kínában nem söpörtek vagy mostak ruhát magán az újév napján. Attól féltek, hogy a szennyeződéssel együtt a szerencsét is eltakarítják. Ugyanezen okból egyesek nem mostak hajat, és nagyon vigyáztak arra, hogy ne törjenek el semmilyen eszközt. Az újév utáni 5. vagy 6. nap, amikor kitakarítottak és kidobtak vagy elégettek minden szemetet, a Szegénység Istenének, Zhuanxu egyik fiának "elküldésének" napja volt. Ma már sokkal gyakoribb, hogy a dolgokat akkor tisztítják meg, amikor azok koszossá válnak, mint más napokon. Kevesen tesznek valami különlegeset a Szegények Istenével kapcsolatban. Ugyanígy a Peking környéki emberek úgy gondolták, hogy az újév első 5 napján nem szerencsés főzni vagy párolni az ételt. A következő hét összes ételét 2 nappal előtte megfőzték, hogy az újraegyesítő étkezésre készen álljon. Előtte egy nappal, a 12. hónap 28. napján élesztőt tettek a gombócok bőrébe. A bőröknek így elég idejük lett volna arra, hogy elkészüljenek, de arra nem, hogy megromoljanak. Manapság az emberek egész héten főznek vagy esznek. Könnyen vásárolnak kész bőrt a szupermarketekben, a házi készítésű bőrt frissen tartják a hűtőben, vagy egyszerűen csak megveszik az összes gombócot a közeli boltokban, és a 28. napnak nincs semmi különösebb jelentősége. A Népek napján, az ünnep 7. napján az emberek különleges fejpántot szoktak viselni, és úgy gondolták, hogy a jó idő mindenkinek szerencsét jelent a következő évben. Mindenki arra használta, hogy megszámolja a korát, még akkor is, ha nem a születésnapja volt. Ma már semmi ilyesmi nem jellemző.

Néhány hagyománynak a kínai kormány véget vetett. Régebben az emberek futottak, hogy az újév kezdetén, éjfélkor, bárhol is voltak, elsőként gyújthassák meg a tűzijátékokat és petárdákat. A kínai nagyvárosokban az emiatt keletkező szennyezett levegő miatt a gyerekek és az idősek megbetegedtek. Ma már a rendőrség sok városban megakadályozza, hogy az emberek ezt tegyék.

A ma már kevésbé elterjedt taoista hagyományok közé tartozik, hogy a régi naptár 12. hónapjának 23. vagy 24. napján ajándékokat adnak a ház konyhai istenének. Az emberek szerint a konyhaisten vigyázott a házra a Jáde Császár, a kínai istenek főnöke számára. A különleges díszeket és ajándékokat azért adták neki, hogy szépeket mondjon. Az istenek így a következő évben kedvesebbek lesznek a házhoz. Úgy gondolták, hogy a konyhaisten az újév 4. napján tér vissza a házba. Az alatt az idő alatt, amíg "távol volt", az emberek úgy érezték, hogy megszabadulhatnak a családi életre vonatkozó kemény szabályoktól anélkül, hogy bármi rossz történne. Régebben a szerelmespárok ezekben a napokban házasodtak össze, kevesebb szabály és költség mellett, mint egy teljes esküvőn. Ma a kínai újév utáni napok az esküvők gyakori időpontja, de ez azért van, mert mindenki szabadnapos, és nem a szerencsével kapcsolatos elképzelések vagy az istenek miatti aggodalom miatt. Ugyanígy az emberek az ünnep 2. vagy 5. napján szoktak állatokat ajándékozni Cai Shennek, a pénz istenének. Az emberek az ünnep 3. napján, a "Vörös Kutya Napján" (Chìgǒu Rì), amikor egy dühös isten állítólag balszerencsét hoz mindenkinek, aki kint sétálgat. Ma már egyre kevesebben aggódnak ezek miatt a dolgok miatt.

A vallási szertartások nagyon gyakoriak voltak, különösen a Konyhaisten és Cai Shen, a pénz istene tiszteletére (1910-es évek) .


Egy család összegyűlt, hogy hangos zajjal köszöntse az újévet (1910-es évek)


Piros borítékok (hongbao) eladó Tajpejben, Tajvanon


Egy otthon, amelyet házi készítésű párok és egy egészséges és boldog baba képe díszít.

Élelmiszer

A kínai újévet megelőző napon megrendezett találkozói vacsorák gyakran az év legnagyobb és legdrágább vacsorái. Egyes családok különleges és drága ételeket használnak, hogy arcot nyerjenek; mások szerencsét hozó, jelentőségteljes ételeket használnak. Észak-Kínában elterjedt a jiaozi (egyfajta gombóc). Az emberek úgy gondolják, hogy úgy néznek ki, mint a régi kínai ezüstrudak, és szerencsét rejtenek magukban. A tojástekercsek és a lumpia-féle tavaszi tekercsek szintén úgy készülhetnek, hogy úgy nézzenek ki, mint az aranyrudak, a narancsokról és a mandarinokról pedig azt tartják, hogy úgy néznek ki, mint az aranyérmék. Az olyan tésztákat, mint a yīmiàn vagy a filippínó pansit, vágatlanul eszik, hogy hosszú életet kívánjanak. Egyes ételeket azért esznek, mert kínai nevük szerencsét hozó szavaknak hangzik, mint például a "hal" és a "jómódú". A kantoni nyelven a "zöldség" ugyanúgy hangzik, mint a "pénz" (choy), a "póréhagyma" pedig ugyanúgy hangzik, mint a "számolás és tervezés" (suan). Emiatt a kantoniak Kínában és más országokban is igyekeznek az újévi ünnepek alatt néhányat fogyasztani. A Niangao, amelyet a Fülöp-szigeteken "tikoy"-nak hívnak, egyfajta sütemény, amely sült ragacsos rizsből és cukorból készül. Dél-Kínában nagyon elterjedt. Kínaiul a neve nián gāo ("az év egyre jobb lesz") vagy niánnián gāoshēng ("évről évre jobb lesz"). Egyesek ragadását ragasztószerűnek is tartják, és kívánságként használják, hogy összetartsa a családjukat. Az indonézek a niangao-t "kosaras süteménynek" nevezik, mert bambuszkosárban formázzák. A vanílián és a csokoládén kívül néhány különleges ízesítésű is van, mint például a pandan, egy fa jó illatú leveleivel. Vannak, akik a tikoy-t tojással sütik; a kosaras süteményeket gyakran kókuszdióhúsdarabokkal párolják. Mivel a Fülöp-szigeteki kínaiak többsége hokkienül beszél, és nem mandarin kínaiul, ők is szívesen esznek ananászt. Hokkien nyelven az ananász szó úgy hangzik, mint a "sok pénz" szó.

Egyes kínaiak "Az összetartozás tálcáit" is kihelyezik, nyolc különböző részből álló ételeket és nyolc különböző típusú snacket. Ezekbe a tálcákba gyakran tesznek kumquatot, longant, kókuszdióhúsdarabokat, mogyorót, cukorkákat, valamint dinnyét és lótuszmagot. A nyolc sok kínai ember számára szerencseszám, mint Európában és máshol a hét. Ezek az ételek nagyon gyakoriak a malajziai és indonéziai kínaiak körében.

A lámpásfesztiválon a különleges étel a yuanxiao, kis golyócskák ragadós rizsből édes levesben. A Lichun mindig a kínai újév közelében kerül megrendezésre. Ezt tavaszi palacsinta (chūnbǐng) fogyasztásával ünneplik.

Egy kis családi vacsora a kínai újév előtti napon, 2006-ban.