A karácsonyi hagyományoknak több típusa van. Vannak egyházi hagyományok, olyan hagyományok, amelyek nyilvános ünnepségek, és olyan hagyományok, amelyeket a családok tartanak. Ezek a hagyományok különböző időkben, helyeken, kultúrákban és még családoknál is eltérőek.
Az egyház hagyományai
A karácsony ünnepe nagyon fontos időszak az egyházak számára. Szinte minden templomban vannak különleges istentiszteletek vagy ünnepségek. Íme néhány mód, ahogyan az egyházak a karácsonyt ünneplik.
A bölcső
Sok templomban szokás a Jézus születését vagy születését ábrázoló bölcső (vagy Creche) jelenet felállítása. Az első ilyen típusú jelenetet Assisi Szent Ferenc állította fel a 13. században. Olaszországban azóta is nagy népszerűségnek örvendenek, és a szokás más országokban is elterjedt.
A jászolok lehetnek nagyok, életnagyságú szobrokkal, de lehetnek olyan kicsik is, hogy elférnek egy gyufásdobozban. Sokféle anyagból készülnek, többek között faragott és festett fából, élénk színű kerámiából (fazekasságból), deszkákra ragasztott festett papírból, valamint vegyes anyagokból: agyagból, fából, ruhából, szalmából és fémből készültek a különböző részek.
Az adventi koszorú egy levelekből, általában fenyőágakból, borostyánból és magyalból álló kör, amelyben 4 (vagy néha 5) gyertya van, és amelyet a templomban függesztenek fel. A gyertyákat advent minden vasárnapján meggyújtják, a központi gyertyát pedig karácsony reggelén gyújtják meg. A templomokat gyakran zöld ágakkal és levelekkel díszítik, és sok templomban karácsonyfa is van.
Gyertyafényes énekek
Sok templomban népszerű hagyomány az énekes istentisztelet, amelyet gyakran csak gyertyákkal világítanak meg. A karácsonyi istentiszteleten általában sok ének és bibliai olvasmány hangzik el. Angliában létezik egy hagyomány, amely a londoni Temple Churchben kezdődött, és mára sok más helyen is elterjedt a Nine Lessons and Carols (Kilenc lecke és énekek) istentiszteletre. A leckék bibliai olvasmányok. Egyes énekeket kórus énekel, másokat a kórus és a nép (a gyülekezet). Minden évben az egyik ilyen istentiszteletet egy nagy angol templomban - gyakran a cambridge-i King's College Chapelben - rögzítik, és a rádió és a televízió közvetíti, hogy a jó zenét és a karácsonyi éneklést kedvelő emberek, de különösen azok számára, akik nem tudnak elmenni karácsonyi istentiszteletre, élvezhessék.
Nyilvános és kereskedelmi ünnepségek
Sok város és település a karácsonyt díszek kihelyezésével ünnepli. Ezek lehetnek zászlók és lobogók, amelyeket az épületekre vagy lámpaoszlopokra fűznek fel. Ezek lehetnek karácsonyi fények is, amelyek szintén díszíthetik az épületeket és az utcai fákat. Sok nagyvárosban hatalmas karácsonyfát állítanak fel nyilvános helyen, mint például a londoni Trafalgar téren, a New York-i Times Square-en és a sydney-i Martin Place-en. Ezt gyakran összekötik azzal a felhívással, hogy a város lakosai adjanak pénzt vagy ajándékokat a szegények és rászorulók megsegítésére.
Sok városban karácsony előtt meghosszabbítják a szokásos vásárlási időt, hogy a dolgozóknak több idejük legyen a karácsonyi élelmiszerek és ajándékok beszerzésére. A kirakatokat gyakran karácsonyi jelenetekkel díszítik, a nagy áruházakban gyakran animált jelenetekkel szórakoztatják a gyerekeket. A bevásárlóközpontokban és a nagy áruházakban gyakran van egy Mikulás, aki egy trónon ül, miközben a gyerekek elmondják neki, mit szeretnének karácsonyra, és fényképezkednek vele.
Sok városban tartanak karácsonyi felvonulásokat, utcai mulatságokat és koncerteket. Egyes városokban hagyomány, hogy a városházán kórus és előadóművészek énekelnek karácsonyi dalokat, míg Ausztráliában és Új-Zélandon ezeket a karácsonyi szórakoztató koncerteket és énekeket általában a szabadban, parkokban vagy akár strandokon tartják, ahová a családok pikniket visznek magukkal. Az est végén a Mikulás érkezését tűzijáték kíséri.
A karácsony hagyományos része a színházi szórakoztatás. Ide tartozik a klasszikus zene, például Händel Messiása, valamint a zenekari koncertek és a zenekari előadások előadása. Karácsonykor gyakran játszanak pantomimeket, amelyek közül a Pán Péter és Wendy és a Hamupipőke a kedvencek. A karácsonyi szezonban számos gyermekfilmet mutatnak be.
Mivel karácsonykor sokan nagyon magányosak, éhesek és szomorúak, sok város, egyház, jótékonysági és szolgáltató szervezet próbál segíteni a szegényeken és magányosokon: karácsonyi ételeket és ajándékokat biztosítanak a szegény családoknak, és karácsonyi ünnepségeket rendeznek az éhező, magányos, barátok és családtagok nélküli embereknek.
