Saría

A szó jelentése és eredete

Az arabul beszélő, különböző vallású emberek a sharīʿah szót a próféták tanításaiból származó vallási hagyomány leírására használják. A közel-keleti keresztények és zsidók a saját vallásuk leírására használják. Sok muszlim számára a "saría" szó egyszerűen "igazságosságot" jelent. Azt mondják, hogy bármilyen törvény megfelel a saríának, amíg az segít egy igazságosabb és virágzóbb társadalom felépítésében.

A legtöbb muszlim úgy gondolja, hogy a saríát az iszlám jog szakértőinek kell értelmezniük. Arabul a sharīʿah szó Isten kinyilatkoztatására utal, amely nem változik. Ezzel szemben a tudósok által Isten kinyilatkoztatásának megértése során alkotott viselkedési szabályokat fiqhnek nevezik. Ezek a szabályok változhatnak, és az iszlám tudósok gyakran nem értettek egyet velük kapcsolatban.

A tudósok nem értenek egyet a "saría" szó eredetét illetően. Egyesek szerint a "saría" a régi arab szóból származik, amelynek jelentése "követendő út". Ez hasonlóvá tenné a halakhához (az út, amelyen haladni kell), a zsidó törvény héber szavához. Más tudósok úgy vélik, hogy a "saría" szó eredetileg azt jelentette, hogy "út a vízlelőhelyhez". Azt mondják, hogy a vízlelőhelyhez vezető út ismerete megmenthette az ember életét a száraz sivatagokban, ahol sok arab élt az ókorban, és ezért lett ez a szó az Isten által az embernek adott útmutatásra utaló szó.

Klasszikus törvény

Klasszikus jogelmélet

Az iszlám első évszázadaiban élt iszlám tudósok különböző módszereket dolgoztak ki a saría értelmezésére. Legtöbbjük egyetértett abban, hogy a saría szabályait a következő fő forrásokból kell levezetni:

1. A Korán, amelyet a muszlimok szerint Isten Gábriel (Dzsibril) angyalon keresztül jelentett ki Mohamednek.
2. Mohamed tettei és szavai, amelyeket szunnának neveznek, és amelyeket hadísznak nevezett gyűjteményekben őriztek meg.
3. Konszenzus, amikor a jogi szakértők mindannyian egyetértenek egy jogi kérdésben.
4. qiyās vagy jogi érvelés analógia útján

A saría szabályainak a Koránból és a hadíszokból való levezetését ijtihadnak nevezik. A saría szabályai a következő kategóriák egyikébe sorolják a cselekedeteket:

• Fard (cselekedet, amit el kell végezni)
• Mustahabb (ajánlott intézkedés)
• Mubah (megengedett cselekedet)
• Makruh (megvetett cselekedet)
• Haram (tiltott cselekedet)

A saríát az iszlámban Isten kinyilatkoztatott törvényének tekintik, amelyet nem lehet megváltoztatni. Másrészt az értelmezése, az úgynevezett fiqh, a jogtudósok munkája, akiknek jogi nézetei gyakran eltérnek egymástól. A saría egyes részei hasonlítanak ahhoz, amit a nyugati emberek "jognak" neveznek, míg más részeit inkább úgy értelmezik, mint az Isten akarata szerinti életvitelre vonatkozó szabályokat.

Az iszlámban több jogi iskola létezik, amelyek közül a legfontosabbak a szunnita iszlám hanafi, maliki, shafi'i és hanbali iskolái, valamint a síita iszlám ja'fari iskolája.

A saría ágai

A saría részeit arabul "ágaknak" (furu) nevezik. A fő ágak az ibadat (rituálék vagy istentiszteleti cselekmények) és a mu'amalat (emberi interakciók vagy társadalmi kapcsolatok). Ezek az ágak számos kisebb ágra oszlanak, amelyek közül néhányat az alábbiakban felsorolunk:

1. Az istentiszteleti cselekedetek, vagy al-ibadat, az iszlám 5 pillére: a hit megerősítése, az ima, a böjt, a jótékonyság és a zarándoklat.
2. Emberi interakció, vagy al-mu'amalat, amely magában foglalja:
1. Pénzügyi tranzakciók
2. Alapítványok
3. Öröklési törvények
4. Házasság, válás és gyermekelhelyezés
5. Ételek és italok (beleértve a rituális vágást és vadászatot)
6. Büntetőjogi szankciók
7. Háború és béke
8. Igazságügyi ügyek (beleértve a tanúkat és a bizonyítási formákat)

Az istentisztelet cselekedetei

Az iszlám öt pillére a következő:

1. Megerősítés (Shahadah): Mohamed az ő küldötte.
2. Imádság (Szalah): naponta ötször.
3. Böjt (Sawm a Ramadán alatt)
4. Jótékonyság (Zakat)
5. Zarándoklat Mekkába (Hajj)

Két olyan fesztivál van, amelyet szunnának tekintenek.

