Kommunizmus: mi az? Definíció, elvek és történeti áttekintés

Kommunizmus: meghatározás, alapelvek és történeti áttekintés — olvassa el a kommunista eszme eredetét, gyakorlati megvalósulásait és globális hatásait.

Szerző: Leandro Alegsa

A kommunizmus egy társadalmi, politikai és gazdasági mozgalom és elméleti irányzat, amelynek célja egy olyan társadalom létrehozása, amely a termelési eszközök közös vagy társadalmi tulajdonán alapul, és amelyben megszűnnek az osztályok, illetve a pénz által meghatározott társadalmi különbségek.

Alapelvek és fogalmak

A kommunista gondolkodás több alapvető elvet tart fontosnak:

  • Közös tulajdon: a termelőeszközök (gyárak, föld, infrastruktúra) társadalmi vagy kollektív tulajdonban vannak, nem magántulajdonban.
  • Osztálymentesség: a cél egy osztály nélküli társadalom, ahol nincs uralkodó és elnyomott osztály.
  • Államnak a 'kihalása': az elméleti kommunista cél az, hogy a végső fokozatban ne legyen szükség államhatalomra; a marxista elméletben erre a szocialista átmeneti korszak után kerülne sor.
  • Munkásellenőrzés: a politikai hatalom és a termelés irányítása a munkások kezében, a burzsoázia (burzsoázia) hatalmának ledöntésével.
  • Kollektív döntéshozatal: a döntéseknek a társadalom egésze — nem csupán egy kiváltságos kisebbség — javát kell szolgálniuk.

Történeti áttekintés – röviden

A modern kommunista eszmék gyökerei a 19. század közepére vezethetők vissza, különösen Karl Marx és Friedrich Engels munkásságára (pl. a Kommunista Kiáltvány, 1848; A tőke). A politikai kommunizmus a 20. században vált történelmi erővé, különösen az 1917-es orosz forradalom után, amikor az Oroszországi Szovjetköztársaságból létrejött a Szovjetunió, az első államalakulat, amely marxista elveket próbált kormányzati gyakorlatba ültetni.

A 20. század közepén, a második világháború után több országban jöttek létre kommunista államok, és a világ kétpólusúvá vált a hidegháború időszakában. A kommunista rendszerek változatos formákat öltöttek: létezett marxizmus-leninizmus, sztálinizmus, maoizmus, trostkizmus, illetve később lokalizált irányzatok (pl. Juche Észak-Koreában).

Változatok és gyakorlat

A kommunizmus nem monolitikus; az elméleti alapok többféleképpen értelmezhetők és alkalmazhatók. Néhány fontosabb irányzat:

  • Marxizmus–leninizmus: a Szovjetunióban és több megszállt ill. szövetséges államban kialakult gyakorlati modell.
  • Maoizmus: Kínában és egyes forradalmi mozgalmaknál vidéki bázisra, paraszti mozgalmakra építő változat.
  • Juche: Észak-Korea saját ideológiája, amely hangsúlyozza az önállóságot és vezetői kultuszt; az állam hivatalos ideológiája lett (Észak-Korea a Juche-kommunizmust követi).
  • Reformok és piacorientált váltások: néhány kommunista párt vagy állam később piacgazdasági elemeket is bevezetett (például Kína 1978 után, Vietnam 1986-tól), miközben a pártvezetés megmaradt.

Jelenlegi helyzet

1992 óta öt olyan nemzet maradt, amelyet hivatalosan kommunista ideológiák irányítanak. Ezek közül négy a marxizmus-leninizmus különböző formáit követi: Vietnam, Kína, Kuba és Laosz. Az ötödik, Észak-Korea, hivatalosan a Juche-ideológiát vallja magáénak, bár korábban marxista–leninista jellegűnek nevezték magukat.

Kritika és viták

A kommunizmust érő leggyakoribb kritikák közé tartoznak:

  • Politikai represszió: a történelem során sok kommunista vezetés autoriter, egy pártra épülő rendszert hozott létre, emberi jogi visszásságokkal.
  • Gazdasági problémák: tervezett gazdaságoknál előfordultak hatékonysági gondok, ellátási hiányok és innovációs problémák; a rendszerbeli ösztönzők hiánya is nehézségeket okozott.
  • Tömeges szenvedés: bizonyos időszakokban és helyeken erőszakos kollektivizálás, éhínségek és politikai megtorlások jellemezték a rendszert.

