Karácsony

A karácsony (jelentése "Krisztus ünnepe") keresztény ünnep, amely Jézus születésére utal (akiről a keresztények azt hiszik, hogy Isten fia), és kulturális ünnep a nem keresztények számára.

A karácsony napja december 25-én van. A keresztények számára ez az év egyik legfontosabb napja, a húsvét mellett, amikor Jézus halálát és feltámadását ünneplik. A karácsonyra való felkészülés időszakát adventnek nevezik, és körülbelül négy héttel karácsony előtt, vasárnap kezdődik. A karácsonyi szezon (az úgynevezett karácsonyi ünnepkör) január 6-án, azaz karácsony tizenkettedik napján ér véget, amikor az Epifániára emlékeznek.

A karácsonyt a világ minden táján ünneplik, vallási ünnepként vagy ünnepi alkalomként keresztények és nem keresztények egyaránt. A hagyományok országonként eltérőek, de szinte mindig tartalmaznak ünnepet, ajándékozást vagy üdvözlőlapok átadását, valamint templomi vagy nyilvános ünnepségeket, például karácsonyi énekeket és dalokat. A Mikulás a világ számos országában hagyomány.

A karácsonyi ünnepek, ahogyan gyakran nevezik, az északi félteke téli időszakában vannak, amikor már voltak ősi ünnepek. A karácsonyhoz kapcsolódó hagyományok egy része régebbi, mint a karácsony, vagy más nem keresztény hagyományokból, például a Yule-ból származik. A karácsony modern hagyományai gyakran az ajándékozásra összpontosítanak. A kiskereskedelmi üzletek számára az ajándékok, élelmiszerek, üdvözlőkártyák, karácsonyfák és díszek árusításának szezonja körülbelül egy hónappal karácsony napja előtt kezdődik.

A pásztorok imádása egy festett kartonból készült bölcsőből, Francesco Landonio, 1750, Itália

A karácsony története

Karácsony az evangéliumokban

A karácsony Jézus születését ünnepli. Ennek történetét a Biblia evangéliumok néven ismert része meséli el. Négy evangélium meséli el Jézus életét. Lukács evangéliuma meséli el a legtöbbet Jézus születéséről, Máté evangéliuma pedig a történet egy másik részét. János evangéliuma szerint Jézus Istentől jött, hogy elhozza az "Igét" vagy üzenetet minden embernek.

Az evangéliumok szerint sok évvel Jézus születése előtt a próféták ígéretet tettek a zsidó népnek, hogy Isten elküldi nekik a Messiást, vagyis a szent tanítót. A keresztények úgy hiszik, hogy a megígért Messiás Jézus volt. Édesanyja egy Mária nevű fiatal nő volt, aki jegyben járt, de még nem ment férjhez egy József nevű ácshoz. József megtudta, hogy Mária terhes, és feldúlt volt. Azon töprengett, hogy mit tegyen, amikor egy angyal jött Istentől, hogy elmondja neki, hogy a gyermek a Szent. Az angyal azt mondta, hogy nevet kell adnia a gyermeknek. Ez annak a jele volt, hogy úgy fog róla gondoskodni, mint a saját gyermekéről.

Ebben az időben a Közel-Keletet a rómaiak uralták. Jött egy parancs, hogy minden embernek vissza kellett utaznia a szülővárosába, hogy felírja a nevét az adózási listákra. József Betlehembe vitte új feleségét. Nem volt hol megszállniuk, csak egy istállóban, ahol az állatok aludtak. Itt született meg a gyermek. József Jézusnak nevezte el, ahogy az angyal mondta.

A kis Jézusnak két látogatója is volt. Születésének éjszakáján angyalok mondták meg néhány pásztornak a mezőn, hogy egy állatetetőben (vagy jászolban) fekvő újszülött királyt találnak. Jézus másik látogatója néhány bölcs volt, akik egy új csillagot láttak az égen, és követték azt, amíg meg nem találták a házat, ahol a család most élt, és drága ajándékokat adtak a kisgyermeknek, aranyat, tömjént és egy drága gyógynövényt, a mirhát. (A bölcseket a hagyomány szerint gyakran nevezik Háromkirályoknak, mert három nagyon drága ajándékot kaptak, de a Biblia nem mondja meg, hogy hány bölcs volt).

