Sertések a Sus nemzetségébe tartozó, változatos megjelenésű emlősök. Ide tartozik a házisertés és annak őse, a közönséges eurázsiai vaddisznó (Sus scrofa), valamint több más faj. A sertések a párosujjú patások családjába (Suidae) tartoznak, rokon fajok például a babirusa és a varacskos disznó, amelyek azonban nem a Sus nemzetséghez tartoznak.
Megjelenés és életmód
A sertések teste zömök, hordó alakú; lábaik rövidek, testük izmos. A házisertések színe, testalkata és mérete nagyon változó: vannak kifejezetten nagyra növő húsfajták, nyúlánk anyai vonalak és kis, színes szőrzettel rendelkező helyi változatok. A kismalacokat általában malacoknak vagy kismalacoknak nevezik. A sertések jellemző viselkedése a sárban hemperegés, amelynek célja a testhőmérséklet szabályozása, a napfénytől való védelem és a kullancsok, rovarok távol tartása a bőrtől.
Táplálkozás és emésztés
A sertések mindenevők: növényi eredetű táplálékot és állati fehérjét egyaránt fogyasztanak. A természetben gyökereznek, gyümölcsöt, gyökereket, apró gerincteleneket és maradványokat keresnek. A házisertések takarmánya a tenyészcél szerint változik (hús, hizlalás, szaporítás), és energia-, fehérje- és vitaminigényüket gondosan kell biztosítani.
Szociális viselkedés és intelligencia
A sertések nagyon szociális, csoportokban élő állatok. Fejlett problémamegoldó és tanulási képességük van: kísérletekben képesek voltak videojátékokkal vagy érintőképernyős feladatokkal interakcióba lépni, és érzékenyek a környezeti gazdagításra. A sertések fajtájuktól és tartási körülményeiktől függően közeli kapcsolatot alakíthatnak ki gondozóikkal.
Szaporodás
A kanokat és kocákat külön nevekkel illetik; a vemhesség időtartama körülbelül 114–116 nap (gyakran ~115 nap). Egy alomban általában 6–12 malac születik, de ez fajtától és tartási körülményektől függően változhat. A malacok gyorsan nőnek; a választás (elválasztás) általában 3–8 hetes korban történik, a gazdasági céltól függően.
Tartás, gazdálkodás és fajták
A sertéstenyésztés lehet intenzív (istállós) és extenzív (szabad legeltetés, erdőgazdálkodás). A modern tenyésztésben külön szerepelnek a húshasznú, anyai és hízó vonalak. A sertéstenyésztők célja a hatékonyság, az egészséges malacállomány és a jó termelési eredmények biztosítása; ennek része a helyes takarmányozás, a megfelelő almozás, hőmérséklet és egészségügyi ellátás.
Gazdasági és kulturális szerep
A házisertés egyik legfontosabb szerepe az élelmiszertermelés: a sertéshús (pork) fontos fehérjeforrás világszerte. Ezen kívül a sertések bőrét és zsírral (szalonna, sertészsír) kapcsolatos termékeket is használják. Egyes kultúrákban és vallásokban a sertéshús fogyasztása tiltott vagy kerülendő: a zsidó és a muszlim vallás, valamint néhány keresztény felekezet előírásai szerint a sertéshús fogyasztása helytelen. A sertéstenyésztők ugyanakkor igyekeznek megakadályozni, hogy az állatok olyan betegségeket vagy parazitákat kapjanak el, amelyek átterjedhetnek az emberekre.
Befoglaló felhasználások és különös alkalmazások
A sertéseket hagyományosan munkaállatként is használták: kisebb terhek vontatására (pl. szekereket húztak), és különleges feladatokra, például szarvasgombára vadászni tanították őket (bár a szarvasgombavadászatban ma gyakran kutyákat is alkalmaznak, mivel a disznók hajlamosak megenni a megtalált gombát). Léteznek szórakoztató események, mint a disznóversenyek, és kutatások is folynak arra vonatkozóan, hogyan lehet a sertseket speciális szaglási feladatokra képezni.
Egészség, betegségek és bio-biztonság
A sertéstenyésztés során különös figyelmet igényelnek a zoonózisok (emberre is átterjedő betegségek) és a sertés-specifikus járványok, például az influenza és különösen a afrikai sertéspestis. Fontos a vakcinázás, parazitaellenes kezelés és a szigorú bio-biztonsági intézkedések (idegen járművek, emberek kontrollja, elkülönítés) betartása. A fogyasztói egészség szempontjából is fontos a vágóhidak higiénéje és a hús ellenőrzése; bizonyos paraziták (pl. Trichinella, paraziták) elleni védelem alapfeltétel.
Környezeti hatás
A nagy létszámú sertéstenyésztés környezeti kihívásokkal járhat: trágyakezelés, víz- és levegőszennyezés, valamint üvegházhatású gázok kibocsátása. A fenntartható gazdálkodás célja a trágyafelhasználás javítása, a takarmányozás optimalizálása és a jóléti szemlélet bevezetése.
Összefoglalás
A sertések (a Sus nemzetség példányai és rokon fajai) sokoldalú, intelligens és szociális állatok. Fontos gazdasági szerepet töltenek be a hús- és melléktermék-előállításban, ugyanakkor a tenyésztés etikai, egészségügyi és környezeti kihívásokat is felvet. A jó tartás, a megfelelő táplálás és a bio-biztonsági intézkedések elengedhetetlenek ahhoz, hogy a sertéstartás fenntartható és emberbarát legyen.
