Afganisztán

Földrajz

Afganisztánban sok hegy van. A hegyeket Hindukusnak és Himalájának nevezik. Afganisztán nagy hegye a Nowshak-hegy. Vannak síkságok (amelyeknek a talaja jó a növények termesztésére) és hegylábak. Egy része száraz is, és Registan-sivatagnak nevezik.

Afganisztánban hó és gleccserek vannak a hegyekben. Az Amu Darja a nagy vízfolyás, vagy folyó.

Az országban sok értékes kő, a lapis lazuli található, amelyet Tutanhamon egyiptomi király sírjának díszítésére használtak.

Éghajlat

Afganisztánban kontinentális éghajlat uralkodik, forró nyarakkal és hideg telekkel. A vízhiány néha gondot okoz a gazdáknak. A sivatagban gyakran előfordulnak homokviharok.

Hófödte Koh-i-Baba-hegység Afganisztán Bamjan tartományában.

Növények és állatok

Dél-Afganisztánban nem sok növény van, mert száraz. Több növény van ott, ahol több a víz. A hegyekben fenyő- és fenyőerdő, cédrus, tölgy, dió, éger és kőris található.

Afganisztán vadállatai a hegyekben élnek. Az országban farkasok, rókák, sakálok, medvék, vadkecskék, gazellák, vadkutyák, tevék és vadmacskák, például a hópárduc élnek. A madarak közé tartoznak a sólymok, sasok és keselyűk. A rhesus makákó és a vörös repülő mókus is megtalálható Afganisztánban.

A sokéves háború, a vadászat és a víz nélkül töltött évek elpusztították az állatokat Afganisztánban. Régen voltak tigrisek Afganisztánban, de most már nincsenek. A medvék és a farkasok majdnem eltűntek.

A veszélyeztetett hópárducok a hideg Hindukuszi-félszigeten élnek, de vastag bundájukkal melegen tartják magukat. A vadászok a főváros, Kabul piacain árulják a puha leopárdbőröket.

Emberek és kultúra

Sokan költöztek át Afganisztán földjén, vagy szállták meg azt. A mai afgán népet afgánoknak nevezik. Sok olyan vonásuk van, amelyet ezektől a korábbi népektől örököltek.

A legnagyobb népcsoport a pashtunok. Ők teszik ki a lakosság mintegy felét. A második legnagyobb etnikai csoportot a tádzsikok alkotják, akik a lakosság körülbelül egyötödét teszik ki. A 20. század előtt a tádzsikokat szartoknak hívták, és néhányan az iráni népektől származnak. A legtöbb pasztun szintén az iráni népekkel áll rokonságban. Néhány pashtun és tádzsik házasodik egymással, de ugyanakkor riválisok is. A harmadik legnagyobb csoportot a hazarák alkotják. Ők a közép-afganisztáni Hazarisztán területéről származnak. Az ország további csoportjai közé tartoznak az üzbégek, az aimaqok, a türkmének, a nurisztániak, a beludzsok, a pashayik és még néhányan mások.

Afganisztán hivatalos nyelvei a dari-perzsa és a pashtu. Sokan beszélik mindkét nyelvet. Mindkettő az iráni nyelvek alcsaládjába tartozó indoeurópai nyelv. Általában az arab ábécével írják őket. Északon széles körben beszélik az üzbég és a türkmén nyelvet, keleten pedig a nurisztáni és a pashai nyelvet. Majdnem minden afgán az iszlám vallást követi.

