A Római Birodalom az ókori világ egyik legnagyobb birodalma volt. Fővárosa Róma volt, és területe a Földközi-tenger térségében húzódott. A császári időszak hagyományos kezdete Kr. e. 27-re tehető, amikor Octavianus Augustus hatalma megerősödött; a nyugati rész formális bukása pedig Kr. u. 476-hoz kötődik. Ezen eseményeket sok történész a klasszikus ókor végét és a középkor kezdetét jelző fordulópontnak tekinti.

A birodalom az ókori Róma történetének harmadik nagy szakasza volt: Rómát előbb római királyok vezették, majd a Római Köztársaság irányította, végül pedig császárságként működött. A császári rendszerben a hatalom központosult, ugyanakkor fennmaradt a köztársasági intézmények és a szenátus szerepe is több évszázadon át.

A birodalom határai idővel változtak; sok mai ország területének egy része egykor a Római Birodalomhoz tartozott, például Nagy-Britannia (nem egészében, például a mai Skócia nagy része kívül esett), Spanyolország, Portugália, Franciaország (Gallia), Olaszország, Görögország, Törökország, Németország (főként a Rajna–Duna vonaláig), Egyiptom, a Levante, Krím, Svájc és az Afrika északi partvidéke. A Római Birodalom hivatalos nyelve a latin volt; a görög ugyanakkor fontos másodlagos nyelvként funkcionált, különösen a keleti tartományokban.

Terület, közigazgatás és hadsereg

A Birodalom hatalmas területét provinciákra osztották, amelyeket kormányzók (proconsulok, legátusok) irányítottak. A közigazgatási rendszert Diocletianus és utódai reformálták a 3–4. század fordulóján: bevezették a diarchiát és a tetrarchiát, valamint a provinciák további szétbontását és a közigazgatási szintek növelését, hogy hatékonyabban lehessen kezelni a birodalom védelmét és adóztatását.

A római hadsereg (a légiók és szövetséges alakulatok) volt a birodalom egyik legfontosabb pillére. A hadsereg nemcsak harcolt, hanem utak építésében, határvédelemben, városok alapításában és a helyi rend fenntartásában is jelentős szerepet játszott.

Társadalom, gazdaság és kultúra

A római társadalom erősen rétegzett volt: a szenátori és lovagi elit dominált politikailag és gazdaságilag, míg a városi és vidéki lakosság nagy részét képezték a polgárok, bevándorlók, felszabadítottak és rabszolgák. A gazdaság alapja a mezőgazdaság volt; emellett fontos volt a kereskedelem a Földközi-tengeren és a belső utak mentén. A Római utak, akvaduktok, fürdők, amphitheatrumok és városias infrastruktúra a birodalom műszaki és gazdasági erejét tükrözték.

A római jog és igazgatás kiemelkedő örökséget hagyott: a jogrend alapelvei és a jogi gyakorlat (később a Justinianus-féle Corpus Juris Civilis) alapvetően befolyásolták a modern európai jogrendszereket. A latin nyelv pedig a nyugati nyelvek (a román nyelvek) és a művelődés közvetítője lett.

Vallás

A Római Birodalomban eredetileg sokistenhívő római és hellenisztikus vallások voltak dominánsak; a Kelet mindig is erősebb görög kulturális hatás alatt állt. A 4. századtól kezdve a kereszténység államvallássá vált: I. Konstantin császár engedélyezte, majd II. Theodosius deklaráltan államvallássá tette. A kereszténység szerepe a birodalom identitásában és politikájában tovább növekedett a késő császárkorban.

Főbb korszakok és uralkodók

  • Az Augustus időszaka (i. e. 27 körül) — a belső rend helyreállítása és a pax Romana kezdete;
  • Traianus idején érte el a birodalom legnagyobb kiterjedését;
  • Hadrianus a határok konszolidálására és az erődítési rendszer kiépítésére törekedett;
  • A 3. századi válságot Diocletianus és utódai reformjai követték, majd Konstantin megalapította a keleti fővárost;
  • A keleti rész (a későbbi Bizánci Birodalom) hosszú életű maradt, fővárosa a Konstantinápoly, a mai Isztambul.

A Birodalom kettéválása és bukása

A Római Birodalom a késő császárkorban gyakorlatilag kettészakadt: a nyugati rész idővel meggyengült, és végül a barbár hadvezér, Odoacer lemondatta az utolsó nyugati császárt, Romulus Augustust, Kr. u. 476-ban. A keleti rész, amely a Balkánból, Anatóliából, Levanteból és Egyiptomból állt, tovább élt: ez a későbbi Bizánci Birodalom közel ezer évig fennmaradt, bár területei idővel jelentősen szűkültek (a Levante és Egyiptom nagy részét a 7. században az arab hódítók szerezték meg).

A Bizánci Birodalom végül 1453-ban vesztette el fővárosát a szeldzsuk–oszmán erők, amikor Konstantinápoly eleste véget vetett a keleti római államnak is.

Örökség

A Római Birodalom öröksége ma is kézzelfogható: a római jog, az építészeti és mérnöki megoldások (akvaduktok, utak, hídak), a városiasodás mintája, valamint a latin nyelv és a kereszténység elterjedése alapvetően meghatározták Európa és a Mediterráneum történetét. Sok modern ország jogi, közigazgatási és kulturális hagyományai a római mintákból eredeztethetők.

Összefoglalva, a Római Birodalom több száz éven át formálta a politikai, gazdasági és kulturális viszonyokat Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten; hatása a mai napig érezhető a nyelvekben, a jogban és az építészetben.