Taoizmus (daoizmus): meghatározás, alapelvek és rövid történet
Fedezd fel a taoizmus (daoizmus) lényegét: alapelvek, rövid történet, a Tao filozófiája és gyakorlati útmutató a természetes, kiegyensúlyozott élethez.
A taoizmus vagy daoizmus egyaránt tekinthető hitnek és életszemléletnek. Legalább 2500 éves, és Kínából származik. Ma a taoizmust gyakran filozófiának is nevezik. A Tao (vagy Dao, 道) annak az erőnek vagy „Útnak” a neve, amely a taoisták szerint mindent létrehoz a világon. A taoisták hangsúlyozzák, hogy a szavakkal nem lehet teljesen megragadni a Taót: a Dào Dé Jīng (道德经), a taoizmus legfontosabb szövegének nyitósora szerint „az Út, amelyet szavakkal lehet magyarázni, nem az igazi Út”. A taoizmusnak sok más szent és filozófiai írása is van, amelyek különböző időszakokban és iskolákban jöttek létre.
Alapelvek
A taoizmus néhány központi elve könnyen érthető és a gyakorlatban alkalmazható eszméket foglal össze:
- A Tao – az alapvető rend vagy „Út”, amely áthatja a világot, és amelyhez az emberi életet igazítani kell.
- Wu wei („nem-cselekvés” vagy „erőlködés nélküli cselekvés”) – nem szó szerinti inaktivitást jelent, hanem azt a hozzáállást, hogy a tettek természetes módon, erőltetés nélkül történjenek.
- Ziran (természetesség) – az önmagunkhoz és a világhoz való autentikus, természetes viszony. Ennek része az egyszerűség és szerénység gyakorlása.
- Yin és yang – a világ ellentétes, de kiegészítő erőinek dinamikus egyensúlya; a harmónia megőrzése fontos cél.
- Qi – az életerő vagy energia fogalma, amelynek áramlását különböző gyakorlatokkal (pl. légzés, mozgás) lehet javítani.
Gyakorlatok és vallási formák
A taoizmus egyszerre filozófiai és vallási hagyomány. Filozófiai taoisták (például a Daodejing és a Zhuangzi tanításait követők) elsősorban az életmódra és a szemléletre helyezik a hangsúlyt, míg a vallási taoizmus szervezett rituálékat, papokat, templomokat és gyakorlatsorokat tart fenn.
- Meditáció, légzőgyakorlatok és qigong a belső egyensúly és a qi áramlásának javítására.
- Testmozgásos gyakorlatok, például tai chi, amely a mozgás és a belső egyensúly harmonizálására szolgál.
- Rituálék, imák és áldozati szertartások a vallási taoizmus keretében; templomok, papok és közösségi ünnepek fontos szerepet játszanak.
- Hosszú életre és halhatatlanságra törekvő gyakorlatok: belső és külső alkímia, gyógynövénytan, diéta és speciális légzéstechnikák.
Rövid történet
A taoizmus gyökerei az ókori Kínában találhatók, a Zhou-kor gondolkodásában. A Laozi-hoz kötődő Dào Dé Jīng és a Zhuangzi szövegei alkotják a filozófiai taoizmus alapját. A Han-dinasztia idején (i. e. 2. századtól i. sz. 2. századig) a taoizmus sokszínű vallási formákat vett fel: kialakultak szervezett papi rendek, alkimista és aszketikus irányzatok, valamint az ún. „Égi Mester” (Tianshi) mozgalom.
A későbbi évszázadokban (különösen a Tang- és Song-dinasztiák alatt) a taoizmus jelentős állami támogatást és kulturális befolyást kapott. Középkori korszakokban létrejöttek olyan iskolák, mint a Quanzhen, amely szerzetesi fegyelmet és meditációt hangsúlyozott. A modern korban a taoizmus átalakult: hagyományos formái Kínán belül is sokféleképpen léteznek, és a taoista gyakorlatok világszerte is elterjedtek.
Kapcsolat más irányzatokkal és mai jelentőség
A taoizmus mindig kölcsönhatásban állt más kínai hagyományokkal, például a konfucianizmussal és a buddhizmussal. Míg a konfucianizmus gyakran a társadalmi rendet és erkölcsi kötelességeket hangsúlyozza, a taoizmus az egyéni harmóniára, természetességre és a belső szabadságra helyezi a hangsúlyt. A taoista eszmék hatnak a kínai orvoslásra, harcművészetekre, költészetre és képzőművészetre is.
