Kitör a háború
A második világháború 1939. szeptember 1-jén kezdődött, amikor Németország megszállta Lengyelországot. Szeptember 3-án Nagy-Britannia, Franciaország és a Nemzetközösség tagjai hadat üzentek Németországnak. Lengyelországnak nem sokat tudtak segíteni, és csak egy kisebb francia támadást küldtek Németország ellen nyugatról. A Szovjetunió nem sokkal Németország után, szeptember 17-én megszállta Kelet-Lengyelországot. Végül Lengyelország felosztásra került.
Németország ezután megállapodást írt alá a Szovjetunióval való együttműködésről. A Szovjetunió arra kényszerítette a balti országokat, hogy engedélyezzék, hogy szovjet katonákat tartson az országukban. Finnország nem fogadta el a szovjet felszólítást a földjeire, ezért 1939 novemberében megtámadták. A békével kitört a világháború. Franciaország és Nagy-Britannia úgy gondolta, hogy a Szovjetunió Németország oldalán léphet be a háborúba, és kiszorította a Szovjetuniót a Népszövetségből.
Lengyelország legyőzése után Nyugat-Európában megkezdődött a "színlelt háború". Bár brit katonákat küldtek a kontinensre, nagy csatákat nem vívtak a két fél között. Aztán 1940 áprilisában Németország úgy döntött, hogy megtámadja Norvégiát és Dániát, hogy biztonságosabb legyen a svédországi vasércszállítás. A britek és a franciák hadsereget küldtek, hogy megzavarják a német megszállást, de távozniuk kellett, amikor Németország megszállta Franciaországot. Chamberlaint 1940 májusában Churchill váltotta le az Egyesült Királyság miniszterelnöki posztján, mert a britek elégedetlenek voltak a munkájával.
A tengely korai győzelmei
Május 10-én Németország megszállta Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát és Luxemburgot, és villámháborút alkalmazva gyorsan legyőzte őket. A britek kénytelenek voltak elhagyni az európai szárazföldet Dunkerque-nél. Június 10-én Olaszország megszállta Franciaországot, és hadat üzent Franciaországnak és az Egyesült Királyságnak. Nem sokkal ezután Franciaországot megszállási övezetekre osztották. Az egyik közvetlenül Németország és Olaszország ellenőrzése alatt állt, a másik pedig a megszállás nélküli Vichy Franciaország volt.
1940 júniusára a Szovjetunió bevonult katonáival a balti államokba és elfoglalta azokat, majd a romániai Besszarábiát. Bár már korábban is volt némi együttműködés a Szovjetunió és Németország között, ez az esemény komolyra fordította a dolgot. Később, amikor nem tudtak megállapodni abban, hogy szorosabban együttműködnek, a kettejük közötti kapcsolatok háborúig romlottak.
Ezután Németország légiharcot kezdett Nagy-Britannia felett, hogy előkészítse a szigetre való partraszállást, de a tervet végül szeptemberben törölték. A német haditengerészet számos, az Atlanti-óceánon árut szállító brit hajót semmisített meg. Olaszország ekkorra már megkezdte hadműveletét a Földközi-tengeren. Az Egyesült Államok semleges maradt, de elkezdte segíteni a szövetségeseket. Azzal, hogy segített megvédeni a brit hajókat az Atlanti-óceánon, az Egyesült Államok 1941 októberére német hajókkal találta magát harcban, de ez hivatalosan nem volt háború.
1940 szeptemberében Olaszország megkezdte a britek által ellenőrzött Egyiptom lerohanását. Októberben Olaszország megszállta Görögországot, de ez csak az olaszok visszavonulását eredményezte Albániába. 1941 elején ismét egy olasz hadsereget szorítottak ki Egyiptomból az afrikai Líbiába. Németország hamarosan besegített Olaszországnak. Rommel parancsnoksága alatt 1941 áprilisának végére ismét Egyiptomba szorították vissza a közös hadsereget. Észak-Afrikán kívül Németország májusra sikeresen megszállta Görögországot, Jugoszláviát és Krétát is. E győzelmek ellenére Hitler úgy döntött, hogy május 11. után leállítja Nagy-Britannia bombázását.
