Kumkvat (kumquat) – kis ehető citrus: eredet, jellemzők, termesztés
Kumkvat – kis ehető citrus Kína eredetével, jellemzőivel és termesztési tippekkel: fagyállóság, növekedés, fajták (Nagami), gondozás és felhasználás.
A kumkvat (angolul kumquat) kis, ehető citrusfélét jelölő gyűjtőfogalom; a növénycsoportot néha angol neveivel is illetik, például kumquats. A gyümölcsöt és a hozzá tartozó fácskákat gyakran említik a kisebb gyümölcsfák között. Az ehető gyümölcs külsőre a többi Citrusféléhez hasonló, de általában kisebb és egészben fogyasztható.
Eredet és történet
A kumkvat Ázsiából származik: vad formáit és korai termesztését főként Kínához kötik. Már a középkori kínai irodalomban is említik (pl. a 12. században). Hosszú ideje termesztik Kínában és Japánban. A nyugat felé irányuló ismertségét nagyban elősegítette Robert Fortune, a Londoni Kertészeti Társaság gyűjtője, aki 1846-ban bekerülő példányokat hozott be először Európába, majd rövidesen Észak-Amerikába.
Leírás
A kumkvat lassan növő, örökzöld cserjék vagy kis fák, amelyek általában 2,5–4,5 m magasra nőnek, sűrű ágrendszerrel és néha apró tüskékkel. A levelek sötét, fényes zöldek; a virágok tiszta fehérek és erősen illatosak, hasonlóan más citrusvirágokhoz. Gyümölcsei kicsik, tojás- vagy gömb alakúak, héjuk vékony, édeskés; a belső hús általában savanykás.
Fajták és íz
Gyakori fajták közé tartozik a Nagami (kisebb, szabályos tojás alakú gyümölcsök, karakteresen savanykás belsővel) és a Meiwa (édesebb, húsosabb). A kumkvatok nagy előnye, hogy a héj édes, így a gyümölcsöt gyakran egészben fogyasztják: héját együtt rágva kapunk édes‑kesernyés kombinációt. Felhasználják lekvárokhoz, kandírozáshoz, szószokhoz, likőrök és díszítő gyümölcsök készítéséhez.
Éghajlatigény és fagytűrés
A kumkvatok általában szívósabbak, mint sok más citrusféle, például a narancs. A Nagami fajta meleg nyarat kedvel (kb. 25–38 °C, azaz 77–100 °F), ugyanakkor jó fagytűréssel bír: egyes fajták, köztük a Nagami, -10 °C körüli értékig (kb. 14 °F) is elviselnek fagyot. Emiatt Kína teás vidékein is megtalálhatók ott, ahol az éghajlat más citrusfélék, például a Mikan (más néven Satsuma) számára már túl hideg lehet.
Gondozás és termesztés
- Fény és hely: Napos, védett helyet kedvel; konténeres tartással akár erkélyen is sikeresen nevelhető.
- Talaj: Jó vízelvezetésű, közepesen humuszos, enyhén savas–semleges talaj a legjobb.
- Öntözés: Rendszeres, de mérsékelt; a pangó víz károsítja a gyökereket. Konténerben gyakrabban kell locsolni, mint a szabadföldben.
- Trágyázás: Citrusokra való, magas nitrogéntartalmú műtrágya tavasztól nyárig rendszeresen; ősszel csökkenthető a tápanyagpótlás.
- Metsszés: Enyhén visszavágva formálható, beteg, sérült vagy túl sűrű ágakat időnként eltávolítjuk; konténeres növényeken a kívánt méret megtartásához metszés szükséges.
- Konténeres nevelés: Jó megoldás hűvösebb éghajlaton; télen világos, hűvös (de fagymentes) helyen tartva a növény áttelelhet.
Szaporítás
Gyakori a magról vetés, de a fajtatisztaság és a termőképesség gyorsabb biztosításához oltással vagy dugvánnyal terjesztik. Magról nevelt egyedek lassabban kezdenek teremni, de ellenálló példányok is kialakulhatnak.
