Észak-Korea

Történelem

Korai történelem

A történészek úgy vélik, hogy a koreai nép már évezredek óta él a területen. 1910 előtt Korea egy ország volt. Volt egy királya, és az emberek többnyire földművesek voltak. Az ország békés volt, és nem volt kommunista. Ez 1910-ben megváltozott. Japán és Oroszország háborúba keveredett. Mivel Japán és Oroszország is nagyon közel állt Koreához, Japán magáévá tette Koreát, mint Japán részét. Ezután Japán irányította az országot.

Megosztott Korea

1910 és a második világháború 1945-ös befejezése között Korea Japán része volt. 1945-ben a Szovjetunió hadat üzent Japánnak, az Egyesült Államok pedig bombázta (Nagaszakit és Hirosimát); ezzel súlyosan meggyengítette birodalmát és megadásra kényszerítette. Japán gyenge helyzete lehetővé tette a szovjetek számára, hogy viszonylag szabadon belépjenek Koreába, és elfoglalják az északi felét, míg az Egyesült Államok a déli felét. Ezután mindketten saját ideológiájukat támogató kormányokat hoztak létre: marxista-leninista egypárti államot (északon) és demokratikus kapitalista államot (délen). ^[]

A koreai háború

1950-ben Észak-Korea katonákat küldött Dél-Koreába. Észak-Korea azt akarta, hogy Észak- és Dél-Korea egyesüljön, hogy egyetlen koreai országot alkosson, és hogy az észak-déli megosztottság miatt szétszakadt koreai családok újra együtt legyenek. Az észak-koreai vezetők azt akarták, hogy Dél-Korea kommunista legyen, ahogyan Észak-Korea és a Szovjetunió is az volt.

Az ENSZ katonákat küldött Koreába. Ezek a katonák számos országból érkeztek. Ezek az országok nem szerették a kommunizmust (ha többet szeretnél megtudni, lásd a hidegháborúról szóló cikket). Ha Dél-Korea kommunista lett volna, akkor talán más országok is kommunisták lennének. Douglas MacArthur tábornok vezette a katonákat.

Észak-Korea erőszakkal elfoglalta Dél-Korea nagy részét. A többi ország segítségével Dél-Korea visszafoglalta földjét, sőt Észak-Korea nagy részét is, egészen a Yalu folyóig, amely Észak-Korea és Kína határát képezi. Kína, amely szintén kommunista volt, segített az észak-koreaiaknak visszaszerezni a dél-koreai katonák által elfoglalt területeket.

Három év elteltével, 1953-ban Észak- és Dél-Korea egyaránt úgy döntött, hogy a háborút senki sem nyerheti meg, és mindkét ország fegyverszünetet írt alá, ami egy olyan megállapodás, amelynek értelmében mindkét ország abbahagyta a harcot. Észak- és Dél-Koreát egy demilitarizált zóna, vagy DMZ választotta el egymástól, amely egy különleges hely, amely körülveszi az Észak- és Dél-Korea közötti határt, ahol mindkét ország nem helyezhet el sok katonát, hogy a harcok ne kezdődjenek újra.

Modern idők

Bár a demilitarizált övezet célja, hogy megállítsa a két ország közötti problémákat, néha a határ mindkét oldalán lévő katonák egymásra lövöldöznek. Az övezetben található különleges várost, Panmunjomot közös biztonsági övezetnek, vagy JSA-nak nevezik, és néha a két ország vezetői ott találkoznak, hogy megbeszéljék az esetleges közeledést.

Észak-Korea egyike azon kevés országnak a világon, amely nukleáris rakétákat gyártott, amelyek felrobbanásuk esetén sok ember életét követelhetik. Észak-Korea nem árulja el, hogy hány atomfegyverrel rendelkezik, de más országok szerint az észak-koreai kormány valószínűleg eddig tíz rakétát épített a plutónium nevű halálos elemből.

2006 októberében Észak-Korea közölte, hogy kipróbálta egyik atombombáját. Bár az észak-koreai kormány szerint a kísérlet nem volt veszélyes, sok más ország és az ENSZ mégis felháborodott.