A karácsonyi történet mindezen részeire különböző módon emlékeznek és ünneplik meg karácsonykor: képekben, dalokban, színdarabokban, történetekben és modellekben, amelyeket "bölcsőnek", "bölcsőnek" vagy "presepe"-nek neveznek.

Az ünnepség időpontja

A világ legtöbb keresztény országában a Gergely-naptár nevű naptárat használják, de egyes egyházak a Julián-naptár nevű naptárat használják. A legtöbb keresztény, például a katolikus és a protestáns egyházak tagjai december 25-én ünneplik Jézus születését.

A keleti ortodox egyház egyes régiókban, például Oroszországban, még mindig a Julián-naptárt használja. Ezekben a régiókban a Julián-naptár szerint december 25-én ünneplik a karácsonyt, de a naptárak közötti különbség miatt a modern Gergely-naptár szerint január 7-én.

Egyes keresztények, például Jehova Tanúi, nem ünneplik a karácsonyt, mert a Bibliában nincs olyan utasítás Jézustól, amely azt mondaná a keresztényeknek, hogy ünnepeljék a születését. A mormonok december 25-én ünneplik a karácsonyt, de úgy vélik, hogy Krisztus tényleges születése április 6-án történt.

Néhányan úgy vélik, hogy Jézus valószínűleg nem december 25-én született. Egyes történészek^{[ki? ]} úgy vélik, hogy ezt a dátumot a katolikus egyház használta az évnek ebben az időszakában tartott pogány szertartások helyettesítésére.

Advent

Az adventi időszakot, amely vasárnap kezdődik, körülbelül négy héttel karácsony előtt, a katolikus és az anglikán egyházak, valamint mások is ünneplik. Az emberek ilyenkor két dologra készülnek: a kis Jézus eljövetelére és a karácsonyra, valamint Jézus második eljövetelére, amikor majd békében uralkodik az egész Földön. Nem minden keresztény ember emlékszik meg az adventről. Vannak, akik a böjt, a tanulás, az elmélkedés és az imádság idejére használják. A gyermekek számára speciális adventi naptárakat készítenek, amelyekben az advent minden napjára képeket vagy finomságokat találunk.

Általában az advent az az időszak, amikor sokan nagyon elfoglaltak a karácsonyi készülődéssel, takarítással és díszítéssel, étel- és ajándékvásárlással, képeslapok és levelek írásával, valamint a karácsonyi lakoma elkészítésével.

Ünnepségek

A Kr. u. 4. század előtt a keresztények csak titokban imádkozhattak és ünnepelhettek. A karácsony ünnepe valószínűleg akkor kezdődött, amikor Konstantin volt Róma császára, mert ő volt az, aki a kereszténységet törvényes vallássá tette, és Róma legrégebbi templomai közül néhányat építtetett. Néhány ebből az időből származó régi kőkoporsó vagy szarkofág Mária és a kis Jézus, valamint a bölcsek képeivel van kifaragva.

A középkorban a karácsonyt lakomákkal, énekléssel és színdarabokkal ünnepelték. A színdarabokat templomokban, de kastélyokban és piactereken is tartották, ahol néha egy nagy szénásszekeret használtak színpadként.

Mivel az advent az imádság és a felkészülés időszaka volt, a legtöbb ünnepséget nem karácsony előtt, hanem karácsony után tartották. A karácsony előtti fő ünnep a december 6-i Szent Miklós ünnep volt. Egyes országokban, különösen Hollandiában, az a hagyomány alakult ki, hogy a gyermekek karácsony napja helyett ezen a napon kaptak ajándékot. Szent Miklós nevét ma már sok országban Mikulásként jegyzik.

Egy másik ünnep a december 13-i Szent Lucia-nap (Szent Lucia napja), amelyet különösen Skandináviában ünnepelnek, ahol a lányok gyertyás körmeneten vesznek részt, és a ház leányainak korán kell kelniük, hogy kávét vagy csokoládét hozzanak a családnak.

Sok évszázadon át a karácsonyi ünnepség gyakran templomi istentisztelettel vagy misével kezdődött, amely késő estétől karácsony reggelén éjfél utánig tartott. A karácsony napja a lakomák ideje volt. A következő napon, Szent István ünnepén a gazdag háztartásokból származó emberek élelmiszerrel teli dobozokat vittek ki az utcára a szegények és éhezők számára. Sokan visszamentek dolgozni, de a munkaadók pénzzel megajándékozták a dolgozóikat. A szent napok Szent János ünnepével és Szent Áldozatok napjával folytatódtak. Az ünneplés és a mulatságok Epifánia ünnepén, a három bölcs napján értek véget, akiket gyakran "háromkirályoknak" is neveznek. Az évszakról manapság a "Karácsony tizenkét napja" című dal emlékezik meg. William Shakespeare az ünnep részeként előadandó színdarabot írt "Tizenkettedik éjszaka" címmel.