Betegségek és kártevők
Kardinális problémák lehetnek a hagyományos citrusbetegségek és kártevők: levéltetvek, pajzstetvek, atkák, tripszek, valamint gombás betegségek, ha túl nedves a talaj. Fontos a jó levegőmozgás, a megfelelő öntözés és a rendszeres ellenőrzés. Súlyosabb fertőzések esetén célszerű célzott növényvédő szert vagy természetes ellenséget alkalmazni.
Betakarítás és felhasználás
A gyümölcsöket általában ősszel-télen szüretelik, amikor elérték jellegzetes színüket és illatukat. A legtöbb kumkvatot héjastul fogyasztják: a vékony, édeskés héj és a savanykás belső együtt adja a különleges ízkombinációt. Felhasználják frissen, lekvárnak, kandírozott formában, szószokhoz, koktélokhoz, vagy díszítésként desszertekre.
Táplálkozás
Bár adagonként kis méretűek, a kumkvatok C‑vitaminban és rostokban gazdagok; héjában található olajok aromásak és illóolajokat biztosítanak, amelyeket cukrászatban és illatszeriparban is hasznosítanak.
Dísznövényként
A kumkvatok dekoratívak: örökzöld lombjuk, bőséges virágzásuk és a nyáron érő, télen is díszként szolgáló gyümölcseik miatt gyakran ültetik kertekbe sövénynek, vagy nevelik cserepes dísznövénynek, sőt bonsainak is alkalmasak.
Összefoglalva: a kumkvat egy sokoldalú, viszonylag hidegtűrő és mutatós kis citrus, amely egyszerre dísz- és haszonnövény. Megfelelő gondozással könnyen termeszthető kertben és cserépben egyaránt, gyümölcse pedig különleges ízével sokféleképpen felhasználható.
Etimológia
Az angol "kumquat" név a kantoni gam1 gwat1 kiejtésből származik (a Jyutping románosításban). A kantoni nyelvben szintén gam1 gwat1-nek (mandarinban gān jú, szó szerint "nagy mandarin narancs") ejtett 柑橘 alternatív nevet ma már gyakrabban írják a kantoni beszélők.
Más ázsiai nyelveken a következő nevek szerepelnek:
Kérdések és válaszok
K: Mi az a kumquats?
V: A kumquat egy olyan kis termetű gyümölcsfa, amelynek ehető gyümölcse hasonló a többi citrusféléhez, de kisebb méretű.
K: Hogy néznek ki a kumquatfák?
V: A kumquatfák lassan növő, 2,5-4,5 méter magas, sűrű ágakkal rendelkező örökzöld cserjék vagy kis fák. Apró tüskékkel rendelkezhetnek, leveleik pedig sötét fényes zöldek.
K: Honnan származik a kumquat?
V: A kumquat eredetileg Kínából származik, és ott, valamint Japánban már régóta termesztik. Európába először 1846-ban hozta be Robert Fortune, a Londoni Kertészeti Társaság gyűjtője.
K: Mennyire szívósak a kumquatfák más citrusfélékhez képest?
V: A kumquatfák sokkal szívósabbak, mint más citrusfélék, például a narancs.
K: Milyen hőmérsékleti tartományban ideális a 'Nagami' kumquatfák termesztése?
V: A 'Nagami' kumquatfáknak meleg nyárra van szükségük, 25 °C és 38 °C között, de a fagyot körülbelül -10 °C-ig (14 °C) is elviselik.
K: Hol fejlődnek jól a 'Nagami' kumquatfák?
V: A "Nagami" kumquat fák jól fejlődnek Kína teás vidékein, ahol az éghajlat túl hideg más citrusfélék, még a Mikan (más néven Satsuma) narancs számára is.
K: Mikor említette először a kumquatot az irodalom?
V: A kumquatot a 12. században említik először az irodalomban.
Keres