Második világháború

A két oldal

A háborúba belépő országok két oldalon álltak: a tengelyhatalmak és a szövetségesek oldalán.

A tengelyhatalmak a háború kezdetén Németország, Olaszország és Japán voltak. Számos találkozót tartottak az ezen országok közötti szövetség létrehozására. Finnország, Szlovákia, Románia, Bulgária, Magyarország és Thaiföld később csatlakozott a tengelyhatalmakhoz. A háború előrehaladtával néhány tengelyhatalmi ország inkább a szövetségesekhez csatlakozott, például Olaszország.

A szövetséges hatalmak a háború kezdetén az Egyesült Királyság és néhány Nemzetközösségi tag, Franciaország, Lengyelország, Jugoszlávia, Görögország, Belgium és Kína voltak. Kína polgárháborút vívott. 1941 júniusában Németország megtámadta a Szovjetuniót a Barbarossa hadműveletben. 1941 decemberében következett Japán Pearl Harbor elleni támadása az Egyesült Államok ellen. Ez a két nagy, erős ország ekkor csatlakozott a szövetségesekhez.

Ez a Nola a második világháborúban volt.

Háttér:

Az első világháború a központi hatalmak vereségével nagymértékben megváltoztatta a diplomácia és a politika útját Ázsiában, Európában és Afrikában. A központi hatalmak oldalán álló birodalmak megsemmisültek. Az Orosz Birodalom, amely nem állt a Központi Hatalmak oldalára, szintén elpusztult. A háború Kelet-Európában is megváltoztatta a határokat, számos új ország született. A háború erős irredentizmushoz és revansizmushoz vezetett. Ezek az érzések különösen erősek voltak Németországban, amelynek nem volt más választása, mint aláírni a versailles-i békeszerződést. A németek hazájuk területének 13%-át és minden gyarmatukat is elvették, és nagyon nagy összeget kellett visszafizetniük a szövetségeseknek. A hadseregük és a haditengerészetük méretét is korlátozták, a légierőjüket pedig betiltották.

Olaszországban a nacionalisták elégedetlenek voltak a háború kimenetelével, mivel úgy gondolták, hogy országuknak sokkal több területet kellett volna nyernie a szövetségesekkel kötött korábbi megállapodásból. Az 1920-as évek fasiszta mozgalma Mussolinit juttatta az ország élére. Azt ígérte, hogy gyarmatbirodalmának létrehozásával nagyhatalommá teszi Olaszországot.

Miután a Kuomintang (KMT), Kína kormánypártja az 1920-as években egyesítette az országot, polgárháború kezdődött közte és korábbi szövetségese, a Kínai Kommunista Párt között. 1931-ben Japán a Mukdeni incidenst használta fel arra, hogy elfoglalja Mandzsúriát, és felállítsa bábállamát, Mandzsukuót, miközben a Népszövetség semmit sem tudott tenni ellene. A Tanggu fegyverszünetet, a tűzszünetet 1933-ban írták alá. 1936-ban a KMT és a kommunisták megegyeztek, hogy nem harcolnak tovább egymás ellen, hanem inkább Japán ellen. 1937-ben Japán megkezdte a második kínai-japán háborút, hogy elfoglalja Kína többi részét.

A Német Birodalom felbomlása után létrejött a demokratikus Weimari Köztársaság. A németek között nézeteltérések voltak, amelyek számos politikai ideológiát érintettek, a nacionalizmustól a kommunizmusig. A fasiszta mozgalom Németországban a nagy gazdasági világválság miatt emelkedett fel. Adolf Hitler, a náci párt vezetője 1933-ban lett kancellár. A Reichstag-tűz után Hitler totalitárius államot hozott létre, ahol törvény szerint csak egy párt létezik. Hitler meg akarta változtatni a világrendet, és gyorsan újjáépítette a hadsereget, a haditengerészetet és a légierőt, különösen miután 1935-ben Saar-vidéket újraegyesítették. 1936 márciusában Hitler a hadsereget a Rajna-vidékre küldte. A spanyol polgárháború 1936 júliusában kezdődött. A háború az Olaszország és Németország által támogatott nacionalisták győzelmével ért véget.

1938 márciusában Németország hadsereget küldött Ausztriába, amit Anschlussnak neveztek el, és amire az európai országok csak csekély reakciót mutattak. Nem sokkal ezután a szövetségesek beleegyeztek, hogy a Csehszlovákiához tartozó Szudéta-vidéket Németországnak adják, hogy Hitler megígérje, hogy nem vesz el több területet. Az ország többi részét azonban 1939 márciusáig vagy megadásra kényszerítették, vagy megszállták. A szövetségesek most úgy próbálták megállítani, hogy megígérték, hogy segítenek Lengyelországnak, ha megtámadják. Közvetlenül a háború előtt Németország és a Szovjetunió békeszerződést írt alá, amelyben megállapodtak, hogy tíz évig nem támadják meg egymást. Ennek titkos részében megállapodtak abban, hogy Kelet-Európát felosztják egymás között.