Sokak számára a karácsony olyan időszakká vált, amikor a bulik, a családnak és a barátoknak küldött üzenetek és az ajándékozás fontosabbá vált, mint Jézus születésének ünneplése. A gyártók és az üzletek az ünneplésre és az ajándékozásra rengeteg reklámmal, dekorációval és kirakatokkal reagáltak. Az Egyesült Államokban a karácsonyi kirakatok közvetlenül a hálaadás után, november végén kerülnek fel. Egyes országokban, például Ausztráliában az üzletek már november elején kiteszik a dekorációkat. Tekintettel arra, hogy maga Jézus nevezte "rablóknak" a zsidó templomban pénzt kereső embereket (Máté 21:13), sok keresztényt nyugtalanít a karácsonyi próféta helyett a profit.

A városi önkormányzatok az utcák és terek feldíszítésével, valamint a vásárlók karácsonyi szórakoztatásával ünnepelnek. A déli félteke azon országaiban, ahol a karácsony nyárra esik, hagyománya van a szabadtéri énekes istentiszteleteknek, amelyeket gyakran a városi tanács szervez, és amelyeken több ezer ember vesz részt.

Sok keresztény a karácsonyt templomba járással, imádsággal és énekléssel ünnepli. És minden évben vannak bibliai olvasmányok az evangéliumokból, amelyek Jézus születésének történetét mesélik el.

A bibliai történet képe, amelyen a bölcsek meglátogatják a kis Jézust. Az ilyen képek a vasárnapi iskolában készültek a gyermekek tanítására.

Az adventi gyertyák meggyújtása egy amerikai templomban.

Szent Lucy körmenete, Svédország

Karácsonyi bevásárlás egy olaszországi piacon

Karácsonyi hagyományok

A karácsonyi hagyományoknak több típusa van. Vannak egyházi hagyományok, olyan hagyományok, amelyek nyilvános ünnepségek, és olyan hagyományok, amelyeket a családok tartanak. Ezek a hagyományok különböző időkben, helyeken, kultúrákban és még családoknál is eltérőek.

Az egyház hagyományai

A karácsony ünnepe nagyon fontos időszak az egyházak számára. Szinte minden templomban vannak különleges istentiszteletek vagy ünnepségek. Íme néhány mód, ahogyan az egyházak a karácsonyt ünneplik.

A bölcső

Sok templomban szokás a Jézus születését vagy születését ábrázoló bölcső (vagy Creche) jelenet felállítása. Az első ilyen típusú jelenetet Assisi Szent Ferenc állította fel a 13. században. Olaszországban azóta is nagy népszerűségnek örvendenek, és a szokás más országokban is elterjedt.

A jászolok lehetnek nagyok, életnagyságú szobrokkal, de lehetnek olyan kicsik is, hogy elférnek egy gyufásdobozban. Sokféle anyagból készülnek, többek között faragott és festett fából, élénk színű kerámiából (fazekasságból), deszkákra ragasztott festett papírból, valamint vegyes anyagokból: agyagból, fából, ruhából, szalmából és fémből készültek a különböző részek.

Az adventi koszorú egy levelekből, általában fenyőágakból, borostyánból és magyalból álló kör, amelyben 4 (vagy néha 5) gyertya van, és amelyet a templomban függesztenek fel. A gyertyákat advent minden vasárnapján meggyújtják, a központi gyertyát pedig karácsony reggelén gyújtják meg. A templomokat gyakran zöld ágakkal és levelekkel díszítik, és sok templomban karácsonyfa is van.

Gyertyafényes énekek

Sok templomban népszerű hagyomány az énekes istentisztelet, amelyet gyakran csak gyertyákkal világítanak meg. A karácsonyi istentiszteleten általában sok ének és bibliai olvasmány hangzik el. Angliában létezik egy hagyomány, amely a londoni Temple Churchben kezdődött, és mára sok más helyen is elterjedt a Nine Lessons and Carols (Kilenc lecke és énekek) istentiszteletre. A leckék bibliai olvasmányok. Egyes énekeket kórus énekel, másokat a kórus és a nép (a gyülekezet). Minden évben az egyik ilyen istentiszteletet egy nagy angol templomban - gyakran a cambridge-i King's College Chapelben - rögzítik, és a rádió és a televízió közvetíti, hogy a jó zenét és a karácsonyi éneklést kedvelő emberek, de különösen azok számára, akik nem tudnak elmenni karácsonyi istentiszteletre, élvezhessék.

