Kínai írás

Writing

A kínai írásjegyek a logogramok egy fajtája, amelyek olyan írott szimbólumok, amelyek hangok helyett szavakat jelölnek. A legtöbb korábbi kínai írásjegy piktogram volt, azaz egyszerű kép, amelyet valamilyen dolog vagy gondolat jelentésére használtak. Ma már nagyon kevés modern kínai írásjegy tiszta piktogram, hanem két vagy több egyszerű írásjegy, más néven radikális írásjegy kombinációja. Bár sok gyök és írásjegy mutatja egy szó jelentését, nem mindegyik felel meg pontosan ennek a leírásnak. Néha egy gyök vagy akár egy egész karakter maga is utalást ad a szó kiejtésére, nem pedig a jelentésére.

A kínai tudósok a kínai írásjegyek különböző céljainak és típusainak jobb magyarázata érdekében a kínai írásjegyeket hat kategóriára osztották, amelyeket liushu (六书 / 六書) néven ismertek, szó szerint hat könyvnek fordítva. A hatféle kínai írásjegy a következő:

• Piktogramok, xiàng xÍng (象形): olyan írásjelek, amelyek egy egyszerű képet vagy egy gyököt használnak, és közvetlenül konkrét főneveket, például személyeket, helyeket és dolgokat jelölnek. Ilyenek például a következők:

• Egyszerű ideogrammák, zhǐ shì (指事): egy gyököt használó karakterek, amelyek absztrakt főneveket, például eszméket és elvont fogalmakat jelölnek. Ilyenek például a következők:

• Összetett ideogrammák, huì yì (会意), vagyis olyan karakterek, amelyek egynél több gyököt használnak összetettebb gondolatok vagy absztrakciók ábrázolására. Példák: pl:

• Fonetikai kölcsönkarakterek, jiǎ jiè (假借), vagyis olyan karakterek, amelyek más karakterekből kölcsönöznek egy gyököt, mert hasonlóan hangzanak, nem pedig azért, mert azonos a jelentésük. Ezeket rebuszoknak nevezik, vagyis olyan képeknek/betűknek/számoknak/szimbólumoknak, amelyeket egy azonos kiejtésű szó ábrázolására használnak. Például valaki azt a mondatot, hogy "I'll see you tonight", úgy írja, hogy "⊙ L C U 2nite". Néha az eredeti szóhoz új karaktert készítenek, hogy ne legyen zavar a különböző szavak között.

A mai világban elterjedt, fonetikus karaktereket használó szavakra példa az országok neve, például Kanada, amelyet kínaiul Jiānádà-nak (加拿大) ejtünk. Míg a harmadik karakter 大 dà, amelynek jelentése "nagy/nagy/nagy", úgy tűnik, jól jellemzi Kanadát, mivel egy nagy országról van szó, addig az első két karakter 加 jiā, amelynek jelentése "hozzáadni", és 拿 ná, amelynek jelentése "elvenni", nincs nyilvánvaló kapcsolat Kanadával. Ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezeket a karaktereket csak azért választották, mert az egyes karakterek kiejtése hasonlóan hangzik az ország angol nevének szótagjaihoz.

• A szemantikai-fonetikai összetételek, xíng shēng (形声), olyan karakterek, amelyeknek legalább egy gyöke utal a szó jelentésére, és legalább egy gyöke utal a szó kiejtésére. A legtöbb kínai karakter ilyen típusú karakter. Például a 媽 / 妈 mā karakter anyát jelent, és a karakter 2 gyökből áll, 女 és 馬 / 马. A 女 szemantikai gyök jelentése nő/nő/lány, mivel a szó jelentése a gyökhöz kapcsolódik, és bár a 馬 / 马 mǎ hangtani gyök jelentésének kevés köze van a szó jelentéséhez, ha van egyáltalán, a 媽 / 妈 mā，szóhoz hasonlóan hangzik, így azért használják, hogy az olvasó emlékezzen a szó kiejtésére. További példák a következők:

• Átalakult rokonjelek, zhuan zhu (转注), vagy olyan karakterek, amelyek korábban más karakterek más írásmódját jelentették, de később más jelentést vettek fel.

