Korea egy félsziget Északkelet-Ázsiában. A Koreai-félsziget nevű félszigetet foglalja magában. Korea 918-ban vált országgá (vagy állammá). 1948-ban két országra szakadt: Észak-Korea és Dél-Korea. Észak- és Dél-Korea és szövetségeseik egymás ellen harcoltak a koreai háborúban. A félsziget nyugaton a Sárga-tengerrel, keleten a Japán-tengerrel (Dél-Koreában gyakran Keleti-tengernek nevezik) határos; északon Kína és kisebb részen Oroszország határolja. A területhez tartozik több kisebb sziget, közülük a legismertebb a délkeleti partoknál fekvő Jeju. A Koreai-félsziget éghajlata a mérsékelt övbe tartozik, a táj változatos: hegyek, völgyek és termékeny síkságok egyaránt megtalálhatók.
Koreában körülbelül 15 000 éve élnek emberek. A múltban a mai Mandzsúria és Szibéria egy részét Korea kormányozta. Korea a finom selyméről ismert. A 7. században a kínaiak koreai aranyműveseket kerestek. Az európaiaknak egészen a modern korig kevés ismeretük volt Koreáról. A félsziget története több ezer évre nyúlik vissza: legendásan a Gojoseon állammal kezdődik, majd a történeti korszakban a Három Királyság (Goguryeo, Baekje, Silla) kora következett. Később megalakult a Goryeo (amelynek neve adta a „Korea” európai elnevezést) és a Joseon-dinasztia, mely hosszú időn át formálta a koreai társadalmat és kultúrát. A Joseon-korban erős hatást gyakorolt a konfuciánus eszmevilág a közigazgatásra és az oktatásra. A 20. század elején Japán megszállta Koreát (1910–1945), ami mély sebeket hagyott; az 1919-es márciusi mozgalom fontos része a függetlenségi harcnak. A második világháborút követően a félsziget ideiglenesen két megszállási zónára oszlott, ami végül a politikai és társadalmi megosztottsághoz vezetett.
Korea híres hagyományos ételéről, a kimchiről. A koreaiak általában ragadós fehér rizst esznek. A koreaiak hagyományosan hínárlevest esznek a születésnapjukon. Az emberek úgy vélik, hogy a leves a terhes nőknek is jót tesz. A koreai konyha sokoldalú: a kimchi mellett gyakoriak a banchan nevű kis köretek, a bulgogi (marhahús), a japchae (édesburgonya tésztájából készült étel) és a koreai barbecue. A kimchi készítési hagyománya, a kimjang, az UNESCO szellemi kulturális örökségébe is bekerült; a fermentált ízek, a csípős paprikapaszta (gochujang) és a szójaszósz alapú ízesítések sokféle változatot eredményeznek. Ételek és étkezési szokások erősen kötődnek ünnepekhez és családi eseményekhez, a közös étkezés fontos közösségi szerepet tölt be.
Dél-Koreában több mint 50 millió ember él, Észak-Koreában pedig több mint 23 millió. Dél-Korea legnagyobb városa Szöul, Dél-Korea fővárosa. A városnak több mint 10 millió lakosa van, Szöul régiójában pedig több mint 15 millióan élnek. Észak-Korea legnagyobb városa Phenjan, Észak-Korea fővárosa. Kevesebb mint 4 millió lakosa van. A modern Dél-Korea erősen urbanizált: Szöul mellett nagyvárosok még Busan, Incheon, Daegu és Gwangju. Az ország demográfiai kihívásokkal küzd, például az alacsony születési arány és az elöregedő társadalom miatt. Észak-Korea népességadatai kevésbé átláthatók; az ország elszigeteltsége és politikai rendszere miatt életkörülményeik és gazdasági mutatóik jelentősen eltérnek a déli félétől. A megosztottság családokat is érint: a háború óta sok család maradt egymástól elválasztva.
A koreaiak koreaiul beszélnek. Dél-Koreában sokan tanulnak angolul és más nyelveket (kínai, japán, ...) az iskolában. A koreai nyelv írásrendszere a Hangul, amelyet a 15. században, II. Sejong király uralkodása alatt dolgoztak ki (kb. 1443–1446). A Hangul célja az volt, hogy a mindennapi emberek számára is könnyen elsajátítható, fonetikus írást biztosítson; ma is különösen fontos eszköze a világi és kulturális kifejezésnek. A nyelvben sok a kínai eredetű szó (szino-koreai szókincs), ugyanakkor számos dialektus létezik, például a jeju-szigeti beszédmód erősen eltérhet az észak- és dél-koreai standardtól.
Dél-Korea fejlett ország, nagyvárosokkal, nagysebességű vasúti vonatokkal, nagysebességű internettel, valamint számos televíziós és rádiós hálózattal. Számos koreai televíziós dráma világszerte népszerű. De még mindig vannak szegény területek, még Dél-Koreában is. A koreai gazdák nem gazdagok, és küzdenek, hogy versenyezzenek a más országokból származó olcsó élelmiszerekkel. Dél-Korea gazdasága a világ élvonalába tartozik számos iparágban: autógyártás, hajóépítés, elektronika, félvezetők és informatikai szolgáltatások. Nagy nemzetközi vállalatok (például autó- és elektronikai gyártók) Dél-Koreát globális szereplővé tették. Az ország erős oktatási rendszere és innovációs kapacitása is hozzájárul a fejlődéshez. Észak-Korea gazdasága ezzel szemben központilag irányított, katonapolitikára és nehéziparra fókuszál, és külföldi szankciók, infrastrukturális hiányosságok, valamint elszigeteltség nehezítik a fejlődését. Az észak-koreai nukleáris program és a rakétakísérletek nemzetközi feszültséget keltenek, és a Koreai-félsziget biztonsági kérdéseinek középpontjában állnak.
A megosztottságot követő évtizedekben a Koreai-félsziget történetében rendre megjelentek a békekísérletek és az ismételt feszültségek egyaránt. A koreai háború (1950–1953) után fegyverszüneti megállapodás született, de formális békeszerződés soha nem köttetett; a két állam között a demilitarizált övezet (DMZ) húzódik, amely a világ egyik leginkább őrzött határa. Időnként voltak együttműködési projektek (például a Kaesongi ipari park), családi találkozók és csúcstalálkozók, de a kapcsolatok a politikai fejleményektől és nemzetközi tényezőktől függően változnak.
A koreai kulturális örökség gazdag: a tradicionális ruházat, a hanbok, a buddhista templomok, konfuciánus rítusok és a népzene mellett a modern koreai kultúra – a Hallyu, azaz a koreai hullám – is világszerte ismert. A k-pop, koreai filmek és drámák (például a nemzetközi sikereket elért alkotások) jelentős kulturális exportot jelentenek. A koreai történelem és művészet számos helyszíne szerepel az UNESCO világörökségi listáján, beleértve ősi templomokat, palotákat és történelmi városokat. A tradicionális harcművészet, a taekwondo, szintén dél-koreai eredetű és világszerte elterjedt sportág.
A félsziget jövője sok kihívást és lehetőséget tartogat: a politikai rendezés, a gazdasági együttműködés, a környezeti fenntarthatóság és a lakosság jólétének biztosítása mind fontos kérdések. A Koreai-félsziget kulturális gazdagsága, történelmi öröksége és a két állam közti nagy különbségek miatt a térség geopolitikai és emberi dimenziói továbbra is nemzetközi figyelem középpontjában állnak.
