Mag
A mag a magoncnak az a része, amelyből új növény fejlődhet. Ez egy szaporító szerkezet, amely szétszóródik, és egy ideig életben maradhat. Egy tipikus mag három alapvető részből áll: (1) egy embrió, (2) az embrió tápanyagellátása és (3) a maghéj.
Sokféle mag létezik. Egyes növények sok magot termelnek, mások csak néhányat. A magok gyakran kemények és nagyon kicsik, de vannak nagyobbak is. A kókuszdió akkora, mint egy gyerek feje, de nem csak magot tartalmaz. Kezdetben a magok egy ideig nyugalmi állapotban vannak (a héjukban pihennek). Amikor a mag készen áll a fejlődésre, vízre, levegőre és melegre van szüksége, de napfényre nem, hogy csemetévé váljon.
A magok hordozzák a táplálékot, amely segít az új növénynek növekedni. Ez a táplálékraktár az endospermiumban, és/vagy a sziklevelekben található. Sokféle mag jó táplálék az állatok és az emberek számára. Az emberek által termesztett sokféle gabona, például a rizs, a búza és a kukorica mind magvak. A magok gyakran a gyümölcsök belsejében találhatók.
Lenmag
Különböző növények magjai. 1. sor: mák, pirospaprika, eper, almafa, szeder, rizs, carum, 2. sor: mustár, padlizsán, physalis, szőlő, málna, vörös rizs, pacsuli, 3. sor: füge, lycium barbarum, cékla, áfonya, arany kivi, csipkebogyó, bazsalikom, 4. sor: sor: rózsaszín paprika, paradicsom, retek, sárgarépa, matthiola, kapor, koriander, 5. sor: fekete bors, fehér káposzta, nápolyi káposzta, homoktövis, petrezselyem, pitypang, Capsella bursa-pastoris, 6. sor: karfiol, retek, kivi, gránátalma, golgotavirág, maracuja, melissa, tagetes erecta.
Fejlődés a magból
A mag, bár nem aktív, mégis egy apró, élő dolog. A leendő növény embrióját tartalmazza, amely nem változik vagy fejlődik: nyugalmi állapotban van. Az általános elképzelés szerint a mag "alszik", amíg megkapja, amire szüksége van ahhoz, hogy felébredjen. Ez nem igaz. A különböző magvaknak különböző szokásaik vannak, kétségtelenül az élőhelyükhöz alkalmazkodva. A magok különböző nyugalmi szakaszai léteznek:
1. Magnyugalmi állapot: azt jelenti, hogy a mag egy ideig nem fejlődik ki, még akkor sem, ha a körülmények megfelelőek.p98 A késleltetett csírázás (fejlődés) időt ad a szétszóródásra. A mag belsejében olyan változások mennek végbe, amelyek előbb-utóbb csírázásra késztetik. A részletek fajonként nagyon eltérőek.
2. A magok hibernációja: nem csíráznak ki, mert a körülmények nem megfelelőek. A növekedést a környezet bizonyos eseményei váltják ki. A kiváltó okok részletei ismertek néhány, de nem minden mag esetében. Az eső, a tűz, a talajhőmérséklet példák erre. Sok mag csak azután csírázik ki, hogy megették és áthaladtak egy állat emésztőrendszerén. Ez is egy elterjedési módszer.
Amikor a mag kicsírázik ("felébred"), elkezd egy kis növénnyé, úgynevezett palántává nőni. A mag belsejében lévő puha húsos anyagot használja tápanyagként (táplálékként), amíg készen nem áll arra, hogy napfény, víz és levegő segítségével önállóan táplálékot termeljen.
A legtöbb mag a föld alatt csírázik, ahol nincs napfény. A növénynek néhány napig vagy hétig nincs szüksége a talajban lévő tápanyagokra, mert a magban minden megvan, ami a növekedéshez szükséges. Később azonban napfényre lesz szüksége. Ha van napfény, a növény felhasználja azt az egészséges növekedéshez. Ha nincs fény, a növény egy ideig még nőni fog, de a plasztidjai nem érnek be: a klorofill nem zöldül. Ha a növény nem kap elég fényt, végül elpusztul. Fényre van szüksége ahhoz, hogy táplálékot termeljen magának, amikor a magban lévő tartalék elfogy.
- A legrégebbi, 14-es szén-dioxid-keltezésű mag, amelyből növény nőtt ki, egy 2000 éves júdeai datolyapálma mag volt, amelyet Nagy Heródes palotájában, az izraeli Maszadán végzett ásatások során találtak. A magot 2005-ben csíráztatták ki.
- A legnagyobb magot a Coco de mer vagy "dupla kókuszpálma", a Lodoicea maldivica termeli. Az egész gyümölcs súlya elérheti a 23 kilogrammot (50 font), és általában egyetlen magot tartalmaz.
Eredet és evolúció
A tűlevelűek és a virágos növények szaporodásában és elterjedésében a magok fontos szerepet játszottak. Az olyan növényeknek, mint a mohák, májvirágok és páfrányok, nincsenek magvaik, és védtelen spórákat és más módszereket használnak szaporodásukhoz. A felső devon időszak előtt a szárazföldi növények, mint például a mai páfrányok, spórák levegőbe juttatásával szaporodtak. A spórák csak kedvező körülmények között szálltak le és váltak új növényekké. A spórák kevés táplálékot raktároznak el, és inkább csak egyetlen sejtek, mint embriók lehetnek.
A magok fejlődése megváltoztatta a növényi életciklust, mivel a növényeknek nem volt szükségük külső vízre az ivaros szaporodáshoz, és mivel védelmet és tápanyagokat biztosítottak a fejlődő embrió számára. Ezek a funkciók lehetővé tették a növények számára, hogy a vízforrások közvetlen szomszédságán túlra terjeszkedjenek. Képessé váltak a szárazabb és magasabban fekvő környezetek kihasználására. Ezt mutatja a p92magról kelő növények sikere a szárazföld fontos biológiai réseiben, az erdőkön át a füves területekig, mind a meleg, mind a hideg éghajlaton. A mai magoncnövények a Gymnospermák, csupasz magvakkal, és az Angiospermák, amelyeknek fedett magjaik vannak, általában gyümölcsök.
Az első valódi magvak a felső devonból származnak 370-354 millió évvel ezelőttről, ami valószínűleg az első evolúciós sugárzásuk színtere. A legkorábbi magtermő fák a karbon időszak erdeiben voltak. p112A magtermő növények folyamatosan szinte minden ökoszisztéma egyik legfontosabb elemévé váltak.