Három évvel később, 2009-ben Észak-Korea újabb kísérletet hajtott végre, amivel megszegte az ENSZ 1718. számú határozatát, amely szerint Észak-Korea nem építhet és tesztelhet folyamatosan atombombákat.

2010-ben elsüllyedt egy dél-koreai hadihajó, és több mint 40 katona meghalt. A nemzetközi vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy Észak-Korea torpedóval süllyesztette el a dél-koreai hadihajót. Észak-Korea határozottan kijelentette, hogy semmi köze az elsüllyedéshez. Amikor az Egyesült Államok és Dél-Korea védelmi rendszer felállítását tervezte arra az esetre, ha Észak-Korea ismét támadni próbálna, az észak-koreai Nemzeti Védelmi Bizottság azzal fenyegetőzött, hogy nukleáris fegyvereivel háborút indít.

2012 áprilisában Észak-Korea elindított egy Bright Star 3 nevű rakétát. A kilövést a tudomány és az ország alapítója, Kim Il-Szung születésének 100. évfordulója indokolta.

A kormány szerint a rakéta egy időjárási műholdat szállított, hogy a kormány megtudja, milyen időjárás várható. Más országok azonban azt mondták, hogy az időjárási műholdat a kormány találta ki, hogy ne derüljön ki a rakéta valódi célja - a legtöbb ország szerint egy nukleáris rakéta tesztelése volt, amelyet az Egyesült Államok vagy Dél-Korea ellen lehetett volna kilőni. A dél-koreai vezetés azt mondta, hogy lelőné a rakétát, amikor az Dél-Korea fölé ér.

E rakéta miatt más országok abbahagyták Észak-Korea támogatását, annak ellenére, hogy a kormány meghívott más országokat a rakétaindításra, hogy úgy tűnjön, az észak-koreaiaknak nincs semmi rejtegetnivalójuk más országok elől. A rakétát végül elindították, de nem működött, és mindössze egy perccel és harminc másodperccel a kilövés után lezuhant. 2012 decemberében a kormány ismét megpróbálta elindítani a rakétát. Ezúttal működött, és Föld körüli pályára állt, bár az Egyesült Államok szerint nagyon instabil volt, és visszaeshetett a Földre. Az európai szakértők észrevették, hogy a műhold fényvisszaverődése ingadozik (fényesebbé, majd halványabbá válik); ez arra utal, hogy a műhold bukdácsol a pályáján.

2013 februárjában Észak-Korea harmadszor is tesztelt atombombát, ami nagy felháborodást váltott ki más országokból. A kormány számos olyan videót is közzétett, amelyek lehetséges rakétacélpontokat ábrázoltak az Egyesült Államokban. Észak-Korea azonban nem rendelkezik olyan rakétákkal, amelyek elérhetnék az amerikai szárazföldet, de egyesek szerint Hawaii is szóba jöhet. Nagyon valószínűtlen, hogy Észak-Korea valaha is tüzet nyitna az USA, Japán vagy Dél-Korea ellen. A KNDK felvonulásain ábrázolt rakéták nagy része hamisítvány, amelyet Észak-Korea katonai erejének eltúlzására használnak. ^{[] A} készlet nagy része a szovjet évekből származik.

Politika és kormány

Az emberek gyakran gondolják, hogy Észak-Korea kommunista ország. Valójában szocialista-katonai diktatúra. Legutóbbi alkotmánymódosításakor a "kommunizmus" szót törölték. A Kim Il-Sung térről 2012-ben eltávolították Karl Marx és Vlagyimir Lenin nagyméretű képeit. A kormány felépítése hasonló az egykor szoros szövetségesnek számító egykori Szovjetunióéhoz (Szovjetunió), de nagyon különbözik a Szovjetuniótól. A Szovjetunió vezetőit a kormánytisztviselők egy csoportja választotta meg. Észak-Koreában az új vezető a jelenlegi vezető férfi örököse. Emiatt Észak-Koreát gyakran nevezik örökletes diktatúrának.

