Gergely-naptár az a naptár, amelyet a világ nagy részén használnak. Használata 1582-ben kezdődött, és a korábbi Julián-naptárt váltotta fel. A Julián-naptárban az volt a hiba, hogy szökőéveket (négyévente egy plusz nappal) adott hozzá kivétel nélkül: a Julián-év hossza pontosan 365,25 nap volt (365 nap és 6 óra). Ezzel szemben a Föld tényleges ideje, amíg egyszer megkerüli a Napot, közelebb van a 365,2425 naphoz (körülbelül 365 nap, 5 óra és 49 perc). Ez a különbség évente körülbelül tizenegy percet jelent, amely hosszú távon az évszakok eltolódásához vezetett.

Miért volt szükség a reformra?

A tavasz valódi kezdete (a napéjegyenlőség) a IV. századi niceai zsinat óta hagyományosan március 21-hez volt kötve. A Julián-naptár pontatlansága miatt azonban ez a dátum fokozatosan eltolódott: a 1500-as évekre Nyugat-Európában a tavaszi napéjegyenlőség már körülbelül március 11-re esett, vagyis a naptár mintegy tíz nappal „elmaradt”. Ennek kijavítására 1582-ben döntöttek: a naptárat tíz nappal előrébb hozták, és módosították a szökőévek számításának szabályát, hogy a hiba ne halmozódjon fel újra.

A szökőév szabálya (hogyan működik)

Az új szabály egyszerűen megfogalmazható:

  • Minden olyan év szökőév, amely osztható 4-gyel.
  • De azok az évek, amelyek 100-zal oszthatók, nem szökőévek.
  • Kivételt képeznek a 400-zal osztható százévek: ezek ismét szökőévek.

Példák: 1600 szökőév volt (osztható 400-zal), míg a 1700, 1800 és 1900 nem voltak szökőévek (bár oszthatók voltak 100-zal, nem oszthatók 400-zal). Ennek eredményeként a Gergely-naptár átlagos hossza 365,2425 nap lett, ami jó közelítés a trópusi évhez és jelentősen csökkenti az évszakok eltolódását.

Bevezetés és elterjedés

A reformot először Aloysius Lilius nápolyi orvos dolgozta ki, és XIII. Gergely pápa tette hivatalossá 1582. február 24-én (az Inter gravissimas bullában). A tényleges naptári ugrás 1582 októberében történt: az október 4. csütörtököt az október 15. péntek követte, így aznap tíz napot „kihagytak” a naptárból.

A Gergely-naptár bevezetése nem volt azonnali és egyetemes: katolikus országokban (például Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában és Lengyelországban) 1582-ben megtörtént, de a protestáns és ortodox államok később, évtizedekkel vagy évszázadokkal később tértek át. Például Nagy-Britannia és gyarmatai csak 1752-ben vezették be (ott 11 napot kellett kihagyni), Oroszország 1918-ban tért át a forradalom után, Görögország pedig 1923-ban. Egyes ortodox egyházak ma is a Julián-naptárat (vagy egy részben módosított változatát) használják liturgikus célokra.

További megjegyzések

- A Gergely-naptár hosszú távon jelentősen csökkenti az évszakok eltolódását, de elméleti pontossága sem tökéletes; ezért időnként felmerülnek további finomítási javaslatok (például további kivételek száz- vagy ezredévekhez), ezek azonban nem terjedtek el.

- A múltbeli események dátumainak összehasonlításakor fontos figyelembe venni, hogy melyik naptár volt érvényben az adott helyen és időben; ezért létezik a „proleptikus Gergely-naptár”, amelyet történészek használnak az egységesítéshez.

Röviden: a Gergely-naptár a Julián-naptár hibájának kijavítására született, fő eszköze a szökőévek finomabb szabályozása, és ezért ma sokkal jobban illeszkedik a Föld Nap körüli mozgásához és az évszakokhoz.