Náci gyűlés Nürnbergben, 1934

A háború lefolyása

Kitör a háború

A második világháború 1939. szeptember 1-jén kezdődött, amikor Németország megszállta Lengyelországot. Szeptember 3-án Nagy-Britannia, Franciaország és a Nemzetközösség tagjai hadat üzentek Németországnak. Lengyelországnak nem sokat tudtak segíteni, és csak egy kisebb francia támadást küldtek Németország ellen nyugatról. A Szovjetunió nem sokkal Németország után, szeptember 17-én megszállta Kelet-Lengyelországot. Végül Lengyelország felosztásra került.

Németország ezután megállapodást írt alá a Szovjetunióval való együttműködésről. A Szovjetunió arra kényszerítette a balti országokat, hogy engedélyezzék, hogy szovjet katonákat tartson az országukban. Finnország nem fogadta el a szovjet felszólítást a földjeire, ezért 1939 novemberében megtámadták. A békével kitört a világháború. Franciaország és Nagy-Britannia úgy gondolta, hogy a Szovjetunió Németország oldalán léphet be a háborúba, és kiszorította a Szovjetuniót a Népszövetségből.

Lengyelország legyőzése után Nyugat-Európában megkezdődött a "színlelt háború". Bár brit katonákat küldtek a kontinensre, nagy csatákat nem vívtak a két fél között. Aztán 1940 áprilisában Németország úgy döntött, hogy megtámadja Norvégiát és Dániát, hogy biztonságosabb legyen a svédországi vasércszállítás. A britek és a franciák hadsereget küldtek, hogy megzavarják a német megszállást, de távozniuk kellett, amikor Németország megszállta Franciaországot. Chamberlaint 1940 májusában Churchill váltotta le az Egyesült Királyság miniszterelnöki posztján, mert a britek elégedetlenek voltak a munkájával.

A tengely korai győzelmei

Május 10-én Németország megszállta Franciaországot, Belgiumot, Hollandiát és Luxemburgot, és villámháborút alkalmazva gyorsan legyőzte őket. A britek kénytelenek voltak elhagyni az európai szárazföldet Dunkerque-nél. Június 10-én Olaszország megszállta Franciaországot, és hadat üzent Franciaországnak és az Egyesült Királyságnak. Nem sokkal ezután Franciaországot megszállási övezetekre osztották. Az egyik közvetlenül Németország és Olaszország ellenőrzése alatt állt, a másik pedig a megszállás nélküli Vichy Franciaország volt.

1940 júniusára a Szovjetunió bevonult katonáival a balti államokba és elfoglalta azokat, majd a romániai Besszarábiát. Bár már korábban is volt némi együttműködés a Szovjetunió és Németország között, ez az esemény komolyra fordította a dolgot. Később, amikor nem tudtak megállapodni abban, hogy szorosabban együttműködnek, a kettejük közötti kapcsolatok háborúig romlottak.

Ezután Németország légiharcot kezdett Nagy-Britannia felett, hogy előkészítse a szigetre való partraszállást, de a tervet végül szeptemberben törölték. A német haditengerészet számos, az Atlanti-óceánon árut szállító brit hajót semmisített meg. Olaszország ekkorra már megkezdte hadműveletét a Földközi-tengeren. Az Egyesült Államok semleges maradt, de elkezdte segíteni a szövetségeseket. Azzal, hogy segített megvédeni a brit hajókat az Atlanti-óceánon, az Egyesült Államok 1941 októberére német hajókkal találta magát harcban, de ez hivatalosan nem volt háború.

1940 szeptemberében Olaszország megkezdte a britek által ellenőrzött Egyiptom lerohanását. Októberben Olaszország megszállta Görögországot, de ez csak az olaszok visszavonulását eredményezte Albániába. 1941 elején ismét egy olasz hadsereget szorítottak ki Egyiptomból az afrikai Líbiába. Németország hamarosan besegített Olaszországnak. Rommel parancsnoksága alatt 1941 áprilisának végére ismét Egyiptomba szorították vissza a közös hadsereget. Észak-Afrikán kívül Németország májusra sikeresen megszállta Görögországot, Jugoszláviát és Krétát is. E győzelmek ellenére Hitler úgy döntött, hogy május 11. után leállítja Nagy-Britannia bombázását.