Ugyanakkor Japán Kínában még mindig nem sokat haladt előre, bár a nacionalista és a kommunista kínaiak ismét harcolni kezdtek egymás ellen. Japán azt tervezte, hogy amíg gyengék, addig átveszi az ázsiai európai gyarmatokat, a Szovjetunió pedig veszélyt érezhetett Németország részéről, ezért 1941 áprilisában megnemtámadási paktumot (ami egy megállapodás volt arról, hogy a két ország nem támadja meg egymást) írtak alá a két ország között. Németország azonban folyamatosan készült a Szovjetunió elleni támadásra, katonáit a szovjet határ közelébe vezényelte.
A háború globálissá válik
1941. június 22-én az európai tengelyhatalmak megtámadták a Szovjetuniót. A nyár folyamán a tengelyhatalmak gyorsan elfoglalták Ukrajnát és a balti területeket, ami hatalmas károkat okozott a szovjeteknek. Nagy-Britannia és a Szovjetunió júliusban katonai szövetséget kötött egymással. Bár az utolsó két hónapban nagy előrelépés történt, a tél beköszöntével a fáradt német hadsereg kénytelen volt elhalasztani a támadást Moszkva előtt. Ez azt mutatta, hogy a tengelyhatalom elbukta fő célpontjait, miközben a szovjet hadsereg még mindig nem gyengült meg. Ezzel véget ért a háború villámháború szakasza.
Decemberre a tengelyhadsereggel szemben álló Vörös Hadsereg több katonát kapott keletről. Ez ellentámadásba kezdett, amely nyugatra szorította a német hadsereget. A tengelyhatalom sok katonát vesztett, de így is megmentette a korábban kapott terület nagy részét.
1941 novemberére a Nemzetközösség ellentámadást indított a tengelyhatalmak ellen Észak-Afrikában, és megszerezte az összes korábban elvesztett területet. A tengelyhatalmak azonban ismét visszaszorították a szövetségeseket, amíg El Alameinnél meg nem állították őket.
Ázsiában a német sikerek arra ösztönözték Japánt, hogy a holland Kelet-Indiából kérjen kőolajszállítmányokat. Francia Indokína megszállására számos nyugati ország úgy reagált, hogy megtiltotta a Japánnal folytatott olajkereskedelmet. Japán azt tervezte, hogy elfoglalja az ázsiai európai gyarmatokat, hogy egy nagy védelmi területet hozzon létre a Csendes-óceánon, hogy több nyersanyaghoz juthasson. De minden jövőbeli invázió előtt először is el kellett pusztítania az amerikai csendes-óceáni flottát a Csendes-óceánon. 1941. december 7-én megtámadta Pearl Harbort, valamint számos délkelet-ázsiai ország számos kikötőjét. Ez az esemény arra késztette az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot, Ausztráliát, a nyugati szövetségeseket és Kínát, hogy hadat üzenjenek Japánnak, míg a Szovjetunió semleges maradt. A legtöbb tengelyhatalmi ország erre úgy reagált, hogy hadat üzent az Egyesült Államoknak.
1942 áprilisára számos délkelet-ázsiai ország: Burma, Malajzia, Holland Kelet-India és Szingapúr majdnem a japánok kezére került. 1942 májusában a Fülöp-szigetek is elesett. A japán haditengerészet sok gyors győzelmet aratott. De 1942 júniusában Japán vereséget szenvedett Midwaynél. Japán ezután már nem tudott több szárazföldet elfoglalni, mert haditengerészetének nagy része megsemmisült a csata során.
A szövetségesek előrenyomulnak
Japán ekkor kezdte meg tervét, hogy ismét elfoglalja Pápua Új-Guineát, míg az Egyesült Államok a Salamon-szigetek megtámadását tervezte. A guadalcanali harc 1942 szeptemberében kezdődött, és mindkét oldalról rengeteg csapat és hajó vett részt benne. A japánok vereségével ért véget 1943 elején.
