Latin nyelv
A latin az ókori Rómában használt nyelv. Rövid latin szövegeket találtak körülbelül a Kr. e. 5. századból, hosszabb szövegeket pedig a Kr. e. 3. századból.
A klasszikus latin nyelvet a Kr. e. 1. században használták, és a Római Birodalom hivatalos nyelve volt. A Földközi-tenger nyugati részén széles körben használták. A román nyelvek néven ismert nyelvek a beszélt változatból, a vulgáris latinból fejlődtek ki.
A latin nyelv évszázadokon át nagyon fontos volt a kereszténység számára. Egyes vallási tevékenységek során még ma is beszélik. Hivatalos nyelv a Vatikánban, ahol a pápa vezeti a római katolikus egyházat. A Vatikánban az emberek néha latinul beszélnek egymással (ha más az anyanyelvük). A katolikus egyház miséjét teljes egészében latinul lehet végezni. Ez a római rítusú mise (rendkívüli forma).
Jelenlegi használat
A latint azért nevezik halott nyelvnek, mert ma már senki sem beszéli anyanyelvként a latint. Bár halott nyelvnek számít, mégsem kihalt nyelv, mert néhányan még mindig használják a mindennapi életben. Sőt, sokan még mindig tanulják az iskolában. A latin még mindig hasznos, mert megmutatja, hogyan működött a társadalom és a nyelv. A latin nyelv ismerete megkönnyíti a román nyelvek tanulását.
Az emberek még mindig olvassák a latin klasszikusokat, például Vergilius verseit, Caesar emlékiratait és Cicero beszédeit. A latint emellett széles körben használják nemzetközi segédnyelvként, különösen a katolikus egyházban, valamint a biológusok az új fajok leírásakor és elnevezésekor.
A latin nyelvet a rendszertanban még mindig használják az élőlények fajainak és fajcsoportjainak tudományos elnevezésére. Az orvostudományban a testrészek (például a csontok) és a betegségek megnevezésére használt kifejezések egy részét szintén latinul írják.
Fajták
A latin nyelvnek három típusa van: klasszikus latin, vulgáris latin és egyházi latin. A klasszikus latint a művelt rómaiak használták, és ma is tanulják világszerte. A vulgáris latin volt az egyszerű rómaiak által használt elterjedtebb beszélt változat, amelyet a rómaiak által meghódított népek tanultak meg. Az egyházi latin az olasz iskolákban elterjedt, és a római katolikus egyház még mindig használja.
A latin volt a legfontosabb nyelv a középkorban Európa nagy részén. Sok európai iskolában tanították, és minden egyetemen a latin volt az oktatási nyelv. A latin a reformáció idején kezdett veszíteni jelentőségéből, de a tudományos könyvek és enciklopédiák szerzői továbbra is gyakran használták. Körülbelül 1900-ig sok egyetem elfogadta a latinul írt disszertációkat.
Ahogy a római hódítások során Európa más régióiból érkező emberek megtanulták a vulgáris latint, minden régió saját nyelvet, a latin egyszerűsített formáját fejlesztette ki. Ezeket a nyelveket román nyelveknek nevezik, és ma is beszélik őket. A legnagyobb számú beszélővel rendelkező öt román nyelv a spanyol, a francia, a portugál, az olasz és a román. A román nyelvek nagyon hasonlítanak egymásra, és az egyik román nyelv beszélői számos szót és mondatot (mind a szövegekben, mind a beszélt beszélgetésekben) megérthetnek egy másik román nyelvből. A portugálul beszélők például gyakran megértik a spanyolt. Azt lehet mondani, hogy a román nyelvek a latin nyelv modern dialektusai.
Nyelvtan
A latin nyelvnek az ógöröghöz hasonló hajlítási szerkezete van, de más az ábécéje.
A latinban hét különböző főnévi eset van: nominativus, vokativus, akkuzatív, genitivus, dativus, ablativus és lokativus. A vokatív eset szinte mindig megegyezik a nominativus esetével; azonban ha a nominativus -us-ra végződik, akkor -e-re változik, ha pedig a nominativus -ius-ra végződik, akkor -i-re változik. A helyhatározó a dativus alakját veszi fel. A latin főneveket aszerint deklináljuk, illetve változtatjuk meg, ahogyan a mondatban használjuk őket. Egy főnév ötféleképpen deklinálható. Ezeket a módokat deklinációnak nevezzük. A deklinációkat 1-től 5-ig számozzák (első deklináció, második deklináció stb.), és mindegyiknek különböző végződései vannak, amelyek azonosítják a főnév deklinációját. Amikor egy főnév deklinálódik, tizenkét alakot képezünk, kettőt minden főnévi esetre (a helyhatározót kihagyjuk).
