Bolívia (hivatalos nevén Bolíviai Köztársaság) ország Dél-Amerikában. Brazília, Paraguay, Argentína, Peru és Chile határolja. Jeanine Áñez 2019 novemberében lett Bolívia elnöke, miután a sokéves elnököt, Evo Moralest megbuktatták. Bolívia lakossága 10,67 millió fő (2013).

Bolíviát Simón Bolívarról nevezték el. A fő nyelvek a spanyol és a quechua, de vannak más nyelvek is.

Rövid kiegészítés a politikai helyzetről

A fenti bejegyzés tényként jelöli Jeanine Áñez hatalomra kerülését 2019 novemberében; fontos kiegészítés, hogy Áñez ideiglenes (átmeneti) elnök volt, és mandátuma 2020 novemberéig tartott. 2020 októberében tartott elnökválasztást követően az Movimiento al Socialismo (MAS) jelöltje, Luis Arce nyerte a választást, és 2020. november 8-án lépett hivatalba. A belpolitikai folyamatok a következő években is feszültek maradtak, részben az átalakuló társadalmi és gazdasági kihívások miatt.

Földrajz és természeti viszonyok

Bolívia szárazföldi ország; területe kb. 1 098 581 km², így Dél-Amerika egyik nagy kiterjedésű állama. Felszíne rendkívül sokszínű:

  • nyugaton az Andok magashegysége és az Altiplano (táblás fennsík),
  • középen völgyek és gerincek,
  • keleten az Amazonas-medencéhez tartozó esőerdők és síkságok találhatók.

A legmagasabb pont a Nevado Sajama (kb. 6 542 m). A világ legmagasabban fekvő nagy tava, a Titicaca-tó, részben Bolíviához tartozik; a tó fontos kulturális és gazdasági szereplő a régióban.

Népesség, demográfia és nyelvek

A 2013-as népszámlálás szerint Bolívia lakossága 10,67 millió volt; azóta a népesség növekedett, az elmúlt évek becslései alapján több mint 11 millióra emelkedett. Az összetételre jellemző a jelentős őslakos (indigén) közösség: a legnagyobb csoportok a quechua és az aymara, de vannak guaraní és más népcsoportok is. Sok lakos kettő–háromnyelvű (helyi nyelv és spanyol).

A 2009-es alkotmány erőteljesen elismeri az ország többnyelvű jellegét: a spanyol mellett számos őslakos nyelv jogi és kulturális szinten is elismert, ezért a közigazgatásban és az oktatásban helyenként több nyelvet használnak.

Állam- és közigazgatás

Bolívia két hivatalos értelemben fontos várossal rendelkezik: Sucre az alkotmányos (formális) főváros és az igazságszolgáltatás központja, míg La Paz (adminisztratív néha „fővárosként” említik) a kormány székhelye és az ügyvivő intézmények központja. Az ország kilenc departamentora (megyére) oszlik; a legismertebbek közé tartozik La Paz, Santa Cruz, Cochabamba, Oruro, Potosí, Tarija, Beni, Pando és Chuquisaca (ahol Sucre található).

Gazdaság

Bolívia gazdasága vegyes szerkezetű: fontos a kitermelő szektor (bányászat — réz, ezüst, cink, ón és jelentős lítiumkészletek a Salar de Uyuni sómezők alatt), a földgáz-kitermelés és az agrárszektor. A lítium a világ egyik legnagyobb, gazdasági szempontból ígéretes készletét rejti, de a hasznosítás politikai és technikai akadályokkal néz szembe. A turizmus is egyre fontosabb (pl. Uyuni sómező, Titicaca-tó, La Paz és Oruro kulturális látnivalói).

A gazdaságot hátráltatja a fejlettségi egyenlőtlenség, a magas szegénységi arány bizonyos térségekben és az infrastruktúra-fejlesztés szükségessége.

Történelem és kultúra

Bolívia 1825-ben kiáltotta ki függetlenségét Spanyolországtól; az ország nevét Simón Bolívarról kapta. A történelmet az őslakos civilizációk (pl. tiwanaku), a spanyol hódítás, valamint a 19–20. századi politikai átalakulások, határviták (különösen a Csendes-óceánhoz való kijutás elvesztése Chile-vel folyó háborúban) formálták.

Kulturálisan Bolívia gazdag: erős őslakos hagyományok, népdalok, táncok és jellegzetes viseletek jellemzik. A bolíviai fesztiválok közül kiemelkedik az Oruro-i karnevál, amely az UNESCO immateriális kulturális örökség listáján is szerepel.

Turizmus — mit érdemes látni?

  • Salar de Uyuni (világ legnagyobb sómezője);
  • Titicaca-tó (úszó reed-szigetek és ősi kultúrák);
  • La Paz városa és a környező hegyvidék;
  • Madidi Nemzeti Park és amazóniai esőerdők;
  • Colonial Sucre és a Cerro Rico, Potosí érctelepei (történelmi és kulturális jelentőségűek).

Összefoglalás

Bolívia egy földrajzilag és kulturálisan sokszínű, erőteljesen többnemzetiségű állam Dél-Amerika szívében. Gazdasági lehetőségei — különösen a nyersanyagkincsek terén — jelentősek, ugyanakkor belső egyenlőtlenségek és politikai kihívások is határozzák a fejlődés útját. A spanyol mellett számos őslakos nyelv és hagyomány ma is erőteljesen él az ország mindennapjaiban.