Ugyanakkor Japán Kínában még mindig nem sokat haladt előre, bár a nacionalista és a kommunista kínaiak ismét harcolni kezdtek egymás ellen. Japán azt tervezte, hogy amíg gyengék, addig átveszi az ázsiai európai gyarmatokat, a Szovjetunió pedig veszélyt érezhetett Németország részéről, ezért 1941 áprilisában megnemtámadási paktumot (ami egy megállapodás volt arról, hogy a két ország nem támadja meg egymást) írtak alá a két ország között. Németország azonban folyamatosan készült a Szovjetunió elleni támadásra, katonáit a szovjet határ közelébe vezényelte.

A háború globálissá válik

1941. június 22-én az európai tengelyhatalmak megtámadták a Szovjetuniót. A nyár folyamán a tengelyhatalmak gyorsan elfoglalták Ukrajnát és a balti területeket, ami hatalmas károkat okozott a szovjeteknek. Nagy-Britannia és a Szovjetunió júliusban katonai szövetséget kötött egymással. Bár az utolsó két hónapban nagy előrelépés történt, a tél beköszöntével a fáradt német hadsereg kénytelen volt elhalasztani a támadást Moszkva előtt. Ez azt mutatta, hogy a tengelyhatalom elbukta fő célpontjait, miközben a szovjet hadsereg még mindig nem gyengült meg. Ezzel véget ért a háború villámháború szakasza.

Decemberre a tengelyhadsereggel szemben álló Vörös Hadsereg több katonát kapott keletről. Ez ellentámadásba kezdett, amely nyugatra szorította a német hadsereget. A tengelyhatalom sok katonát vesztett, de így is megmentette a korábban kapott terület nagy részét.

1941 novemberére a Nemzetközösség ellentámadást indított a tengelyhatalmak ellen Észak-Afrikában, és megszerezte az összes korábban elvesztett területet. A tengelyhatalmak azonban ismét visszaszorították a szövetségeseket, amíg El Alameinnél meg nem állították őket.

Ázsiában a német sikerek arra ösztönözték Japánt, hogy a holland Kelet-Indiából kérjen kőolajszállítmányokat. Francia Indokína megszállására számos nyugati ország úgy reagált, hogy megtiltotta a Japánnal folytatott olajkereskedelmet. Japán azt tervezte, hogy elfoglalja az ázsiai európai gyarmatokat, hogy egy nagy védelmi területet hozzon létre a Csendes-óceánon, hogy több nyersanyaghoz juthasson. De minden jövőbeli invázió előtt először is el kellett pusztítania az amerikai csendes-óceáni flottát a Csendes-óceánon. 1941. december 7-én megtámadta Pearl Harbort, valamint számos délkelet-ázsiai ország számos kikötőjét. Ez az esemény arra késztette az Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot, Ausztráliát, a nyugati szövetségeseket és Kínát, hogy hadat üzenjenek Japánnak, míg a Szovjetunió semleges maradt. A legtöbb tengelyhatalmi ország erre úgy reagált, hogy hadat üzent az Egyesült Államoknak.

1942 áprilisára számos délkelet-ázsiai ország: Burma, Malajzia, Holland Kelet-India és Szingapúr majdnem a japánok kezére került. 1942 májusában a Fülöp-szigetek is elesett. A japán haditengerészet sok gyors győzelmet aratott. De 1942 júniusában Japán vereséget szenvedett Midwaynél. Japán ezután már nem tudott több szárazföldet elfoglalni, mert haditengerészetének nagy része megsemmisült a csata során.

A szövetségesek előrenyomulnak

Japán ekkor kezdte meg tervét, hogy ismét elfoglalja Pápua Új-Guineát, míg az Egyesült Államok a Salamon-szigetek megtámadását tervezte. A guadalcanali harc 1942 szeptemberében kezdődött, és mindkét oldalról rengeteg csapat és hajó vett részt benne. A japánok vereségével ért véget 1943 elején.

A keleti fronton a tengelyhatalmak a nyár folyamán visszaverték a szovjet támadásokat, és 1942 júniusában megkezdték saját fő offenzívájukat Dél-Oroszország felé a Don és a Volga folyók mentén, és megpróbálták elfoglalni a Kaukázusban lévő olajmezőket, amelyek a tengelyhatalmak számára a háborús erőfeszítések üzemanyagellátása szempontjából kritikusak voltak, valamint egy nagy sztyeppét. Sztálingrád a tengelyhadsereg útjába került, és a szovjetek úgy döntöttek, hogy megvédik a várost. Novemberre a németek majdnem bevették Sztálingrádot, azonban a szovjeteknek sikerült bekeríteniük a németeket a tél folyamán A súlyos veszteségek után a német hadsereg kénytelen volt feladni a várost 1943 februárjában. Bár a frontot a nyári támadások előtt visszaszorították, a német hadsereg még mindig veszélyessé vált egy Kurszk környéki területre. Hitler hadseregének csaknem kétharmadát A sztálingrádi csatára fordította. A sztálingrádi csata volt a világ legnagyobb és leghalálosabb csatája.