Afganisztán nagyrészt vidéki ország. Ez azt jelenti, hogy csak néhány nagyobb város van. A lakosság körülbelül egyötöde él városokban. Kabul, a főváros a legnagyobb város. A Hindukus hegységtől délre, a Kabul folyó mentén fekszik. Afganisztán további városai közé tartozik Kandahár, Herat, Mazar-e Sharif és Jalalabad. A vidéki lakosságot földművesek és nomádok alkotják. A földművesek főként a folyók mentén fekvő kis falvakban élnek. A nomádok sátrakban élnek, miközben állataikkal és holmijukkal egyik helyről a másikra vándorolnak. Néhányan a magas középső hegyekben élnek. Néhányan a déli és délnyugati sivatagokban élnek. Emberek milliói hagyták el Afganisztánt, hogy elmeneküljenek a 20. század végén és a 21. század elején dúló háborúk elől. Legtöbbjük a szomszédos Pakisztánban és Iránban élt.

A 2011-es Afgán Ifjúsági Hangok Fesztivál a kabuli Babur-kertekben

Történelem

Afganisztán fontos kereskedelmi útvonalak útvonalán fekszik, amelyek összekötik Dél- és Kelet-Ázsiát Európával és a Közel-Kelettel. Emiatt számos birodalomépítő döntött úgy, hogy uralkodik a területen. Az ország számos részén még ma is megvannak a jelei annak, hogy ezek a császárok Afganisztán közelében jártak. Afganisztán az egykori Selyemút közelében fekszik, így sok kultúrát rejt magában. Akár 8000 évvel ezelőtt Afganisztán népei segítettek a nagy világvallások kialakításában (létrehozásában), számos termékkel kereskedtek és cseréltek, és néha irányították Ázsia politikáját és kultúráját.

Őstörténelem

A régészek egy barlangot ásva a mai Afganisztán északkeleti részén (Badakhshanban) felfedezték, hogy már 100 000 évvel ezelőtt is éltek emberek az országban. Találtak egy neandervölgyi, vagyis korai ember koponyáját, valamint körülbelül 30 000 évvel ezelőtti szerszámokat. Afganisztán más részein a régészek 4000-11 000 éves kerámiákat és szerszámokat tártak fel, ami azt bizonyítja, hogy az afgánok a világon az elsők között termesztettek növényeket és tenyésztettek állatokat.

Földművesek és pásztorok telepedtek le a Hindu Kusht körülvevő síkságokon már i. e. 7000-ben. Ezek az emberek a folyómedrek mentén talált lapis lazuliból gazdagodhattak meg, amelyet a nyugatra, az iráni fennsíkon és Mezopotámiában található korai városokba szállítottak. Ahogy a farmok és falvak nőttek és virágoztak Afganisztánban, ezek az ősi emberek végül feltalálták az öntözést (árkok ásása, hogy a víz a növényekhez jusson), ami lehetővé tette számukra, hogy az észak-afganisztáni sivatagi síkságon termesszenek. Ezt a civilizációt (fejlett szerveződési állapotot) ma BMAC-nak (Baktria-Margiana Régészeti Komplexum) vagy "Oxuszi civilizációnak" nevezik.

Az Oxuszi civilizáció egészen az Indus-völgy nyugati széléig terjedt az i. e. 2200 és 1800 közötti időszakban.Ezek az emberek, akik az indo-árják ősei voltak, az "árja" kifejezést használták etnikumuk, kultúrájuk és vallásuk megjelölésére. A tudósok ezt akkor tudják, amikor e népek ősi szövegeit olvassák; az irániak Avestáját és az indo-árják Védáit.

Zarathusztra, a világ legkorábbi monoteista vallásának, a zoroasztriánus vallásnak (azaz az egy istenben hívő vallásnak) az alapítója Kr.e. 1000 körül élt ezen a területen (valahol a mai Afganisztán északi részén).

Ősi történelem

Az i. e. hatodik század közepe előtt a földet a médek birtokolták. Ezután az akhaimenidák vették át az irányítást a terület felett, és a perzsa birodalom részévé tették. Nagy Sándor i. e. 330-ban legyőzte és meghódította a perzsa birodalmat. Néhány várost alapított a területen. Az emberek a görög kultúrát és nyelvet használták. Sándor után görög-baktriaiak, szkíták, kusánok, parthusok és szasszánok uralták a területet.