Családi ünnepségek
A családi ünnepek gyakran nagyon különböznek egymástól, attól függően, hogy honnan származik egy család, és milyen szokások alakultak ki az egyes családokban.
Családi összejövetelek
A legtöbb család úgy gondol a karácsonyra, mint a család többi tagjával való együttlétre. Az emberek gyakran messziről is elutaznak, hogy karácsonykor együtt lehessenek más családtagokkal. Azok az emberek, akik nem tudnak elutazni, gyakran telefonálnak karácsonykor távolsági hívásokat. Sokan a karácsonyra úgy is tekintenek, mint arra, hogy felkeressenek másokat, akikről tudják, hogy esetleg magányosak, és meghívják őket karácsony napján vacsorára. A karácsonyra úgy tekintenek, mint arra, hogy minden korosztály együtt szórakozzon, hogy az unokatestvérek megismerjék egymást, hogy a nagyszülők láthassák unokáikat, és hogy a család megcsodálhassa az év során született csecsemőket. A nagy családi ünnepek általában az öröm ideje, de egyes családok gyakran megbeszélik nézeteltéréseiket, és karácsonykor nagy veszekedésekbe torkollnak.
A családi hagyományok nagyon különbözőek. Egyes családok talán mindannyian együtt mennek a templomba, az énekes istentiszteletre, az éjféli misére vagy a karácsonyi reggeli istentiszteletre. Néhány családot nagyon korán kirángatnak az ágyból a gyerekek, akik ki akarják bontani az ajándékaikat. Más családokban az ajándékokat Mikulás napján, szenteste vagy csak karácsony reggel a templom után adják át. A karácsonyi lakoma kezdődhet szenteste, karácsony reggelén egy különleges reggelivel, vagy karácsony napján délben.
Néhány családban hagyománya van a karácsonyi éneklésnek, és az utcákat, kórházakat és más hasonló helyeket járják be, és egyházuk tagjaival együtt énekelnek. Más családok szívesen néznek együtt bizonyos televíziós műsorokat, amelyek között szerepelhetnek énekes szolgálatok és a Királynő üzenete. Egyes családok a karácsonyt arra használják, hogy együtt zenéljenek és énekeljenek, vagy hogy elolvassanak egy kedvenc könyvet, például Charles Dickens "Karácsonyi ének" című művét. A déli félteke országaiban a strandolás vagy a medencében való úszás gyakran része a karácsonyi hagyománynak.
Karácsonyi vacsora
A karácsonyi vacsora, amelyet általában a nap közepén fogyasztanak el, fontos része a családi ünnepségnek. Az ételek országonként és családonként is különböznek. Az északi féltekén általában sült hús és zöldség a főfogás. Gyakran többféle húst szolgálnak fel, amelyek között lehet pulyka, sonka, marhasült vagy bárányhús. Gyakran több fogás is van, különleges finomságokkal, amelyeket általában csak karácsonykor fogyasztanak.
Az angol nyelvű országokban a hagyományos desszert a karácsonyi szilvapuding. Manapság ezt gyakran pékségekben vásárolják, de sokan családi recept alapján maguk készítik el. A hagyomány a középkorból származik, amikor a pudingot arra használták, hogy a gyümölcs egy részét ősztől a tél közepéig tartósítsák. A hagyományos pudingot hat héttel karácsony előtt sütik meg, és egy kendőbe kötve, hűvös helyen hagyják. A puding megkeverése néha családi hagyomány, és mindenki kíván valamit, miközben megkeveri. Hagyományosan egy ezüstpénzt kevernek a pudingba, hogy szerencsét hozzon annak, aki megtalálja. Manapság a legtöbb érmét nem lehet használni, mert borzalmas íze van, és mérgező lehet. Egyes családok régi érméket vagy ezüst medálokat használnak. Karácsony napján a pudingot több órán át kell főzni egy fazékban. Amikor tálalják, a ruhát levágják, pálinkát öntik a pudingra, és meggyújtják, mielőtt az asztalra viszik.
Sok családban a puding helyett (vagy a puding mellett) karácsonyi süteményt vagy különleges kenyeret fogyasztanak. Ezek országonként nagyon különbözőek, de gyakran van bennük mandulából készült marcipán, amely sok országban hagyományos karácsonykor. Franciaországban a Buche de Noel vagy mézeskalács férfit és nőt díszítik és akasztják a karácsonyfára. Skóciában a shortbread nevű süteményt készítik, amely sok országban népszerű hagyomány lett. Német hagyomány a pfeffernuss, a porcukorba forgatott fűszeres sütemény. Egyéb karácsonyi ételek közé tartozik a mazsola, a szultána, a gyömbér, a törökméz, a mandula, a csokoládé, a karamellás karamella, a cukorkarika és a narancs.
Sok család készít forralt bort is, amelyet fahéjjal és szerecsendióval melegítenek, vagy tojáslikőrt, egy tejből, cukorból, tojásból, szerecsendióból és néha alkoholból készült édes italt.
