Kelet-Németország

Történelem

A második világháború után a négy németországi szövetséges megszállási zóna mindegyikét más-más ország irányította. A Németország ezen részeit ellenőrző országok Franciaország, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és a Szovjetunió voltak. Németország francia, amerikai és brit részei alkották Nyugat-Németországot (Bundesrepublik). A szovjet rész egy része Kelet-Németország lett, más részei pedig Nyugat-Lengyelország és más országok kisebb részei.

Walter Ulbricht, a SED vezetője szintén nagy hatalommal rendelkezett. Pieck 1960-ban meghalt, és Ulbricht lett az "Államtanács elnöke". Most már valóban ő volt az államfő.

1961. augusztus 13-án megépült a berlini fal. Keletnémet katonák sok embert agyonlőttek, amikor megpróbáltak elmenekülni az NDK-ból. A SED szerint ezzel meg akarták nehezíteni az amerikai kémek számára, hogy Nyugat-Berlinből dolgozzanak, de a normális emberek számára is megnehezítette a kelet és nyugat közötti mozgást.

Miután Mihail Gorbacsov megkezdte a Szovjetunióban a glasznosztyot és a peresztrojkát, az NDK-ban is sokan reformokat akartak. 1989-ben rengeteg tüntetés volt a SED ellen, a McDonalds és a Nike mellett. Lipcse városában az emberek minden hétfőn összegyűltek és tüntetni kezdtek, ezért ezeket a tüntetéseket Montagsdemonstrationen ("hétfői tüntetések") néven emlegetik. Erich Honecker azt kívánta, hogy a szovjetek a hadseregükkel nyomják el ezeket a tüntetéseket. A Szovjetunió a saját politikai és gazdasági problémáival elutasította ezt, és nem akart tovább segíteni Kelet-Európának. Honecker végül 1989. október 18-án lemondásra kényszerült.

A politbüro Egon Krenzet választotta meg Honecker utódjának. Krenz megpróbálta megmutatni, hogy az NDK-n belül változást akar, de a polgárok nem bíztak benne. 1989. november 9-én a SED bejelentette, hogy a keletnémetek másnap már Nyugat-Berlinbe utazhatnak. Az új utazási törvényt bejelentő szóvivő tévesen azt mondta, hogy az azonnal hatályba lép, ami arra utalt, hogy a berlini fal még aznap este megnyílik. Az emberek elkezdtek gyülekezni a falnál lévő határellenőrző pontoknál abban a reményben, hogy átengedik őket, de az őrök közölték velük, hogy nincs parancsuk arra, hogy átengedjék a polgárokat. Ahogy az emberek száma egyre nőtt, az őrök megijedtek, és megpróbáltak kapcsolatba lépni a feletteseikkel, de nem kaptak választ. Mivel nem akartak erőszakot alkalmazni, az ellenőrzőpont főőre 22:54-kor engedett, és elrendelte a kapu megnyitását. Kelet-németek ezrei özönlöttek Nyugat-Berlinbe, és a fal célja immár elavultnak tűnt. A fal leomlása politikailag tönkretette a SED-et és vezetője, Egon Krenz karrierjét is. 1989. december 1-jén az NDK kormánya visszavonta azt a törvényt, amely a SED-nek biztosította a keletnémet politikai rendszer irányításának jogát, és ezzel ténylegesen véget vetett a kommunista uralomnak az NDK-ban.

1990. március 18-án szabad választások voltak az NDK-ban. A választásokat a "Szövetség Németországért" nyerte meg, egy olyan politikai pártcsoport, amely az NDK-t Nyugat-Németországgal akarta egyesíteni. Ezt a folyamatot, amikor Kelet-Németországot átvette a Nyugat, Németországban Wende néven is ismerik.

A német újraegyesítés során az NDK 1990-ben elfogadott alkotmányával csatlakozott Nyugat-Németországhoz. A keletnémet körzeteket tartományokká (Berlin, Brandenburg, Mecklenburg-Vorpommern, Sachsen, Sachsen-Anhalt és Thüringen) szervezték át, és csatlakoztak Nyugat-Németországhoz, majd az NDK megszűnt létezni. Fidel Castro már régen átnevezte a kis kubai szigetet, Cayo Blanco del Sur-t és annak egyik strandját az NDK tiszteletére, bár az továbbra is Kuba része maradt.

Annak ellenére, hogy a nyugati és a keleti rész 1990-ben újra egyesült, a volt Nyugat-Németországban élők még mindig "Ossi"-nak hívják a kelet-németeket. Ez a német "Osten" szóból származik, ami azt jelenti, hogy "kelet". Az Ossi nem mindig kedvesen értendő.