Észak-Korea hivatalos állami ideológiája a Juche. Ez a szocializmus egy formája, amelyet az ország alapítója, Kim Il-Sung dolgozott ki. A juche önállóságot jelent. Azt tanítja, hogy a valódi szocializmus eléréséhez és az önellátás eléréséhez az államnak teljesen el kell szigetelődnie a társadalom többi részétől.

Az első államfő és az Észak-koreai Munkáspárt elnöke Kim Tu-bong volt.

Az 1950-es évek végén a második államfő és pártelnök Kim Il-Szung volt.

1994 júliusában Kim meghalt. Fia, Kim Jŏng-Il vette át a hatalmat. Ő lett a harmadik államfő és pártelnök.

2011 decemberében Kim meghalt. Fia, Kim Jŏng-Un lett a kormányfő.

Songun egy észak-koreai ötlet. Azt jelenti, hogy "először a hadsereg". Minden észak-koreai ember feladata a hadsereg élelmezése. Kim Jŏng-Un az "Észak-Koreai Nemzeti Védelmi Bizottság elnöke". Ez az egyik munkaköre a sok közül. Olyan, mint egy király, és azt tesz, amit akar. Egy átlagos észak-koreai állampolgár évente körülbelül 900 dollárt keres. Kim Jŏng-Un körülbelül 800 000 dollárt keres évente. ^[] Egy palotában él. Rengeteg katonája van, akik mindenhová elmennek, hogy megvédjék őt.

Észak-Korea technikailag többpárti állam, mivel a Koreai Munkáspárton (KWP) kívül más pártok is léteznek. A KWP azonban a többi pártot is ellenőrzi, hogy hatalmon maradhasson. Az alkotmány szerint Észak-Korea polgárai szólás-, vallás- és sajtószabadsággal rendelkeznek. A való életben ezek a polgárok nem rendelkeznek ezekkel a jogokkal. Az emberek börtönbe kerülhetnek, ha kritizálják a pártot, a kormányt vagy a vezetőket. Az észak-koreaiakat arra bátorítják, hogy jelentsenek fel családtagokat a rendőrségen, ha úgy gondolják, hogy azok valami törvénytelent tesznek. Cserébe több kiváltságot kapnak. Ha valakit bűncselekmény elkövetésén kapnak, az egész családját vele együtt munkatáborba küldik. A legtöbben ott halnak meg, de néhányan megmenekülnek.

Az észak-koreaiaknak nagyon kevés szólásszabadságuk van. A híreket a Koreai Központi Hírügynökségtől (KCNA) kapják. A KCNA gondoskodik arról, hogy az ország összes televíziós, rádiós és újsághíre a kormányt népszerűsítse. Ezt nevezik propagandának. A kormány blokkolja az internet-hozzáférést. Csak néhány megbízható katonai tisztviselő és párttag férhet hozzá a világhálóhoz. Jelentések szerint szinte minden észak-koreai nem tudja, hogy emberek szálltak le a Holdra. A kormány intranet szolgáltatást üzemeltet, amely minden észak-koreai számítógépen elérhető. Ez semmiben sem hasonlít a valódi internethez, de tele van propagandával, amely a kormányt, a pártot és a vezetőket teszi jó színben tünteti fel. A kormány arra is törekszik, hogy a más országokból származó eszméket távol tartsa Észak-Koreától.

A halálbüntetés Észak-Koreában gyakori büntetési forma. Lopás, gyilkosság, nemi erőszak, kábítószer-csempészet, gyilkossági kísérlet, kémkedés, az észak-koreai törvények megkérdőjelezésének kísérlete, az Észak-Korea által nem jóváhagyott médiumok megtekintése, valamint a Kim Dzsong Un és családja hitét ellenző vallások halálbüntetést vonhatnak maguk után.

Az ország egyes részein nincs elég élelmiszer. Jelenleg más országok adnak élelmiszert néhány észak-koreai embernek. Ezt nevezik külföldi segélynek. A segélyek néha elmaradnak, ha Észak-Korea feltételezhetően atombombát tesztel. Nemrégiben Észak-Korea élelmiszersegélye azután állt le, hogy a kormány 2012 áprilisában műholdat indított. Más országok szerint Észak-Korea megszegte a megállapodásban foglaltakat. Az észak-koreai kormány szerint az Egyesült Államok volt az, aki megszegte a megállapodást.