A déli féltekén a hagyományos sült vacsorát gyakran felvágottal helyettesítik, és salátával tálalják. Az első fogás lehet garnélarákkoktél vagy egy hideg leves, például borsch. A szilvapudingot fagylalttal tálalják. A fehérbort és a sört is hidegen szolgálják fel (a sört hűtőben tartják). A karácsonyi vacsorát a verandán, vagy néha piknik formájában is felszolgálhatják.
Fa és díszek
A legtöbb otthonban, amikor a karácsonyt ünneplik, az emberek karácsonyfát állítanak a házban. Ez a régi karácsonyi szokás Németországból indult el "Tannenbaum" (németül fenyőfa) néven. Ezek hagyományosan örökzöldek, a legjobb fajta a fenyőfa, amely nem hullatja a tűleveleit és nem veszíti el az illatát. A fa lehet vágott fa, amelyet ültetvényről vásárolnak vagy az erdőből szednek. A mesterséges fákat néha előnyben részesítik az igazi fákkal szemben. A karácsonyfát fényekkel, csillogó színes gömbökkel, csillogó flitterrel és egyéb díszekkel díszítik. A házak bejárati ajtajára gyakran tesznek levél- vagy fenyőkoszorút a házak üdvözlésének jeleként. A karácsonykor különleges jelentőséggel bíró növények közé tartozik még a magyal, amelyet díszítésre használnak, valamint a fagyöngy, amelyet a szoba közepére akasztanak. A hagyomány szerint a fagyöngy alatt találkozó embereknek meg kell csókolniuk egymást.
Karácsonykor sokan feldíszítik otthonukat. Ezek a díszek és a karácsonyfa általában bent vannak, de elhelyezhetők olyan helyen is, ahol az ablakon keresztül az arra járók is láthatják őket. A 20. század közepén kialakult az a szokás, hogy a házakat kívülről is feldíszítik. Ezek a díszek lehetnek csak néhány lámpa a tornác körül, de akár több száz fény és színes karácsonyi figura is, amelyek az egész házat és kertet díszítik. Egyes városrészekben versenyt rendeznek a legjobban feldíszített házakért, és az utcákon való kocsikázás, hogy megnézzük ezeket, szintén családi hagyománnyá vált.
Kártyák és ajándékok
A karácsonyi ajándékozás többféle elképzelésből ered. Az egyik az, hogy Isten karácsonykor adta fiát, Jézust a világnak. Van a bölcsek története is, akik három ajándékkal, arannyal, tömjénnel és mirhával érkeztek a kis Jézushoz. Sok évszázadon át az volt a szokás, hogy az emberek karácsonykor apró ajándékokat adtak, és bőkezűen adakoztak a szegényeknek és rászorulóknak, hogy átsegítsék őket a télen. Ehhez egy másik hagyomány is kapcsolódott, és ennek eredménye a Mikulás, vagy ahogyan néha nevezik, a Télapó hagyománya, akiről manapság sok gyermek azt gondolja, hogy ő az ajándékok és a boldogság hozója.
A 4. században egy görög faluban, amely ma Törökország része, élt egy jó ember, aki titokban ajándékokat adott a szegényeknek, hogy segítsen rajtuk. Püspök lett belőle, és Szent Miklósnak nevezik. Az évszázadok során nagyon népszerű szent lett, és rengeteg templomot neveztek el róla. Nagyon népszerű volt azokon a helyeken, ahol sok tengerész élt. Az egyik ilyen hely Hollandia volt. Hollandiában és sok más európai országban Szent Miklós ünnepén, december 6-án ajándékokat osztogatnak. Az ajándékok hagyományosan nem nagyok, és néha el vannak rejtve, vagy egy vicces viccet vagy verset tartalmaznak, amelyet el kell olvasni. Európa számos városában egy püspöki palástba öltözött férfi érkezik lóháton vagy csónakon, aki Szent Miklós szerepét játssza. Nevét gyakran rövidítették le Sante Clausra, vagy angolul Santa Clausra.
Az angol nyelvű országokban, ahol az ajándékokat általában nem december 6-án, hanem karácsony napján adják át, a Mikulást (vagy a Télapót) általában úgy képzelik el, mint aki karácsony éjjelén érkezik, amikor varázsszánját rénszarvasok húzzák az égen, és a kéményen keresztül bejön a házakba. Míg Európában a gyerekek a cipőjüket teszik ki Szent Miklósnak, addig az angol hagyomány szerint a kandalló elé harisnyát (vagy hosszú zoknit) akasztanak. A Mikulás hagyományosan dióval, mazsolával, csokoládéval és naranccsal tölti meg a zoknikat vagy cipőket. Manapság a gyerekek általában sokkal drágább ajándékokat kapnak, és párnahuzatokat akasztanak ki, vagy az ajándékokat egy nagy kupacba rakják a karácsonyfa alá.
Egy másik karácsonyi hagyomány a kártyák küldése a barátoknak és rokonoknak. Ezek meleg üdvözleteket tartalmaznak, és lehet egy levél is, amelyben elmesélik, mi minden történt az illetővel vagy a családdal az év során.
