Hold

Fázisok

Mivel a Hold kerek, a felét a Nap világítja meg. Ahogy a Hold a Föld körül kering (vagy kering), néha az az oldala, amelyet a Földön élő emberek láthatnak, teljes egészében fényesen világít. Máskor az általunk látható oldalnak csak egy kis része világít. Ez azért van, mert a Hold nem bocsát ki saját fényt. Az emberek csak azokat a részeket látják, amelyeket a napfény megvilágít. Ezeket a különböző szakaszokat nevezzük a Hold fázisainak.

A Holdnak körülbelül 29,53 napba (29 nap, 12 óra, 44 perc) telik, hogy teljesítse a ciklust, a nagy és fényesből a kicsi és halványba, majd vissza a nagy és fényesbe. Azt a fázist, amikor a Hold a Föld és a Nap között halad át, újholdnak nevezzük. A Hold következő fázisát "növekvő félholdnak" nevezzük, amelyet az "első negyed", "növekvő gibbusz", majd a telihold követ. Telihold akkor van, amikor a Hold és a Nap a Föld ellentétes oldalán áll. Ahogy a Hold folytatja a pályáját, "fogyó gibbusz", "harmadik negyed", "fogyó félhold", majd végül újra újhold lesz belőle. Az emberek a Holdat az idő mérésére használták. Egy hónap nagyjából egy holdciklusnak felel meg.

A Hold mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Földnek. A csillagászok ezt a jelenséget szökőár-zárásnak nevezik. Ez azt jelenti, hogy a Földről soha nem látható a fele. A Földtől távolabbi oldalt a Hold távoli vagy sötét oldalának nevezik, bár a Nap valóban süt rá - csak sosem látjuk kivilágítva.

A Hold fázisai

Fázisok

Mivel a Hold kerek, a felét a Nap világítja meg. Ahogy a Hold a Föld körül kering (vagy kering), néha az az oldala, amelyet a Földön élő emberek láthatnak, teljes egészében fényesen világít. Máskor az általunk látható oldalnak csak egy kis része világít. Ez azért van, mert a Hold nem bocsát ki saját fényt. Az emberek csak azokat a részeket látják, amelyeket a napfény megvilágít. Ezeket a különböző szakaszokat nevezzük a Hold fázisainak.

A Holdnak körülbelül 29,53 napba (29 nap, 12 óra, 44 perc) telik, hogy teljesítse a ciklust, a nagy és fényesből a kicsi és halványba, majd vissza a nagy és fényesbe. Azt a fázist, amikor a Hold a Föld és a Nap között halad át, újholdnak nevezzük. A Hold következő fázisát "növekvő félholdnak" nevezzük, amelyet az "első negyed", "növekvő gibbusz", majd a telihold követ. Telihold akkor van, amikor a Hold és a Nap a Föld ellentétes oldalán áll. Ahogy a Hold folytatja a pályáját, "fogyó gibbusz", "harmadik negyed", "fogyó félhold", majd végül újra újhold lesz belőle. Az emberek a Holdat az idő mérésére használták. Egy hónap nagyjából egy holdciklusnak felel meg.

A Hold mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Földnek. A csillagászok ezt a jelenséget szökőár-zárásnak nevezik. Ez azt jelenti, hogy a Földről soha nem látható a fele. A Földtől távolabbi oldalt a Hold távoli vagy sötét oldalának nevezik, bár a Nap valóban süt rá - csak sosem látjuk kivilágítva.

A Hold fázisai

A Hold felfedezésének története

Mielőtt emberek álltak volna a Holdon, az Egyesült Államok és a Szovjetunió robotokat küldött a Holdra. Ezek a robotok a Hold körül keringtek, vagy leszálltak a felszínére. A robotok voltak az első ember alkotta tárgyak, amelyek megérintették a Holdat.

Az emberek végül 1969. július 21-én landoltak a Holdon. Neil Armstrong és Buzz Aldrin űrhajósok holdjárójukkal (a Sas) landoltak a Hold felszínén. Ezután, miközben a fél világ a televízióban figyelte, Armstrong lemászott a Sas létráján, és első emberként megérintette a Holdat, miközben azt mondta: "Ez egy kis lépés az embernek, egy hatalmas ugrás az emberiségnek".