1. Eid ul-Fitr
2. Eid ul-Adha

Ezeken a fesztiválokon különleges rituálékat használnak:

• Sadaqah (jótékonyság) az Eid ul-Fitr ima előtt.
• Az ima és a prédikáció az Eid napján.
• Takbirs (Isten dicsőítése) minden ima után a Tashriq napjaiban (lásd a lábjegyzetben a definíciót).
• Hibátlan, négylábú, megfelelő korú legelő állat feláldozása az Eid ul-Adha ima után a Tashriq napjaiban. Az állatot nem szabad elpazarolni; húsát el kell fogyasztani.

Diétás törvények

Az iszlám törvények csak néhány konkrét ételt és italt sorolnak fel, amelyek nem engedélyezettek.

1. Sertéshús, vér és döghús nem megengedett. Nem szabad olyan állatokat sem enni, amelyeket nem Allah nevében vágtak le.
2. A bódítószerek (mint az alkoholos italok és a kábítószerek) általában nem engedélyezettek.

Míg az iszlám törvények tiltják a már halott húst, ez nem vonatkozik a halakra és a sáskákra. A hadíszirodalom tiltja továbbá az olyan állatokat, amelyeknek éles szemfogaik vannak, a madarakat, amelyeknek karmaik és karmaik vannak a lábukban, a megszelídített szamarakat, valamint az élő állatból levágott bármilyen darabot.

Áldozat

Az iszlámban az állatok megölésére vonatkozóan vannak bizonyos különleges szabályok.

1. Az állatot a leghumánusabb módon kell megölni: a torok gyors elvágásával.
2. Az állat nem lehet beteg.
3. Az állat nem lehetett kitéve ürüléknek, férgeknek és egyéb szennyeződéseknek.
4. Csomagolás előtt minden vérnek ki kell folynia az állatból.

Családi élet

• Egy muszlim nő csak muszlim férfihoz mehet feleségül, és egy muszlim férfi csak muszlim vagy Ahl al-Kitāb muszlimhoz mehet feleségül. Ateistához, agnosztikushoz vagy többistenhívőhöz nem mehet feleségül.
• Egy muzulmán kiskorú lány apjának vagy gyámjának beleegyezésére van szüksége, ha házasságot kötnek vele. És csak akkor házasodhat, amikor már nagykorú.
• A házasság egy olyan szerződés, amely megköveteli a férfitól, hogy fizesse, vagy ígérje meg, hogy fizeti az esküvő és a feleségnek szükséges ellátások egy részét. Ezt nevezik Mahrnak vagy Meher-nek.
• Egy muszlim férfi egyszerre legfeljebb négy nőt vehet feleségül, bár a Korán hangsúlyozza, hogy ez csak egy engedély, nem pedig szabály. A Korán kimondta, hogy akkor a legjobb, ha csak egyet veszel feleségül, ha attól tartasz, hogy nem tudsz igazságot tenni a feleségeid és a megfelelő családok között. Ez azt jelenti, hogy képesnek kell lennie arra, hogy minden feleségét és gyermekeit más-más házban helyezze el, nem szabad előnyben részesítenie egyik feleséget a másikkal szemben.
• A női örökös feleannyit örököl, mint a férfi örökös. A koncepció lényege, hogy az iszlám a férfira hárítja a család megélhetésének és a kiadásoknak a felelősségét. Minden vagyon, amit a nő megkeres, szigorúan a saját használatára szolgál. A nő a közvetlen családjától és a férje közvetítésével a sógoroktól is örököl.

Bűn és büntetés

A saría a bűncselekmények három kategóriáját ismeri:

1. A Koránban említett bűncselekmények (hudud), amelyeket úgy tekintenek, mint amelyek sértik "Isten követeléseit", és amelyekért meghatározott büntetés jár.
2. Személy elleni bűncselekmények (gyilkosság és sebesülés), amelyek a bűncselekményhez hasonló büntetést (qisas) vagy kártérítést (diya) követelnek.
3. Egyéb tiltott magatartás, amikor a muszlim bíró mérlegelési jogkörét gyakorolja az ítélethozatal során (ta'zir és siyasa).

