A Hold a Föld legnagyobb természetes műholdja. Általában az éjszakai égbolton látjuk, de nappal is megfigyelhető bizonyos fázisaiban. Néhány más bolygónak is van holdja vagy természetes műholdja.
Holdunk átmérője körülbelül 0,27-szerese a Földének, tömege pedig nagyjából 1/81-e a Föld tömegének. Mivel viszonylag távol van, kicsinek látszik: látszólagos átmérője körülbelül fél fok (kb. 30 ívperc). A Hold gravitációja a Földénél mintegy egyhatod (a felszíni gravitáció kb. 1,62 m/s²), ami azt jelenti, hogy egy tárgy a Holdon körülbelül egyhatodannyira nehéz, mint a Földön. A Hold felszíne sziklás és poros: vékony, laza regolit borítja. A Hold lassan, évente körülbelül 3,8 cm-rel távolodik a Földtől az árapály-disszipáció hatására.
Fizikai adatok és belső szerkezet
- Átlagos távolság a Földtől: kb. 384 400 km (perigeum ~363 300 km, apogeum ~405 500 km).
- Átmérő: ~3 474 km; tömeg: ~7,35×10^22 kg.
- Belső szerkezet: vékony külső kéreg, részben olvadt köpeny és relatíve kisebb vas-nikkel mag, amely részben lehet szilárd vagy részben folyékony.
- Albedó (visszaverő képesség): alacsony, átlagosan ~0,12 — a Hold viszonylag sötét tárgy.
Keringés és forgás
A Hold keringési ideje a Föld körül (sziderikus keringési idő) kb. 27,3 nap, de a Hold fázisainak ismétlődése szerinti (szinodikus) hónap körülbelül 29,5 nap. A Hold kötött forgású (tidálisan lekötött), vagyis saját tengelye körüli forgási ideje megegyezik a Föld körüli keringési idejével, ezért mindig ugyanazt az oldalát mutatja felénk. A keringési és forgási mozgások együttese okozza a Hold fázisait (újhold, növekvő holdsarló, első negyed, dagadó Hold, telihold stb.).
Felszín és geológia
A Hold felszíne két jellegzetes területre osztható: a világosabb, hegyvidéki felszínekre (highlands), és a sötétebb, simább bazaltos síkságokra, az úgynevezett "maria"-kra (tengerekre), amelyek ősi vulkáni lávafolyások eredményei. A felszínt sok becsapódási kráter borítja, amelyek közül a legnagyobbakat könnyen meg lehet figyelni távcsővel. A regolit, a poros felszíni réteg, régiótól függően néhány métertől több tíz méterig terjedhet.
A Holdon gyakorlatilag nincs légkör (csak nagyon vékony exoszféra), ezért nincs időjárás, nincs erózió a földi értelemben; a felszínt főleg meteoritbecsapódások és a napszél alakítja. A sarkvidéki kráterekben örök árnyékos területeken vizet, jég formájában találtak, illetve molekuláris víznyomok a regolitban is kimutathatók.
Hőmérséklet és környezeti viszonyok
A légkör hiánya miatt a hőmérséklet nagy ingadozást mutat: nappal a nap felé eső felszínen akár +127 °C is lehet, éjszaka pedig -173 °C körüli értékek fordulnak elő. A por és a napszél kémiai hatásai és az ionizáló sugárzás kihívást jelentenek a felszíni műveletek számára.
Hatása a Földre
A Hold fontos szerepet játszik a Föld életében: leglátványosabb hatása az árapályképződés (tengerek és óceánok dagályai és apályai). Emellett segít stabilizálni a Föld forgástengelyének dőlésszögét, ami hosszú távon hozzájárul a klíma viszonylagos stabilitásához. A Hold jelenléte befolyásolta a geológiai és biológiai evolúciót, valamint a naptárak és kulturális időszámítások kialakulását is.
Származás és eredet
A legelfogadottabb magyarázat a Hold keletkezésére az úgynevezett óriásütközési (giant impact) elmélet: mintegy 4,5 milliárd évvel ezelőtt egy Mars méretű égitest (Theia) ütközött a korai Földdel, és az ütközés során felszabadult anyagból alakult ki a Hold. Ezt a modellt támogatják a minták és a kémiai összetételre vonatkozó megfigyelések.
Felfedezés és kutatás
Az emberiség évezredeken át figyelte a Holdot. A 20. századtól kezdve számos űrszonda és holdszonda vizsgálta közelebbről. A legismertebbek a NASA Apollo-programjának küldetései: 1969-ben az Apollo 11 hozta el az első emberi leszállást a Holdra, Neil Armstrong és Buzz Aldrin személyében; az utolsó emberes holdraszállás az Apollo 17 volt 1972-ben. Azóta több ország és ügynökség indított sikeres robotküldetéseket (például a szovjet Luna-sorozat, az ESA, Kína (Chang’e), India (Chandrayaan) és mások), amelyek a felszínt, geológiát és a sarkvidéki jeget kutatták.
Mi várható a jövőben?
A Hold kutatása és hasznosítása újra felélénkült: több ország és magánvállalat tervez emberes és robotizált küldetéseket, holdbázisokat, illetve erőforrás-kihasználást (például vízjég kitermelését és használatát). A Hold a jövőben lehet fontos lépcsőfok a Mars és a Naprendszer további feltárásában.
Röviden: a Hold kicsi, száraz és poros égitest, de döntő szerepe van a Föld dinamikájában, és fontos célpont a tudomány és a jövő űrtevékenysége számára.
