A napforduló az az időpont, amikor a Nap látszólagos égi útja (deklinációja) eléri a maximális és minimális távolságát a Föld egyenlítőjétől: ekkor a Nap közvetlenül a Rák-térség (Rák, kb. északi 23,5°) vagy a Bak-térség (Bak, kb. déli 23,5°) felett áll. Amikor a Nap a Rák trópus felett áll, az északi féltekén van a nyári napforduló; amikor a Bak trópus felett áll, az északi féltekén van a téli napforduló.

Mi okozza a napfordulót?

A jelenség oka, hogy a Föld a Nap körül keringve tengelye körül is forog, és tengelye nincs merőleges az ekliptikára: megdőlése körülbelül 23,4°. Ennek következtében az év folyamán a Nap látszólagos helye a földi égbolton és a rásütő napfény beesési szöge folyamatosan változik. A Föld pályája emellett enyhén ellipszis alakú, ezért a távolságok és a látszólagos sebesség is kismértékben változnak.

Mikor van a nyári és téli napforduló?

  • Északi félteke: a nyári napforduló a júniusi napforduló (általában június 20–22 között), amikor a Nap a Rák-térség felett áll. Ez az északi félteke leghosszabb nappala és legrövidebb éjszakája.
  • Északi félteke: a téli napforduló a decemberi napforduló (általában december 20–23 között), amikor a Nap a Bak-térség felett áll. Ez az északi félteke legrövidebb nappala és leghosszabb éjszakája.
  • Déli félteke esetén a helyzet fordított: júniusban ott telén van, decemberben nyara.

Napforduló, évszakok és naphossz

Fontos megkülönböztetni az asztronómiai és a meteorológiai évszakokat. Az asztronómiai évszakok a napéjegyenlőségekhez és napfordulókhoz igazodnak (tavasz- és őszi napéjegyenlőség, nyári és téli napforduló), míg a meteorológiai évszakok egész hónapok alapján vannak meghatározva. A napforduló napján a Nap deklinációja eléri a szélső értéket, és ettől kezdve a nappalok ismét rövidülni vagy hosszabbodni kezdenek.

A nappalok hossza nagymértékben függ a földrajzi szélességtől: az egyenlítő környékén a napok hossza kevésbé változik év közben; közepes szélességeken nagy a változás; a sarkvidékeken pedig a napforduló környékén előfordulhat a poláris nappal (folyamatos nappal) vagy poláris éjszaka (folyamatos sötétség).

Időpontok és kis eltérések

A napfordulók pontos időpontja évről évre kicsit változik a Föld pályájának geometriája és a naptári rendszer miatt. Általában a nyári napforduló június 20. és 22. közé esik, a téli napforduló pedig december 20. és 23. közé. Hosszabb időskálán a precesszió és más hatások okozta lassú változások miatt a csillagképek szerepe is eltolódik.

Elnevezés és történeti megjegyzés

A "napforduló" szó eredete a latinból származik: a latin Sol (nap) és sistere (megállítani, állni) szavakból alakult — tehát szó szerint a Nap "megállását" jelenti, azaz a látszólagos mozgás pillanatnyi megfordulását. A mai naptári számítások és a napfordulók rögzítése sok országban a XIII. Gergely pápa által bevezetett Gergely-naptár óta (1582) pontosabban igazodik a csillagászati eseményekhez.

Kulturális jelentőség

A napfordulóknak sok kultúrában nagy szerepe volt és van: ünnepek, rítusok és népszokások kötődnek hozzájuk (például a téli napfordulóhoz kapcsolódó ünnepek a fény visszatérését, a megújulást szimbolizálják). Emellett a napfordulók ma is fontosak a csillagászati megfigyelések, naptárkészítés és időszámítás szempontjából.

Röviden: a napforduló az a pillanat, amikor a Nap látszólag eléri legészakibb vagy legdélibb helyzetét az égen, és ettől kezdve ismét ellenkező irányba "mozog" — ez határozza meg a nyári és téli csúcsnapokat a két féltekén.