Római Birodalom: Az ókori birodalom története, területe és öröksége
Római Birodalom: átfogó történet, kiterjedt területek és évszázadokig ható örökség — Róma felemelkedése, bukása és a keleti birodalom nyomai.
A Római Birodalom az ókori világ egyik legnagyobb birodalma volt. Fővárosa Róma volt, és területe a Földközi-tenger térségében húzódott. A császári időszak hagyományos kezdete Kr. e. 27-re tehető, amikor Octavianus Augustus hatalma megerősödött; a nyugati rész formális bukása pedig Kr. u. 476-hoz kötődik. Ezen eseményeket sok történész a klasszikus ókor végét és a középkor kezdetét jelző fordulópontnak tekinti.
A birodalom az ókori Róma történetének harmadik nagy szakasza volt: Rómát előbb római királyok vezették, majd a Római Köztársaság irányította, végül pedig császárságként működött. A császári rendszerben a hatalom központosult, ugyanakkor fennmaradt a köztársasági intézmények és a szenátus szerepe is több évszázadon át.
A birodalom határai idővel változtak; sok mai ország területének egy része egykor a Római Birodalomhoz tartozott, például Nagy-Britannia (nem egészében, például a mai Skócia nagy része kívül esett), Spanyolország, Portugália, Franciaország (Gallia), Olaszország, Görögország, Törökország, Németország (főként a Rajna–Duna vonaláig), Egyiptom, a Levante, Krím, Svájc és az Afrika északi partvidéke. A Római Birodalom hivatalos nyelve a latin volt; a görög ugyanakkor fontos másodlagos nyelvként funkcionált, különösen a keleti tartományokban.
Terület, közigazgatás és hadsereg
A Birodalom hatalmas területét provinciákra osztották, amelyeket kormányzók (proconsulok, legátusok) irányítottak. A közigazgatási rendszert Diocletianus és utódai reformálták a 3–4. század fordulóján: bevezették a diarchiát és a tetrarchiát, valamint a provinciák további szétbontását és a közigazgatási szintek növelését, hogy hatékonyabban lehessen kezelni a birodalom védelmét és adóztatását.
A római hadsereg (a légiók és szövetséges alakulatok) volt a birodalom egyik legfontosabb pillére. A hadsereg nemcsak harcolt, hanem utak építésében, határvédelemben, városok alapításában és a helyi rend fenntartásában is jelentős szerepet játszott.
Társadalom, gazdaság és kultúra
A római társadalom erősen rétegzett volt: a szenátori és lovagi elit dominált politikailag és gazdaságilag, míg a városi és vidéki lakosság nagy részét képezték a polgárok, bevándorlók, felszabadítottak és rabszolgák. A gazdaság alapja a mezőgazdaság volt; emellett fontos volt a kereskedelem a Földközi-tengeren és a belső utak mentén. A Római utak, akvaduktok, fürdők, amphitheatrumok és városias infrastruktúra a birodalom műszaki és gazdasági erejét tükrözték.
A római jog és igazgatás kiemelkedő örökséget hagyott: a jogrend alapelvei és a jogi gyakorlat (később a Justinianus-féle Corpus Juris Civilis) alapvetően befolyásolták a modern európai jogrendszereket. A latin nyelv pedig a nyugati nyelvek (a román nyelvek) és a művelődés közvetítője lett.
Vallás
A Római Birodalomban eredetileg sokistenhívő római és hellenisztikus vallások voltak dominánsak; a Kelet mindig is erősebb görög kulturális hatás alatt állt. A 4. századtól kezdve a kereszténység államvallássá vált: I. Konstantin császár engedélyezte, majd II. Theodosius deklaráltan államvallássá tette. A kereszténység szerepe a birodalom identitásában és politikájában tovább növekedett a késő császárkorban.
