Dominikai Köztársaság

Történelem

Hispaniola szigetét Kolumbusz Kristóf 1492. december 5-én fedezte fel, de a mai Dominikai Köztársaság egy részét először 1493. január 4-én látta, amikor megpillantott egy hegyfokot, amelyet Monte Cristi ("Krisztus hegye") névvel illetett. Ezt a hegyet ma El Morro-nak hívják, és Monte Cristi városának közelében található.

Monte Cristiről Kolumbusz a sziget északi partja mentén kelet felé, és január 6-án, miután meglátogatta a Samaná-öblöt, visszatért Spanyolországba. Második amerikai útja során megalapította a kontinens első európai városát, La Isabelát, a mai Puerto Plata városának közelében.

Később Bartholomew Columbus megalapította Santo Domingo városát, a legrégebbi állandó európai várost Amerikában. Innen sok spanyol indult más szigetek meghódítására (Kuba, Jamaica, Puerto Rico). Mivel Kuba közelebb volt a kontinenshez, sokan költöztek oda Hispanioláról, majd a kontinensre. Emiatt a sziget lakossága nagyon lassan nőtt. Az 1697-es ryswicki szerződéssel Spanyolország a sziget nyugati harmadát Franciaországnak adta, a keleti részt pedig megtartotta, így a szigetnek két különböző gyarmata volt: a francia Saint-Domingue és a spanyol Santo Domingo. 1795-ben Franciaország megkapta az egész szigetet, de csak a keleti részét tudta ellenőrizni, mert Haiti nagyon hamar függetlenné vált. A francia kormány 1809-ben visszaadta a régi gyarmatot, "Santo Domingót" Spanyolországnak.

1821. december 1-jén José Núñez de Cáceres spanyol alkormányzó kikiáltotta a függetlenséget Spanyolországtól. Az új ország az Estado Independiente del Haití Español ("Spanyol Haiti Független Állam") nevet viselte. De 1822. február 9-én a haiti hadsereg megszállta az országot, és 22 évig maradt. Juan Pablo Duarte titkos társaságot alapított La Trinitaria néven, hogy harcoljon a dominikai függetlenségért. A haiti megszállás 1844. február 27-én ért véget, amikor Hispaniola keleti részének lakói új országot hoztak létre República Dominicana ("Dominikai Köztársaság") néven. Az ország 1861-től 1865-ig ismét spanyol gyarmat volt. 1863. augusztus 16-án kezdődött a restaurációs háború, amikor a dominikaiak azért harcoltak, hogy ismét szabadok legyenek. Ez a háború 1865-ben ért véget, amikor a spanyolok távoztak, és a Dominikai Köztársaság ismét független ország lett.

Az országot 1916-tól 1924-ig az Egyesült Államok szállta meg. 1930-ban Rafael Trujillo államcsíny révén lett az ország elnöke. Trujillo kegyetlen diktátor volt, több ezer embert ölt meg, köztük sok haiti lakost. Trujillót 1961-ben ölték meg. Trujillo halála után 1962-ben Juan Bosch-t választották meg, aki 1963-ban az első választott elnök lett 1930 óta. Bosch azonban csak hét hónapig volt hatalmon. 1965-ben polgárháború tört ki azok között, akik visszahívták Boscht a hatalomba, és azok között, akik ellene voltak. Ezután az országot ismét megszállta az Egyesült Államok.

A polgárháború vége óta a Dominikai Köztársaság elnökei:

• Joaquín Balaguer (1966-1978)
• Antonio Guzmán (1978-1982)
• Salvador Jorge Blanco (1982-1986)
• Joaquín Balaguer (1986-1996)
• Leonel Fernández (1996-2000)
• Hipólito Mejía (2000-2004)
• Leonel Fernández (2004-2012)

Kormány

A Dominikai Köztársaság demokratikus elnöki köztársaság. A kormány három ágra oszlik: a végrehajtó, a törvényhozó és a bírói hatalomra. A végrehajtó hatalmat az elnök, az alelnök és a miniszterek alkotják, akiket államtitkároknak neveznek. Az elnök az államfő és a kormányfő, akit 4 évente választanak meg. Ő nevezi ki a kabinetet. A jelenlegi elnök Danilo Medina Sánchez.

A törvényhozó ág alkotja a törvényeket, és a Kongresszus alkotja, amely Santo Domingóban, a Dominikai Köztársaság fővárosában található. A kongresszus két csoportra oszlik: a Szenátusra, amelynek 32 tagja van (egy minden tartományból és egy az országos körzetből), és a Képviselőházra, amelynek 178 tagja van.

Az igazságszolgáltatási ágat az ország bíróságai alkotják, köztük a Legfelsőbb Bíróság.

