Kína (Kínai Népköztársaság): alapinformációk és tények

Kína a világ egyik legrégebbi civilizációja, és a legrégebbi folyamatos civilizációval rendelkezik. Több mint 5000 éves régészeti bizonyítékokkal rendelkezik. Emellett rendelkezik a világ egyik legrégebbi (és a legrégebbi ma is használatos) írásrendszerével, és számos jelentős találmány forrásaként tartják számon.

Ősi (Kr. e. 2100 - Kr. u. 1500)

Az ókori Kína az egyik első civilizáció volt, és az i. e. 2. évezred óta feudális társadalomként működött.

A kínai civilizáció is azon kevesek egyike volt, akik feltalálták az írást, a többi Mezopotámia, az Indus-völgyi civilizáció, a majacivilizáció, az ókori görögországi minószi civilizáció és az ókori Egyiptom. Aranykorát a Tang-dinasztia idején (i. sz. 10. század körül) érte el. A konfucianizmus és a daoizmus hazája, nagy hatással volt a közeli országokra, köztük Japánra, Koreára és Vietnamra a politikai rendszer, a filozófia, a vallás, a művészet, sőt az írás és az irodalom területén is. Kína ad otthont a világ legrégebbi művészeti alkotásainak. A szobrok és kerámiák, valamint a jádéból készült díszítések néhány klasszikus példa.

Mielőtt a Csin-dinasztia egyesítette volna Kínát, több száz kis állam harcolt egymással több száz éven át a Kína feletti uralomért folytatott háborúban. Ezt a háborúskodó államok időszakának nevezik. Bár a folyamatos háborúk miatt az emberek szenvedtek, ebben az időben született meg a Kelet számos nagy filozófiája, köztük a konfucianizmus és a daoizmus. A konfucianizmus és a daoizmus önmagában is számos olyan társadalmi érték alapját képezte, amelyek a mai modern kelet-ázsiai kultúrákban is megtalálhatóak.

Földrajza nagyrészt hasonlított a mai Kínáéhoz, kivéve az északi és nyugati széleket, amelyek eltérőek voltak. Gyakran támadták meg északi nomád népek, például a török törzsek és a mongolok Dzsingisz kán és Kublai kán vezetésével. Az ősi Kína történelme során az északi nomád népek és a kínai népek harcoltak egymással, és felváltva uralkodtak Kína földjén és népein. Amikor azonban az északi nép legyőzte a kínai népet, és uralkodni kezdett a királyság felett, ők is átvették a kínai életmódot, és hasonlóvá váltak a kínaiakhoz. Kína legerősebb dinasztiái közül sokat az északi népek uraltak, köztük a Csin, a Tang, a Jüan (mongol) és a Csing (mandzsu) dinasztiákat. Minden alkalommal új elemeket is hoztak a kínai kultúrába.

Egy új korszak

Miközben Kína sok mindent elért az első évezredben és a második évezred elején, az i. sz. 15. században elszigetelődött, mert Spanyolország sok ezüstöt talált az újonnan felfedezett észak- és dél-amerikai kontinensen. Kínában és Európában akkoriban az ezüst volt a fő fizetőeszköz (pénz), és Kína nem akarta, hogy a külföldiek megvásárolják.

A reneszánsz idejére az európai hatalmak elkezdték elfoglalni Ázsia más országait. Ebben az időben Kínában egyre nagyobb méreteket öltött az ópiumjárvány. Külföldi kereskedők (elsősorban britek) már a 18. század óta illegálisan exportáltak ópiumot főként Indiából Kínába, de ez a kereskedelem körülbelül 1820-tól drámaian megnőtt. Az ennek következtében Kínában elterjedt függőség súlyos társadalmi és gazdasági zavarokat okozott. Ez vezetett ahhoz, amit ma az első ópiumháborúként ismerünk. Az első ópiumháború Kína és Nagy-Britannia között 1839-től 1842-ig tartott. A konfliktus a britek azon többéves kísérleteinek eredménye volt, hogy Kínát mint a brit áruk piacát kihasználják. Nagy-Britannia végül felsőbbrendű katonai képességeire támaszkodva kényszerítette ki a jövedelmező kínai piac megnyitását, miközben a kínai népre illegális ópiumkereskedelmet kényszerített.

Bár Kínát valójában soha nem foglalták el az európaiak, számos európai ország, például Nagy-Britannia és Franciaország befolyási övezeteket épített ki Kínában. Mivel Kína az előző évszázadok során elzárkózott a világtól, a Csing-dinasztia idejére technológiai szempontból lemaradt más országoktól, és tehetetlen volt ennek megakadályozására. Ez akkor vált világossá, amikor a 19. században elvesztette az ópiumháborúkat Nagy-Britannia ellen.