1942 augusztusában a szövetségesek El Alameinnél folytatott védelme miatt a tengelyhadseregnek nem sikerült bevennie a várost. Egy újabb szövetséges offenzíva néhány hónappal később nyugatra, Líbián keresztül űzte a tengelyhatalmakat, közvetlenül azután, hogy a francia Észak-Afrika angol-amerikai inváziója a szövetségesekhez való csatlakozásra kényszerítette. Ez vezetett a tengelyhatalmak vereségéhez az 1943. májusi észak-afrikai hadjáratban.

A Szovjetunióban 1943. július 4-én Németország támadást indított Kurszk körül. Sok német katona veszett oda a szovjetek jól kiépített védelme miatt. Hitler lefújta a támadást, mielőtt még egyértelmű eredmény született volna. A szovjetek ezután saját ellentámadást indítottak, ami a háború egyik fordulópontja volt. Ezt követően a szovjetek lettek a keleti fronton a németek helyett a támadó erők.

1943. július 9-én, a korábbi szovjet győzelmek hatására a nyugati szövetségesek partra szálltak Szicíliában. Ez Mussolini letartóztatását eredményezte még ugyanabban a hónapban. 1943 szeptemberében a szövetségesek a szövetségesekkel kötött olasz fegyverszünetet követően megszállták a szárazföldi Olaszországot. Németország ezután átvette az irányítást Olaszország felett, lefegyverezte hadseregét, és számos védelmi vonalat épített ki, hogy lelassítsa a szövetségesek invázióját. A német különleges erők ezután kimentették Mussolinit, aki ezután hamarosan létrehozta a németek által megszállt kliensállamot, az Olasz Szociális Köztársaságot.

1943 végén Japán elfoglalt néhány szigetet Indiában, és megkezdte az indiai szárazföld invázióját. Az indiai hadsereg és más erők 1944 elején kiűzték őket.

1944 elején a szovjet hadsereg kiűzte a német hadsereget Leningrádból, véget vetve a történelem leghosszabb és leghalálosabb ostromának. Ezt követően a szovjetek nagy ellentámadásba kezdtek. Májusra a szovjetek visszafoglalták a Krímet. Az 1943 szeptemberétől Olaszországban indított támadásokkal a szövetségeseknek 1944. június 4-én sikerült elfoglalniuk Rómát, és a német erőket visszavonulásra kényszerítették.

A vég Európában

1944. június 6-án, a D-napon a szövetségesek megkezdték a franciaországi Normandia lerohanását. Az invázió kódneve Overlord hadművelet volt. Az invázió sikeres volt, és a franciaországi német erők vereségéhez vezetett. Párizs 1944 augusztusában felszabadult, és a szövetségesek tovább haladtak kelet felé, miközben a német front összeomlott. A Market-Garden hadművelet Hollandia 1944. szeptember 17-én indított kombinált légi inváziója volt. Az invázió célja egy sor híd elfoglalása volt, amelyek között volt egy arnhemi híd is, amely a Rajna folyót ívelte át. Market volt a légi invázió elnevezése. A Garden nevű szárazföldi invázió elérte a Rajna folyót, de nem tudta elfoglalni az arnhemi hidat. .

Június 22-én a szovjet offenzíva a keleti fronton, amelynek kódneve Bagration hadművelet volt, majdnem megsemmisítette a német Hadseregcsoport Központot. Nem sokkal később a németek kénytelenek voltak visszavonulni és megvédeni Ukrajnát és Lengyelországot. Az érkező szovjet csapatok a kelet-európai országokban felkeléseket robbantottak ki a német kormány ellen, de ezek nem jártak sikerrel, hacsak a szovjetek nem segítettek. Egy újabb szovjet offenzíva arra kényszerítette Romániát és Bulgáriát, hogy csatlakozzon a szövetségesekhez. A Josip Broz Tito vezette szerb kommunista partizánok Bulgária és a Szovjetunió segítségével visszafoglalták Belgrádot. 1945 elejére a szovjetek számos német megszállás alatt álló országot megtámadtak: Görögországot, Albániát, Jugoszláviát és Magyarországot. Finnország átállt a szovjetek és a szövetségesek oldalára.

