Kulturális forradalom
A Nagy Proletár Kulturális Forradalom (egyszerűsített kínai: 无产阶级文化大革命, hagyományos kínai: 無產階級文化大革命, pinyin: Wúchǎn Jiējí Wénhuà Dà Gémìng, szó szerint: Proletárkultúra Nagy Forradalma); kínaiul rövidítve 文化大革命 vagy 文革, más néven egyszerűen kulturális forradalom, a nagy kulturális változások időszaka volt Kínában, amelyet Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt elnöke indított el. A forradalom 1966 és 1976 között zajlott.
A kulturális forradalom kezdete a Nagy Ugrás előre kudarcát követte. Mao megpróbálta eltávolítani a kapitalistákat a Kínai Kommunista Pártból, a Kínát irányító pártból. Hogy megszabaduljon a kapitalistáktól, elindította a szocialista oktatási mozgalmat. Ez 1962-ben kezdődött és 1965-ben ért véget. Ugyanakkor az iskolarendszer átalakítása biztosította, hogy a diákok gyárakban és kommunákban is dolgozhassanak. Mao 1965-ben kezdte lassan visszaszerezni a hatalmat, Lin Biao, Jiang Qing és Chen Boda támogatásával.
A kommunista párt megosztott volt Mao partnerei és Deng Xiaoping partnerei között. Deng Xiaoping Mao riválisa volt. Mao ekkor próbált támogatást szerezni a kínai fiatalok körében azzal, hogy létrehozta az Idézetek Mao Ce-tung elnöktől című könyvet (más néven Kis vörös könyv), amely Mao mondásainak gyűjteménye. A Vörös Gárdát is népszerűvé tették. Ők fiatalok egy csoportja voltak Kínában, akik körbejárták és Mao mondásait tanították. Megverték azokat az embereket is, akik nem értettek egyet Maóval, és házakat és múzeumokat romboltak le. Sok harc tört ki, és Kínát anarchia fenyegette. A forradalom alatt Kínában több fontos embernek kellett távoznia. Ezek közé tartozott Liu Shaoqi, Kína elnöke és Deng Xiaoping, a Kínai Kommunista Párt főtitkára.
A kulturális forradalom 1967-ben kezdett lassulni, és 1969-ben ért véget. A kilencedik országos pártkongresszus volt az az ülés, ahol bejelentették a kulturális forradalom végét.
A kulturális forradalom jelszavai a sanghaji Fudan Egyetem campusán.
Hatások
A kulturális forradalom sok problémát okozott Kínában. A gyárakban csökkent a termelés a munkások politikai tevékenysége miatt. Azért is csökkent, mert a gyárak élére helyezett emberek nem tudták, hogyan kell működtetni a gyárakat. A közlekedést rontotta, hogy sok vonatot használtak arra, hogy a vörös gárdistákat az országba szállítsák. Sok tudóst és mérnököt börtönbe zártak vagy a gazdaságokba küldtek dolgozni, ami azt jelentette, hogy tudásuk elveszett. E változások miatt Kína ipari termelése 14 százalékkal csökkent.
Sok kínai oktatását is megszakították. Az oktatási rendszer a városokban jobban megszakadt, mint vidéken. Egyetemeket és számos iskolát bezártak. A "leküldött fiatalok" nevű program szintén megzavarta az oktatást. Ebben a programban a gyerekeket a városokból vidékre küldték.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a Nagy Proletár Kulturális Forradalom?
V: A Nagy Proletár Kulturális Forradalom a nagy kulturális változások időszaka volt Kínában, amelyet Mao Ce-tung, a Kínai Kommunista Párt elnöke indított el. A forradalom 1966 és 1976 között zajlott.
K: Mi előzte meg a kulturális forradalom kezdetét?
V: A kulturális forradalom kezdete a Nagy Ugrás előre kudarcát követte.
K: Mit tett Mao, hogy eltávolítsa a kapitalistákat a Kommunista Pártból?
V: Hogy megszabaduljon a kapitalistáktól, elindította a szocialista oktatási mozgalmat, amely 1962-ben kezdődött és 1965-ben ért véget.
K: Kik támogatták Maót ebben az időszakban?
V: Maót ebben az időszakban Lin Biao, Jiang Qing és Chen Boda támogatta.
K: Milyen könyvet készített Mao, hogy megnyerje a fiatalok támogatását?
V: A kínai fiatalok támogatásának elnyerése érdekében Mao létrehozta a Mao Zedong elnök idézeteit (más néven Kis vörös könyv), amely a mondásai gyűjteménye.
K: Kik voltak a Vörös Gárda tagjai?
V: A Vörös Gárda egy olyan kínai fiatalokból álló csoport volt, amely körbejárta és tanította Mao mondásait, valamint megverte azokat, akik nem értettek egyet vele, és otthonokat és múzeumokat rombolt le.
K: Kik kényszerültek távozni a forradalom alatt?
V: A forradalom során több fontos embernek kellett távoznia Kínából, köztük Liu Shaoqi, Kína elnökének és Deng Xiaopingnak, a Kínai Kommunista Párt főtitkárának.
