Televízió
A távirányítós televízió (más néven TV) egy képernyővel ellátott készülék. A televíziókészülékek műsorszóró jeleket fogadnak, és azokat képpé és hanggá alakítják. A televízió szó a tele (görögül távoli) és a vision (látás) szavakból származik.
Néha egy televízió úgy nézhet ki, mint egy doboz. A régebbi tévék nagy katódsugárcsővel rendelkeztek egy nagy fakeretben, és úgy ültek a padlón, mint egy bútor. Az újabb tévékészülékek sokkal könnyebbek és laposabbak.
A televízió számos televíziós hálózat képeit képes megjeleníteni. A számítógépek és a mobileszközök is használhatók televíziós műsorok nézésére.
A televíziót az 1920-as években találták fel, de a berendezések drágák voltak, a képek pedig rosszul sikerültek. Az 1950-es évekre ezeket a problémákat orvosolták, és a televíziókészülékek széles körben elterjedtek.
Eleinte minden televízió antennát (vagy antennát) használt. Ez vette fel a televíziós műsorokat a műsorszóró állomásokról. Egy TV-állomás akár több mérföld vagy kilométer távolságra is lehetett, és mégis fogható volt. A televíziókészülékek a VCD- és DVD-lejátszókról vagy videomagnókról származó filmeket is képesek megjeleníteni. A kábeltelevízió és a műholdas televízió egyszerre több programot tud biztosítani, mint a műsorszóró. A videojáték-konzolok a legtöbb modern televízióhoz csatlakoztathatók. Egyes számítógépek számítógép-monitorként is használhatják a televíziót.
Minden televíziónak van képernyője, amelyen a képet nézzük. Az 1950-es évek előtt ezek általában "fekete-fehérek" voltak, ami miatt minden szürkének tűnt, de a modern televíziók színeseket mutatnak. A legtöbb 20. századi képernyőnek lekerekített sarkai is voltak. Ez azért van, mert a televíziók képernyői katódsugárcsövek voltak. Ezek olyanok, mint a nehéz üvegedények, amelyek egyik oldala kidudorodik, hogy a képernyőt alkossák.
Manapság a lapos kijelzők a szokásosak. Ezek általában lapos téglalapok, egyenes élekkel. Ez a hosszú téglalap inkább egy mozivászon alakjára hasonlít. Ezt nevezik szélesvásznú képernyőnek. Ha egy szélesvásznú készülék 30 cm magas lenne, akkor 53 cm széles lenne. Ahhoz, hogy ez a legjobban működjön, a tévéműsorokat is szélesvásznú képernyőre kell készíteni. A szélesvásznú képernyők továbbra is bármilyen méretűek lehetnek, de ugyanolyan szélesvásznú alakjuk van.
A 21. század elején a digitális televíziós műsorszórás is elterjedtebbé vált az analóg televíziónál.
Régi hordozható televízió
Kapcsolódó oldalak
- Műsorszolgáltatás
- Televíziós hálózat
- Média tanulmányok
Kérdések és válaszok
K: Mi az a televízió?
V: A televíziókészülék (más néven televízióvevő vagy televízió vagy egyszerűen televízió, televíziókészülék, televízióvevő vagy televízió) egy képernyővel vagy lencsékkel ellátott gép, amely műsorszóró jeleket fogad, és azokat képpé és hanggá alakítja.
K: Honnan származik a "televízió" szó?
V: A "televízió" szó a tele (görögül távoli) és a vision (látás) szavakból származik.
K: Hogyan néztek ki a régebbi televíziók?
V: A régebbi televíziókészülékek egy nagy katódsugárcsővel rendelkeztek egy nagy fakeretben, és a padlón ültek, mint egy bútor.
K: Mit tudnak mutatni a modern tévék?
V: A modern televíziókészülékek számos televíziós hálózat képeit, VCD- és DVD-lejátszókról vagy videomagnókról származó filmeket, kábeltelevíziós és műholdas televíziós műsorokat, videojáték-konzolokat, monitorként használt számítógépeket stb. tudnak megjeleníteni.
K: Milyen színűek voltak a 20. század eleji képernyők?
V: A 20. század eleji képernyők általában fekete-fehérek voltak, ami miatt minden szürkének tűnt.
K: Milyen alakúak a legtöbb modern képernyő? V: A legtöbb modern képernyő lapos paneles kijelző, amely általában lapos téglalap, egyenes élekkel. Ez a hosszú téglalap inkább hasonlít a mozivásznak alakjára, amelyet szélesvásznúnak neveznek.
K: Mikor vált a digitális átvitel elterjedtebbé az analóg átvitelnél?
V: A digitális átvitel a 21. század elején vált gyakoribbá az analóg átvitelnél.