Nyilvános és kereskedelmi ünnepségek

Sok város és település a karácsonyt díszek kihelyezésével ünnepli. Ezek lehetnek zászlók és lobogók, amelyeket az épületekre vagy lámpaoszlopokra fűznek fel. Ezek lehetnek karácsonyi fények is, amelyek szintén díszíthetik az épületeket és az utcai fákat. Sok nagyvárosban hatalmas karácsonyfát állítanak fel nyilvános helyen, mint például a londoni Trafalgar téren, a New York-i Times Square-en és a sydney-i Martin Place-en. Ezt gyakran összekötik azzal a felhívással, hogy a város lakosai adjanak pénzt vagy ajándékokat a szegények és rászorulók megsegítésére.

Sok városban karácsony előtt meghosszabbítják a szokásos vásárlási időt, hogy a dolgozóknak több idejük legyen a karácsonyi élelmiszerek és ajándékok beszerzésére. A kirakatokat gyakran karácsonyi jelenetekkel díszítik, a nagy áruházakban gyakran animált jelenetekkel szórakoztatják a gyerekeket. A bevásárlóközpontokban és a nagy áruházakban gyakran van egy Mikulás, aki egy trónon ül, miközben a gyerekek elmondják neki, mit szeretnének karácsonyra, és fényképezkednek vele.

Sok városban tartanak karácsonyi felvonulásokat, utcai mulatságokat és koncerteket. Egyes városokban hagyomány, hogy a városházán kórus és előadóművészek énekelnek karácsonyi dalokat, míg Ausztráliában és Új-Zélandon ezeket a karácsonyi szórakoztató koncerteket és énekeket általában a szabadban, parkokban vagy akár strandokon tartják, ahová a családok pikniket visznek magukkal. Az est végén a Mikulás érkezését tűzijáték kíséri.

A karácsony hagyományos része a színházi szórakoztatás. Ide tartozik a klasszikus zene, például Händel Messiása, valamint a zenekari koncertek és a zenekari előadások előadása. Karácsonykor gyakran játszanak pantomimeket, amelyek közül a Pán Péter és Wendy és a Hamupipőke a kedvencek. A karácsonyi szezonban számos gyermekfilmet mutatnak be.

Mivel karácsonykor sokan nagyon magányosak, éhesek és szomorúak, sok város, egyház, jótékonysági és szolgáltató szervezet próbál segíteni a szegényeken és magányosokon: karácsonyi ételeket és ajándékokat biztosítanak a szegény családoknak, és karácsonyi ünnepségeket rendeznek az éhező, magányos, barátok és családtagok nélküli embereknek.

Családi ünnepségek

A családi ünnepek gyakran nagyon különböznek egymástól, attól függően, hogy honnan származik egy család, és milyen szokások alakultak ki az egyes családokban.

Családi összejövetelek

A legtöbb család úgy gondol a karácsonyra, mint a család többi tagjával való együttlétre. Az emberek gyakran messziről is elutaznak, hogy karácsonykor együtt lehessenek más családtagokkal. Azok az emberek, akik nem tudnak elutazni, gyakran telefonálnak karácsonykor távolsági hívásokat. Sokan a karácsonyra úgy is tekintenek, mint arra, hogy felkeressenek másokat, akikről tudják, hogy esetleg magányosak, és meghívják őket karácsony napján vacsorára. A karácsonyra úgy tekintenek, mint arra, hogy minden korosztály együtt szórakozzon, hogy az unokatestvérek megismerjék egymást, hogy a nagyszülők láthassák unokáikat, és hogy a család megcsodálhassa az év során született csecsemőket. A nagy családi ünnepek általában az öröm ideje, de egyes családok gyakran megbeszélik nézeteltéréseiket, és karácsonykor nagy veszekedésekbe torkollnak.

