Kína (egyszerűsített kínai: 中国; hagyományos kínai: 中國; pinyin: Zhōngguó) kulturális régió, ősi civilizáció és nemzet Kelet-Ázsiában.
Földrajz és népesség
Kína területe változatos: északon és északkeleten síkságok és mérsékelt éghajlat, délen trópusi és szubtrópusi vidéki tájak, a belső területeken pedig hegyek, fennsíkok és sivatagok találhatók. Jelentős folyói közé tartozik a Huang He (Sárga-folyó) és a Jangce, amelyek történelmileg a gazdaság és a civilizáció központjai voltak. A lakosság többségét a han kínaiak alkotják, de a közigazgatás több tucatnyi hivatalos kisebbségi népcsoportot is elismer. Kína népessége a világ legnagyobbjai közé tartozik, és hagyományosan nagy városokat (Peking, Sanghaj, Kanton, Shenzhen) foglal magában.
Történelem röviden
Kína a világ egyik legrégebbi civilizációja: itt található a legrégebbi folyamatos civilizáció. Több mint 5000 éves régészeti bizonyítékok vannak. Kínának van a világ egyik legrégebbi (és a legrégebbi ma is használatos) írásrendszere is. A történelmet dinasztiák (pl. Shang, Zhou, Han, Tang, Song, Ming, Qing) sora jellemzi, majd a 20. században a modernizáció és politikai átalakulások: a császárság bukása, a köztársaság kikiáltása, a belső konfliktusok és a kommunista hatalomátvétel.
Politikai helyzet: a két állam
A legutóbbi kínai polgárháború (1927-1949) eredményeként ma két különböző politikai hatalom létezik:
A Kínai Köztársaság (1911 óta), 1911. január 1. és 1971. október 25. között Kína néven ismert. Jelenleg Tajvan néven ismert, Tajvan, Penghu, Kinmen és Matsu szigetek felett gyakorol ellenőrzést.
A Kínai Népköztársaság (KNK) (1949 óta), közismert nevén Kína, ellenőrzi a szárazföldi Kínát, valamint Hongkong (1997 óta) és Makaó (1999 óta) nagyrészt önigazgatású területeit.
A két állam közötti viszonyt jellegzetesen a szuverenitás és nemzetközi elismerés kérdése határozza meg. A KNK azt állítja, hogy Tajvan része Kínának, míg Tajvanon (a Kínai Köztársaságon) belül sokan a jelenlegi de facto állapot fenntartását, illetve nemzeti identitásuk megőrzését támogatják. 1971-ben a Kínai Népköztársaság vette át a Kína képviseletét az Egyesült Nemzetekben; ez és az ezt követő diplomatiai elismerések átrendeződése hozzájárult a nemzetközi helyzethez. A „One China” (Egy Kína) elv és a nemzetközi kapcsolatok e kérdés köré szerveződnek, gyakran kiváltva regionális és globális politikai feszültségeket.
Kultúra és örökség
Kína kulturális öröksége gazdag és sokrétű. A hagyományos gondolkodásban kiemelt szerepet játszanak a konfucianizmus, a taoizmus és a buddhizmus hatásai, amelyek befolyásolták a társadalmi normákat, művészetet és gondolkodást. A kínai irodalom, költészet, festészet, kalligráfia és építészet jelentős hagyománnyal rendelkezik. A kínai konyha régióról régióra eltér — például a szecsuáni, kantoni, sanghaji és pekingi stílusok mind saját jellegzetességekkel bírnak. Fontos ünnepek közé tartozik a holdújév (kínai újév), a közép-őszi fesztivál és más hagyományos ünnepek.
Kína számos jelentős találmány forrása volt; a klasszikus „négy nagy találmány” gyakran említett példái: a papír feltalálása, a nyomtatás, a puskapor és az iránytű. Ezek a találmányok jelentős hatással voltak a világ fejlődésére.
Gazdaság és technológia
A Kínai Népköztársaság a modern korban gyors iparosodáson és gazdasági növekedésen ment keresztül, a világ egyik legnagyobb gazdaságává válva. Nagy szerepet játszik a globális ipari láncokban, a kereskedelemben és a technológiai fejlesztésekben. Tajvan a maga részéről jelentős szereplő a magas hozzáadott értékű elektronikában és félvezetőgyártásban, globális piaci szereplőkkel és kutatás-fejlesztési kapacitással (például a mikrochipek terén).
Összefoglalás
Kína tehát egyszerre ősi civilizáció és a modern világ központi szereplője. Kulturális öröksége, történelmi fejlődése és a jelenlegi politika — beleértve a szárazföldi Kínát, Tajvant, Hongkongot és Makaót — összetett képet alkot, amely nemcsak a régió, hanem a globális közösség számára is kiemelt jelentőségű.