Más országokból érkező emberek számára nehéz Észak-Koreába látogatni. A látogatókat a hadsereg két tagja, úgynevezett "felügyelők" kell, hogy kísérjék. A felügyelők megpróbálják biztosítani, hogy az emberek ne tudjanak meg semmit, ami rossz fényt vethetne a kormányra.

Kultúra és vallás

Történelmileg Dél-Korea és Észak-Korea azonos értékrenddel rendelkezik. 1945-ben a félszigetet felosztották. Azóta mind Észak-, mind Dél-Korea kormánya különböző volt. Ez eltérő fejlődéshez vezetett Észak- és Dél-Koreában. A Human Rights Watch szerint Észak-Koreában nem létezik szabad vallási tevékenység. A koreai kultúrát Kína kultúrája befolyásolta. Ennek ellenére Korea olyan kulturális identitást alakított ki, amely eltér a szárazföldi Kínától.

Észak-Koreában az irodalom és a művészetek állami ellenőrzés alatt állnak. A KWP szakosított bizottságai felelősek ezért. A film szintén jelentős művészeti médium Észak-Koreában, és Kim Dzsong Il A mozi és a rendezés (1987) című kiáltványa a nemzet filmkészítői számára is alapot jelent.

A koreai kultúra az 1910 és 1945 közötti japán uralom alatt támadásoknak volt kitéve. Japán kulturális asszimilációs politikát folytatott. A japán uralom alatt a koreaiakat arra ösztönözték, hogy tanuljanak meg és beszéljenek japánul, vegyék át a japán családnévrendszert és a sintó vallást, és megtiltották, hogy koreaiul írjanak vagy beszéljenek az iskolákban, üzletekben vagy nyilvános helyeken. Ezenkívül a japánok megváltoztattak vagy leromboltak számos koreai műemléket, köztük a Gyeongbok-palotát, és a japánokat negatív színben feltüntető dokumentumokat felülvizsgálták.

Mindkét Koreában közös a buddhista és konfuciánus örökség, valamint a közelmúltban keresztény és csondoista ("a Mennyei Út vallása") mozgalmak története. Az észak-koreai alkotmány kimondja, hogy a vallásszabadság megengedett. A vallás nyugati mércéje szerint az észak-koreai lakosság többsége nem vallásosnak tekinthető. ^{[] Az} olyan hagyományos vallások, mint a buddhizmus és a konfucianizmus kulturális hatása azonban még mindig hatással van az észak-koreai szellemi életre.

Úgy tűnik, hogy a buddhistákat jobban elfogadják, mint más vallási csoportokat. A keresztényeket állítólag súlyosan üldözik a hatóságok. A buddhisták korlátozott támogatást kapnak a kormánytól a vallás népszerűsítésére, mivel a buddhizmus szerves szerepet játszott a hagyományos koreai kultúrában. 2014 májusában egy amerikai turistát letartóztattak a phenjani Sunan repülőtéren, miután kiderült, hogy egy Bibliát hagyott egy éjszakai klubban a KNDK keleti partján. Elítélték a kormány megdöntésének kísérlete miatt, de végül néhány hónappal később szabadon engedték. Az ő bebörtönzésének idején két másik amerikai állampolgárt tartott fogva Észak-Korea, akiket politikai fogolytáborokba akartak átszállítani. Azóta mindkettőjüket szabadon engedték.

Jelenet a tömegjátékokból


Egy rajz a goguryeói sírok egyik kamrájában.

Fegyveres erők

Tartományok

Észak-Korea területe kilenc tartományra és két városra oszlik.

A kilenc tartomány a következő:

• Pyongannam
• Pyonganbuk
• Chagang
• Hwanghaenam
• Hwanghaebuk
• Kangwon
• Hamgyongnam
• Hamgyongbuk
• Ryanggang

A főbb városok a következők:

• Pjongcsang, a főváros és egyben a legnagyobb város.
• Rason, egy különleges város, ahol más országok pénzt kereshetnek, úgynevezett különleges gazdasági övezet.