Bár a lábnyomok már régen ottmaradtak a Holdon, valószínű, hogy még mindig ott vannak, mivel nincs szél és eső, így az erózió rendkívül lassú. A lábnyomok nem töltődnek be vagy simulnak el.

1969 és 1972 között, amikor az utolsó űrhajó, az Apollo 17 járt a Holdon, még többen szálltak le. Eugene Cernan, az Apollo 17 űrhajós volt az utolsó ember, aki megérintette a Holdat.

Buzz Aldrin a Holdon 1969-ben

A Hold felfedezésének története

Mielőtt emberek álltak volna a Holdon, az Egyesült Államok és a Szovjetunió robotokat küldött a Holdra. Ezek a robotok a Hold körül keringtek, vagy leszálltak a felszínére. A robotok voltak az első ember alkotta tárgyak, amelyek megérintették a Holdat.

Az emberek végül 1969. július 21-én landoltak a Holdon. Neil Armstrong és Buzz Aldrin űrhajósok holdjárójukkal (a Sas) landoltak a Hold felszínén. Ezután, miközben a fél világ a televízióban figyelte, Armstrong lemászott a Sas létráján, és első emberként megérintette a Holdat, miközben azt mondta: "Ez egy kis lépés az embernek, egy hatalmas ugrás az emberiségnek".

Bár a lábnyomok már régen ottmaradtak a Holdon, valószínű, hogy még mindig ott vannak, mivel nincs szél és eső, így az erózió rendkívül lassú. A lábnyomok nem töltődnek be vagy simulnak el.

1969 és 1972 között, amikor az utolsó űrhajó, az Apollo 17 járt a Holdon, még többen szálltak le. Eugene Cernan, az Apollo 17 űrhajós volt az utolsó ember, aki megérintette a Holdat.

Buzz Aldrin a Holdon 1969-ben

Jellemzők

Mivel kisebb, a Holdnak kisebb a gravitációja, mint a Földnek (csak 1/6-a a földinek). Tehát ha egy ember a Földön 120 kg-ot nyom, a Holdon csak 20 kg-ot nyomna. De annak ellenére, hogy a Hold gravitációja gyengébb, mint a Földé, mégis ott van. Ha valaki a Holdon állva elejtene egy labdát, az akkor is leesne. Azonban sokkal lassabban esne. Ha valaki a Holdon a lehető legmagasabbra ugrana, magasabbra ugrana, mint a Földön, de még mindig visszaesne a földre. Mivel a Holdon nincs légkör, nincs légellenállás, így egy toll ugyanolyan gyorsan esik le, mint egy kalapács.

Légkör nélkül a környezet nincs védve a hőtől és a hidegtől. Az űrhajósok űrruhát viseltek, és oxigént vittek magukkal a légzéshez. A ruha körülbelül annyit nyomott, mint az űrhajós. A Hold gravitációja gyenge, ezért nem volt olyan nehéz, mint a Földön.

A Földön azért kék az égbolt, mert a Nap kék sugarai visszaverődnek a légkörben lévő gázokról, így úgy tűnik, mintha kék fény érkezne az égből. A Holdon azonban, mivel nincs légkör, az égbolt még nappal is feketének tűnik. És mivel nincs légkör, amely megvédi a Holdat a világűrből hulló kövektől. Ezek a meteoritok egyenesen a Holdba csapódnak, és széles, sekély lyukakat, úgynevezett krátereket hagynak maguk után. A Holdon több ezer ilyen van. Az újabb kráterek fokozatosan koptatják a régebbieket.

Jellemzők

Mivel kisebb, a Holdnak kisebb a gravitációja, mint a Földnek (csak 1/6-a a földinek). Tehát ha egy ember a Földön 120 kg-ot nyom, a Holdon csak 20 kg-ot nyomna. De annak ellenére, hogy a Hold gravitációja gyengébb, mint a Földé, mégis ott van. Ha valaki a Holdon állva elejtene egy labdát, az akkor is leesne. Azonban sokkal lassabban esne. Ha valaki a Holdon a lehető legmagasabbra ugrana, magasabbra ugrana, mint a Földön, de még mindig visszaesne a földre. Mivel a Holdon nincs légkör, nincs légellenállás, így egy toll ugyanolyan gyorsan esik le, mint egy kalapács.