A családi hagyományok nagyon különbözőek. Egyes családok talán mindannyian együtt mennek a templomba, az énekes istentiszteletre, az éjféli misére vagy a karácsonyi reggeli istentiszteletre. Néhány családot nagyon korán kirángatnak az ágyból a gyerekek, akik ki akarják bontani az ajándékaikat. Más családokban az ajándékokat Mikulás napján, szenteste vagy csak karácsony reggel a templom után adják át. A karácsonyi lakoma kezdődhet szenteste, karácsony reggelén egy különleges reggelivel, vagy karácsony napján délben.

Néhány családban hagyománya van a karácsonyi éneklésnek, és az utcákat, kórházakat és más hasonló helyeket járják be, és egyházuk tagjaival együtt énekelnek. Más családok szívesen néznek együtt bizonyos televíziós műsorokat, amelyek között szerepelhetnek énekes szolgálatok és a Királynő üzenete. Egyes családok a karácsonyt arra használják, hogy együtt zenéljenek és énekeljenek, vagy hogy elolvassanak egy kedvenc könyvet, például Charles Dickens "Karácsonyi ének" című művét. A déli félteke országaiban a strandolás vagy a medencében való úszás gyakran része a karácsonyi hagyománynak.

Karácsonyi vacsora

A karácsonyi vacsora, amelyet általában a nap közepén fogyasztanak el, fontos része a családi ünnepségnek. Az ételek országonként és családonként is különböznek. Az északi féltekén általában sült hús és zöldség a főfogás. Gyakran többféle húst szolgálnak fel, amelyek között lehet pulyka, sonka, marhasült vagy bárányhús. Gyakran több fogás is van, különleges finomságokkal, amelyeket általában csak karácsonykor fogyasztanak.

Az angol nyelvű országokban a hagyományos desszert a karácsonyi szilvapuding. Manapság ezt gyakran pékségekben vásárolják, de sokan családi recept alapján maguk készítik el. A hagyomány a középkorból származik, amikor a pudingot arra használták, hogy a gyümölcs egy részét ősztől a tél közepéig tartósítsák. A hagyományos pudingot hat héttel karácsony előtt sütik meg, és egy kendőbe kötve, hűvös helyen hagyják. A puding megkeverése néha családi hagyomány, és mindenki kíván valamit, miközben megkeveri. Hagyományosan egy ezüstpénzt kevernek a pudingba, hogy szerencsét hozzon annak, aki megtalálja. Manapság a legtöbb érmét nem lehet használni, mert borzalmas íze van, és mérgező lehet. Egyes családok régi érméket vagy ezüst medálokat használnak. Karácsony napján a pudingot több órán át kell főzni egy fazékban. Amikor tálalják, a ruhát levágják, pálinkát öntik a pudingra, és meggyújtják, mielőtt az asztalra viszik.

Sok családban a puding helyett (vagy a puding mellett) karácsonyi süteményt vagy különleges kenyeret fogyasztanak. Ezek országonként nagyon különbözőek, de gyakran van bennük mandulából készült marcipán, amely sok országban hagyományos karácsonykor. Franciaországban a Buche de Noel vagy mézeskalács férfit és nőt díszítik és akasztják a karácsonyfára. Skóciában a shortbread nevű süteményt készítik, amely sok országban népszerű hagyomány lett. Német hagyomány a pfeffernuss, a porcukorba forgatott fűszeres sütemény. Egyéb karácsonyi ételek közé tartozik a mazsola, a szultána, a gyömbér, a törökméz, a mandula, a csokoládé, a karamellás karamella, a cukorkarika és a narancs.

Sok család készít forralt bort is, amelyet fahéjjal és szerecsendióval melegítenek, vagy tojáslikőrt, egy tejből, cukorból, tojásból, szerecsendióból és néha alkoholból készült édes italt.

A déli féltekén a hagyományos sült vacsorát gyakran felvágottal helyettesítik, és salátával tálalják. Az első fogás lehet garnélarákkoktél vagy egy hideg leves, például borsch. A szilvapudingot fagylalttal tálalják. A fehérbort és a sört is hidegen szolgálják fel (a sört hűtőben tartják). A karácsonyi vacsorát a verandán, vagy néha piknik formájában is felszolgálhatják.