1944. december 16-án a németek még egyszer utoljára megpróbálták elfoglalni a nyugati frontot, amikor a belgiumi Ardennekben megtámadták a szövetségeseket, az ardenneki csatában, amely a Bulge-i csata néven ismert. Ez volt a háború utolsó nagy német támadása, és a németek nem jártak sikerrel.

1945 márciusára a szovjet hadsereg gyorsan átvonult a lengyelországi Visztula folyótól Kelet-Poroszország és Bécs felé, miközben a nyugati szövetségesek átkeltek a Rajnán. Olaszországban a szövetségesek nyomultak előre, míg a szovjetek Berlin ellen támadtak. A szövetséges nyugati erők végül 1945. április 25-én az Elbánál találkoztak a szovjetekkel.

Hitler 1945. április 30-án, két nappal Mussolini halála után öngyilkos lett. Végrendeletében haditengerészeti parancsnokát, Karl Dönitz nagyadmirálist nevezte ki Németország elnökévé. Dönitz megadta magát a szövetségeseknek, és ellenezte Hitler akaratát, hogy Németország folytassa a harcot.

Az olaszországi német erők 1945. április 29-én adták meg magukat. Németország 1945. május 7-én, a V-E-napként ismert 1945. május 7-én megadta magát a nyugati szövetségeseknek, és 1945. május 8-án kénytelen volt megadni magát a szovjeteknek. Az utolsó európai csata 1945. május 11-én ért véget Olaszországban.

Vége a Csendes-óceánon

A Csendes-óceánon az amerikai erők 1944 júniusában érkeztek meg a Fülöp-szigetekre. És 1945 áprilisára az amerikai és a Fülöp-szigeteki erők a japán erők nagy részét megtisztították, de a harcok a Fülöp-szigetek egyes részein a háború végéig folytatódtak. A brit és kínai erők előrenyomultak Észak-Burmában, és 1945. május 3-ra elfoglalták Rangunt. Az amerikai erők ezután márciusra elfoglalták Iwo Jimát, majd 1945 júniusára Okinawát. A szövetségesek bombázásai számos japán várost elpusztítottak, a japán importot pedig amerikai tengeralattjárók vágták el.

A szövetségesek azt akarták, hogy Japán feltételek nélkül adja meg magát, de Japán ezt elutasította. Ennek eredményeként az Egyesült Államok két atombombát dobott Hirosimára (1945. augusztus 6.) és Nagaszakira (1945. augusztus 9.). 1945. augusztus 8-án a szovjetek megszállták Mandzsúriát, és gyorsan legyőzték az ottani elsődleges császári japán hadsereget. 1945. augusztus 15-én Japán megadta magát a szövetségeseknek. A kapitulációs dokumentumokat 1945. szeptember 2-án, a USS Missouri fedélzetén írták alá hivatalosan, ezzel véget ért a háború.

Egy atombomba Nagaszaki felett


Montreal Daily Star : "1945. május 7.


Amerikai és szovjet katonák találkozása az Elba folyótól keletre, 1945 áprilisában


A szövetséges erők megérkeznek Normandiába, Franciaországba, a D-napon


Brit gyalogsági támadások El Alameinnél


Szovjet katonák Sztálingrádban


A USS Arizona ég a Pearl Harbor elleni támadás után.


A tengely a keleti fronton:      1941. szeptember 1-től 1941. szeptember 9-ig (Kijev körüli hadműveletek) 1941. december 5-ig.


Térkép a második világháború kezdetéről Európában, 1939 szeptembere.


Német csapatok Párizsban Franciaország eleste után.

A végén

A szövetségeseknek sikerült elfoglalniuk Ausztriát és Németországot. Németországot kettéosztották. A Szovjetunió a keleti részt, a nyugati szövetségesek pedig a nyugati részt ellenőrizték. A szövetségesek megkezdték a denazifikációt, a náci eszmék eltörlését a történelemből,^[] és a legtöbb magas rangú nácit elfogták és egy különleges bíróság elé állították. Németország 1937-ben elvesztette földterületének negyedét, a földeket Lengyelországnak és a Szovjetuniónak adták. A szovjetek Lengyelország és Finnország egyes részeit, valamint három balti országot is elfoglaltak.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete 1945. október 24-én alakult meg, hogy fenntartsa a békét a világ országai között. A háború alatt azonban a nyugati szövetségesek és a Szovjetunió viszonya megromlott, és nem sokkal a háború után mindkét hatalom gyorsan növelte hatalmát az ellenőrzött terület felett. Nyugat-Európában és Nyugat-Németországban az Egyesült Államok, míg Kelet-Németországban és Kelet-Európában a Szovjetunió volt az, amelyben számos országot kommunista állammá alakítottak. A hidegháború az amerikai vezetésű NATO és a szovjet vezetésű Varsói Szerződés megalakulása után kezdődött.