Bár némi nézeteltérés van arról, hogy mely bűncselekmények számítanak hudud-bűncselekménynek, általában a lopás, az útonállás, a zina (tiltott partnerrel való szex), a zinával való hamis vádaskodás és az alkoholfogyasztás tartozik ide. Az e bűncselekményekért előírt büntetések 80 korbácsütéstől a halálig terjednek. A klasszikus jogászok azonban nagyon szigorú szabályokat dolgoztak ki, amelyek korlátozzák, hogy mikor alkalmazhatók ezek a büntetések, így sok esetben szinte lehetetlenné vált, hogy bárkit is elítéljenek e szabályok alapján. Például egy hudud-bűncselekménynek vagy egy négyszer megismételt vallomásnak négy felnőtt muszlim férfi tanúja kell, hogy legyen, mielőtt valakit megbüntetnek. Ha egy bűnözőt nem lehetett elítélni egy hudud-bűncselekményért, akkor is kaphatott tazir büntetést.

A gyilkosság, a testi sértés és a vagyoni kár - szándékos vagy nem szándékos - a saría jog szerint polgári jogvitának minősül. Az áldozat, az áldozat örököse(i) vagy gyámja választhat, hogy megbocsát az elkövetőnek, Qisas-t (egyenlő megtorlás) követel, vagy kártérítést (Diyya) fogad el. A saría szerint a Diyya kártérítés, amelyet az áldozat vagy az áldozat családja kap, készpénzben történik.

A hitehagyást halállal büntetik, kivéve, ha a hitehagyott beleegyezett, hogy visszatér az iszlámhoz.

Klasszikus jogrendszer

Muftik

Az iszlám aranykorban a saríát az iszlám jog szakértői (muftik) értelmezték, akik többnyire független vallástudósok voltak. Bárki feltehetett nekik egy kérdést a joggal kapcsolatban, és elvárták tőlük, hogy ingyen adjanak választ. Jogi véleményüket fatvának nevezték.

Qadi bíróságai

Ha családi vagy pénzügyi ügyekkel kapcsolatos jogvita merült fel, azt egy qadi (bíró) által vezetett bíróságon tárgyalták. Ezek a bírák szintén jogi végzettséggel rendelkeztek, és az uralkodó nevezte ki őket a posztjukra. Egyszerű ügyekben a qadik a saría ismereteik alapján hoztak ítéletet. A bonyolultabb ügyekben az ügy részleteit általánosságban fogalmazták meg, és egy muftitól kértek jogi véleményt.

Mazalim bíróságok

A büntetőügyeket általában a maẓālim bíróságok tárgyalták. Ezeket a bíróságokat az uralkodó tanácsa ellenőrizte. A mazalim bíróságoknak "a saría szellemét" kellett követniük. Qadisok és muftik voltak jelen ezekben a bíróságokban, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy az ítéletek nem ellentétesek vele. Ezek a bíróságok azonban nem feltétlenül követték a törvény betűjét, és kevesebb jogi korlátozással rendelkeztek, mint a qadi bíróságok. A mazalim bíróságok kezelték a kormánytisztviselők elleni panaszokat is. A mazalim bíróságok célja az volt, hogy "helyrehozzák azokat a sérelmeket", amelyeket a qadi bíróságok eljárásai révén nem lehetett orvosolni. A kevésbé súlyos bűncselekményeket gyakran a helyi rendőrség és a piaci ellenőrök kezelték a helyi szokásoknak megfelelően, amelyek csak lazán kapcsolódtak a saríához.

Nem muszlimok

Az iszlám uralom alatt élő nem muszlim közösségek követhették saját törvényeiket. A kormány kimaradt a belső jogi ügyeikből, kivéve, ha különböző vallású emberek között vita alakult ki. Az ilyen ügyeket egy qadi intézte. Amikor ez megtörtént, a saría szabályai bizonyos jogi előnyöket biztosítottak a muszlimoknak a nem muszlimokkal szemben. A nem muszlimok azonban gyakran nyertek ügyeket a muszlimok, sőt magas rangú kormányzati tisztviselők ellen is, mert az emberek úgy gondolták, hogy a saría az isteni igazságszolgáltatás tükörképe, amelynek meg kell védenie a gyengéket az erősekkel szemben.

A saría a modern világban

A modern korban a muszlim világ nagy része az európai hatalmak befolyása vagy ellenőrzése alá került. Ez jelentős változásokhoz vezetett ezen országok jogrendszerében. Egyes esetekben ez azért történt, mert a muszlim kormányok erősebbé akarták tenni államukat, és az európai államokat tekintették modellnek arra nézve, hogy milyen legyen egy modern állam. Más esetekben azért, mert az e területeket gyarmatosító európaiak arra kényszerítették őket, hogy hagyják el az iszlám jog egyes részeit, és helyette az európai törvényeket kövessék.