A keleti fronton a tengelyhatalmak a nyár folyamán visszaverték a szovjet támadásokat, és 1942 júniusában megkezdték saját fő offenzívájukat Dél-Oroszország felé a Don és a Volga folyók mentén, és megpróbálták elfoglalni a Kaukázusban lévő olajmezőket, amelyek a tengelyhatalmak számára a háborús erőfeszítések üzemanyagellátása szempontjából kritikusak voltak, valamint egy nagy sztyeppét. Sztálingrád a tengelyhadsereg útjába került, és a szovjetek úgy döntöttek, hogy megvédik a várost. Novemberre a németek majdnem bevették Sztálingrádot, azonban a szovjeteknek sikerült bekeríteniük a németeket a tél folyamán A súlyos veszteségek után a német hadsereg kénytelen volt feladni a várost 1943 februárjában. Bár a frontot a nyári támadások előtt visszaszorították, a német hadsereg még mindig veszélyessé vált egy Kurszk környéki területre. Hitler hadseregének csaknem kétharmadát A sztálingrádi csatára fordította. A sztálingrádi csata volt a világ legnagyobb és leghalálosabb csatája.
1942 augusztusában a szövetségesek El Alameinnél folytatott védelme miatt a tengelyhadseregnek nem sikerült bevennie a várost. Egy újabb szövetséges offenzíva néhány hónappal később nyugatra, Líbián keresztül űzte a tengelyhatalmakat, közvetlenül azután, hogy a francia Észak-Afrika angol-amerikai inváziója a szövetségesekhez való csatlakozásra kényszerítette. Ez vezetett a tengelyhatalmak vereségéhez az 1943. májusi észak-afrikai hadjáratban.
A Szovjetunióban 1943. július 4-én Németország támadást indított Kurszk körül. Sok német katona veszett oda a szovjetek jól kiépített védelme miatt. Hitler lefújta a támadást, mielőtt még egyértelmű eredmény született volna. A szovjetek ezután saját ellentámadást indítottak, ami a háború egyik fordulópontja volt. Ezt követően a szovjetek lettek a keleti fronton a németek helyett a támadó erők.
1943. július 9-én, a korábbi szovjet győzelmek hatására a nyugati szövetségesek partra szálltak Szicíliában. Ez Mussolini letartóztatását eredményezte még ugyanabban a hónapban. 1943 szeptemberében a szövetségesek a szövetségesekkel kötött olasz fegyverszünetet követően megszállták a szárazföldi Olaszországot. Németország ezután átvette az irányítást Olaszország felett, lefegyverezte hadseregét, és számos védelmi vonalat épített ki, hogy lelassítsa a szövetségesek invázióját. A német különleges erők ezután kimentették Mussolinit, aki ezután hamarosan létrehozta a németek által megszállt kliensállamot, az Olasz Szociális Köztársaságot.
1943 végén Japán elfoglalt néhány szigetet Indiában, és megkezdte az indiai szárazföld invázióját. Az indiai hadsereg és más erők 1944 elején kiűzték őket.
1944 elején a szovjet hadsereg kiűzte a német hadsereget Leningrádból, véget vetve a történelem leghosszabb és leghalálosabb ostromának. Ezt követően a szovjetek nagy ellentámadásba kezdtek. Májusra a szovjetek visszafoglalták a Krímet. Az 1943 szeptemberétől Olaszországban indított támadásokkal a szövetségeseknek 1944. június 4-én sikerült elfoglalniuk Rómát, és a német erőket visszavonulásra kényszerítették.
A vég Európában
1944. június 6-án, a D-napon a szövetségesek megkezdték a franciaországi Normandia lerohanását. Az invázió kódneve Overlord hadművelet volt. Az invázió sikeres volt, és a franciaországi német erők vereségéhez vezetett. Párizs 1944 augusztusában felszabadult, és a szövetségesek tovább haladtak kelet felé, miközben a német front összeomlott. A Market-Garden hadművelet Hollandia 1944. szeptember 17-én indított kombinált légi inváziója volt. Az invázió célja egy sor híd elfoglalása volt, amelyek között volt egy arnhemi híd is, amely a Rajna folyót ívelte át. Market volt a légi invázió elnevezése. A Garden nevű szárazföldi invázió elérte a Rajna folyót, de nem tudta elfoglalni az arnhemi hidat. .