Ázsiában Japán amerikai megszállás alá került. 1948-ban Koreát Észak- és Dél-Koreára osztották fel, mindegyikük azt állítva, hogy a koreaiak törvényes képviselője, ami 1950-ben a koreai háborúhoz vezetett. Kínában 1946-tól polgárháború folyt, amelynek eredményeképpen a KMT 1949-ben Tajvanra vonult vissza. A kommunisták megnyerték a szárazföldet. A Közel-Keleten az arabok és Izrael közötti konfliktusok kezdetét az ENSZ Izrael létrehozására vonatkozó tervével kapcsolatos arab nézeteltérés jelentette.

A háború után számos európai gyarmaton lezajlott a dekolonizáció. Ennek fő oka a rossz gazdaság és az volt, hogy az emberek saját maguk akartak uralkodni. A legtöbb esetben ez békésen zajlott, kivéve néhány országot, például Indokínát és Algériát. Sok régióban az európai kivonulás megosztottságot okozott a különböző etnikai csoportokhoz vagy vallásokhoz tartozó emberek között.

A gazdasági fellendülés a világ számos részén másképp alakult. Általánosságban elmondható, hogy meglehetősen pozitív volt. Az Egyesült Államok minden más országnál gazdagabb lett, és 1950-re átvette a világgazdaság irányítását. Az európai országok megsegítésére elrendelte a Marshall-tervet (1948-1951) is. A német, olasz és francia gazdaságok talpra álltak. A brit gazdaság azonban súlyosan károsodott, és több mint tíz éven át folyamatosan romlott. A szovjet gazdaság a háború befejezése után nagyon gyorsan növekedett. Ez történt a japán gazdasággal is, amely az 1980-as években az egyik legnagyobb gazdasággá vált. Kína 1952-re visszatért a háború előtti termelési szintre.

Gyarmatok a világ minden táján 1945-ben. Ázsia és Afrika számos országa azonban később szabaddá vált.


Katonai szövetségek Európában a háború után

Hatás

Halál és háborús bűnök

A halálesetek pontos száma nem ismert, mivel sok halálesetet nem jegyeztek fel. Számos tanulmány szerint több mint 60 millió ember halt meg a háborúban, főként civilek. A Szovjetunió körülbelül 27 millió embert vesztett, ami a feljegyzett számnak csaknem a fele. Ez azt jelenti, hogy a szovjetek 25%-a halt meg vagy sebesült meg a háborúban. Az összes haláleset körülbelül 85%-a a szövetségesek oldalán volt, a többi 15% pedig a tengelyhatalmon. A legtöbb ember azért halt meg, mert beteg volt, halálra éheztek, lebombázták őket, vagy etnikai hovatartozásuk miatt ölték meg őket.

A nácik számos, általuk kiválasztott embercsoportot öltek meg, amit holokausztként ismerünk. Kiirtották a zsidókat, megölték a romákat, a lengyeleket, az oroszokat, a homoszexuálisokat és más csoportokat. Körülbelül 11-17 millió civil halt meg. Kínában a japánok körülbelül 7,5 millió embert öltek meg. A legismertebb japán bűncselekmény a nankingi mészárlás, amelyben kínai civilek százezreit erőszakolták meg és gyilkolták meg. Jelentések szerint a németek és a japánok biológiai fegyvereket teszteltek civilek és hadifoglyok ellen.

Bár a tengelyhatalmak számos bűntettét az első nemzetközi bíróság elé vitték, a szövetségesek által elkövetett bűnöket nem.

Koncentrációs táborok és rabszolgamunka

A holokauszton kívül mintegy 12 millió embert, főként kelet-európaiakat kényszerítettek arra, hogy a német gazdaságban dolgozzanak. A német koncentrációs táborok és a szovjet gulágok rengeteg halált okoztak. Mindkettő rosszul bánt a hadifoglyokkal. Ez még azokra a szovjet katonákra is igaz volt, akik túlélték és hazatértek.

A japán hadifogolytáborok, amelyek közül sokat munkatáborokként használtak, szintén sok halálos áldozatot követeltek. A nyugati foglyok halálozási aránya 27,1% volt, hétszerese a németek és az olaszok alatt fogva tartottakénak. Több mint 10 millió kínai civilt tettek rabszolgává, akiknek bányákban és hadiüzemekben kellett dolgozniuk. Javában 4-10 millió embert kényszerítettek munkára.

