Kuba — Karibi szigetország áttekintése: földrajz, történelem és főváros

Kuba sokféle zenéről híres, különösen az olyan tánczenékről, mint a salsa és a mambo. Mivel a kubaiak ősei Spanyolországból, Afrikából, Dél-Amerikából és Észak-Amerikából származnak, a kubai zene különleges és más.

Az olvasás nagyon népszerű Kubában. Sokan különösen szeretnek olyan könyveket vagy dolgokat olvasni, amelyek az országon kívülről származnak, még akkor is, ha a kormány ezt nem helyesli. Szeretik a zenét és a sportot is. A kubai zene nagyon élénk. Ez azért van, mert nagy része afrikai és spanyol ritmusokból származik. A baseballt, a kosárlabdát és az atlétikai eseményeket sok kubai szereti. A kubai labdarúgó-válogatott részt vett egy labdarúgó-világbajnokságon. Az 1938-as negyeddöntőbe jutottak, ahol 0:8-ra kikaptak Svédországtól.

Korai történelem

Mielőtt Kubát meghódították a spanyolok, három törzs élt a szigeten. Ezek voltak a taínók, a ciboneyk és a guanajatabeyek. A három törzs közül a taínók voltak a legnagyobbak és a legelterjedtebbek. Olyan növényeket termesztettek, mint a bab, a kukorica, a tök és a jamgyökér. A taínók függőágyban aludtak, amelyet a spanyolok a világ többi részével is megismertettek. Aztán 1492-ben Kolumbusz Kristóf megérkezett Kubába az első amerikai útja során. Három évvel később a spanyolok számára követelte a szigeteket. A spanyolok ezt követően kezdték el uralni Kubát. A spanyolok Afrikából rabszolgák ezreit hozták Kubába, hogy dolgozzanak nekik. Az őslakos kubaiak többsége a spanyolok és az afrikaiak által behurcolt új betegségek miatt halt meg. A spanyolok nagyon kegyetlenül bántak a kubai őslakosokkal, és sokukat lemészárolták.

A spanyolok sok éven át uralkodtak. Kuba lett a legfontosabb cukortermelő. Az 1800-as évek elején a kubaiak fellázadtak a spanyol uralkodók ellen, de nem jártak sikerrel, egészen 1898-ig, amikor az Egyesült Államok háborút indított a spanyolok ellen, és legyőzte őket. Kuba ezután négy évig amerikai lett, mielőtt 1902-ben független köztársasággá vált. Bár Kuba független volt, az amerikaiak a Platt-kiegészítésnek nevezett törvény alapján továbbra is az amerikaiak irányították a szigetet. 1933-ban a kubaiak megszüntették a Platt-kiegészítést, de az amerikaiaknak még mindig nagy beleszólásuk volt a kubai politikába. Az amerikaiak birtokolták a legtöbb kubai üzletet. Az amerikaiak támogatták Fulgencio Batista vezetőt, akit sok kubai korruptnak tartott.

A politikai ellenőrzés mellett az Egyesült Államok jelentős ellenőrzést gyakorolt a kubai gazdaság felett is. Abban az időben Kuba monokultúrás gazdaság volt. Bár termeltek kávét, dohányt és rizst, elsősorban a cukortól függtek. Ezért más országok úgy ismerték őket, mint a "világ cukortartálya". Az Egyesült Államok a világszínvonalnál magasabb áron vásárolt cukrot a Kubai Köztársaságtól. Cserébe Kuba előnyben részesítette az Egyesült Államokat és annak iparát. Kuba az Egyesült Államoktól és befektetéseitől függött. Kuba nem volt iparosodott, és szüksége volt az áruk és az olaj bevételeire. Szükségük volt az amerikai befektetésekre is a gáz, az elektromosság, a kommunikáció, a vasút és a bankok terén. Bár a kubai munkások jobb körülmények között dolgoztak, mint a kontinens más országaiban, még mindig szembe kellett nézniük az egyenlőtlenséggel, az infrastruktúra hiányával, a magas írástudatlansági rátával és a teljes munkaidőben történő munkavégzés hiányával (a cukoripar szezonális volt).

Kubai forradalom

1959-ben Fidel Castro forradalmat vezetett Fulgencio Batista ellen. Castro az argentin Che Guevarával, testvérével, Raullal és másokkal, akik Batista ellen harcoltak, együtt vette át a hatalmat Kubában. Castro számos változást hajtott végre Kubában. Véget vetett a kubai vállalkozások amerikai tulajdonlásának. Ez népszerűtlenné tette Castrót Amerikában, és az Egyesült Államok megtiltott minden kapcsolatot Kubával. Sok kubai emiatt Amerikába ment. 1961-ben az amerikaiak segítettek néhány kubainak, hogy megtámadják Kubát, és megpróbálják eltávolítani Castrót, de nem jártak sikerrel. Castro ekkor kérte a Szovjetuniót, hogy segítsen megvédeni őket az amerikaiaktól, amit ők meg is tettek. A Szovjetunió atomfegyvereket telepített Kubába, és azokat az Egyesült Államok ellen irányította. Kennedy amerikai elnök követelte, hogy távolítsák el őket, különben új háború kezdődik. Ez a kubai rakétaválság néven vált ismertté. A Szovjetunió eltávolította a rakétákat, amikor az Egyesült Államok beleegyezett, hogy nem támadja tovább Kubát, és eltávolítja a rakétákat Törökországból.