A buddhizmust a kusánok terjesztették el Indiából az i. e. 1. században, és a buddhizmus az iszlám hódításig, az i. sz. 7. századig fontos vallás maradt a térségben.

A bamiyáni Buddhák óriási szobrok voltak, amelyek az afganisztáni buddhizmusra emlékeztettek. A tálibok 2001-ben elpusztították őket. Nemzetközi tiltakozásra került sor. A tálibok úgy vélték, hogy az ősi szobrok nem iszlám vallásúak, és joguk volt elpusztítani őket.

Középkori történelem

Az arabok a 7. században vezették be az iszlámot, és lassan elkezdték terjeszteni az új vallást. A 9. és 10. században számos helyi iszlám dinasztia emelkedett hatalomra Afganisztánban. Az egyik legkorábbi a Tahiridák voltak, akiknek királyságához Balkh és Herat tartozott; 820-ban függetlenítették magukat az abbászidáktól. A Tahiridákat 867 körül a nyugat-afganisztáni Zaranjból származó Szaffaridák követték. A helyi fejedelmek északon hamarosan a nagyhatalmú szamanidák hűbéresei lettek, akik Bukharából uralkodtak. 872 és 999 között Afganisztánban, a Hindukushtól északra a szamanidák uralma alatt virágkorát élte.

A 10. században a helyi gaznavidák Ghaznit tették fővárosukká, és Afganisztán minden területén - az északkeleti Kafirisztán kivételével - szilárdan meghonosították az iszlámot. Ghazni Mahmud, a nagy gaznavid szultán meghódította Multan és Pandzsáb térségét, és India szívébe is portyázott. Mohammed bin Abdul Jabbar Utbi (Al-Utbi), egy 10. századi történész azt írta, hogy a gaznavidák seregében több ezer "afgán" volt. A Ghaznavid-dinasztiát a 12. század végén a Ghoridák váltották fel, akik az iszlám nevében visszafoglalták a Ghaznavidák területét, és 1206-ig uralkodtak rajta. A ghoridák seregében afgán etnikumúak is voltak.

Afganisztánt Khoraszánként ismerték el, ami "a felkelő nap földjét" jelentette, amely egy virágzó és független földrajzi régió volt, amely egészen az Indus folyóig ért.

A modern Afganisztán minden nagyobb városa a tudomány és a kultúra központja volt a múltban. Az újperzsa irodalom itt keletkezett és virágzott. A korai perzsa költők, mint például Rudaki, a mai Afganisztán területéről származtak. Ezenkívül Ferdowsi, a Shahnameh, Irán nemzeti eposzának szerzője és Rumi, a híres szufi költő is a mai Afganisztánból származott. Olyan tudósokat termelt ki, mint Avicenna, Al-Farabi, Al-Biruni, Omar Khayyám, Al-Khwarizmi és sokan mások, akik széles körben ismertek olyan területeken nyújtott jelentős hozzájárulásukról, mint a matematika, csillagászat, orvostudomány, fizika, földrajz és geológia. Perzsia kulturális fővárosa maradt a 13. századi pusztító mongol invázióig.

Timur, a török hódító a 14. század végén vette át a hatalmat, és elkezdte újjáépíteni a városokat ebben a régióban. Timur utódai, a Timuridák (1405-1507) a tudomány és a művészetek nagy pártfogói voltak, akik fővárosukat, Herátot szép épületekkel gazdagították. Uralkodásuk alatt Afganisztán békében és jólétben élt.