1942 és 1945 között Roosevelt aláírta azt a rendeletet, amelynek értelmében a japán amerikaiakat internálótáborokba kellett küldeni. Néhány németet és olaszokat is bevontak.

A szövetségesek beleegyeztek abba, hogy a Szovjetunió hadifoglyokat és civileket használhat fel kényszermunkára. A magyarok 1955-ig kénytelenek voltak a Szovjetuniónak dolgozni.

Hazai frontok és termelés

A háború előtt Európában a szövetségesek nagyobb népességgel és gazdasággal rendelkeztek, mint a tengelyhatalmak. Ha a gyarmatokat is beleszámítjuk, akkor a szövetségesek GDP-je kétszerese volt a tengelyhatalmakénak. Míg Ázsiában Kína GDP-je csak 38%-kal volt magasabb, mint a japánoké, ha a gyarmataikat is beleszámítjuk.

A szövetségesek gazdasága és népessége a tengelyhatalmakéhoz képest a korai tengelygyőzelmekkel csökkent. Ez azonban már nem volt így, miután az Egyesült Államok és a Szovjetunió 1941-ben csatlakozott a szövetségesekhez. A szövetségesek a tengelyhatalmakhoz képest magasabb termelési szinttel rendelkeztek, mivel a szövetségesek több természeti erőforrással rendelkeztek. Emellett Németország és Japán nem tervezett hosszú háborút, és nem is volt rá képességük. Mindketten rabszolgamunkások alkalmazásával próbálták javítani gazdaságukat.

Nők

Ahogy a férfiak elmentek harcolni, a nők átvették a hátrahagyott munkák nagy részét. A gyárakban nőket alkalmaztak bombák, fegyverek, repülőgépek és egyéb berendezések gyártására. Nagy-Britanniában nők ezreit küldték a földi hadsereg részeként farmokon dolgozni. Mások megalakították a Női Királyi Haditengerészeti Szolgálatot, hogy segítsenek a hajók építésében és javításában. Még Erzsébet hercegnő, a későbbi II. Erzsébet királynő is szerelőként dolgozott, hogy segítse a háborús erőfeszítéseket. 1945-re egyes fegyvereket szinte kizárólag nők készítettek.

Kezdetben Németországban és Japánban ritkán alkalmaztak nőket a munkaerőpiacon. A szövetségesek bombázásai és Németország hadigazdaságra való átállása azonban a nők nagyobb szerepvállalását eredményezte.

Nagy-Britanniában nők is dolgoztak a hírszerzésben, a BletchleyParkban és más helyeken. A gyermekek tömeges evakuálása szintén nagy hatással volt az anyák életére a háborús években.

Foglalkozás

Németországnak két különböző elképzelése volt arról, hogy hogyan foglaljon el országokat. Nyugat-, Észak- és Közép-Európában Németország olyan gazdaságpolitikát határozott meg, amely gazdaggá teszi. A háború alatt ezek a politikák a teljes német jövedelem 40%-át hozták. Keleten a Szovjetunióval vívott háború miatt Németország nem használhatta a földet a források megszerzésére. A nácik a faji politikájukat alkalmazták, és sok olyan embert gyilkoltak meg, akiket nem embernek tartottak. Az Ellenállás, az emberek csoportja, akik titokban harcoltak Németország ellen, 1943-ig nem tudott sokat ártani a náciknak.

Ázsiában Japán azt állította, hogy felszabadítja a gyarmatosított ázsiai országokat az európai gyarmatosító hatalmak alól. Bár kezdetben sok területen örömmel fogadták őket, kegyetlen tetteik rövid időn belül ellenük fordították a véleményeket. A megszállás alatt Japán 4 millió hordó olajat használt fel, amelyet a háború végén a szövetségesek hagytak hátra. 1943-ra akár 50 millió hordó olajat is kitermelhetett a Holland Kelet-Indiákban. Ez az 1940-es mennyiség 76%-a volt.

Technológiai fejlesztések

A háború új módszereket hozott a jövőbeli háborúkhoz. A légierő sokat fejlődött olyan területeken, mint a légi közlekedés, a stratégiai bombázás (bombák alkalmazása az ipar és a morál megsemmisítésére), valamint a radar és a repülőgépek megsemmisítésére szolgáló fegyverek. Kifejlesztették a sugárhajtású repülőgépeket, amelyeket a világ légierőiben fognak használni.