Ezzel szemben a kommunizmus hívei és néhány elemző kiemelik:

  • Társadalmi egyenlőségre törekvés: az alapvető cél a társadalmi különbségek csökkentése, a szociális ellátások és oktatás szélesebb körű biztosítása.
  • Modernizáció és iparosítás: egyes kommunista államok (például a Szovjetunió korai időszaka vagy Kuba bizonyos területei) gyors iparosítást, analfabétizmus visszaszorítását és egészségügyi fejlesztéseket értek el.

Gyakori félreértések

A kommunizmust gyakran tévesen úgy tüntetik fel, mint feltétlenül „antiindividualista” vagy feltétlenül erőszakos rendszert. A valóság komplexebb: a kommunista elméletek egyes áramlatai erőteljesen hangsúlyozzák az egyéni és kollektív szabadságot, ugyanakkor a hatalmi gyakorlatok sokszor eltértek az elméleti idealizmustól. Fontos megkülönböztetni az elméletet és a történeti megvalósulásokat, valamint a különböző nemzeti és történelmi kontextusokat.

Összefoglalás

A kommunizmus összetett ideológia és mozgalom, amelynek középpontjában a termelőeszközök közösségi tulajdonának és az osztálykülönbségek megszüntetésének igénye áll. A 20. századi történelmi tapasztalatok sokféle gyakorlati következménnyel jártak: voltak sikerei és súlyos társadalmi ára is. Ma a kommunizmus hatása eltérő formában tovább él politikai eszmékben, pártpolitikában és társadalmi vitákban világszerte.

A kalapács és sarló, a kommunizmus és a munkáshatalom jelképe.Zoom
A kalapács és sarló, a kommunizmus és a munkáshatalom jelképe.

A Kommunista KiáltványZoom
A Kommunista Kiáltvány

Történelem

1848-ban Karl H. Marx és Friedrich Engels megírta a Kommunista kiáltványt. Ez egy rövid könyv volt a kommunizmus alapgondolataival. A legtöbb szocialista és kommunista ma is ezt a könyvet használja a politika és a gazdaság megértéséhez. Sok nem kommunista is olvassa, még akkor is, ha nem mindenben ért egyet a benne foglaltakkal.

Karl Marx azt mondta, hogy ahhoz, hogy a társadalom kommunista életmódra váltson, a változás időszakának kell bekövetkeznie. Ebben az időszakban a munkások irányítanák a társadalmat. Marxot nagyon érdekelték az 1870-es párizsi kommün tapasztalatai, amikor a párizsi munkások irányították a várost, miután a francia hadsereg vereséget szenvedett a porosz hadseregtől. Úgy gondolta, hogy ez a gyakorlati tapasztalat fontosabb, mint a különböző radikális csoportok elméleti nézetei.

Marx eszméi számos csoportnak és egyénnek tetszettek. A huszadik század elejére világszerte létezett egy szocialista mozgalom, a szociáldemokrácia. Ezt az ő eszméi befolyásolták. Azt mondták, hogy a különböző országok munkásai több közös vonásuk van egymással, mint a munkásoknak a főnökökkel a saját országukban. 1917-ben Vlagyimir Lenin és Leó Trockij vezette az októberi forradalomban a bolsevikoknak nevezett orosz csoportot. Megszabadultak Oroszország ideiglenes kormányától, amely a cár (császár) elleni februári forradalom után alakult. Megalapították a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét, más néven Szovjetuniót vagy Szovjetuniót.

A Szovjetunió volt az első ország, amely azt állította, hogy munkásállamot hozott létre. A valóságban az ország soha nem vált kommunistává a Marx és Engels által leírt módon.

A 20. században sokan próbálkoztak munkásállamok létrehozásával. Az 1940-es évek végén Kínában is forradalom volt, és új kormányt hoztak létre Mao Ce-tung vezetésével. Az 1950-es években Kuba szigetén forradalom tört ki, és új kormányt hozott létre Fidel Castro vezetésével. Egy időben sok ilyen ország volt, és úgy tűnt, hogy a kommunizmus győzni fog. De a kommunista pártok kormányai nem alkalmazták a demokráciát a kormányaikban, ami a szocializmus és a kommunizmus nagyon fontos része. Emiatt a kormányok elszakadtak a néptől, ami megnehezítette a kommunizmust. Ez az országok közötti nézeteltérésekhez és szakadásokhoz is vezetett.