Hasonlót tesznek az igékkel is, amit ragozásnak neveznek. Amikor egy igét konjugálunk, hat alakot alkotunk. Öt tényező van, amely megváltoztathatja az igét: személy, szám, idő, hang és hangulat. Összesen 120 lehetséges latin igealak létezik.
Az emléktáblán latinul olvasható: "Ferenc József császár, egy népes társasággal együtt, 1883. évben dél után a második és harmadik órában méltóztatott jelenlétével megtisztelni ezt a könyvtárat."
Latinul írni
Régen a latin nyelvet viasztáblákra írták. Kevés volt a hely, ezért a szavakat egymás mellé írták, a szavak között nem volt szóköz. Néha papiruszt használtak, de ez drága volt. Az írásjelek ókori ötlet volt, de a latinba csak később kerültek be. A kisbetűk (kisbetűk) viszonylag modern találmányok. A római ábécé az etruszk nyelvből származik.
Az alábbiakban Ovidius Metamorfózisainak bevezetője olvasható (1. könyv, 89-100. sor); az aranykort írja le.
| Régi írás | Modern írás |
| AVREA-PRIMA-SATA-EST-ÆTAS-QVAE-VINDICE-NVLLOSPONTE-SVA-SINE-LEGE-FIDEM-RECTVMQVE-COLEBATPOENA-METVSQVE-ABERANT-NEC-VERBA-MINANTIA-FIXOAERE-LEGEBANTVR-NEC-SVPPLEX-TVRBA-TIMEBATIVDICIS-ORA-SVI-SED-ERANT-SINE-VINDICE-TVTINONDVM-CÆSA-SVIS-PEREGRINVM-VT-VISERET-ORBEMMONTIBVS-IN-LIQVIDAS-PINVS-DESCENDERAT-VNDASNVLLAQVE-MORTALES-PRÆTER-SVA-LITORA-NORANTNONDVM-PRÆCIPITES-CINGEBANT-OPPIDA-FOSSAENON-TVBA-DIRECTI-NON-ÆRIS-CORNVA-FLEXINON-GALEAE-NON-ENSIS-ERANT-SINE-MILITIS-VSVMOLLIA-SECVRAE-PERAGEBANT-OTIA-GENTES | Aurea prima sata est aetas, quae vindice nullo, |
| Angol fordítás | |
| Ez volt az az aranykor, amely kényszer és törvények nélkül, spontán módon táplálta a jót és az igazat. Nem volt félelem és büntetés: nem voltak felolvasható, bronzba rögzített fenyegető szavak, nem volt a bíró arcától rettegő kéregetők tömege, akik biztonságban, védelem nélkül éltek. A hegyekben kivágott fenyőfa sem érte még el a hullámzó hullámokat, hogy más földekre utazzon: az emberek csak a saját partjaikat ismerték. Nem voltak meredek árkok a városok körül, nem voltak egyenes haditrombiták, nem voltak tekergő szarvak, nem voltak kardok és sisakok. Seregek nélkül, szelíd békében és biztonságban telt az emberek élete. | |
A Lapis Niger egy sztélé a Kr. e. 6. vagy 5. századból. Az egyik legrégebbi ismert latin nyelvű feliratot viseli.
A Római Birodalom bukása után
A Római Birodalom bukása után sokan még mindig a latint használták. Olyan tudósok írtak latinul, mint Aquinói Tamás, Petrarca, Erasmus, Luther, Kopernikusz, Descartes és Newton. Hugo Grotius például 1625-ben adta ki De jure belli ac pacis (A háború és a béke jogáról) című művét, amely a nemzetközi jog egyik alapja.
Carolus Linnaeus 1798-ban megjelent fő művének címlapja. Ez a mű a modern rendszertan alapja. Latin nyelven íródott
Kérdések és válaszok
K: Milyen nyelvet használtak az ókori Rómában?
V: A latin volt az ókori Rómában használt nyelv.
K: Mikor jelentek meg először rövid latin szövegek?
V: A rövid latin szövegek először a Kr. e. 5. század körül jelentek meg.
K: Milyen típusú latin nyelvet használtak az i. e. 1. században?
V: Az i. e. 1. században a klasszikus latin nyelvet használták.
K: Hol beszélték széles körben a latint?
V: A latin nyelvet széles körben beszélték a Földközi-tenger nyugati részén.
K: Hogyan fejlődtek ki a latinból a latin nyelvek?
V: A román nyelvek a vulgáris latinból fejlődtek ki, amely a beszélt latin nyelv nem hivatalos változata.
K: Miért fontos a latin nyelv ma is a kereszténység számára? V: A latin nyelv ma is fontos a kereszténység számára, mert bizonyos vallási tevékenységek során még mindig ezt beszélik, és ez a hivatalos nyelv a Vatikánban, ahol a pápa vezeti a római katolikus egyházat. A katolikus egyház miséjét is teljes egészében latinul lehet végezni (a római rítusú mise).
