Kommunizmus

Történelem

1848-ban Karl H. Marx és Friedrich Engels megírta a Kommunista kiáltványt. Ez egy rövid könyv volt a kommunizmus alapgondolataival. A legtöbb szocialista és kommunista ma is ezt a könyvet használja a politika és a gazdaság megértéséhez. Sok nem kommunista is olvassa, még akkor is, ha nem mindenben ért egyet a benne foglaltakkal.

Karl Marx azt mondta, hogy ahhoz, hogy a társadalom kommunista életmódra váltson, a változás időszakának kell bekövetkeznie. Ebben az időszakban a munkások irányítanák a társadalmat. Marxot nagyon érdekelték az 1870-es párizsi kommün tapasztalatai, amikor a párizsi munkások irányították a várost, miután a francia hadsereg vereséget szenvedett a porosz hadseregtől. Úgy gondolta, hogy ez a gyakorlati tapasztalat fontosabb, mint a különböző radikális csoportok elméleti nézetei.

Marx eszméi számos csoportnak és egyénnek tetszettek. A huszadik század elejére világszerte létezett egy szocialista mozgalom, a szociáldemokrácia. Ezt az ő eszméi befolyásolták. Azt mondták, hogy a különböző országok munkásai több közös vonásuk van egymással, mint a munkásoknak a főnökökkel a saját országukban. 1917-ben Vlagyimir Lenin és Leó Trockij vezette az októberi forradalomban a bolsevikoknak nevezett orosz csoportot. Megszabadultak Oroszország ideiglenes kormányától, amely a cár (császár) elleni februári forradalom után alakult. Megalapították a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, más néven Szovjetuniót vagy Szovjetuniót.

A Szovjetunió volt az első ország, amely azt állította, hogy munkásállamot hozott létre. A valóságban az ország soha nem vált kommunistává a Marx és Engels által leírt módon.

A 20. században sokan próbálkoztak munkásállamok létrehozásával. Az 1940-es évek végén Kínában is forradalom volt, és új kormányt hoztak létre Mao Ce-tung vezetésével. Az 1950-es években Kuba szigetén forradalom tört ki, és új kormányt hozott létre Fidel Castro vezetésével. Egy időben sok ilyen ország volt, és úgy tűnt, hogy a kommunizmus győzni fog. De a kommunista pártok kormányai nem alkalmazták a demokráciát a kormányaikban, ami a szocializmus és a kommunizmus nagyon fontos része. Emiatt a kormányok elszakadtak a néptől, ami megnehezítette a kommunizmust. Ez az országok közötti nézeteltérésekhez és szakadásokhoz is vezetett.

Az 1960-as évekre a világ egyharmada megdöntötte a kapitalizmust, és a kommunizmust próbálta felépíteni. Ezen országok többsége a Szovjetunió modelljét követte. Néhányan Kína modelljét követték. A világ másik kétharmada még mindig a kapitalizmusban élt, és ez világszerte a kapitalista országok és a kommunista országok közötti megosztottsághoz vezetett. Ezt nevezték "hidegháborúnak", mert nem fegyverekkel vagy hadseregekkel, hanem egymással versengő eszmékkel vívták. Ebből azonban akár egy nagy háború is kialakulhatott volna. Az 1980-as években az Egyesült Államok és a Szovjetunió a legnagyobb hadsereg és a legveszélyesebb fegyverek birtoklásáért versengett. Ezt nevezték "fegyverkezési versenynek". Ronald Reagan elnök a kommunista országokat, például a Szovjetuniót "gonosz birodalomnak" nevezte, mert nem szerette a kommunizmust.

1989 óta, amikor lebontották a berlini falat, a legtöbb korábban kommunista ország visszatért a kapitalizmushoz. A kommunizmusnak ma már sokkal kisebb a befolyása a világon. 1991-ben a Szovjetunió felbomlott. A világ népességének körülbelül egyötöde azonban még mindig kommunista párt által irányított államokban él. A legtöbb ilyen ember Kínában él. A többi ország közé tartozik Kuba, Vietnam, Laosz és Észak-Korea. Latin-Amerikában és Dél-Afrikában is vannak kommunista mozgalmak.

Karl Marx, a kommunizmus feltalálója


Friedrich Engels

Viták

Sokan megírták saját elképzeléseiket a kommunizmusról. Az orosz Vlagyimir Lenin úgy gondolta, hogy szükség van egy keményen dolgozó forradalmárokból álló csoportra (az úgynevezett előőrsre), amely a szocialista forradalmat világszerte vezeti, és mindenütt kommunista társadalmat hoz létre. A szintén orosz Leó Trockij szerint a szocializmusnak nemzetközinek kell lennie, és nem fontos, hogy először Oroszországban valósuljon meg. Nem kedvelte Joszif Sztálint sem, aki Lenin 1924-ben bekövetkezett halála után lett a Szovjetunió vezetője. Trockijt Sztálin 1928-ban távozásra kényszerítette a Szovjetunióból, majd 1940-ben megölte. Ez sok embert megijesztett, és sok kommunista vitatkozott arról, hogy ez helyes volt-e, és kinek az elképzeléseit kell követni.