Kuba ezután a Szovjetunióhoz hasonlóan kommunista vezetésű országgá vált. A Szovjetunió drága áron vásárolta fel a kubai cukor nagy részét. Kuba ezt a pénzt az egészségügyre, az oktatásra és a hadseregre költötte. Ennek köszönhetően a kubai iskolák és kórházak a világ legjobbjai közé tartoztak. A hadsereg Afrikában harcolt, hogy támogassa a fekete afrikaiakat a fehér dél-afrikai hadsereg ellen. Kuba támogatta a dél-amerikai csoportokat is, amelyek az ottani diktátorok ellen harcoltak.

A kubai kormány azonban a kommunista rendszerben a kubai élet nagy részét ellenőrizni kezdte. A kubai kormánnyal és Fidel Castróval való nyilvános egyet nem értés nem volt megengedett. Néhány kubainak ez nem tetszett, és megpróbálták elhagyni Kubát. A legtöbb kubai, aki elment, az Egyesült Államokba ment. Néhány kubai, akinek nem tetszett a kormány, és maradt, börtönbe került. A világ számos csoportja tiltakozott emiatt Kuba ellen, és követelték, hogy Fidel Castro adja át a hatalmat.

1991-ben a Szovjetunió összeomlott. Ez azt jelentette, hogy Kubának, amely a legtöbb termékét a Szovjetuniónak adta el, nem érkezett pénz az országba. Az amerikaiak megszigorították a Kubával való kapcsolattartásra vonatkozó korlátozásokat. Amerika azt mondta, hogy a kapcsolattartás korlátozása addig tart, amíg Fidel Castro le nem mond a hatalomról. Kuba az 1990-es években nagyon elszegényedett. Ezt Kubában "Különleges időszakként" ismerték meg. A katasztrófa miatt Kuba úgy változott, hogy a kormány kevésbé ellenőrizte, az emberek között több vita alakult ki, és több magánüzletet és vállalkozást engedélyeztek. Kuba arra is törekedett, hogy turisták látogassák a szigetet.

A 2000-es években a kubai turizmus ismét pénzt hozott a szigetnek. Fidel Castro ugyan hatalmon maradt, de betegsége után minden feladatot átadott testvérének, Raulnak. Fidel Castro volt az egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő államfő. 2018-ban Miguel Díaz-Canel lett Kuba hivatalos elnöke.

2015 áprilisában történelmi jelentőségű tárgyalásokra került sor Obama amerikai elnök és Raúl Castro kubai főtitkár részvételével a két nemzet közötti kapcsolatok javítása érdekében.

A Kennedy elnök által az 1960-as években elrendelt kereskedelmi embargót Obama kormánya alatt jelentősen enyhítették. Az amerikai állampolgárok az év bizonyos időszakaiban már közvetlenül Kubába utazhatnak. Korábban az amerikaiaknak Mexikón keresztül kellett utazniuk, ha Kubába akartak menni. Az amerikaiak továbbra sem vásárolhatnak vagy dohányozhatnak kubai szivart. A szivarokat az amerikai-kanadai határon keresztül csempészik át, mivel Kanadában legálisak.

A katonai szolgálatra a 17 és 28 év közötti férfiaknak két évre be kell vonulniuk a hadseregbe. A nők számára ez nem kötelező.

Az ország 15 tartományra és egy különleges településre (Isla de la Juventud) oszlik. A tartományok településekre oszlanak.

Kuba lakossága megközelíti a 13 milliót. A kubaiak három különböző csoportba tartoznak. A legnagyobb csoportot a Kubába érkezett spanyol telepesek leszármazottai alkotják. A legkisebb csoport a fekete afrikai rabszolgák leszármazottai, akiket azért hoztak ide, hogy munkát végezzenek és gyermekeket szüljenek (a barrakoonban), mint újvilági rabszolgák, akiket legálisan eladhattak az Egyesült Államokban élethosszig tartó rabszolgaságba. A közepes méretű csoport az afrikai és a spanyolok keveréke. A kormánynak sikerült elérnie, hogy a három különböző csoportot egyformán kezeljék. A DNA Caribbean Studies Institute szerint Kuba lakosságának faji összetétele a következő:

