Kínai Köztársaság

Terület

A Kínai Köztársaság (ROC) által ellenőrzött területet a legtöbb ember Tajvan szigeteként ismeri. Tajvan szigetének legtöbb helyét a Kínai Köztársaság kormánya hivatalos ügyekben "Tajvan tartománynak" nevezi, kivéve a két legnagyobb várost, Tajpejt és Kaohsziungot. Tajvan szigetétől nyugatra három kisebb szigetcsoport található, amelyek szintén a ROC-hoz tartoznak. Ezek a következők:

• A Pescadores (Penghu, 澎湖列島): Ezek is Tajvan tartomány részét képezik.
• Quemoy (Kinmen, 金門): Fujian tartomány egy része, Kinmen megye(金門縣).
• Matsu (馬祖列島): a legkisebb megye, Lienchiang megye (連江縣), szintén Fujian tartomány része.
• Diaojutai-szigetek: A Diaojutai-szigetek (釣魚臺列嶼|Diàoyútái Lièyű) egy olyan szigetcsoport, ahol senki sem él, amelyet a Kínai Köztársaság (ROC) azt állítja, hogy az övé, de a Kínai Népköztársaság (KNK) és Japán is követeli. Japánul a szigeteket Senkaku-szigeteknek (尖閣諸島, Senkaku Shotō?) nevezik. A szigetek jelenleg Japán ellenőrzése alatt állnak.
• Dong-Sha-szigetek: A Pratas-szigetek vagy Dong-Sha-szigetek (東沙羣島) három szigetből áll a Dél-kínai-tenger északkeleti részén, Hongkongtól 340 km-re délkeletre.
• Taiping (Hagyományos kínai: 太平島|Tàipíng), más néven Itu Aba, a legnagyobb a Nansha-szigetek (Spratly-szigetek) közül a Dél-kínai-tengeren.

A Kínai Népköztársaság korábban a szárazföldi Kínát is kormányozta. Jelenleg a Kínai Népköztársaság kormányozza a szárazföldi Kínát; lásd Kína történelme és politikai problémái. A Kínai Népköztársaság azonban hivatalosan még mindig saját területének nyilvánítja a szárazföldi Kínát. A Kínai Köztársaság korábban Mongóliát is kormányozta.

Ez a Kínai Köztársaság területe 1912 és 1949 között.

Adminisztratív részlegek

Különböző szintű és típusú igazgatási osztályok léteznek.

• Tartományok (省 shěng)
  (1. szint):
• Tajvan tartomány
• Fujian tartomány

• Különleges önkormányzatok (直轄市 zhíxiáshì)
  (1. és 2. szint):
• Kaohsiung város
• Új Tajpej város
• Taipei City
• Taichung város
• Tainan város
• Taoyuan város

• Tartományi városok (市 shì)
  (2. szint):
• Keelung város
• Hszincsu város
• Chiayi város

• Megyék (縣 xiàn)
  (2. szint):
• Changhua megye
• Chiayi megye
• Hszincsu megye
• Hualien megye
• Kinmen megye
• Lienchiang megye
• Miaoli megye
• Nantou megye
• Penghu megye
• Pingtung megye
• Taitung megye
• Yilan megye
• Yunlin megye

157 járás (區 qū), 17 ország által ellenőrzött város (縣轄市 xiànxiáshì), 41 városi község (鎮 zhèn) és 153 vidéki község (鄉 xiāng) áll a 3. szinten. A kerületek vagy a különleges önkormányzatok vagy a tartományi városok alatt állnak; az ország által ellenőrzött városok, városi községek és vidéki községek a megyék alatt állnak.

A falvak (里 lǐ vagy 村 cūn) a 4. szintet, a városrészek (鄰 lín) pedig az 5. szintet képviselik.

Történet

A nacionalisták Dr. Szun Jat-szen vezetésével megszabadultak a mandzsuk által uralt Csing-dinasztiától, majd 1911 végén létrehozták az OSZK-t és véget vetettek a császári dinasztikus uralomnak. Az ROC-hoz tartozott akkoriban a szárazföldi Kína és a mai Mongólia teljes területe.

Miután a II. világháborúban a szövetségesek legyőzték a japánokat, Tajvan a Koreai Népköztársaság ellenőrzése alá került.

1949-ben a kínai kommunisták háborút vívtak a nacionalisták ellen, és győztek. Megalapították a Kínai Népköztársaságot. A nacionalisták elhagyták a kínai szárazföldet, és Tajvanra érkeztek.

Politika

Miután a ROC bázist hozott létre Tajvanon, azt remélte, hogy egy napon elfoglalhatja a szárazföldet. De a kínai kommunisták megerősödtek, így a nacionalisták soha nem mentek vissza. A kommunisták azt mondják, hogy ők léptek a ROC helyébe, mint Kína egyetlen kormánya, és Tajvant is a sajátjuknak nevezik.

Vannak olyan emberek Tajvanon, akik soha nem akarnak a Kínai Népköztársaság része lenni. Ők Tajvan teljes függetlenségében hisznek, és át akarják nevezni a ROC-ot (Tajvan) "Tajvani Köztársaság"-ra, hogy Tajvannak többé ne legyen semmilyen ősi kapcsolata Kínával vagy a kínai kultúrával. Néhányan mások egyesülni szeretnének a Kínai Népköztársasággal; ők a kínai újraegyesítést akarják. Néhányan még mindig meg akarják támadni a KNK-t és újraegyesíteni Kínát a Kínai Köztársaság alatt. Megint mások a status quo-t akarják, ami azt jelenti, hogy minden maradjon úgy, ahogy most van.

Nyelv

A tajvaniak többsége a mandarin néven ismert standard kínai nyelvet beszéli, mások pedig helyi dialektusokat, például a min nan (tajvani) vagy a hakka nyelvet. A kantoni nyelvet, amelyet Dél-Kína egyes részein (például Guangdong tartományban, Hongkongban és Makaón) beszélnek, Tajvanon nem beszélik. Az őslakos tajvaniak kis százaléka beszéli az őslakos nyelveket, de a többi kínai rosszul bánt velük, és sokan közülük és nyelvük a túlélésért küzdenek. Néhány idősebb tajvani, aki akkor járt iskolába, amikor az ország japán uralom alatt állt, beszél japánul.

Miután a nacionalista kormány 1948-49-ben elhagyta az anyaországot, magukkal hozták nyelvüket, a mandarint, és a mandarint tették az egyetlen hivatalos nyelvvé. Ezután az OSZK-ban mindenkinek meg kellett tanulnia a mandarint. A szárazföldi Kínában élőkkel ellentétben azonban a tajvaniak soha nem tértek át az egyszerűsített kínai írásjegyekre, így mindig is a hagyományos kínai írásjegyeket használták. A múltban a diákok nem beszélhették az anyanyelvüket az iskolában, és elvárták, hogy csak mandarinul beszéljenek. A tajvani, a hakka és az anyanyelvek rossznak számítottak egészen az 1990-es évek elejéig, amikor egyes iskolarendszerekben elkezdték tanítani ezeket a nyelveket. Támogatták őket, de ekkorra már sok fiatal csak mandarinul tudott beszélni.