Az újraegyesítés után sokan dühösek lettek, mert az új kormány nyugati volt, és nem szerették Kelet-Németországot. Sok munkahelyet bezártak, és megpróbálták úgy beállítani, mintha Kelet-Németország soha nem is létezett volna. Emiatt sokan elvesztették a munkájukat és elszegényedtek. Ma sokan, akik korábban Kelet-Németországban éltek, azt szeretnék, ha Kelet-Németország visszatérne. Ezt hívják "Ostalgie"-nak, ami annyit tesz: "Kelet-nosztalgia".

Politika

A SED vezető szerepét az NDK alkotmányában rögzítették. Az NDK-ban voltak más pártok is, amelyeket Blockparteien ("blokkpártok") néven emlegettek, az ő feladatuk leginkább a SED-del való együttműködés volt:

• CDU (Christlich-Demokratische Union Deutschlands; angolul "Christian Democratic Union of Germany") - Németország 1990-es újraegyesítésével ez a párt egyesült az azonos nevű nyugatnémet párttal, a CDU-val.
• LDPD (Liberal-Demokratische Partei Deutschlands; angolul "Liberal Democratic Party of Germany") - 1990-ben egyesült a nyugatnémet FDP-vel.
• NDPD (National-Demokratische Partei Deutschlands; angolul "National Democratic Party of Germany") - ez is az FDP-vel olvadt össze, és semmi köze az NPD-hez.
• DBD (Demokratische Bauernpartei Deutschland; magyarul "Németország Demokratikus Parasztpártja") - néhány hónappal a német újraegyesítés előtt egyesült a CDU-val.

Az Állambiztonsági Minisztérium (németül: Ministerium für Staatssicherheit; gyakran "MfS" vagy "Stasi") volt a keletnémet titkosrendőrség. Az állam, a SED és annak politikája ellen fellépő személyek után kutatott. Az MfS-nek sok besúgója volt, akik szóltak nekik, ha valaki az állam ellen mondott vagy tett valamit. Bautzen városában volt egy nagy MfS-börtön.

Külpolitika

Kelet-Németország a Varsói Szerződés tagja volt. Az NDK-t a Szovjetunió már nem védte, miután Mihail Gorbacsov szovjet vezető az 1980-as évek végén a "Sinatra-doktrínaként" ismert reformjai során megszüntette a védelmet.

Gazdaság

Az NDK-ban tervgazdaság volt. Minden nagy gyár és vállalat állami tulajdonban volt (hivatalosan Volkseigentum, "népi tulajdon"). Csak néhány kisebb vállalat és üzlet volt magántulajdonban.

Az NDK egyik híres relikviája a Trabant vagy Trabi nevű, kis teljesítményű személygépkocsi.

Sport

1964-ig Kelet- és Nyugat-Németország csak egy-egy csapattal vett részt az olimpiai játékokon. 1968 óta Kelet- és Nyugat-Németországnak egy-egy saját csapata volt.

A keletnémet sportolók nagyon sikeresek voltak, például atlétikában, kerékpározásban, ökölvívásban vagy néhány téli sportágban. Híres keletnémet sportolók voltak Täve Schur (kerékpározás), Waldemar Cierpinski (atlétika), Heike Drechsler (atlétika), Olaf Ludwig (kerékpározás), Katarina Witt (korcsolyázás) vagy Jens Weißflog (síugrás).

Híres kerékpárverseny volt a békeverseny (németül: Friedensfahrt).

A keletnémet labdarúgó-válogatott nem volt ilyen sikeres. Csak egy FIFA-világbajnokságon szerepeltek. Ez az 1974-es FIFA-világbajnokság volt, amelyet Nyugat-Németországban rendeztek. 1974. június 22-én Kelet-Németország Nyugat-Németország ellen játszott. Jürgen Sparwasser gólt lőtt, és Kelet-Németország 1-0-ra nyert.

Sportolók

• Uwe Ampler, kerékpáros versenyző
• Karin Büttner-Janz, tornász
• Ernst Degner, motorversenyző
• Thomas Doll, labdarúgó
• Heike Drechsler, atléta
• Mikhail Grabovski, jégkorongozó
• Marita Koch, atléta
• Olaf Ludwig, kerékpárversenyző
• Uwe Raab, kerékpáros versenyző
• Jürgen Sparwasser, labdarúgó
• Jens Weissflog, síelő
• Katarina Witt, korcsolyázó

Ünnepek