Főbb korszakok és uralkodók
- Az Augustus időszaka (i. e. 27 körül) — a belső rend helyreállítása és a pax Romana kezdete;
- Traianus idején érte el a birodalom legnagyobb kiterjedését;
- Hadrianus a határok konszolidálására és az erődítési rendszer kiépítésére törekedett;
- A 3. századi válságot Diocletianus és utódai reformjai követték, majd Konstantin megalapította a keleti fővárost;
- A keleti rész (a későbbi Bizánci Birodalom) hosszú életű maradt, fővárosa a Konstantinápoly, a mai Isztambul.
A Birodalom kettéválása és bukása
A Római Birodalom a késő császárkorban gyakorlatilag kettészakadt: a nyugati rész idővel meggyengült, és végül a barbár hadvezér, Odoacer lemondatta az utolsó nyugati császárt, Romulus Augustust, Kr. u. 476-ban. A keleti rész, amely a Balkánból, Anatóliából, Levanteból és Egyiptomból állt, tovább élt: ez a későbbi Bizánci Birodalom közel ezer évig fennmaradt, bár területei idővel jelentősen szűkültek (a Levante és Egyiptom nagy részét a 7. században az arab hódítók szerezték meg).
A Bizánci Birodalom végül 1453-ban vesztette el fővárosát a szeldzsuk–oszmán erők, amikor Konstantinápoly eleste véget vetett a keleti római államnak is.
Örökség
A Római Birodalom öröksége ma is kézzelfogható: a római jog, az építészeti és mérnöki megoldások (akvaduktok, utak, hídak), a városiasodás mintája, valamint a latin nyelv és a kereszténység elterjedése alapvetően meghatározták Európa és a Mediterráneum történetét. Sok modern ország jogi, közigazgatási és kulturális hagyományai a római mintákból eredeztethetők.
Összefoglalva, a Római Birodalom több száz éven át formálta a politikai, gazdasági és kulturális viszonyokat Európában, Észak-Afrikában és a Közel-Keleten; hatása a mai napig érezhető a nyelvekben, a jogban és az építészetben.
A birodalom kormányzása
A rómaiak hatalmas birodalmuk irányítása érdekében fontos elképzeléseket dolgoztak ki a jogról és a kormányzásról. Kifejlesztették a világ akkori legjobb hadseregét, és erővel uralkodtak. Kiváló mérnöki képességekkel rendelkeztek, utakat, városokat és kiemelkedő épületeket építettek. A birodalmat provinciákra osztották, mindegyiknek volt egy-egy helytartója, valamint polgári és katonai támogatása. Rómába és Rómából folyamatosan hivatalos és magánlevelek érkeztek.
A kereskedelem volt a legfontosabb Róma számára, amely több mint egymillió lakosú város volt, és messze a világ legnagyobb városa. Szükségük volt búzára Egyiptomból, ónra Britanniából, szőlőre Galliából, és így tovább. Cserébe a rómaiak a tartományi fővárosokat szép városokká építették, megvédték a barbárok portyáitól, és a provinciák fiataljai számára oktatást és karrierlehetőségeket biztosítottak, például állást a római hadseregben.
Elvileg a császárok abszolút hatalommal rendelkeztek, és azt tehettek, amit akartak. A gyakorlatban azonban számos nehéz problémával kellett szembenézniük. Volt egy olyan személyzetük, amelyet mi "köztisztviselőknek" nevezünk, és a római szenátus tanácsaira támaszkodhattak. A császárnak kellett eldöntenie, hogy melyek a birodalom legfontosabb problémái, és mit kell tenni velük kapcsolatban. A legtöbben kétféle dolgot próbáltak tenni. Az egyik az volt, hogy olyan dolgokat tegyenek, amelyek javítják a rómaiak életét békeidőben. A másik az volt, hogy Róma ellenségei ellen harcoljanak és legyőzzék őket. Egy gazdag birodalomnak mindig vannak ellenségei.
A királyok és császárok esetében nagy probléma az öröklési rend. A királyokat néha a legidősebb fiuk követte, ha az uralkodásra alkalmas volt. A római császárok esetében gyakrabban egy örökbefogadott fiú következett. Ez így működött. A császár észrevett egy kiváló fiatalembert az egyik legjobb családból. Örökbe fogadta őt fiának. Mielőtt meghalt volna, világossá tette, hogy szerinte ki legyen az utódja: római konzullá tette, vagy végrendeletében úgy rendelkezett, hogy a fiatalabb férfi legyen az utódja. Néha ez működött, néha nem. Időnként polgárháború tört ki a trónkövetelők között.