A tengeren a háború a repülőgép-hordozók és tengeralattjárók bevetésére összpontosított. A repülőgép-hordozók hamarosan felváltották a csatahajókat. Ennek fontos oka az volt, hogy olcsóbbak voltak. A tengeralattjárók, amelyek az első világháború óta halálos fegyverek voltak, szintén fontos szerepet játszottak a háborúban. A britek továbbfejlesztették a tengeralattjárók megsemmisítésére szolgáló fegyvereket, például a szonárt, míg a németek a tengeralattjárók taktikáját.

A szárazföldi háború stílusa az I. világháborútól kezdve változott, és mozgalmasabbá vált. A gyalogság támogatására használt harckocsik elsődleges fegyverré váltak. A háború során a harckocsik sebességét, páncélzatát és tűzerőjét továbbfejlesztették. A háború kezdetén a legtöbb parancsnok úgy gondolta, hogy a jobb tankok használata a legjobb módja az ellenséges tankok elleni küzdelemnek. A korai tankok azonban csak kevéssé tudtak kárt tenni a páncélzatban. Az a német elképzelés, hogy a tankok ne harcolhassanak egymással, azt jelentette, hogy tankok harckocsik ellen ritkán került sor. Ezt a taktikát Lengyelországban és Franciaországban sikeresen alkalmazták. A tankok megsemmisítésének módjai is fejlődtek. Bár a járműveket egyre jobban használták a háborúban, a gyalogság maradt a hadsereg fő része, és a legjobban felszerelt, mint az első világháborúban.

A géppisztolyok széles körben elterjedtek. Különösen a városokban és a dzsungelben használták őket. A háború után a legtöbb hadsereg fő fegyverévé vált a puska és a géppuska tulajdonságait egyesítő német fejlesztés, a rohamlöveg.

További fejlesztések közé tartozott a titkos üzenetek jobb titkosítása, mint például a német Enigma. A katonai hírszerzés másik jellemzője a megtévesztés alkalmazása volt, különösen a szövetségesek részéről. A továbbiak közé tartoznak az első programozható számítógépek, a modern rakéták és rakéták, valamint az atombombák.

Heinkel He 178, a világ első turbó sugárhajtású repülőgépe.


Lengyel civilek, akiket Németországba küldtek volna kényszermunkára.

A II. világháborúban legtöbb hadihajót vesztett országok

Ország	Elsüllyedt hadihajók
Egyesült Királyság	213
Japán	198
Egyesült Államok	105
Olaszország	97
Németország	60
SZOVJETUNIÓ	37
Kanada	17
Franciaország	11
Ausztrália	9
Norvégia	2

A II. világháborúban legtöbb katonai veszteséget elszenvedő országok

A második világháborúban elesettek tényleges száma már korábban is téma volt. A legtöbb hatóság ma már egyetért abban, hogy a 30 millió szovjet közül, akik fegyvert viseltek, 13,6 millióan haltak meg a háborúban.

Ország	Megölték
SZOVJETUNIÓ	13,600,000*
Németország	3,300,000
Kína	1,324,516
Japán	1,140,429
Brit Birodalom**	357,116
Románia	350,000
Lengyelország	320,000
Jugoszlávia	305,000
Egyesült Államok	292,131
Olaszország	279,800

*összesen, ebből 7,800,000 harctéri haláleset**Inc
. Ausztrália, Kanada, India, Új-Zéland, stb.

A II. világháborúban a legtöbb civil veszteséget elszenvedő országok

A háború során a civilek halálos áldozatai - akik közül sokan éhínség és belső tisztogatások következtében haltak meg, mint például Kínában és a Szovjetunióban - kolosszálisak voltak, de kevésbé dokumentáltak, mint a harcoló erők körében. Bár a számadatok a hiteles forrásokból rendelkezésre álló legjobbak, és átfogó képet adnak a civil veszteségek mértékéről, a pontos számok soha nem lesznek ismertek.

Ország	Megölték
Kína	8,000,000
SZOVJETUNIÓ	6,500,000
Lengyelország	5,300,000
Németország	2,350,000
Jugoszlávia	1,500,000
Franciaország	470,000
Görögország	415,000
Japán	393,400
Románia	340,000
Magyarország	300,000

A tengelyhatalmak

Németország, Olaszország, Japán, Magyarország, Románia, Bulgária, Magyarország, Bulgária

A szövetséges hatalmak

Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Szovjetunió, Ausztrália, Belgium, Brazília, Kanada, Kína, Dánia, Görögország, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, Lengyelország, Dél-Afrika, Jugoszlávia, Kanada, Kína, Norvégia, Új-Zéland.

 

Kapcsolódó oldalak

• I. világháború
• Fasizmus
• Nácizmus
• Militarizmus
• Kommunizmus
• Japán-amerikai internálás