A kínai Mao Ce-tung úgy gondolta, hogy Kínában és más fejlődő országokban más osztályok lesznek fontosak a forradalom szempontjából, mivel ezekben az országokban a munkásosztályok kicsik voltak. Mao kommunizmusra vonatkozó elképzeléseit általában maoizmusnak vagy Mao Zedong-gondolatnak nevezik. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után Mao 1976-ban bekövetkezett haláláig a világméretű kommunizmus vezetőjének tekintette magát. A kínai kormányt ma is a Kommunista Párt irányítja, de valójában vegyes gazdaságot működtetnek. Sok mindent kölcsönöztek a kapitalizmusból. A mai kínai kormány nem követi a maoizmust. Más országokban, például Indiában és Nepálban azonban néhány forradalmár még mindig kedveli a maoizmus eszméit, és megpróbálják azokat a saját országukban is alkalmazni.

A kifejezés használata

A "kommunizmus" szó nem túl specifikus leírása a baloldali politikai szervezeteknek. Sok, magát "kommunistának" nevező politikai párt valójában inkább reformista (a reformokat és a lassú változásokat támogatja a forradalom helyett), mint egyes, magát "szocialistának" nevező pártok. Latin-Amerikában sok kommunista párt sok tagot vesztett, mert ezek a pártok mást tesznek, mint amit ígértek, miután hatalomra kerültek. Chilében 1970-1973 között, a Salvador Allende által vezetett baloldali Népi Egység Koalíció (pártcsoportok) alatt a Chilei Kommunista Párt a Chilei Szocialista Párttól jobbra helyezkedett el. Ez azt jelenti, hogy reformistább volt, mint a szocialista párt.

Sok kommunista párt reformista stratégiát fog alkalmazni. Azt mondják, hogy a munkásosztálybeliek nem eléggé szervezettek ahhoz, hogy nagy változásokat hajtsanak végre társadalmukban. Olyan jelölteket állítanak, akiket demokratikusan választanak meg. Ha egyszer a kommunisták bekerülnek a parlamentbe vagy a szenátusba, akkor a munkásosztályért fognak harcolni. Ez lehetővé teszi majd a munkásosztálybeliek számára, hogy kapitalista társadalmukat szocialista társadalommá változtassák.

Szimbólumok és kultúra

A vörös szín a kommunizmus jelképe világszerte. A vörös ötágú csillag néha szintén a kommunizmust jelképezi. A kalapács és sarló a kommunizmus egyik jól ismert szimbóluma. Számos kommunista ország zászlaján szerepelt (lásd a cikk tetején). Egyes kommunisták a történelem híres kommunistáinak, például Marxnak, Leninnek és Mao Ce-tungnak a képeit is szívesen használják a kommunizmus egész filozófiájának szimbólumaként.

Az Internationale című dal volt a kommunizmus nemzetközi dala. Mindenhol ugyanaz a zene szól, de a dal szövegét sok nyelvre lefordították. Az orosz változat 1922-től 1944-ig a Szovjetunió nemzeti himnusza volt.

A sarló a Szovjetunió zászlaján a munkás harcát jelképezi. A kalapács a zászlón a munkások küzdelmét jelképezi. Mindkettő kereszteződése az egymás iránti támogatásukat mutatja.

Sok kommunista és volt kommunista országban megtalálható egy különleges művészeti és építészeti forma is. A szocialista realizmus stílusában készült festményeket gyakran propaganda céllal készítik, hogy egy ország népének és politikai vezetőjének tökéletes változatát mutassák be. A szocialista realizmus stílusában készült művészet, például színdarabok, filmek, regények és festmények keményen dolgozó, boldog és jól táplált gyári munkásokat és földműveseket ábrázolnak. Az ebben a stílusban készült filmek, színdarabok és regények gyakran mesélnek olyan munkásokról vagy katonákról, akik feláldozzák magukat hazájuk javára. A festmények gyakran mutattak hősies portrékat a vezérről, vagy hatalmas búzamezőket ábrázoló tájképeket. A sztálinista építészetnek az állam és politikai vezetője hatalmát és dicsőségét kellett volna képviselnie. Egyes nem kommunistáknak is tetszik ez a fajta művészet.

Nevezetes emberek

• Fidel Castro
• Nicolae Ceauşescu
• Mihail Gorbacsov
• Che Guevara
• Erich Honecker
• Vlagyimir Lenin
• Karl Marx
• Friedrich Engels
• Joszif Sztálin
• Ho Si Minh-város
• Mao Ce-Tung
• Leó Trockij
• Josip Broz Tito
• Kim Dzsong Un
• Deng Xiaoping

Kapcsolódó oldalak

• Antikapitalizmus
• Karl Marx
• Marxizmus
• Trockizmus
• Kapitalizmus
• Szocializmus