1912-ben a Csing-dinasztiát megdöntötte Szun Jat-szen és a Kuomintang, egy nacionalista párt, és megalakult a Kínai Köztársaság. Idővel a marxista eszmék egyre népszerűbbé váltak, és megalakult a kommunista párt.

A kínai polgárháború később kezdődött a Kínai Köztársaság (ROC) Kuomintang (nacionalistái) és a Kínai Népköztársaság (KNK) kommunistái között. A kommunisták a Szovjetunióhoz hasonlóvá akarták tenni Kínát, míg a másik oldal az akkori állapotában akarta megtartani Kínát. A kommunistákat Mao Ce-tung, Liu Shaoqi és mások vezették. Később Liu elvesztette befolyását Maóval szemben, és halála a mai napig megoldatlan. A kommunisták végül megnyerték a háborút. A nacionalisták (Csang Kaj-sek vezetésével) Tajvan szigetére menekültek, és Tajpejben alapították meg új fővárosukat. A kínai polgárháború után Mao Ce-tung kommunista vezető 1949. szeptember 21-én Pekingben kikiáltotta az új országot, a Kínai Népköztársaságot (KNK).

1927-ben kezdődött a kínai polgárháború, amikor a Csang Kaj-sek vezette Kuomintang és a kommunisták egymás ellen harcoltak.

Az akkoriban Kína irányításáért küzdő nacionalista és kommunista pártok közötti zavargások közepette Japán 1934-ben inváziót indított Mandzsúria ellen, és elkezdett folyamatosan az ország belseje felé kúszni. Kína, különösen a nacionalista párt, hatalmas összegekkel tartozott Japánnak, amelyeket nem tudtak kifizetni, miközben saját polgárháborújukba keveredtek. A versailles-i szerződés a japán kormánynak földet ígért Kínában az adósság elengedéséért cserébe. Ez végül nem volt népszerű, és az egész országban ellene tiltakoztak, a leghíresebb az 1919-es pekingi május 4-i mozgalom során. Amikor a kínaiak nem mondtak le készségesen a földjükhöz való jogaikról, Japán megpróbálta erőszakkal elvenni azt. Ez volt a második világháború kezdete a csendes-óceáni hadszíntéren.

1949-re a Kínai Kommunista Párt Vörös Hadserege átvette az irányítást Kína szárazföldi része felett, és Mao Ce-tung bejelentette a Kínai Népköztársaság megalakulását. Csang Kaj-sek és a többi nacionalista Tajvanra menekült.

A Kínai Népköztársaság vezetőjeként Mao számos társadalmi és gazdasági reformprojektet indított el, vegyes eredményekkel. Az 1958 és 1961 között zajló Nagy Ugrás Előre megpróbálta iparosítani Kínát és növelni az élelmiszertermelést, de a történelem egyik legnagyobb éhínségéhez vezetett. Becslések szerint 45 millió ember halt meg ennek a reformprojektnek a következtében. 1966-ban Mao megkezdte a kulturális forradalmat, hogy eltávolítsa a kapitalista befolyást a társadalomból és a kormányból. Jelentős kormányzati tisztviselőket és egyszerű polgárokat vádoltak meg azzal, hogy "revizionisták" - olyan emberek, akik nem értettek egyet a marxizmus egyes részeivel - vagy "ellenforradalmárok", és üldözték őket. Számos egyetemet és iskolát bezártak, történelmi és vallási emlékhelyeket leromboltak. Bár a program hivatalosan 1969-ben véget ért, Mao 1976-ban bekövetkezett haláláig folytatódott.

Ebben az időszakban a Kínai Népköztársaság nem jött ki jól a nyugati világ kapitalista országaival. Az 1960-as évektől kezdődően a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió közötti kapcsolatok is egyre barátságtalanabbá váltak a kínai-szovjet megosztottságban. A Szovjetunió hatalmának ellensúlyozására Mao és Zhou Enlai 1972-ben Pekingben találkozott Richard Nixon amerikai elnökkel. Ez kezdte javítani Kína és a nyugati világ közötti kapcsolatokat.

