Egyes filozófiák, vallások és mitológiák szerint Isten a Föld és minden más teremtője. A hinduizmus szerint egyetlen Isten van, aki sokféle formában jelenhet meg. A teisták úgy vélik, hogy Isten teremtett mindent, ami létezik és valaha létezett. A legtöbb vallásban úgy tartják, hogy Isten halhatatlan (nem halhat meg), és korlátlan hatalommal rendelkezik. Azt a hitet, hogy Isten vagy istenek léteznek, általában teizmusnak nevezik. Azokat az embereket, akik elutasítják azt a hitet, hogy Isten vagy bármilyen istenség létezik, ateistáknak nevezik. Az agnosztikusok úgy gondolják, hogy nem tudhatjuk biztosan, hogy Isten vagy istenek léteznek-e, de ettől még hihetnek (vagy nem hihetnek) abban, hogy legalább egy istenség létezik. Azokat, akik hisznek Istenben, de nem hisznek a hagyományos vallásokban, deistáknak nevezik. Azokat az embereket, akik úgy vélik, hogy az "Isten" definícióját meg kell határozni, mielőtt teológiai álláspontot foglalnánk el, ignosztikusoknak nevezik.
Egyes vallásokban sok isten van. Ezt nevezik többistenhitűségnek. Hisznek vagy nem hisznek egy, az istenek fölött álló Legfelsőbb Lényben. Néhány politeista vallás a hinduizmus, a sintó, a taoizmus, a wicca és a buddhizmus azon változatai, amelyek szinkronizálódtak a hagyományos népi vallásokkal, amelyekkel kapcsolatba kerültek. Más vallásokban csak egyetlen Istenben hisznek, ezt nevezik monoteizmusnak. Néhány monoteista vallás a kereszténység, a judaizmus, az iszlám, a bahá'í hit és a szikhizmus. Az angolban az "gods" szót kisbetűvel írják. Az istent általában nagybetűvel írják, amikor a legfelsőbb lényre utalnak. Egyes többistenhívők szintén nagybetűvel írják, amikor a legfontosabb istenükről beszélnek.
Isten fogalma és tulajdonságai
A különböző vallások és filozófiai iskolák más-más módon írják le Isten vagy az istenek természetét. Gyakori tulajdonságok, amelyeket egy legfelsőbb lényhez társítanak:
- Alkotó / Teremtő – a világ és az élőlények létrehozója.
- Örökkévalóság – időtől független létezés, halhatatlanság.
- Mindenhatóság (omnipotencia) – hatalmának korlátlansága a világ fölött.
- Mindenismeret (omnisciencia) – a múlt, jelen és jövő ismerete.
- Teljes jóság (omnibenevolencia) – erkölcsileg tökéletes, jóságra törekvő természet.
Ezek az attribútumok filozófiai viták tárgyát képezik: egyes gondolkodók szerint ezek kombinációja logikai problémákat okozhat, mások megpróbálják finomítani a fogalmakat (például korlátozott mindenhatóság, szenvedő Isten elképzelése stb.).
Alapvető teológiai és filozófiai álláspontok
Teizmus: hit abban, hogy létezik legalább egy személyes, a világ fölött álló istenség, aki beavatkozhat a világ rendjébe és akivel kapcsolatba lehet lépni (imádság, istentisztelet).
Deizmus: hit egy teremtőben, aki megalkotta a világot, de ezután nem avatkozik be a természet törvényeibe; a deisták általában elutasítják a kinyilatkoztatáson alapuló vallásos gyakorlatokat.
Ateizmus: az istenek vagy Isten létezésének elutasítása vagy hiányában való hit. Vannak gyenge (nem hisznek istenben) és erős (tagadják az isten létezését) formái.
Agnoszticizmus: az a nézet, hogy Isten létezése vagy nemléte megismerhetetlen vagy jelenleg nem bizonyítható; egyes agnosztikusok mégis vallásosak lehetnek.
Ignoszticizmus (vagy ignosticizmus): azt állítja, hogy az "Isten" fogalmát előbb világosan meg kell határozni, mert sok vitát egyszerűen a meghatározás hiánya okoz.
Monoteizmus, politeizmus és kapcsolódó irányzatok
Monoteizmus: egyetlen, egyetemes Istenben való hit. Gyakori formái a teista monoteizmus (a személyes Istenre helyezi a hangsúlyt). A fő monoteista vallások például a kereszténység, a judaizmus és az iszlám.
Politeizmus: több istenségben való hit, ahol az istenek különböző szerepeket és hatásköröket töltenek be (természetfeletti erők, háború, termékenység stb.). Ilyen hagyományok például a sintó vagy egyes népi hiedelmek.
Ezen kívül léteznek köztes irányzatok: henoteizmus (egy isten kiemelt szerepe a többi mellett), monolátria (egy isten imádata anélkül, hogy a többiek létezését tagadnák), valamint panteizmus (Isten azonos a természettel) és panenteizmus (Isten magában foglalja a világot, de meghaladja is azt).
Filozófiai érvek és ellenérvek Isten létezése mellett
A filozófia és a teológia több klasszikus érvet és őket megkérdőjelező ellenérvet is megfogalmazott:
- Kozmológiai érv – minden létezőnek oka van; végső okként Isten létezését tételezik fel.
- Teleológiai érv (tervezettség) – a természet rendezettsége és finomhangoltsága egy intelligens tervezőre utal.
- Ontológiai érv – a létezés fogalmából kiinduló, formális érvelés a legnagyobb gondolható lény szükségszerű létezéséről.
- Erkölcsi érv – az objektív erkölcsi értékek létezéséhez egy transzcendens alap szükséges lehet.
Ezekkel szemben állnak a természettudományos magyarázatok, a rossz problémája (hogyan egyeztethető össze a szenvedés egy mindenható, mindenütt jóságos Istennel?), valamint logikai és episztemológiai kritikák.
Isten szerepe a kultúrában és a társadalomban
Isten- és istenhitformák hatása átível a művészeteken, jogon, etikán és politikán. Vallási gyakorlatok, rítusok és közösségi identitások gyakran egy adott istenképhez kapcsolódnak. Ugyanakkor a modern szekularizáció, tudományos fejlődés és pluralizmus sok társadalomban új vitákat hozott arról, hogyan viszonyuljon az állam és az oktatás a valláshoz és hitkérdésekhez.
Rövid összefoglalás
Isten fogalma sokszínű: a vallások és filozófiák más-más tulajdonságokkal és szerepekkel ruházzák fel a transzcendens lényt vagy lényeket. A teizmus, deizmus, ateizmus, agnoszticizmus és ignoszticizmus eltérő választ adnak arra a kérdésre, hogy létezik-e Isten, és ha igen, milyen módon kapcsolódik a világhoz. A vita mind elméleti (filozófiai, teológiai), mind gyakorlati (erkölcsi, társadalmi) síkon folytatódik a mai napig.
