Halál

Társadalom és kultúra

A halál általában szomorú vagy kellemetlen dolog az emberek számára. Az embereket a saját halálukra is elgondolkodtathatja. Az emberek hiányolhatják vagy szomorúak lehetnek a meghalt személy miatt. Szomorúak lehetnek az elhunyt személy családja és barátai miatt is.

Az emberi halál minden társadalomban rituálékkal van körülvéve - a virrasztás vagy temetés normális. Egyes helyeken a rituális kannibalizmus egy formája, a halott megevése volt a szokás. Ez azonban már nem gyakori, részben azért, mert az olyan betegségek, mint a kuru, így terjednek. Az emberi holttestek a legtöbb társadalomban tabunak számítanak, és különleges módon kell kezelni őket - vallási és higiéniai okok miatt. Egy emberi holttestet mindig be kell jelenteni a törvény szerint, hogy biztosak lehessünk abban, hogy megfelelően ártalmatlanítják.

A holttestekkel és azok tulajdonával való bánásmód

Bármely emberi halál okának megtalálása és annak megakadályozása, hogy egy hasonló haláleset mással is megtörténjen, a fő okok, amiért az emberek az emberi morbiditást vizsgálják, vagy hagyják, hogy a holttesteket felboncolják és boncolással megvizsgálják. Egyes vallások nem engedélyezik a boncolást, mert szerintük a test szent. A boncolást általában az állam írja elő, ha valaki meghal, és az emberek nem tudják, miért. A boncolás segít kideríteni, hogy valaki szándékosan ölte-e meg az illetőt, megpróbálta-e bántani, vagy betegségben halt-e meg.

A saját halálukra való felkészülés érdekében az emberek írhatnak végrendeletet, hogy tisztázzák, ki kapja meg a vagyonukat és a vagyontárgyaikat. Az ember néha önkéntes szervdonornak is jelentkezik. Ez azt is jelentheti, hogy az egész testét orvosi kutatásokra adja. Ez mások életét is megmentheti azáltal, hogy lehetővé teszi a szervátültetést.

Vallási nézetek a halálról

Sokáig sokan féltek a haláltól, és sokan elgondolkodtak azon, hogy mi történhet az emberekkel haláluk után. Ez a filozófia és a vallás egyik legnagyobb kérdése. Sokan hisznek abban, hogy létezik valamilyen túlvilági élet.

Az ókori uralkodók néha ragaszkodtak ahhoz, hogy nemcsak a saját testüket és sok vagyontárgyukat, hanem még a szolgáikat és rokonaikat is megsemmisítsék a temetésükön.

A kereszténység különös hangsúlyt fektet a halálra, mivel Jézus Krisztust a rómaiak megölték. Az iszlámban úgy gondolják, hogy ez az emberi halálosztó rendszerek igazságtalanságát mutatja be, és a legjobb emberek képességét arra, hogy ezt legyőzzék, sőt megbocsássák. Magában a kereszténységben úgy gondolják, hogy ez azt bizonyítja, hogy maga Jézus valóban Isten volt, és így elveszíthette a testét, és mégis rendelkezett a feltámadás erejével. A buddhizmusban úgy vélik, hogy a reinkarnáció megtörténik. A reinkarnáció a hinduizmusból átvett eszme.

A konfucianizmus a szülők tiszteletét és az ősök imádatának formáit tanácsolja a halott és az élő ősök tiszteletére.

A halált övező rituálék

Minden etikai hagyománynak, beleértve a test orvosi szemléletét is, van valamilyen rituáléja a halál körül. Gyakran ezek felmentést adnak olyan viselkedésformákra, amelyeket gyűlölnének, ha nem lenne rituálé. Mondhatjuk például, hogy a szervátültetés olyan, mint a kannibalizmus.