• Az európai kubaiak a 15. század végétől kezdve érkezett telepesek leszármazottai. A legtöbb fehér kubai Spanyolország számos különböző részéből érkezett, de a legnépesebbek a kanári-szigetekiek, az andalúziaiak és a katalánok voltak. Voltak köztük franciák, olaszok és angolok is. A fehérek 2012-ben Kuba lakosságának körülbelül 30%-át tették ki, és főként Kuba nyugati részét népesítik be, különösen az olyan városokat, mint Havanna és Pinar del Rio. Ők hozták magukkal nyelvüket, vallásukat, zenéjüket és egyebeket.
• Az afrikaiak és a mulatt kubaiak az afrikai rabszolgák érkezésétől származnak, akik Afrika különböző részeiből érkeztek, de a legnagyobb számban nyugat-afrikaiak voltak. A haiti forradalom idején több mint 500 000 haiti érkezett Kubába. A legtöbb kubai rabszolga általában a kongó és a yoruba törzsekből származott, de voltak még az igbók, az evesek, a fonsok, a fulák, a mandinkák és néhányan mások is. Az afro-kubaiak aránya óriási, a lakosság 33,9 és 70 százaléka között mozog, és leginkább Kuba keleti részein koncentrálódnak. Ezek hozták magukkal hangszereiket, vallásukat (Santeria) és szokásaikat a kubai kultúrába.
• A mediterrán kubaiak a népesség mintegy 3%-át teszik ki, azonban tudni kell, hogy a dél-spanyol kubaiak leszármazottai közül sokan rendelkeznek mór vérrel a családjukban, mivel Spanyolország közel van Észak-Afrikához. Sok mediterrán kubai érkezett az 1820-1880-as években és néha még később is. Ezek leginkább a keleti, különösen a Guantanamo-öbölhöz hasonló városokban koncentrálódtak. Sok ételüket és konyhájukat hozták Kubába, és néhány szókincset is.

Kuba fejlődő ország, és gyakran nagyon szegény országként ábrázolják. Néhány szempontból azonban, mint például az oktatás, az egészségügyi ellátás és a várható élettartam, sokkal jobban teljesít, mint a legtöbb latin-amerikai ország. A csecsemőhalálozási arány alacsonyabb, mint egyes fejlett országokban. A várható átlagos élettartam 78 év.

Hat és tizenkét éves kor között minden gyermeknek iskolába kell járnia, és szinte mindenki tud legalább írni és olvasni. Az oktatás minden szinten ingyenes. Ennek köszönhetően Kubában 99,8%-os az írni-olvasni tudók aránya.

2006-ban a Világélelmezési Program Kubát minősítette az egyetlen olyan országnak ebben a régióban, ahol nincsenek alultáplált gyermekek. Ugyanebben az évben az ENSZ szerint Kuba az egyetlen olyan ország a világon, amely megfelel a Természetvédelmi Világalap fenntartható fejlődésre vonatkozó meghatározásának.

Kuba a Nyugat-Indiai-szigetek legnagyobb szigete. Számos erőforrással rendelkezik. A szárazföldnek csak körülbelül egynegyede hegy vagy domb. A föld nagy része lankás dombvidék vagy síkság, amely alkalmas a földművelésre vagy a szarvasmarha-tenyésztésre. Kuba termékeny talajjal és meleg éghajlattal rendelkezik, ami kiválóan alkalmas a növénytermesztésre.

Kuba legfontosabb terménye a cukor, amit a cukornádból nyerhetnek. A cukornád a Kubában termesztett legnagyobb készpénztermés, és ez hozza a legtöbb pénzt. Utána a második a dohány. A dohányból kézzel készítenek szivart. A kézzel készített szivart sokan a világon a legfinomabbnak tartják. További fontos termények a rizs, a kávé és a gyümölcs. Kubában sok ásványi anyag is található. Kobalt, nikkel, vas, réz és mangán mind megtalálható a szigeten. Só, kőolaj és földgáz is található. Kuba partjainál sok öböl és néhány jó kikötő található. Havanna, amely a főváros, egyben kikötő is. Más kikötőkben kikötővárosok vannak. Nuevitas egy kikötőváros az északi parton. Cienfuegos, Guantánamo és Santiago de Cuba a déli parton található kikötővárosok közé tartozik.

Kubában féltrópusi éghajlat uralkodik. Ez azt jelenti, hogy a hűvös óceáni szelek miatt nem lesz meleg, annak ellenére, hogy a trópusi övezetben fekszik. Kubában van csapadékos és száraz évszak. A száraz évszak novembertől áprilisig tart, az esős évszak pedig májustól októberig. Augusztustól októberig tart az Atlanti-óceánon a hurrikánszezon is. Emiatt a legtöbb kubai kikötővárost eláraszthatja a tengerparton.

• Kuba az olimpián
• Kuba nemzeti labdarúgó-válogatott
• Kuba folyóinak listája
• Kategória:Kubai emberek