Mao halála után hatalmi harc alakult ki a Négyek bandája és Hua Guofeng között, akit Mao választott Kína következő vezetőjének. Végül Deng Xiaoping, a forradalom egyik veteránja vette át a hatalmat. Megkezdte a "Reform és nyitás" (egyszerűsített kínai: 改革开放; hagyományos kínai: 改革開放) kampányt. Ezek a reformok a Kínai Népköztársaságot a piaci rendszer felé való elmozdulással modern, ipari - de még mindig szocialista - nemzetté próbálták tenni. Deng politikáját "szocializmus kínai jellemzőkkel" néven ismerték meg.

Bár Deng politikája hozzájárult a polgárokkal szembeni korlátozások enyhítéséhez, a Kínai Népköztársaságnak továbbra is problémái vannak azzal, hogy a kormány mennyire ellenőrzi a polgárok magánéletét. 1979-ben a Kínai Népköztársaság túlnépesedési problémája miatt hozták létre az egygyermekes politikát, amely a legtöbb házaspárt egy gyermekre korlátozza. Ez a politika rendkívül ellentmondásos, és sok nyugati kritizálta. A kormány a híreket és az internetes oldalakat is cenzúrázza.

1989-ben a kínai kormány katonák és tankok bevetésével vetett véget a pekingi Tiananmen téren a politikai reformokat követelő diákok által szervezett tüntetésnek. Ezt az akciót világszerte bírálták, és gazdasági szankciókat vezettek a kínai kormány ellen.

2008 augusztusában Kína első alkalommal adott otthont a nyári olimpiai játékoknak.

A Kínai Népköztársaság a világ harmadik vagy negyedik legnagyobb országa Oroszország, Kanada és (egyes források szerint) az Egyesült Államok után, és területét tekintve a második legnagyobb. Kínában az északi félteke minden éghajlata megtalálható, kivéve a sarkvidéki éghajlatot. Emellett ez a legnagyobb ország, amelynek nincs szárazföldje az északi sarkkörtől északra. Kína 14 országgal határos, ami több, mint bármely más ország a világon. Délkelet-Ázsiában Vietnámmal, Laosszal és Burmával; Dél-Ázsiában Indiával, Bhutánnal, Nepállal és Pakisztánnal; Közép-Ázsiában Afganisztánnal, Tádzsikisztánnal, Kirgizisztánnal és Kazahsztánnal; Belső-Ázsiában az orosz Altaj és Mongólia egy kis részével; Északkelet-Ázsiában pedig az orosz Távol-Kelettel és Észak-Koreával.

Kínának két nagy folyója van, a Sárga-folyó és a Jangce-folyó. Ott van még a Taklamakan és a Góbi-sivatag.

A világ legmagasabb pontja, a Mount Everest (8848 m) Kína és Nepál határán fekszik. Az ország legalacsonyabb pontja és a világ negyedik legalacsonyabb pontja az Ayding-tó kiszáradt tómedre (-154 m).

Biodiverzitás

Kína egyike a 17 megadiverz országnak. A világ két fő ökoconája: a palearktikus és az indomalajkai. A palearktikus zónában olyan emlősök találhatók, mint a ló, a teve, a tapír és a jerboa. Az Indomalaya régióban a leopárdmacska, a bambuszpatkány, a faházi patkány, valamint különböző majom- és majomfajok tartoznak a fajok közé. Némi átfedés van a két régió között; szarvasok, antilopok, medvék, farkasok, sertések és számos rágcsálófaj megtalálható Kína környezetében. A híres óriáspanda csak a Jangce folyó mentén található meg egy korlátozott területen. Kínában folyamatos problémát jelent a veszélyeztetett fajok kereskedelme. Ma már törvények vannak az ilyen tevékenységek megállítására.

Kínában is sokféle erdőtípus létezik. Az ország északi részének nagy részét hideg tűlevelű erdők borítják. Az erdőkben olyan állatfajok élnek, mint a jávorszarvas és az ázsiai fekete medve, valamint több mint 120 madárfaj. A nedves tűlevelű erdőkben bambusszal benőtt bozótosok is előfordulhatnak. A magasabb hegyvidéki állományokban a borókát és a tiszafát rododendronok váltják fel. Szubtrópusi erdők, amelyek főként Közép- és Dél-Kínában találhatók. Ezek akár 146 000 növényfajnak is otthont adnak. Trópusi és időszakos esőerdők, amelyek bár Yunnan és Hainan szigetére korlátozódnak, a Kínában található összes növény- és állatfaj egynegyedét tartalmazzák.

A Kínai Népköztársaság fegyveres erői, más néven a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) a világ egyik legerősebb hadserege. Napjainkban a KNK a világ atomhatalmai közé tartozik. A világ legnagyobb állandó hadseregével is rendelkezik, több mint 2 millió aktív szolgálatot teljesítő katonával.

