Az állatok eukarióta szervezetek, amelyeknek sok sejtjük van. Többsejtűségükben a sejtek gyakran különböző feladatokra specializálódnak: kialakulnak szövetek (például izom- és idegszövet), szervek és működő egységek, amelyek összhangban tartják a szervezetet. A legtöbb állat testét külső váz vagy belső támasztórendszer (pl. exoskeleton vagy csontváz) tartja, de vannak puha testű és egyszerű felépítésű csoportok is.
Nem használják a fényt az energia kinyeréséhez, mint a növények. Ez azt jelenti, hogy az állatok heterotrófok: más élőlényekből vagy azok bomlástermékeiből szerzik a táplálékot. Táplálkozási módjaik sokfélék lehetnek: megehetnek más élőlényeket (ragadozás, hervivitás), fogyaszthatnak elhalt szerves anyagot (detritivória), szűrő táplálkozók, egyesek élősködnek, míg mások szimbiontaként fotoszintetizáló protistákat vagy baktériumokat tartanak, amelyek tápanyagot szolgáltatnak számukra.
A legtöbb állat mozgékony, azaz képes mozogni. Mozgásukat izomzat és gyakran idegrendszer koordinálja, ami lehetővé teszi az aktív keresést, menekülést és a környezetre adott gyors válaszokat. Az állatok oxigént vesznek fel, és szén-dioxidot adnak le; ez a sejtlégzés az anyagcseréjük (kémiai működésük) része. Többféle légzőfelületet használnak: bőr, kopoltyúk, tüdő vagy trachearendszer. Mindkét tekintetben különböznek a növényektől. Az állatok sejtjei más sejtmembránnal rendelkeznek, mint más eukarióták, például a növények és a gombák sejtjei, és sejtjeik között speciális kapcsolatok (pl. szoros kapcsolatok, réskapcsolatok) és egy gazdag extracelluláris mátrix (például kollagén) található. Az állatok tanulmányozását zoológiának nevezzük.
Fejlődés és szaporodás
Sok állat ivaros úton szaporodik, ahol két egyed genetikai anyaga kombinálódik, de léteznek ivartalanok és váltivarú életciklust mutató fajok is. A fejlődés jellemző lépései közé tartozik a megtermékenyített petesejt osztódása, a morula és a blastula képződése, majd a gasztruláció, amely során kialakulnak az embrionális csíralemezek (endoderma, mezoderma, ektoderma). E csíralemezekből alakulnak ki a különböző szervek és szövetrendszerek.
Sokféleség és rendszertan
Az állatok rendkívül változatos csoportot alkotnak: vannak egyszerű, szivacsokra emlékeztető formák (Porifera), medúzák és korallok (Cnidaria), féregszerű és gerinctelen csoportok (pl. Platyhelminthes, Nematoda, Annelida), puhatestűek (Mollusca), ízeltlábúak (Arthropoda) és a fejlett gerincesek (Chordata), amelyek közé mi, az emberek is tartozunk. A mérettartomány a mikroszkopikus soksejtűektől a hatalmas cetekig terjed.
Ökológiai szerep
Az állatok alapvető szereplői az ökoszisztémáknak: befolyásolják a biomassza áramlását, részt vesznek az anyagok körforgásában, beporoznak növényeket, szabályozzák a populációk méretét (ragadozás, parazitizmus), és sok faj él szoros kölcsönhatásban más szervezetekkel. Az ember számára fontosak gazdasági, kulturális és ökológiai okokból egyaránt.
Összefoglaló jellemzők
- Multicelluláris, eukarióta felépítés (eukarióta, sok sejt).
- Heterotróf táplálkozás (nem fotoszintetizálnak: fényt az energia kinyeréséhez nem használják).
- Általában mozgékonyak (mozgékony).
- Légzés és aktív anyagcsere (oxigént vesznek, szén-dioxidot adnak le).
- Speciális sejtkapcsolatok és gazdag extracelluláris mátrix, ami eltér a növényektől és gombáktól (sejtmembránnal, gombák sejtjei).
Bár a többsejtű szervezetek között a növények és az állatok is hasonló alapokkal rendelkeznek, a táplálkozás, a mozgás, a sejtszerkezet és a fejlődési módok markáns különbségeket mutatnak. A növények például a fény, a víz és az alapelemek felhasználásával építik fel szerveiket és szöveteiket, míg az állatok más élőlények felhasználásával szerzik be tápanyagukat.