Az iszlám (/ˈɪslɑːm/; arabul: ٱلْإِسْلَام, latin átírással: al‑Islām, [alʔɪsˈlaːm]) egy ábrahámi monoteista vallás, amelynek tanításait és hitelveit elsősorban a Korán foglalja össze. Az iszlám követőit muszlimoknak nevezik, ami szó szerint azt jelenti, hogy „az Istennek alávetett” vagy „az Istennek engedelmeskedő”. A hagyomány szerint a Koránt Jibril angyal közvetítette a Mohamednek, és a muszlimok úgy tartják, hogy az a szó szerinti isteni kinyilatkoztatás. Mohamedet az iszlám Isten küldöttjeként és prófétájaként ismeri el, míg a mindennapi gyakorlattal és viselkedéssel kapcsolatos részletek nagy része a próféta tetteit és mondásait összegző hadíszokból származik.

Alapvető hittételek

A muszlim hit főbb elemei közé tartozik Isten (Allah) egyedülisége (tawhid), az angyalok létben hite, a kinyilatkoztatott könyvek (köztük a Korán), a próféták, a végső ítélet és a végzet (kader) elfogadása. A muszlimok úgy hiszik, hogy Isten küldöttjei az emberiség vezetésére és útmutatására szolgáltak, és hogy Ádám-tól kezdve több próféta élt a történelemben.

Próféták és kinyilatkoztatások

A muszlim hit értelmében a próféták között szerepelnek olyan bibliai személyek is, akiket a zsidó‑keresztény hagyomány is ismer: például Noé (Nuh), Ábrahám (Ibrahim), Mózes (Musa) és Jézus (Isa). A hagyomány szerint ezen üzenetek lényege mindig az Isten egyegységére (tawhid) való figyelmeztetés volt, de az idők során a Sátán (arabul „Sájtán”) és emberi tévelygések miatt egyes közösségek eltérhettek az eredeti tanítástól. A muszlimok úgy tartják, hogy a Korán tartalmát Allah megőrizte, és hogy ez az Isten végső üzenete az emberiség számára az ítélet napjáig.

Gyakorlatok — az iszlám „öt pillére”

Az iszlám vallás gyakorlata hagyományosan öt alapgyakorlat köré szerveződik, amelyek a muszlim élet megnyilvánulásai:

  • Szaháda — a hitvallás: „Nincs más isten, csak Allah; Mohamed az Ő küldötte”.
  • Sala — napi ötszöri imádkozás (megadott időkben, irány a Kába felé).
  • Zakat — kötelező alamizsna, a vagyon bizonyos részének szegényekhez juttatása.
  • Sawm — a ramadán havi böjtje, nappal tilos enni és inni.
  • Hajj — a Mekkába tett zarándoklat, amelyet aki teheti, életében legalább egyszer teljesít.

Történeti vázlat

Az iszlám mint szervezett vallás a 7. század elején alakult ki az Arab‑félszigeten, központjában a próféta Mohamed tanításaival. A prófétát követő időszakban (a kalifátusok korában) a iszlám gyors terjeszkedésnek indult, majd a középkor folyamán akár kulturális és tudományos aranykornak is nevezett korszakok következtek, különösen a Közel‑Keleten és Észak‑Afrikában. Később belső politikai és vallási vitákból több irányzat és jogi‑teológiai iskola alakult ki.

Fő irányzatok és belső sokféleség

A legtöbb muszlim ma két nagy ág valamelyikéhez tartozik: a legelterjedtebb a szunnita iszlám, amely a muszlimok mintegy 75–90%-át teszi ki, míg a második nagy ág a síita iszlám (a hívők kb. 10–20%-a). Emellett számos további csoport és irány létezik, például a törökországi aleviták, az ibadi közösségek, valamint különféle szúfi (misztikus) rendek, amelyek hangsúlyozzák a személyes spirituális tapasztalatot. A jogi iskolarendszeren (madhhabok) belül több iskolát is megkülönböztetnek, amelyek a jogi és vallási gyakorlat részleteiben különböznek egymástól.

Elterjedés és demográfia

Mintegy 1,75 milliárd követőjével (a világ népességének mintegy 24%-a) az iszlám a világ második legnagyobb vallása, és gyakran említik a leggyorsabban növekvő vallások között. Számos országban többségi vallás (például a Közel‑Keleten, Észak‑Afrikában és Dél‑Ázsiában), de jelentős muszlim közösségek élnek Európában, Afrikában és Észak‑Amerikában is.

Megjegyzés a forrásokról

Az itt szereplő adatok és arányok becslések, amelyek a különböző demográfiai és vallási kutatásokon alapulnak; a pontos számok idővel változhatnak. Az iszlám gazdag és sokszínű hagyomány, amelynek megértéséhez érdemes különböző történeti, teológiai és kulturális forrásokat is tanulmányozni.