Napjainkban a taoizmus gyakorlati tanításai – például a természethez való igazodás, az egyszerű élet és a belső egyensúly keresése – sokak számára vonzó alternatívát jelentenek a modern élet stresszeivel szemben. A taoista gyakorlatok, mint a tai chi és a qigong, egészségmegőrző eszközként is egyre népszerűbbek világszerte.
A taoizmus tehát egyszerre ősi bölcsesség és élő hagyomány: nem csupán elméleti tanítások gyűjteménye, hanem gyakorlati útmutató a kiegyensúlyozott, természettel összhangban élő élethez. A taoisták szerint a konfliktusok (konfliktus) elkerülése és a természettel való harmónia elérése fontos célok, és ha probléma adódik, érdemes a megoldást nyitottsággal és belső alkalmazkodással keresni.
Történelem
A taoizmus először 2500 évvel ezelőtt jelent meg írásban Kínában. Az emberek nem mindig írnak először a vallásaikról, így ez a vallás sokkal régebbi lehet. A taoizmus történetének néhány fontos embere a következő:
- Laozi vagy Lao-ce (老子). Feltételezhetően ő írta a Dào Dé Jīng-et.
- Zhuangzi vagy Csuang-cu (庄子). Lao-ce-hez hasonlóan az ő mondásait és történeteit is ma már könyvvé állították össze, és lefordították angolra és más nyelvekre.
- Huangdi (a Sárga Császár, 黄帝). Feltételezések szerint ő volt az első taoista, de senki sem tudja biztosan, hogy valóban létezett-e vagy sem.
Hiedelmek és gyakorlatok
Azok, akik ezt a vallást követik, hisznek abban, hogy ha szavakkal, gondolatokkal, szimbolikus cselekedetekkel stb. tesznek valamit, akkor a valóságban a dolgok megváltoznak. Ezt az elképzelést nehéz megérteni. Íme egy példa: Van egy régi történet, amely szerint Kínát egyszer elöntötte egy árvíz. A világot 禹 Yǔ mentette meg az árvíz elől, akinek csak egy lába működött. Yǔ különleges parancsra elment Kína különböző részeire, és árkokat ásott, hogy az árvíz vize az óceánba folyjon. Amikor valami nagyon rossz történik a világban, egy daoista pap elmehet a daoista templomba, és eljátszhatja azt, amit Yǔ tett, és csak ezzel a cselekedettel a világ rendbe jön.
A daoista papok sok más dolgot is csinálnak. Például tüzet és zajt használhatnak a démonok elijesztésére. Tudnak olyan dolgokat tenni, amelyekkel betegségeket gyógyíthatnak. Temetéseket végezhetnek, és segíthetnek megóvni az új szellemeket a bajtól.
A taoizmusban úgy tartják, hogy az ellentétek egymásra támaszkodnak a létezéshez. Például a nagy és a kicsi. Vagy a fény és a sötétség.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a taoizmus?
V: A taoizmus vagy daoizmus egyfajta hit, illetve az életről való gondolkodásmód, amely legalább 2500 évvel ezelőtt Kínában alakult ki.
K: Mi a tao?
V: A Tao (vagy Dao, 道) annak az erőnek vagy "Útnak" a neve, amely a taoisták szerint mindent létrehoz a világon.
K: Hogyan írják le a taoisták a Taót?
V: A taoisták úgy gondolják, hogy szavakkal nem lehet helyesen leírni a Taót. A Dào Dé Jīng (道德经), a taoizmus legfontosabb szövegének legelső sora azt mondja, hogy "az Út, amelyet szavakkal lehet magyarázni, nem az igazi Út".
K: Mi a taoizmus egyik legfontosabb alapelve?
V: A taoizmus egyik legfontosabb alapelve, hogy a természettel harmóniában lévő, egyszerű és kiegyensúlyozott életre összpontosítsunk.
K: Mit hisznek a taoisták a konfliktusokról?
V: A taoisták úgy vélik, hogy a konfliktus nem jó, és ha valamivel problémád van, jobb, ha megtalálod a megoldást.
K: A taoizmus vallás vagy filozófia?
V: A taoizmusról ma már azt mondják, hogy filozófia.
K: Vannak-e más szent írások is a taoizmusban a Dào Dé Jīng-en kívül?
V: Igen, a taoizmus tanítóinak számos más szent írása is létezik.
Keres