Korai jogi reformok

A modern időkben a muszlim világban a büntetőjogot széles körben felváltották az európai törvények által inspirált kódexek. A bírósági eljárásokat és a jogi oktatást is az európai gyakorlathoz hasonlóvá tették. A legtöbb muszlim többségű állam alkotmánya így vagy úgy említi a saríát. A saría klasszikus szabályait azonban leginkább a családjogban őrizték meg. A korábbi időkben a saríát független tudósok értelmezték, akik gyakran nem értettek egyet egymással, és az összes véleményüket soha nem írták le egy helyen. A modern korban a kormány volt az, aki a törvényeket ellenőrizte. A különböző államok létrehozták saját jogi kódexeiket, amelyekben a törvények világosan megfogalmazódtak. A kormányok a családjogi törvényeket jobban be akarták illeszteni a modern világba, de továbbra is azt akarták, hogy az emberek a saríán alapuló törvényeknek tekintsék őket. Ennek érdekében a tudósok, akik ezeket a törvényeket leírták, úgy döntöttek, hogy a klasszikus jogi könyvekben található különböző jogi véleményekből válogatnak szabályokat. Amikor az általuk kiválasztott törvények némelyike nem értett egyet a társadalom aktuális normáival, a kormányzat további bírósági eljárások létrehozásával próbálta megoldani ezt a problémát. Amikor például úgy tűnt, hogy egyes államokban a családjogi törvények a lakossággal szemben méltánytalanul bánnak a nőkkel, a kormány olyan eljárásokat hozott létre, amelyek megnehezítették a férfiak számára, hogy tisztességtelen módon kihasználják ezeket a törvényeket.

Legutóbbi jogi reformok

A 20. század utolsó negyedében sok muszlim világszerte csalódott a kormányaiban. Ezek a kormányok a jogrendszerükben és más ügyekben nyugati módszereket vettek át, de sokan elnyomónak, korruptnak és hatástalannak tartották tetteiket. Egyre több muszlim kezdett úgy gondolkodni, hogy a dolgok javulni fognak, ha kormányuk visszatér az iszlám hagyományokhoz. A saría visszatérését kezdték követelni, és a konzervatív közvélemény tagjai azt akarták, hogy a kormány a hagyományos módszerekkel, többek között a hudud büntetésekkel kezelje a bűnözést. Néhány országban a kormány a klasszikus büntetőjog egyes elemeit beillesztette a törvénykönyvbe. Néhány ilyen országban (például Iránban és Szudánban) azonban a legfelsőbb bíróság csak ritkán hagyta jóvá a szigorúbb hududud-büntetéseket, míg a többi országban, ahol hudud-törvényeket fogadtak el (például Pakisztánban és Nigériában), a legfelsőbb bíróság soha nem hagyja jóvá azokat.

Néhány országban a progresszív muszlim reformerek képesek voltak megváltoztatni a saría családjogi törvények állami értelmezését, hogy azok igazságosabbak legyenek a nőkkel szemben.

Szaúd-Arábia

Szaúd-Arábia kivételes eset a muszlim világ jogtörténetében. Mindig is a saríát alkalmazta a jog különböző területein, és soha nem kodifikálta törvényeit. Bírái mindig is igyekeztek a hagyományos saría szabályait követni a bűncselekmények kezelésében, és gyakran szabnak ki olyan kemény büntetéseket, amelyek nemzetközi tiltakozást váltanak ki. Ezeket a büntetéseket azonban nem feltétlenül írja elő a saría. A szaúd-arábiai bírák azt a klasszikus elvet követik, amely szerint a hudud büntetéseket lehetőleg kerülni kell, és az általuk alkalmazott büntetések általában tazir büntetések, amelyeket a bírák saját döntéseikre bíznak. Szaúd-Arábiát gyakran kritizálják nyilvános kivégzései miatt, és ezek gyakorisága az utóbbi évtizedekben megnőtt. A kivégzések azért váltak gyakoribbá, mert a kormány és a bíróságok úgy döntöttek, hogy visszaszorítják az erőszakos bűncselekményeket, amelyek az 1970-es években váltak gyakoribbá, ahogyan ez az Egyesült Államokban és Kínában is történt.

A saría törvényt követelő nyilvános tüntetés a Maldív-szigeteken, 2014 szeptembere

Kapcsolódó oldalak

• Irth, farā'iḍ, or wasāyā
• Fatwa
• Zakat - A vagyon egy részének befizetése jótékonysági célokra.