Senki sem tudja pontosan, hogy hány kínai írásjegy létezik, de a legnagyobb kínai szótárak körülbelül ötvenezer írásjegyet sorolnak fel, bár ezek többsége csak más, nagyon régi szövegekben szereplő írásjegyek változata. Például a 回 (huí) karaktert 迴，廻，囬，逥，廽，és 囘 változatban is írták, bár a legtöbb kínai csak a 回 változatot ismeri és használja. A Kínában végzett vizsgálatok szerint általában három-négyezer karaktert használnak a mindennapi életben, így nyugodtan kijelenthetjük, hogy valakinek három-négyezer karaktert kell ismernie ahhoz, hogy funkcionálisan írni tudjon kínaiul, vagy komolyabb problémák nélkül el tudja olvasni a mindennapi írást.

A karakterek egyfajta grafikus nyelv, amely nagyban különbözik az ábécét használó nyelvektől, mint például az angol. A helyes módja annak, hogy megkülönböztessük őket, az, hogy minden karakter szerkezetét és jelentését megjegyezzük, nem pedig a kiejtést, mert a karakterek jelentése és szerkezete között nagyon szoros kapcsolat van. Példa: 房(ház)=户+方. A 房 egy alaki kiejtési karakter. A 户 az alakot, a 方 pedig a kiejtést jelenti. A 户 jelentése 'ajtó'. A 房 jelentése: 'Egy személy egy ajtó mögött lakik'. A 方 kiejtése fang, hangértéke pedig 1, a hangjelöléssel együtt pedig fāng. A 房 kiejtése szintén fang, de a hangjelzés 2, a hangjelöléssel fángnak írják.

Kínai írásjegyek más nyelveken

A kínai írásjegyeket más nyelvek írására is használták.

Még mindig sok kínai írásjegyet használnak a japán és a koreai nyelvben. Általában egy japán személy képzettségi szintjét az dönti el, hogy hány kínai írásjegyet ért az illető. Míg a koreaiak manapság többnyire a hangul, az anyanyelvi koreai ábécével írnak, az emberek rájöttek, hogy bizonyos jelentéseket nem lehet egyértelműen kifejezni csak a hangul segítségével, ezért az embereknek kínai karaktereket kell használniuk zárójeles megjegyzésként. 1446 előtt a koreaiak csak kínai írásjegyeket használtak.

Japánul kanjinak hívják őket. A kanjival mind a japán anyanyelvű szavak, mind a kínai kölcsönszavak írhatók. A japán írás a kanji és a két kana rendszer keverékét használja. A kanjit többnyire a szó jelentésének feltüntetésére használják, míg a hiragana és a katakana szótagrendszerek a japán szavak kiejtését mutatják. Mindkét írásrendszert gyakran használják a japán írás során.

Koreaiul hanja a neve. A koreai történelem legnagyobb részében a hanja volt az egyetlen írásrendszer, amelyet a legtöbb írástudó koreai ismert. Bár a hangult 1446-ban találták fel, csak a köznép használta, a kormány nem, egészen addig, amíg Korea el nem nyerte függetlenségét Japántól. Napjainkban a koreaiak többsége többnyire hangul nyelven ír. Észak-Koreában az emberek szinte teljes egészében hangulban írnak, mióta Kim Il-sung eltörölte a hanját a koreai nyelvből. Dél-Koreában az emberek többnyire hangul nyelven írnak, és néha néhány esetben hanját is írnak. A hanját szinte soha nem használják a koreai anyanyelvű szavak írására. Ezeket a szavakat a koreaiak általában csak hangulban írják. A hanját általában csak a kínai kölcsönszavak leírására használják, és általában csak akkor, ha a kölcsönszó jelentése a szövegkörnyezet alapján nem nyilvánvaló.

Vietnámi nyelven chữNômnek hívják őket. Sok kínai kölcsönszót használtak a vietnámi nyelvben, különösen a régi vietnámi irodalomban. Miközben a vietnamiak sok kínai írásjegyet használtak, több tízezer saját írásjegyet is kitaláltak a vietnami szavak írásához. A chữ Nômben használt gyökök általában a szavak jelentésének és kiejtésének keverékei voltak.

Kapcsolódó oldalak

• Egyszerűsített kínai karakterek
• Hagyományos kínai karakterek
• Wade-Giles, a kínai nyelv latin betűs írására használt romanizációs rendszer, amely a római ábécét használja.