Politika

A Dominikai Köztársaság alkotmányos demokrácia, amelyet egy elnök irányít. Az elnököt 4 évente választják. A jelenlegi elnök Danilo Medina Sánchez, a PLD képviselője.

A Dominikai Köztársaságban 3 fontos politikai párt létezik:

• PRD: Dominikai Forradalmi Párt (spanyolul: Partido Revolucionario Dominicano). A PRD egy némileg szocialista párt. A pártot 1939-ben alapították a kubai Havannában. Ezt követően 1961-ben alakult meg a Dominikai Köztársaságban.
• PRSC: a Keresztényszociális Reformista Párt (spanyolul: Partido Reformista Social Cristiano). Konzervatív párt, amelyet 1964-ben alapított Joaquín Balager, aki 1966-78 és 1986-96 között volt köztársasági elnök.
• PLD: a Dominikai Felszabadítási Párt (spanyolul: Partido de la Liberación Dominicana) 1973-as alapításakor némileg szocialista volt; jelenleg liberális párt.

A föld

A Dominikai Köztársaságban több hegylánc is található. A négy fő hegylánc északról délre a következő:

1. Cordillera Septentrional (magyarul "Északi hegység"), az Atlanti-óceán közelében.
2. Cordillera Central (magyarul "Központi hegység"), amely Haiti északi részén folytatódik, ahol Massif du Nordnak nevezik. Ebben a láncban találhatók a legmagasabb nyugat-indiai hegyek; a Pico Duarte a maga 3087 méterével a legmagasabb. Hispaniola fő folyóinak forrásai ebben a hegységben erednek.
3. Sierra de Neiba.
4. Sierra de Bahoruco, Haitin Massif de la Selle néven ismert.

E hegyek között számos fontos völgy található, mint például:

• A Cibao-völgy (Dominikai Köztársaság) az ország legnagyobb és legfontosabb völgye. Ez a hosszú völgy Észak-Haitititől a Samaná-öbölig húzódik, a Cordillera Septentrional déli részén.
• A San Juan-völgy és az Azua-síkság nagy völgyek a Középső-Kordillerától délre.
• A Hoya de Enriquillo vagy Neiba-völgy egy nagyon száraz völgy a Sierra de Neibától délre.
• A Llano Costero del Caribe (magyarul "Karib-tengeri parti síkság") az ország délkeleti részén található. Santo Domingótól keletre egy nagy kiterjedésű prérit alkot. Ezen a síkságon nagyon fontos cukornádültetvények találhatók.

A hegyekben más kisebb völgyek is vannak: Constanza, Jarabacoa, Bonao, Villa Altagracia.

A Dominikai Köztársaság négy legfontosabb folyója a Yaque del Norte, a Yuna, a Yaque del Sur és az Ozama. Számos tó található; a legnagyobb az Enriquillo-tó, a Hoya de Enriquillóban.

Az ország éghajlata trópusi, de a tengerszint feletti magasság és a passzátszelek (északkeletről, az Atlanti-óceán felől érkező szelek) módosítják. A tengerszinten az átlaghőmérséklet 25 °C, évszakonként kis változásokkal. A legmagasabb hegyekben a hőmérséklet télen akár 0 °C is lehet.

Két nedves évszak van: Április-június és szeptember-november. A legszárazabb időszak decembertől márciusig tart. A csapadékmennyiség nagymértékben változik; a keleti régiókban, mint például a Samaná-félszigeten, átlagosan több mint 2000 mm esik egy évben, de délnyugaton (Hoya de Enriquillo) kevesebb mint 500 mm esik.

Júniustól novemberig gyakoriak a hurrikánok, amelyek nagy károkat okozhatnak a szigeten.

Emberek

A Dominikai Köztársaság teljes lakossága a 2009. júliusi becslések szerint 9 650 054 fő, ami 236,30 lakos/km² sűrűséget jelent.

A dominikaiak 64%-a városokban és községekben él, és a 15 éves vagy annál idősebb emberek 87%-a tud írni és olvasni.

A két legnagyobb város Santo Domingo (a főváros) 1 817 754 lakossal, valamint a Cibao-völgyben fekvő Santiago, 908 250 lakossal.

A dominikaiak etnikai összetétele körülbelül 45% mulatt, 40% fekete és 15% fehér.

• Mulatt dominikaiak: Dél-európai gyarmatosítók és nyugat-afrikai rabszolgák leszármazottai.
• Fekete dominikaiak: A nyugat-afrikaiak leszármazottai, akiket rabszolgaként hoztak ide, hogy főként a cukornádültetvényeken dolgozzanak. A dominikaiak afrikai származása nagyrészt a nyugat-afrikai Ghána, Kamerun és Angola országaira vezethető vissza.
• Fehér dominikaiak: Főként spanyolok, portugálok és francia gyarmatosítók leszármazottai. A dominikaiak európai felmenőinek többsége a Kanári-szigetekről és Dél-Spanyolországból származik, míg sokan mások portugálok, galíciaiak, asztúriaiak és franciák leszármazottai.

