Ez a lista az ENSZ Fejlesztési Programjának (2011. november 2-án kiadott, 2011-es becslések alapján összeállított) Emberi Fejlődési Jelentésében szereplő összes országot tartalmazza az emberi fejlettségi index szerint. A listában szerepel az ENSZ 185 tagállama (a 193-ból), valamint Hongkongot (a Kínai Népköztársaság) és a palesztin területeket; nyolc ENSZ-tagállam nem szerepel, mert nem áll rendelkezésre elegendő adat. Az összehasonlításhoz a világ régióinak és országcsoportjainak átlagos HDI-értékei is fel vannak tüntetve.

A humán fejlettségi index (HDI) három alapvető dimenziót mér: a várható élettartamot, az írástudást és iskolázottságot (az oktatási teljesítményt), valamint az életszínvonalat. Célja, hogy a jólétet a gazdasági mutatókon túlmutató, összehasonlítható módon jelenítse meg, és segítsen megkülönböztetni a fejlett, fejlődő vagy fejletlen országokat. Az indexet 1990-ben dolgozták ki Mahbub ul Haq pakisztáni közgazdász és Amartya Sen indiai közgazdász kezdeményezésére.

A HDI kiszámítása röviden: minden dimenzióhoz egy normált részmérték tartozik (érték = (megfigyelt – minimum) / (maximum – minimum)), az oktatás esetében két indikátort (az átlagos iskolázottsági éveket és a várható iskolázottságot) egyesítenek, majd a három dimenzió részmértékének geometriai átlagából kapják meg a végső HDI-értéket. Az érték 0 és 1 közé esik, ahol a magasabb érték nagyobb emberi fejlettséget jelez. (A UNDP időről időre felülvizsgálja az alkalmazott „célértékeket” és módszertant.)

Besorolás és változások

Az országok hagyományosan négy emberi fejlettségi kategóriába sorolhatók: nagyon magas, magas, közepes és alacsony emberi fejlettség. A UNDP gyakorlatában ezekhez általában küszöbértékeket rendelnek (például: nagyon magas ≧ 0,800; magas 0,700–0,799; közepes 0,550–0,699; alacsony < 0,550), de a pontos határok és alkalmazásuk évről évre változhatnak.

2007 és 2010 között az első két kategóriát gyakran fejlett országoknak nevezték, míg az utolsó kettőt a fejlődő országok csoportjába sorolták. A 2007-es jelentés átalakította a korábbi kategóriákat (például a korábbi „magas humán fejlettségű” csoportot részben kettéválasztották).

Egy korábbi, szélesebb értelemben használt csoportosítás a jövedelmi kategóriákon alapult (alacsony/magascsop.), amelyet részben az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson (PPP) számolt bruttó hazai termék (GDP) alapján határoztak meg; ezt később több elemben az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson alapuló bruttó nemzeti jövedelem (GNI) váltotta fel. A vásárlóerő-paritásra utaló korábbi megközelítést a PPP-számítások is érintették (vásárlóerő-paritás, PPP).

Példák, trendek és néhány megfigyelés

A HDI értékek időbeli változása feltárhat gazdasági, egészségügyi és oktatási válságokat. A jelentés szerint 1998 és 2010 között a HDI legnagyobb visszaesését Zimbabwéban jegyezték fel (1998: 0,514 → 2010: 0,140). Emellett 2009 óta jelentős csökkenést regisztráltak a Zöld-foki Köztársaságban (0,170-es csökkenés).

A világ népességének több mint fele (51%) a „közepes emberi fejlettségű” országokban él, míg a „kisebb fejlettségű” kategóriába tartozó országok népessége a teljes világpopuláció kevesebb mint egyötödét (18%) adja. Azok az országok, amelyek „magas” vagy „nagyon magas” emberi fejlettséggel rendelkeznek, a világ népességének kevesebb mint egyharmadát (~30%) foglalják magukban.

Módszertani kiegészítők és korlátok

  • A HDI hasznos összefoglaló mutató, de nem fedi le a társadalmi egyenlőtlenséget, a nemek közötti különbségeket, a környezeti fenntarthatóságot vagy a szubjektív jólétet. Ezért a UNDP további mutatókat is publikál, például az Inequality-adjusted HDI-t (IHDI), a Gender Development Indext (GDI), a Gender Inequality Indext (GII) és a Multidimensional Poverty Indexet (MPI), amelyek kiegészítik a HDI adatait.
  • A HDI értékek összehasonlíthatósága függ az adatok megbízhatóságától és a statisztikai módszerek következetességétől; alacsony adatsűrűségű vagy politikailag instabil országoknál nagyobb bizonytalanság fordulhat elő.

A HDI-t széles körben használják politikai döntéshozók, kutatók és nemzetközi szervezetek annak érdekében, hogy a gazdasági növekedés mellett az emberi jólét tényezőit is mérlegeljék. Ugyanakkor mindig ajánlott több mutatót együttesen vizsgálni a teljesebb képhez.