A Hindukushtól délre és az Indus folyótól délre (a mai Pakisztán) az afgán törzsek szülőföldje volt. Ezt a földet "Afganisztánnak" (azaz "az afgánok földjének") nevezték. Az afgánok uralták a gazdag észak-indiai szubkontinenst, fővárosuk Delhi volt. A 16. századtól a 18. század elejéig Afganisztán vitatott volt az iszfaháni szafavidák és az agrai mogulok között, akik a Lodi és a Suri afgán uralkodók helyébe léptek Indiában. A szafavidák és a mogulok időnként elnyomták az őslakos afgánokat, ugyanakkor az afgánok mindkét birodalmat a másik büntetésére használták fel. 1709-ben a hotaki afgánok hatalomra jutottak, és teljesen legyőzték a Perzsa Birodalmat. Ezután az indiai mogulok felé vonultak, és névlegesen legyőzték őket a Nader Shah Afshar vezette afharid erők segítségével.

1747-ben, miután a perzsa Nader sahot megölték, egy Ahmad sah Durrani nevű nagyszerű vezető egyesítette a különböző muszlim törzseket, és létrehozta az afgán birodalmat (Durrani Birodalom). Őt tartják a modern Afganisztán állam alapító atyjának, míg Mirwais Hotakot a nemzet nagyapjának.

A közelmúlt története

Az 1800-as években Afganisztán ütközőzónává vált két hatalmas birodalom, Brit India és Oroszország között. Ahogy Brit India előrenyomult Afganisztánban, Oroszország fenyegetve érezte magát, és dél felé terjeszkedett Közép-Ázsiában. Az orosz előrenyomulás megállítása érdekében Nagy-Britannia megpróbálta Afganisztánt birodalma részévé tenni, de az afgánok 1839 és 1842 között, valamint 1878 és 1880 között háborúkat vívtak a brit vezetésű indiaiakkal. A harmadik háború után, 1919-ben Afganisztán Amanullah király vezetésével teljesen független államként szerzett tiszteletet és elismerést.

Az Afganisztáni Királyság 1926-ban létrehozott alkotmányos monarchia volt. Az Afganisztáni Emirátus utódállama volt. Zahir sah uralkodása alatt, 1934. szeptember 27-én az Afgán Királyság csatlakozott a Népszövetséghez. A második világháború alatt Afganisztán semleges maradt. A diplomáciai elzárkózás politikáját követte.

Pakisztán keleti szomszédjának 1947-es létrehozása problémákat okozott. A politikai válságok 1973-ban a király megbuktatásához vezettek. Az ország új vezetője megszüntette a monarchiát, és Afganisztánt köztársasággá tette. 1978-ban a Szovjetunió által támogatott kommunista politikai párt átvette az irányítást Afganisztán kormánya felett. Ez a lépés országszerte lázadásokat váltott ki. A kormány katonai segítséget kért a Szovjetuniótól. A szovjetek kihasználták a helyzetet, és 1979 decemberében megszállták Afganisztánt.

Afganisztánban a legtöbb ember ellenezte a hirtelen szovjet jelenlétet az országában. Közel egy évtizeden keresztül a szomszédos Pakisztánban a szovjetek és az afgán kormány ellen harcoló kommunistaellenes iszlám erőket, a mudzsahedineket képezték ki. Az Egyesült Államok és más szovjetellenes országok támogatták a mudzsahedeket. A hosszú háborúban több mint egymillió afgán civilt öltek meg. A szovjet hadsereg is több mint 15 000 katonát vesztett ebben a háborúban. Afgánok milliói hagyták el az országot, hogy a szomszédos Pakisztánban és Iránban biztonságban legyenek. 1989-ben a szovjet hadsereg kivonta utolsó csapatait.

A szovjetek távozása után különböző afgán hadurak kezdtek harcolni az ország irányításáért. A hadurak támogatást kaptak más országoktól, köztük a szomszédos Pakisztántól és Irántól. Egy nagyon konzervatív iszlám csoport, a tálibok alakultak, akik megpróbáltak véget vetni a polgárháborúnak. Az 1990-es évek végére a tálibok Afganisztán 95%-a került ellenőrzésük alá. Az Északi Szövetség nevű csoport, amelynek székhelye Észak-Afganisztánban, a tádzsikisztáni határ közelében volt, folytatta a harcot a tálibok ellen.