Fa és díszek

A legtöbb otthonban, amikor a karácsonyt ünneplik, az emberek karácsonyfát állítanak a házban. Ez a régi karácsonyi szokás Németországból indult el "Tannenbaum" (németül fenyőfa) néven. Ezek hagyományosan örökzöldek, a legjobb fajta a fenyőfa, amely nem hullatja a tűleveleit és nem veszíti el az illatát. A fa lehet vágott fa, amelyet ültetvényről vásárolnak vagy az erdőből szednek. A mesterséges fákat néha előnyben részesítik az igazi fákkal szemben. A karácsonyfát fényekkel, csillogó színes gömbökkel, csillogó flitterrel és egyéb díszekkel díszítik. A házak bejárati ajtajára gyakran tesznek levél- vagy fenyőkoszorút a házak üdvözlésének jeleként. A karácsonykor különleges jelentőséggel bíró növények közé tartozik még a magyal, amelyet díszítésre használnak, valamint a fagyöngy, amelyet a szoba közepére akasztanak. A hagyomány szerint a fagyöngy alatt találkozó embereknek meg kell csókolniuk egymást.

Karácsonykor sokan feldíszítik otthonukat. Ezek a díszek és a karácsonyfa általában bent vannak, de elhelyezhetők olyan helyen is, ahol az ablakon keresztül az arra járók is láthatják őket. A 20. század közepén kialakult az a szokás, hogy a házakat kívülről is feldíszítik. Ezek a díszek lehetnek csak néhány lámpa a tornác körül, de akár több száz fény és színes karácsonyi figura is, amelyek az egész házat és kertet díszítik. Egyes városrészekben versenyt rendeznek a legjobban feldíszített házakért, és az utcákon való kocsikázás, hogy megnézzük ezeket, szintén családi hagyománnyá vált.

Kártyák és ajándékok

A karácsonyi ajándékozás többféle elképzelésből ered. Az egyik az, hogy Isten karácsonykor adta fiát, Jézust a világnak. Van a bölcsek története is, akik három ajándékkal, arannyal, tömjénnel és mirhával érkeztek a kis Jézushoz. Sok évszázadon át az volt a szokás, hogy az emberek karácsonykor apró ajándékokat adtak, és bőkezűen adakoztak a szegényeknek és rászorulóknak, hogy átsegítsék őket a télen. Ehhez egy másik hagyomány is kapcsolódott, és ennek eredménye a Mikulás, vagy ahogyan néha nevezik, a Télapó hagyománya, akiről manapság sok gyermek azt gondolja, hogy ő az ajándékok és a boldogság hozója.

A 4. században egy görög faluban, amely ma Törökország része, élt egy jó ember, aki titokban ajándékokat adott a szegényeknek, hogy segítsen rajtuk. Püspök lett belőle, és Szent Miklósnak nevezik. Az évszázadok során nagyon népszerű szent lett, és rengeteg templomot neveztek el róla. Nagyon népszerű volt azokon a helyeken, ahol sok tengerész élt. Az egyik ilyen hely Hollandia volt. Hollandiában és sok más európai országban Szent Miklós ünnepén, december 6-án ajándékokat osztogatnak. Az ajándékok hagyományosan nem nagyok, és néha el vannak rejtve, vagy egy vicces viccet vagy verset tartalmaznak, amelyet el kell olvasni. Európa számos városában egy püspöki palástba öltözött férfi érkezik lóháton vagy csónakon, aki Szent Miklós szerepét játssza. Nevét gyakran rövidítették le Sante Clausra, vagy angolul Santa Clausra.

Az angol nyelvű országokban, ahol az ajándékokat általában nem december 6-án, hanem karácsony napján adják át, a Mikulást (vagy a Télapót) általában úgy képzelik el, mint aki karácsony éjjelén érkezik, amikor varázsszánját rénszarvasok húzzák az égen, és a kéményen keresztül bejön a házakba. Míg Európában a gyerekek a cipőjüket teszik ki Szent Miklósnak, addig az angol hagyomány szerint a kandalló elé harisnyát (vagy hosszú zoknit) akasztanak. A Mikulás hagyományosan dióval, mazsolával, csokoládéval és naranccsal tölti meg a zoknikat vagy cipőket. Manapság a gyerekek általában sokkal drágább ajándékokat kapnak, és párnahuzatokat akasztanak ki, vagy az ajándékokat egy nagy kupacba rakják a karácsonyfa alá.

Egy másik karácsonyi hagyomány a kártyák küldése a barátoknak és rokonoknak. Ezek meleg üdvözleteket tartalmaznak, és lehet egy levél is, amelyben elmesélik, mi minden történt az illetővel vagy a családdal az év során.