Kínában 56 elismert etnikai kisebbségi csoport létezik. A han a legnagyobb etnikai csoport Kínában. A mandarin kínai a fő beszélt nyelv.

Kína a keleti harcművészetek, az úgynevezett Kung Fu vagy Wushu eredete. Kína a nagy tiszteletnek örvendő Spa kolostor és a Wudang-hegység hazája is. A harcművészet inkább a túlélés, a védekezés és a hadviselés, mint a művészet céljából indult. Idővel egyes művészeti formák elágazódtak, míg mások megőrizték jellegzetes kínai jellegzetességeiket.

Kínának olyan neves művészei voltak, mint Wong Fei Hung és sokan mások. A művészet a legkülönbözőbb festékekkel is együtt élt, beleértve a szokásos 18 színt is. A legendás és ellentmondásos mozdulatokat, mint például a Big Mak, szintén dicsérik és emlegetik a kultúrán belül.

Kínában számos hagyományos fesztivál van, mint például a kínai újév, a Sárkányhajó Fesztivál, az ősz közepi fesztivál és így tovább. A legjelentősebb a kínai újév. Egy másik fontos ünnep az október körüli nemzeti ünnep. A hétvégéket áthelyezik, hogy mindenkinek legyen egy hét szabadsága erre az alkalomra, akárcsak a holdújév idején.

Fesztiválok

A kínai újév tizenöt napig tart, ebből egy hét nemzeti ünnep. A kínai holdév első napjával kezdődik, és tizenöt nappal később teliholdkor ér véget. Mindig a tél közepén van, de kínaiul tavaszünnepnek nevezik, mert a kínai évszakok kicsit eltérnek az angol évszakoktól. A kínai újév első napján az emberek felkeresik a barátaikat és rokonaikat. Mivel a legtöbb ember szilveszter éjjelén egész éjjel a CCTV-n nézi a különleges előadásokat, és csak éjjel 12:00-kor fekszik le, másnap általában később kelnek fel. A kínai újév ötödik napja a gazdagság istenének (kínai:财神爷) köszöntése, sokan gombócokat (kínai:饺子. Pinyin: Jaozi) készítenek és esznek. Úgy hiszik, hogy a gombócok képesek megtartani a Gazdagság istenét és szerencsét hoznak. A kínai újév utolsó napja a lámpásfesztivál. Ezen a napon a Hold teliholddá válik. Az emberek mindenhol kimennek és megnézik a lámpásfesztiválokat. Ezután édes gombócot esznek (kínai:汤圆,元宵), egy olyan gombócfajtát, amely kerek és úgy néz ki, mint a telihold.

A Sárkányhajó Fesztivált Qu Yuan, a Csu állam hazafias költőjének halálára emlékezve ünneplik a háborúskodó államok idején. Többször is meggyőzte császárát, hogy ne fogadja el Qin diplomatáinak ajánlatát, de császára nem hallgatott rá. Nagyon szomorú volt, és végül a folyóba ugrott, hogy véget vessen életének. A nép annyira szerette őt, hogy nem akarták, hogy a halak megegyék a holttestét. Rizsgombócokat készítettek és dobtak a folyóba. Remélték, hogy a halak ezeket a gombócokat eszik meg a költő holtteste helyett. Sárkányhajókat is eveztek a folyóban, hogy megszabaduljanak a halaktól. A rizsgombóc evése és a sárkányhajóversenyek megtartása azzá vált, amit a kínaiak manapság ezen a fesztiválon csinálnak.

A nyolcadik holdhónap tizenötödik napján tartják az őszközépi fesztivált, amely a családok ünnepe. Most, amikor a fesztivál kezdetét veszi, az emberek együtt ülnek le, hogy holdtortát egyenek, értékeljék a holdat és magát a holdat, ünnepeljék a bőséges termést, és élvezzék a családi szeretetet és boldogságot. A kínaiak számára a telihold a családi összejövetelt szimbolizálja, akárcsak a holdtorták. Ezért nevezik az őszközépi fesztivált családi összejövetelnek is.

A vonatokat általában az egyik helyről a másikra való utazásra használják, főként nagy távolságokra. A nagyvárosokban gyorsabbak és elterjedtebbek a golyóvonatok. Kínában több nagysebességű vonat közlekedik, mint bármely más országban a világon. A buszok és a légi közlekedés is nagyon elterjedt.

• Kína tartományainak listája
• Kína politikai problémái