Egy-két örökbefogadott fiú több választási lehetőséget adott a császárnak. Néhány császárnak nem volt fia; néhánynak olyan fia volt, aki nem maradt életben. Később a császárok annyira meggyengültek, hogy a római hadsereg egyszerűen kiválasztotta egyikük tábornokát, hogy ő legyen a következő császár. Ez gyakran polgárháborúhoz vezetett. A császárok élettörténete a Római császárok listája című könyvben olvasható.
A rómaiak sok háborút vívtak más országok ellen, és élvezték az erőszakos sportokat. Szívesen nézték a lovak által húzott szekerek közötti versenyeket és a férfiak közötti fegyveres harcokat (gladiátorok). A modern sportokkal ellentétben a harcosok gyakran meghaltak a küzdelmekben. A rómaiak a Colosseumban élvezték ezeket a műsorokat.
A rómaiak nagyszerű építőmérnöki tevékenységet folytattak. Sok nagy középületet és villát, vízvezetékeket a víz szállítására, kőhidakat és utakat építettek. Ezek közül néhány még ma is látható. Sok híres író római volt, köztük Cicero és Vergilius.
A Biblia Újszövetsége a rómaiakról szól Jézus Krisztus életében. Jézus életében a rómaiak, akik pogányok voltak, uralták országát. Később több császár is megpróbálta elpusztítani a kereszténységet, de nem jártak sikerrel. Kr. u. 312-re Galerius császár megengedte az embereknek, hogy szabadon kövessék a kereszténységet, és a következő évben egy hadvezér, Konstantin császár lett, aki áttért a kereszténységre.
Róma városát többször is elfoglalták a barbárok, nevezetesen Kr. u. 410-ben, amikor a gótok kifosztották a várost (fosztogatás). Az utolsó nyugatrómai császár, Romulus Augustus Kr. u. 476-ban lemondott. A Római Birodalom még 1000 évig fennmaradt Bizánci Birodalomként keleten.
A Római Birodalom fő érméje az ezüst dénár volt. A későbbi dénárok kisebbek voltak.
Róma bukásának különböző okai vannak. Edward Gibbon megírta A Római Birodalom hanyatlása és bukása című művét, amelyben különböző elképzeléseket vizsgált. Ezek közül a legfontosabb (szerinte) a kereszténység hatása volt a birodalom katonai védekezőképességére.
Más történészek a bizonytalan vezetési rendszert okolják. Egy 50 éves időszak alatt 22 császárból csak 2 halt természetes halállal. A legtöbb császárt meggyilkolták.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a Római Birodalom fővárosa?
V: A Római Birodalom fővárosa Róma volt.
K: Mikor kezdődött a Római Birodalom?
V: A Római Birodalom i. e. 27-ben kezdődött, amikor Octavianus lett Augustus császár.
K: Mikor ért véget?
V: A Római Birodalom Kr. u. 476-ban ért véget.
K: Milyen nyelveket beszéltek a Római Birodalomban?
V: A Római Birodalom fő nyelve a latin volt, a görög pedig fontos másodlagos nyelv volt, különösen a birodalom keleti tartományaiban.
K: Meddig tartott a birodalom nyugati fele?
V: A Római Birodalom nyugati fele körülbelül 500 évig tartott, amíg utolsó császárát, Romulus Augustust le nem győzte a barbár hadvezér, Odoacer.
K: Meddig tartott a keleti fele?
V: A keleti fele, amely a Balkánból, Anatóliából, Levanteból és Egyiptomból állt, még körülbelül ezer évig fennmaradt (bár egyes részeit a 8. században elvesztették az arabok).
K: Hogy hívták ezt a keleti részt? V: Ezt a keleti részt Bizánci Birodalomnak hívták, fővárosa pedig Konstantinápoly (ma Isztambul) volt.
Keres