Népességváltozás a Dominikai Köztársaságban.

Tartományok

A Dominikai Köztársaság 31 tartományra oszlik. Az ország fővárosa, Santo Domingo de Guzmán a Distrito Nationalban található, amely olyan, mint egy tartomány, és egy szenátort választ.

A tartományok a következők:

Azua Baoruco Barahona Dajabón Duarte Elías Piña El Seibo Espaillat Hato polgármester Independencia La Altagracia La Romana La Vega María Trinidad Sánchez Monseñor Nouel Monte Cristi

Monte Plata Pedernales Peravia Puerto Plata Hermanas Mirabal Samaná Sánchez Ramírez San Cristóbal San José de Ocoa San Juan San Pedro de Macorís Santiago Santiago Rodríguez Santo Domingo ValverdeD .N. - Nemzeti körzet

A Dominikai Köztársaság tartományainak térképe.

Gazdaság

A Dominikai Köztársaság vegyes gazdasága főként a mezőgazdaságon, a szolgáltatásokon (beleértve a turizmust és a pénzügyeket), a kereskedelmen és a más országokban (Egyesült Államok, Európa) élő dominikaiak által küldött pénzeken alapul. A mezőgazdasági termelés (főleg cukornád, kisebb mennyiségben kávé, kakaó és dohány) volt a fő gazdasági tevékenység, de ma már a harmadik helyen áll a turizmus és a zonas francas ("szabad zónák", ahol az iparágak nem fizetnek adót, és a teljes termelést más országokba küldik) feldolgozóipar után.

A bányászat is fontos, főként a ferronikkel (vasas nikkel) és az arany.

A Dominikai Köztársaságban nagy a szegénység: 2012-ben a lakosság 83,3%-a élt a szegénységi küszöb alatt. A vagyoneloszlás egyenlőtlen: a leggazdagabb 10% a nemzeti jövedelem közel 40%-át kapja.

Kultúra

A Dominikai Köztársaság kultúrája, más karibi országokhoz hasonlóan, a taíno, az afrikai és az európai (főként spanyol) kultúra keveréke.

A modern dominikai kultúrában nem sok taíno hagyományt találunk; sok helység megtartotta taíno nevét: Dajabón, Bánica, Haina, Yaque, Samaná stb. Sok tárgy, növény és állat is taínó eredetű, és nevük más nyelvekbe is bekerült; például: canoa (kenu, kis csónak), hamaca (függőágy, egyszerű ágy), maíz (kukorica), yuca (manióka, amely a taínó casabe szóból származik, egyfajta maniókakenyér, amelyet a Karib-tengeren fogyasztanak), batata (édesburgonya).

A különböző hagyományok keveredése hozta létre a kreol (spanyolul: Criolla) kultúrát, amely a Karib-térség, Louisiana és Dél-Amerika és Közép-Amerika egyes részeinek közös kultúrája.

Nyelvek

A Dominikai Köztársaságban csak spanyolul beszélnek, azonban 3 fő nyelvet is beszélnek, mint a haiti kreol, a szamánai angol és a nyugat-afrikai joruba nyelv, amelyet Lucumi néven ismernek, és csak kevesen beszélik. Van egy helyi dialektus vagy patois, amelyet minden dominikai beszél - lásd: dominikai spanyol kreol.

Vallások

A hivatalos vallás a római katolicizmus, de a vallásszabadság érvényesül. Jelentősek a protestáns csoportok, amelyek a teljes lakosság mintegy 15%-át teszik ki. Minden évben nagy ünnepségeket tartanak, amelyeket fiestas patronalesnek neveznek. Ezek a városok és falvak védőszentjeinek tiszteletére rendezett katolikus ünnepségek; spanyol hagyomány, hogy minden városhoz egy katolikus szentet társítanak. Az ünnepségek keretében templomi istentiszteleteket, utcai felvonulásokat, tűzijátékokat, táncversenyeket és egyéb tevékenységeket tartanak. A dominikai voodoo-t vagy Santeria-t is nagy számban gyakorolják, valamint a dominikai palo, a dominikai kongó vallást és másokat.

A dominikai kultúrára az afrikai kultúra gyakorolja a legerősebb hatást, különösen a nyelv, a vallás, az ételek és a zene terén.

Kapcsolódó oldalak

• A Dominikai Köztársaság az olimpián
• Dominikai Köztársaság nemzeti labdarúgó-válogatott
• A Dominikai Köztársaság folyóinak listája