Június 22-én a szovjet offenzíva a keleti fronton, amelynek kódneve Bagration hadművelet volt, majdnem megsemmisítette a német Hadseregcsoport Központot. Nem sokkal később a németek kénytelenek voltak visszavonulni és megvédeni Ukrajnát és Lengyelországot. Az érkező szovjet csapatok a kelet-európai országokban felkeléseket robbantottak ki a német kormány ellen, de ezek nem jártak sikerrel, hacsak a szovjetek nem segítettek. Egy újabb szovjet offenzíva arra kényszerítette Romániát és Bulgáriát, hogy csatlakozzon a szövetségesekhez. A Josip Broz Tito vezette szerb kommunista partizánok Bulgária és a Szovjetunió segítségével visszafoglalták Belgrádot. 1945 elejére a szovjetek számos német megszállás alatt álló országot megtámadtak: Görögországot, Albániát, Jugoszláviát és Magyarországot. Finnország átállt a szovjetek és a szövetségesek oldalára.
1944. december 16-án a németek még egyszer utoljára megpróbálták elfoglalni a nyugati frontot, amikor a belgiumi Ardennekben megtámadták a szövetségeseket, az ardenneki csatában, amely a Bulge-i csata néven ismert. Ez volt a háború utolsó nagy német támadása, és a németek nem jártak sikerrel.
1945 márciusára a szovjet hadsereg gyorsan átvonult a lengyelországi Visztula folyótól Kelet-Poroszország és Bécs felé, miközben a nyugati szövetségesek átkeltek a Rajnán. Olaszországban a szövetségesek nyomultak előre, míg a szovjetek Berlin ellen támadtak. A szövetséges nyugati erők végül 1945. április 25-én az Elbánál találkoztak a szovjetekkel.
Hitler 1945. április 30-án, két nappal Mussolini halála után öngyilkos lett. Végrendeletében haditengerészeti parancsnokát, Karl Dönitz nagyadmirálist nevezte ki Németország elnökévé. Dönitz megadta magát a szövetségeseknek, és ellenezte Hitler akaratát, hogy Németország folytassa a harcot.
Az olaszországi német erők 1945. április 29-én adták meg magukat. Németország 1945. május 7-én, a V-E-napként ismert 1945. május 7-én megadta magát a nyugati szövetségeseknek, és 1945. május 8-án kénytelen volt megadni magát a szovjeteknek. Az utolsó európai csata 1945. május 11-én ért véget Olaszországban.
Vége a Csendes-óceánon
A Csendes-óceánon az amerikai erők 1944 júniusában érkeztek meg a Fülöp-szigetekre. És 1945 áprilisára az amerikai és a Fülöp-szigeteki erők a japán erők nagy részét megtisztították, de a harcok a Fülöp-szigetek egyes részein a háború végéig folytatódtak. A brit és kínai erők előrenyomultak Észak-Burmában, és 1945. május 3-ra elfoglalták Rangunt. Az amerikai erők ezután márciusra elfoglalták Iwo Jimát, majd 1945 júniusára Okinawát. A szövetségesek bombázásai számos japán várost elpusztítottak, a japán importot pedig amerikai tengeralattjárók vágták el.
A szövetségesek azt akarták, hogy Japán feltételek nélkül adja meg magát, de Japán ezt elutasította. Ennek eredményeként az Egyesült Államok két atombombát dobott Hirosimára (1945. augusztus 6.) és Nagaszakira (1945. augusztus 9.). 1945. augusztus 8-án a szovjetek megszállták Mandzsúriát, és gyorsan legyőzték az ottani elsődleges császári japán hadsereget. 1945. augusztus 15-én Japán megadta magát a szövetségeseknek. A kapitulációs dokumentumokat 1945. szeptember 2-án, a USS Missouri fedélzetén írták alá hivatalosan, ezzel véget ért a háború.
