Mitológia
A mitológia különbözőképpen utal egy népcsoport összegyűjtött mítoszaira, vagy az ilyen mítoszok tanulmányozására - az általuk a természet, a történelem és a szokások magyarázatára elmesélt történetek összességére. Az ilyen mítoszok tanulmányozására is utalhat.
A mítosz olyan történet, amely nem igaz. A mítosz szó meghatározása még mindig vita tárgyát képezi. A mítoszok lehetnek nagyon régiek vagy újak (például: városi mítoszok). Lehet, hogy nincsenek feljegyzések vagy más bizonyítékok arra, hogy megtörténtek, de a mítoszok legalább egyes részei igazak lehetnek. Az idősebb emberek által a fiatalabbaknak elmesélt mítoszokról tudunk. Egyes mítoszok "igaz" történetekként indultak, de ahogy az emberek elmesélték és újra elmesélték őket, egyes részeket megváltoztathattak, így kevésbé "igazak". Lehet, hogy tévedésből változtatták meg őket, vagy azért, hogy érdekesebbé tegyék őket. Minden kultúrának vannak mítoszai. A görög és római istenekről és istennőkről szóló történetek is mítoszok.
Egykor sokan hittek a legendás lényekben és állatokban. Az állatok és a legendás lények irányíthatják az emberi vagy a természetes élet egy részét, vagy hatalmuk van felette. Például a görög Zeusz istennek hatalma volt a villámok és a viharok felett. Amikor Zeusz akarta, viharokat tudott kelteni, és viharokat keltett, hogy kimutassa haragját. Hasonlóképpen, a hindu mitológiában a viharokról azt mondták, hogy Indra, az istenek vezetőjének haragja. Leghatalmasabb fegyvere a Vajra, vagyis a "villám" volt. Azt mondták, hogy e fegyver támadását senki sem élheti túl. Egy másik példa az egyiptomi Atum isten, akiről azt mondták, hogy ő a világon minden teremtője.
A mítoszok tartalma
Minden kultúrának kialakult a saját mitológiája az idők során. A mitológia magában foglalja történelmük legendáit, vallásaikat, a világ teremtéséről szóló történeteiket és hőseiket. Ezek a történetek nagy szimbolikus erővel bírnak, és ez lehet az egyik fő oka annak, hogy olyan sokáig, néha évezredekig fennmaradnak.
A mítoszok főszereplői általában istenek, félistenek vagy természetfeletti emberek, míg a legendák főszereplői általában emberek. Számos kivétel vagy kombináció létezik, mint például az Iliászban, az Odüsszeiában és az Aeneisben. A mítoszokat gyakran uralkodók és papok támogatják, és szorosan kapcsolódnak a valláshoz vagy a spiritualitáshoz. Valójában sok társadalom a mítoszokat, legendákat és a történelmet együtt csoportosítja, és a mítoszokat a távoli múltjuk igaz beszámolóinak tekinti.
A teremtésmítoszok valamilyen korai ősidőben játszódnak, amikor a világ még nem érte el jelenlegi formáját. Más mítoszok azt magyarázzák, hogyan alakultak ki és szentesültek a társadalom szokásai, intézményei és tabuk. Külön teret kapnak a népmesék, amelyeket az őket mesélők nem tartanak igaznak. A történetek más kultúrákban való elterjedésével vagy a hitek változásával azonban a mítoszok is népmeséknek minősülhetnek. Néha a mítoszok és a legendák összeolvadnak. Isteni szereplőiket emberként vagy félistenként (például óriásokként, manóként és tündérekként) alakítják át.
A teremtésmítoszok a világ teremtésének "hivatalos" hitét írják le. Ezek a mítoszok társadalmanként nagyon eltérőek, amint azt a mítoszok bármely gyűjteménye világosan mutatja. Az elmúlt három évszázad során a mítoszok hatalmát az emberek elméje felett a tudomány fejlődése megkérdőjelezte.
Történészek véleménye a mítoszokról
Bár a mítoszokat gyakran meg nem történt eseményekről szóló történeteknek tekintik, sok történész úgy véli, hogy a mítoszok olyan tényleges eseményekről szólnak, amelyekhez erős szimbolikus jelentés kapcsolódik, vagy amelyeket megváltoztattak, vagy időben vagy térben eltoltak, esetleg megfordítottak. A folyamatról való gondolkodás egyik módja, ha a "mítoszokat" egy képzeletbeli vonal túlsó végén fekvőnek képzeljük el. A vonal egyik végén a "tárgyilagos beszámoló", a másik végén pedig a "legendás esemény" vagy a "mitikus státusz" van. Ahogy egy esemény a vonal vagy kontinuum "mítikus" vége felé halad, úgy változik meg az emberek gondolkodása, érzése és mondanivalója az eseményről. Az esemény nagyobb történelmi jelentőségre tehet szert, miközben a "tények" kevésbé válnak fontossá. Mire a vonal mitikus végére érünk, a történet "önálló életre kel", és az eredeti esemény tényei szinte jelentéktelenné válnak.
Kapcsolódó oldalak
- Mitológia (könyv)
- Szociálpszichológia
Kérdések és válaszok
K: Mi az a mitológia?
V: A mitológia egy népcsoport összegyűjtött mítoszaira utal - a történeteik összességére, amelyeket a természet, a történelem és a szokások magyarázatára mesélnek. Az ilyen mítoszok tanulmányozására is utalhat.
K: Mi az a mítosz?
V: A mítosz egy olyan történet a távoli múltról, amelyet igaznak tartanak abban a társadalomban, amelyben elmesélik. A teremtésmítoszok azelőtt játszódnak, hogy a világ elérte volna jelenlegi formáját a legtávolabbi időben - az első létező időszakban, amelyet őskornak nevezünk. A szereplők általában nem emberek; lehetnek istenek, félistenek és más természetfeletti alakok.
K: Miben különböznek a mítoszok a népmeséktől és a legendáktól?
V: A mítoszok általában igaznak tekinthetők, a távoli múltról szólnak, és nem emberi szereplőket tartalmaznak, míg a legendák általában emberi szereplőket, a népmesék pedig fikciónak tekinthetők.
K: Miért tiltakoznak egyes vallásos emberek az ellen, hogy a hitüket mítoszoknak nevezzék?
V: Néhány vallásos ember tiltakozik az ellen, hogy a hitüket mítosznak nevezzék, mert úgy gondolják, hogy azok inkább igazak, mint hamisak vagy kitaláltak, mint sok mítosz.
K: Miért nem használják egyes tudósok a "mítosz" szót, amikor a vallásra utalnak?
V: Néhány tudós azért nem használja a "mítosz" szót a vallásra való hivatkozáskor, hogy elkerülje, hogy az egyik vallást fontosabbnak vagy igazabbnak tekintsék a másiknál.
K: Milyen célt szolgálnak a teremtésmítoszok a társadalmak számára?
V: A teremtésmítoszok magyarázatként szolgálnak arra, hogyan jött létre egy adott valóság, megmagyarázva, hogy egy társadalom miért működik és miért úgy épül fel, ahogyan felépült.