Az 1960-as évekre a világ egyharmada megdöntötte a kapitalizmust, és a kommunizmust próbálta felépíteni. Ezen országok többsége a Szovjetunió modelljét követte. Néhányan Kína modelljét követték. A világ másik kétharmada még mindig a kapitalizmusban élt, és ez világszerte a kapitalista országok és a kommunista országok közötti megosztottsághoz vezetett. Ezt nevezték "hidegháborúnak", mert nem fegyverekkel vagy hadseregekkel, hanem egymással versengő eszmékkel vívták. Ebből azonban akár egy nagy háború is kialakulhatott volna. Az 1980-as években az Egyesült Államok és a Szovjetunió a legnagyobb hadsereg és a legveszélyesebb fegyverek birtoklásáért versengett. Ezt nevezték "fegyverkezési versenynek". Ronald Reagan elnök a kommunista országokat, például a Szovjetuniót "gonosz birodalomnak" nevezte, mert nem szerette a kommunizmust.

1989 óta, amikor lebontották a berlini falat, a legtöbb korábban kommunista ország visszatért a kapitalizmushoz. A kommunizmusnak ma már sokkal kisebb a befolyása a világon. 1991-ben a Szovjetunió felbomlott. A világ népességének körülbelül egyötöde azonban még mindig kommunista párt által irányított államokban él. A legtöbb ilyen ember Kínában él. A többi ország közé tartozik Kuba, Vietnam, Laosz és Észak-Korea. Latin-Amerikában és Dél-Afrikában is vannak kommunista mozgalmak.

Karl Marx, a kommunizmus feltalálójaZoom
Karl Marx, a kommunizmus feltalálója

Friedrich EngelsZoom
Friedrich Engels

Viták

Sokan megírták saját elképzeléseiket a kommunizmusról. Az orosz Vlagyimir Lenin úgy gondolta, hogy szükség van egy keményen dolgozó forradalmárokból álló csoportra (az úgynevezett előőrsre), amely a szocialista forradalmat világszerte vezeti, és mindenütt kommunista társadalmat hoz létre. A szintén orosz Leó Trockij szerint a szocializmusnak nemzetközinek kell lennie, és nem fontos, hogy először Oroszországban valósuljon meg. Nem kedvelte Joszif Sztálint sem, aki Lenin 1924-ben bekövetkezett halála után lett a Szovjetunió vezetője. Trockijt Sztálin 1928-ban távozásra kényszerítette a Szovjetunióból, majd 1940-ben megölte. Ez sok embert megijesztett, és sok kommunista vitatkozott arról, hogy ez helyes volt-e, és kinek az elképzeléseit kell követni.

A kínai Mao Ce-tung úgy gondolta, hogy Kínában és más fejlődő országokban más osztályok lesznek fontosak a forradalom szempontjából, mivel ezekben az országokban a munkásosztályok kicsik voltak. Mao kommunizmusra vonatkozó elképzeléseit általában maoizmusnak vagy Mao Zedong-gondolatnak nevezik. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után Mao 1976-ban bekövetkezett haláláig a világméretű kommunizmus vezetőjének tekintette magát. A kínai kormányt ma is a Kommunista Párt irányítja, de valójában vegyes gazdaságot működtetnek. Sok mindent kölcsönöztek a kapitalizmusból. A mai kínai kormány nem követi a maoizmust. Más országokban, például Indiában és Nepálban azonban néhány forradalmár még mindig kedveli a maoizmus eszméit, és megpróbálják azokat a saját országukban is alkalmazni.

A kifejezés használata

A "kommunizmus" szó nem túl specifikus leírása a baloldali politikai szervezeteknek. Sok, magát "kommunistának" nevező politikai párt valójában inkább reformista (a reformokat és a lassú változásokat támogatja a forradalom helyett), mint egyes, magát "szocialistának" nevező pártok. Latin-Amerikában sok kommunista párt sok tagot vesztett, mert ezek a pártok mást tesznek, mint amit ígértek, miután hatalomra kerültek. Chilében 1970-1973 között, a Salvador Allende által vezetett baloldali Népi Egység Koalíció (pártcsoportok) alatt a Chilei Kommunista Párt a Chilei Szocialista Párttól jobbra helyezkedett el. Ez azt jelenti, hogy reformistább volt, mint a szocialista párt.

