Római Birodalom

A birodalom kormányzása

A rómaiak hatalmas birodalmuk irányítása érdekében fontos elképzeléseket dolgoztak ki a jogról és a kormányzásról. Kifejlesztették a világ akkori legjobb hadseregét, és erővel uralkodtak. Kiváló mérnöki képességekkel rendelkeztek, utakat, városokat és kiemelkedő épületeket építettek. A birodalmat provinciákra osztották, mindegyiknek volt egy-egy helytartója, valamint polgári és katonai támogatása. Rómába és Rómából folyamatosan hivatalos és magánlevelek érkeztek.

A kereskedelem volt a legfontosabb Róma számára, amely több mint egymillió lakosú város volt, és messze a világ legnagyobb városa. Szükségük volt búzára Egyiptomból, ónra Britanniából, szőlőre Galliából, és így tovább. Cserébe a rómaiak a tartományi fővárosokat szép városokká építették, megvédték a barbárok portyáitól, és a provinciák fiataljai számára oktatást és karrierlehetőségeket biztosítottak, például állást a római hadseregben.

Elvileg a császárok abszolút hatalommal rendelkeztek, és azt tehettek, amit akartak. A gyakorlatban azonban számos nehéz problémával kellett szembenézniük. Volt egy olyan személyzetük, amelyet mi "köztisztviselőknek" nevezünk, és a római szenátus tanácsaira támaszkodhattak. A császárnak kellett eldöntenie, hogy melyek a birodalom legfontosabb problémái, és mit kell tenni velük kapcsolatban. A legtöbben kétféle dolgot próbáltak tenni. Az egyik az volt, hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyek javítják a rómaiak életét békeidőben. A másik az volt, hogy Róma ellenségei ellen harcoljanak és legyőzzék őket. Egy gazdag birodalomnak mindig vannak ellenségei.

A királyok és császárok esetében nagy probléma az öröklési rend. A királyokat néha a legidősebb fiuk követte, ha az uralkodásra alkalmas volt. A római császárok esetében gyakrabban egy örökbefogadott fiú következett. Ez így működött. A császár észrevett egy kiváló fiatalembert az egyik legjobb családból. Örökbe fogadta őt fiának. Mielőtt meghalt volna, világossá tette, hogy szerinte ki legyen az utódja: római konzullá tette, vagy végrendeletében úgy rendelkezett, hogy a fiatalabb férfi legyen az utódja. Néha ez működött, néha nem. Időnként polgárháború tört ki a trónkövetelők között.

Egy-két örökbefogadott fiú több választási lehetőséget adott a császárnak. Néhány császárnak nem volt fia; néhánynak olyan fia volt, aki nem maradt életben. Később a császárok annyira meggyengültek, hogy a római hadsereg egyszerűen kiválasztotta egyikük tábornokát, hogy ő legyen a következő császár. Ez gyakran polgárháborúhoz vezetett. A császárok élettörténete a Római császárok listája című könyvben olvasható.

A rómaiak sok háborút vívtak más országok ellen, és élvezték az erőszakos sportokat. Szívesen nézték a lovak által húzott szekerek közötti versenyeket és a férfiak közötti fegyveres harcokat (gladiátorok). A modern sportokkal ellentétben a harcosok gyakran meghaltak a küzdelmekben. A rómaiak a Colosseumban élvezték ezeket a műsorokat.

A rómaiak nagyszerű építőmérnöki tevékenységet folytattak. Sok nagy középületet és villát, vízvezetékeket a víz szállítására, kőhidakat és utakat építettek. Ezek közül néhány még ma is látható. Sok híres író római volt, köztük Cicero és Vergilius.

A Biblia Újszövetsége a rómaiakról szól Jézus Krisztus életében. Jézus életében a rómaiak, akik pogányok voltak, uralták országát. Később több császár is megpróbálta elpusztítani a kereszténységet, de nem jártak sikerrel. Kr. u. 312-re Galerius császár megengedte az embereknek, hogy szabadon kövessék a kereszténységet, és a következő évben egy hadvezér, Konstantin császár lett, aki áttért a kereszténységre.

Róma városát többször is elfoglalták a barbárok, nevezetesen Kr. u. 410-ben, amikor a gótok kifosztották a várost (fosztogatás). Az utolsó nyugatrómai császár, Romulus Augustus Kr. u. 476-ban lemondott. A Római Birodalom még 1000 évig fennmaradt Bizánci Birodalomként keleten.

A Római Birodalom fő érméje az ezüst dénár volt. A későbbi dénárok kisebbek voltak.

Róma bukásának különböző okai vannak. Edward Gibbon megírta A Római Birodalom hanyatlása és bukása című művét, amelyben különböző elképzeléseket vizsgált. Ezek közül a legfontosabb (szerinte) a kereszténység hatása volt a birodalom katonai védekezőképességére.

Más történészek a bizonytalan vezetési rendszert okolják. Egy 50 éves időszak alatt 22 császárból csak 2 halt természetes halállal. A legtöbb császárt meggyilkolták.