A tálibok az iszlám törvények szigorú változata szerint uralkodtak Afganisztánban. Azokat az embereket, akik a tálibok szerint megsértették ezeket a törvényeket, kegyetlen büntetésekkel sújtották. A tálibok emellett teljesen korlátozták a nők jogait. Az ilyen politikák miatt a legtöbb ország megtagadta a tálib kormány elismerését. Csak Pakisztán, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek (EAE) fogadta el őket hivatalos kormányként.

A tálibok más országokat is feldühítettek azzal, hogy a feltételezett terroristák szabadon élhetnek Afganisztánban. Köztük volt Oszama bin Laden és az al-Kaida terrorhálózat tagjai. 2001 szeptemberében az Egyesült Államok bin Ladent tette felelőssé a New York-i World Trade Center és a Washington melletti Pentagon elleni terrortámadásokért. A tálibok nem voltak hajlandók átadni őt az Egyesült Államoknak. Válaszul az Egyesült Államok és szövetségesei 2001 októberében bombázó hadjáratot indítottak az al-Kaida ellen. A tálibok hónapokon belül elhagyták Kabult, és Hamid Karzai vezetésével új kormány került hatalomra, de a harcok a tálibok és az Egyesült Államok vezette hadseregek között folytatódtak. A tálib harcosok a szomszédos Pakisztánból vonultak be Afganisztánba. Az afgánok azzal vádolják a pakisztáni hadsereget, hogy a tálib fegyveresek mögött áll, de Pakisztán ezt visszautasította, és kijelentette, hogy egy stabil Afganisztán Pakisztán saját érdeke.

2004 decemberében Hamid Karzai lett Afganisztán első demokratikusan megválasztott elnöke. A NATO megkezdte Afganisztán újjáépítését, beleértve a katonai és kormányzati intézményeket is. Számos iskola és főiskola épült. A nők szabadsága javult. A nők tanulhatnak, dolgozhatnak, vezethetnek, és indulhatnak a választásokon. Sok afgán nő dolgozik politikusként, néhányan miniszterek, míg legalább egy nő polgármester. Mások vállalkozásokat nyitottak, vagy csatlakoztak a hadsereghez vagy a rendőrséghez. Afganisztán gazdasága is drámai mértékben javult, és a NATO 2012-ben megállapodott abban, hogy 2014 után még legalább 10 évig segít az országnak. Eközben Afganisztán javította diplomáciai kapcsolatait a világ számos országával, és folytatja.

Zarathusztra, a zoroasztrizmus alapítója Baktriában, a mai Afganisztán északi részén fekvő ősi országban élt.


Egy női kőfigura, az úgynevezett baktriai hercegnő, az Afganisztántól északra fekvő Baktriából, körülbelül 4000 évvel ezelőttről.


Területek nevei a kalifátus idején Kr. u. 750-ben. Khoraszán Perzsiához tartozott (sárgás színnel).


Ahmad Shah Durrani, a modern Afganisztán állam megalapítója 1747-ben.


Hamid Karzai volt afgán elnök a 2011-es afgán függetlenség napján Kabulban.


NATO által kiképzett afgán nemzeti hadsereg (ANA).


A NATO katonai terminálja a kabuli nemzetközi repülőtéren

Kormány

Afganisztán egy újonnan alakult demokrácia. Az új alkotmány szerint az elnököt és a két alelnököt ötévente választják. A nemzetközi biztonsági erők támogatása (ISAF) segíti a kormányt a béke fenntartásában és az ország újjáépítésében.

A kormánynak még mindig problémái vannak a tálibokkal, a belső biztonsággal és a közszolgáltatásokkal.

Kapcsolódó oldalak

• Afganisztán az olimpián
• Afganisztáni nemzeti labdarúgó-válogatott
• Afganisztán folyóinak listája