Nagyon sok minden, ami az emberi halálkor történik, rituális. Azoknak az embereknek, akik azt szeretnék, hogy az övékkel egy bizonyos módon bánjanak, és akik egy bizonyos kezelést, például a testük elhamvasztását kívánják, előre el kell dönteniük, és meg kell kötniük a szükséges kifizetéseket és megállapodásokat. Ez sokkal könnyebbé teszi a családjuk számára a haláluk után, mivel már nincs lehetőség arra, hogy egyértelműen közöljék a kívánságukat.

Ugyanezen okból kifolyólag a búcsúzás is fontos. Úgy tűnik, hogy a legtöbb stressz a halálozással kapcsolatban azokat a szeretteinket éri, akiknek "nem volt lehetőségük elbúcsúzni".

Talán éppen e stressz enyhítésére jönnek létre a rituálék, és azért, hogy összehozzák azokat, akik ismertek valakit, hogy a személyes élményt, amelyet az illető már nem tud magának közölni, másokkal is megosszák.

Egyes rituálék, például a szeánszok, azt állítják, hogy az emberek beszélhetnek a halottakkal. Ezt nem tartják túl megbízhatónak sem a tudósok, sem pedig azok, akik gyakran végzik ezeket a szeánszokat.

A holttestek természetes úton vagy szándékosan mumifikálódhatnak.

Felkészülés a halálra

A végrendelet, a búcsúzás, a szervadományozás és a temetés mellett fontos személyes tapasztalat, hogy valaki, aki tudja, hogy hamarosan meghalhat, eldöntse, hogy továbbadja-e vagy sem. A palliatív ellátás azokra az alapvető döntésekre összpontosít, amelyeket az emberek akkor hoznak meg, amikor már nagyon közel vannak életük végéhez, és biztosítja, hogy mindig legyen valaki, akivel beszélhetnek. Ez helyettesíti a heroikus orvosi beavatkozást, amely fizikailag életben tarthatja őket, de az életminőséget nem. Az emberi pszichológiának fel kell készülnie a halálra, ha az nem csak egy gyors meglepetés:

Elizabeth Kubler-Ross azt írta, hogy a haldoklásnak több szakasza van, amelyek közül a tagadás az első, az elfogadás pedig az utolsó. Az életünk megörökítése gyakran olyasmi, amit az elfogadással élők tesznek, hogy emlékiratot vagy teljes önéletrajzot hagynak maguk után:

Mivel az események elhagyják az élő emlékezetet, és csak a szájhagyomány részei lehetnek, vannak olyan projektek, amelyek célja, hogy rögzítsenek mindent, amire az emberek emlékeznek az első világháborúról és a Shoah-ról. Az első ilyen projekt célja az volt, hogy rögzítsenek mindent, amire az amerikai polgárháborúról emlékeznek. Ez a tudományág megváltoztatta a történelmet, mivel sokkal több első személyű beszámolóval rendelkezünk az akkori időkről, és a társadalomtörténetet sokkal egységesebbé tette.

Más kifejezések a halálra

A halálra más kifejezések is léteznek. Ilyenek például: "elmúlni", "jobb helyre menni", "megvenni a farmot" (általában a katonaságnál használatos), "elhagyni a földet", "nagy álom", "a vödörbe rúgni". az elmegy kifejezés is lehet a halál leírására. például: ha egy személy meghalt, akkor azt is mondják, hogy elment, mint a jobb helyre ment vagy már nincs itt.

Nem természetes halálokok

Nem az öregség az egyetlen dolog, ami véget vethet egy ember életének. Az emberek másokat is megöletnek. Ezt gyilkosságnak vagy gyilkosságnak nevezik. Három híres gyilkosság: John Wilkes Booth megölte Abraham Lincolnt, James Earl Ray megölte Martin Luther King Jr-t, Harvey Lee Oswald pedig megölte John F. Kennedyt, az Egyesült Államok elnökét. Emberek halhatnak meg balesetek következtében is, amelyek végzetes traumát, hipotermiát, éhezést, öngyilkosságot és kiszáradást eredményeznek.