Légkör nélkül a környezet nincs védve a hőtől és a hidegtől. Az űrhajósok űrruhát viseltek, és oxigént vittek magukkal a légzéshez. A ruha körülbelül annyit nyomott, mint az űrhajós. A Hold gravitációja gyenge, ezért nem volt olyan nehéz, mint a Földön.

A Földön azért kék az égbolt, mert a Nap kék sugarai visszaverődnek a légkörben lévő gázokról, így úgy tűnik, mintha kék fény érkezne az égből. A Holdon azonban, mivel nincs légkör, az égbolt még nappal is feketének tűnik. Nincs légkör, amely megvédhetné a Holdat a világűrből hulló kövektől, és ezek a meteoritok egyenesen a Holdba csapódnak, és széles, sekély lyukakat, úgynevezett krátereket hagynak maguk után. A Holdon több ezer ilyen kráter található. Az újabb kráterek fokozatosan koptatják a régebbieket.

A Hold eredete

Az óriás becsapódási hipotézis szerint a Hold a fiatal Föld és egy Mars méretű protobolygó ütközésének törmelékéből jött létre. Ez a legkedveltebb tudományos hipotézis a Hold keletkezésére vonatkozóan.

A Hold eredete

Az óriás becsapódási hipotézis szerint a Hold a fiatal Föld és egy Mars méretű protobolygó ütközésének törmelékéből jött létre. Ez a Hold keletkezésének legkedveltebb tudományos hipotézise.

Víz a Holdon

2009-ben a NASA azt mondta, hogy sok vizet találtak a Holdon. A víz nem folyékony, hanem hidrátok és hidroxidok formájában van jelen. Folyékony víz nem létezhet a Holdon, mert a fotodiszszociáció gyorsan lebontja a molekulákat. A NASA által kapott kép alapján azonban a víz létezésének előzményeiről van szó.

Víz a Holdon

2009-ben a NASA azt mondta, hogy sok vizet találtak a Holdon. A víz nem folyékony, hanem hidrátok és hidroxidok formájában van jelen. Folyékony víz nem létezhet a Holdon, mert a fotodiszszociáció gyorsan lebontja a molekulákat. A NASA által kapott kép alapján azonban a víz létezésének előzményeiről van szó.

Jogállás

A hidegháború idején az Egyesült Államok hadserege azon gondolkodott, hogy katonai állomást hoz létre a Holdon, amely képes támadni a földi célpontokat. Azt is fontolóra vették, hogy nukleáris fegyvert tesztelnek a Holdon. Az Egyesült Államok légierejének is voltak hasonló tervei. Mindkét tervet azonban lefújták, mivel a NASA katonai ügynökségből civil alapon működő ügynökséggé vált.

Bár a Szovjetunió maradványokat hagyott a Holdon, az Egyesült Államok pedig néhány zászlót, a Holdat egyetlen ország sem ellenőrzi. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt aláírta a világűrről szóló szerződést, amely a Holdat és az egész világűrt az "egész emberiség tartományának" nevezi. Ez a szerződés megtiltotta a Hold minden katonai célú használatát is, beleértve a nukleáris fegyverek tesztelését és a katonai bázisokat.

Jogi státusz

A hidegháború idején az Egyesült Államok hadserege azon gondolkodott, hogy katonai állomást hoz létre a Holdon, amely képes támadni a földi célpontokat. Azt is fontolóra vették, hogy nukleáris fegyvert tesztelnek a Holdon. Az Egyesült Államok légierejének is voltak hasonló tervei. Mindkét tervet azonban lefújták, mivel a NASA katonai ügynökségből civil alapon működő ügynökséggé vált.

Bár a Szovjetunió maradványokat hagyott a Holdon, az Egyesült Államok pedig néhány zászlót, a Holdat egyetlen ország sem ellenőrzi. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt aláírta a világűrről szóló szerződést, amely a Holdat és az egész világűrt az "egész emberiség tartományának" nevezi. Ez a szerződés megtiltotta a Hold minden katonai célú használatát is, beleértve a nukleáris fegyverek tesztelését és a katonai bázisokat.

Kapcsolódó oldalak

• Késői nehézbombázás

Kapcsolódó oldalak

• Késői nehézbombázás
• Holdkórosok