Sok kommunista párt reformista stratégiát fog alkalmazni. Azt mondják, hogy a munkásosztálybeliek nem eléggé szervezettek ahhoz, hogy nagy változásokat hajtsanak végre társadalmukban. Olyan jelölteket állítanak, akiket demokratikusan választanak meg. Ha egyszer a kommunisták bekerülnek a parlamentbe vagy a szenátusba, akkor a munkásosztályért fognak harcolni. Ez lehetővé teszi majd a munkásosztálybeliek számára, hogy kapitalista társadalmukat szocialista társadalommá változtassák.

Szimbólumok és kultúra

A vörös szín a kommunizmus jelképe világszerte. A vörös ötágú csillag néha szintén a kommunizmust jelképezi. A kalapács és sarló a kommunizmus egyik jól ismert szimbóluma. Számos kommunista ország zászlaján szerepelt (lásd a cikk tetején). Egyes kommunisták a történelem híres kommunistáinak, például Marxnak, Leninnek és Mao Ce-tungnak a képeit is szívesen használják a kommunizmus egész filozófiájának szimbólumaként.

Az Internationale című dal volt a kommunizmus nemzetközi dala. Mindenhol ugyanaz a zene szól, de a dal szövegét sok nyelvre lefordították. Az orosz változat 1922-től 1944-ig a Szovjetunió nemzeti himnusza volt.

A sarló a Szovjetunió zászlaján a munkás harcát jelképezi. A kalapács a zászlón a munkások küzdelmét jelképezi. Mindkettő kereszteződése az egymás iránti támogatásukat mutatja.

Sok kommunista és volt kommunista országban megtalálható egy különleges művészeti és építészeti forma is. A szocialista realizmus stílusában készült festményeket gyakran propaganda céllal készítik, hogy egy ország népének és politikai vezetőjének tökéletes változatát mutassák be. A szocialista realizmus stílusában készült művészet, például színdarabok, filmek, regények és festmények keményen dolgozó, boldog és jól táplált gyári munkásokat és földműveseket ábrázolnak. Az ebben a stílusban készült filmek, színdarabok és regények gyakran mesélnek olyan munkásokról vagy katonákról, akik feláldozzák magukat hazájuk javára. A festmények gyakran mutattak hősies portrékat a vezérről, vagy hatalmas búzamezőket ábrázoló tájképeket. A sztálinista építészetnek az állam és politikai vezetője hatalmát és dicsőségét kellett volna képviselnie. Egyes nem kommunistáknak is tetszik ez a fajta művészet.

Nevezetes emberek

Kapcsolódó oldalak

Kérdések és válaszok

K: Mi az a kommunizmus?


V: A kommunizmus olyan politikai rendszer, amelynek célja a különböző társadalmi osztálycsoportok megszüntetése.

K: Mit gondolnak a kommunisták a termelőeszközök tulajdonjogáról?


V: A kommunisták úgy vélik, hogy a termelési eszközök egyesek (a burzsoázia) tulajdonjoga tisztességtelen hatalmat ad nekik mások felett, és hogy ehelyett a munkások tulajdonába kellene kerülniük.

K: Mi a különbség a kommunizmus és a kapitalizmus között?


V: A kommunizmus szemben áll a kapitalizmussal, amely a pénzen, a magántulajdonon és az osztályszerkezeten alapul.

K: Ki a munkásosztály és a birtokos osztály?


V: A munkásosztály azokra az emberekre vonatkozik, akik nem birtokolják a termelőeszközöket, míg a birtokos osztály azokra az emberekre vonatkozik, akik birtokolják a termelőeszközöket.

K: Hogyan valósítható meg a kommunista gondolkodók szerint a kommunista világ?


V: A kommunista gondolkodók úgy vélik, hogy a kommunista világ akkor érhető el, ha a munkásosztály elveszi a burzsoázia hatalmát, és ellenőrzi a termelőeszközöket.

K: Melyek azok az országok, amelyek kommunista államformát követnek?


V: Vietnam, Kína, Kuba, Laosz és Észak-Korea olyan országok, amelyek hivatalosan a kommunizmus formáit követik.

K: Ki néhány híres kommunista gondolkodó?


V: Karl Marx, Friedrich Engels, Vlagyimir Lenin, Joszif Sztálin, Leó Trockij és Mao Ce-tung a legismertebb kommunista gondolkodók közé tartoznak.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3