Nürnbergi perek (1945–1949): az IMT és a 12 utóper áttekintése

Átfogó áttekintés a nürnbergi perek történetéről: az IMT főtárgyalása és a 12 utóper részletei, ítéletek, jogi és történelmi jelentőség.

A nürnbergi perek kétféleképpen zajlottak. 1945 és 1949 között Nürnberg lett annak a nemzetközi és részben nemzetközi jogi elszámoltatásnak a központja, amely a náci vezetés és ügynökségek felelősségét vizsgálta a második világháború és a népirtások miatt.

A Nemzetközi Katonai Törvényszék (IMT)

Az első és legismertebb tárgyalás a náci Németország vezetőinek pere volt. Ezt a Nemzetközi Katonai Törvényszék (IMT) szervezte a londoni charter alapján (London Charter, 1945). A bírák és ügyészek a négy háborús szövetséges országból – Franciaországból, a Szovjetunióból, az Egyesült Királyságból és az Egyesült Államokból – érkeztek. A tárgyalás fontos időszaka: 1945. november 20-tól 1946. október 1-ig tartott, és a nürnbergi Igazságház („Courtroom 600”) adott helyet neki.

Az IMT vádpontjai között szerepeltek:

• bűn a béke ellen (crimes against peace – a háború kirobbantása),
• háborús bűnök (war crimes – a háborús jog megsértése),
• emberiség elleni bűnök (crimes against humanity – a népirtások és üldözések szervezése),
• összeesküvés (conspiracy) a fenti bűntettek elkövetésére.

A perben hivatalosan 24 személyt vontak felelősségre; közülük 22 embert ténylegesen bíróság elé állítottak (Robert Ley a tárgyalás megkezdése előtt öngyilkos lett, Gustav Kruppot pedig egészségi okokból nem tudták felelősségre vonni). A vádak alapján több vádlottat elítéltek, néhányat felmentettek (például Hjalmar Schacht, Franz von Papen és Hans Fritzsche), másokat hosszú börtönbüntetésre vagy halálra ítéltek; egyes halálbüntetéseket végrehajtottak, mások esetében az ítéletet különböző okokból nem hajtották végre (pl. Hermann Göring öngyilkossága a végrehajtás előtt).

A 12 utóper (az amerikai katonai bíróságok eljárásai)

A vizsgálatok második csoportját a 12 utóvizsgálat (németül: nachfolgende Prozesse) alkotta. Ezek a perek alacsonyabb rangú nácik, például orvosok, bírák, katonai parancsnokok, a német külügyminisztérium, valamint ipari vezetők és különböző SS‑szervek tagjai ellen folytak. Bár az utópereket ugyanabban a tárgyalóteremben tartották, mint az IMT-pereket, azokat kizárólag az amerikaiak vezették.

A 12 utóper hivatalos időkerete nagyjából 1946. decemberétől 1949 áprilisáig tartott, és összesen tizenkét, egymástól független eljárást foglalt magában. Néhány ismertebb példa ezek közül:

• a Orvosok pere (Medical Trial) – a kísérleti orvosi kísérletek és eutanázia felelősei ellen,
• a Bírák pere (Judges’/Lawyers’ Trial) – a jogászok és bírók szerepével kapcsolatban,
• Einsatzgruppen-per – a mobil gyilkos egységek (Einsatzgruppen) parancsnokai ellen,
• Miniszteriumi pere (Wilhelmstrasse/Ministries Trial) – a külügy és belügyi aparátus tisztviselői ellen,
• IG Farben, Krupp és Flick perek – ipari vezetők és nagyvállalatok felelőssége a háborús gazdaságban és kényszermunka alkalmazásában,
• High Command (Főparancsnokság) pere – hadseregparancsnokok felelőssége háborús bűnökért,
• Pohl és RuSHA perek – SS‑gazdasági vezetés és faji-politikai szervezetek, továbbá a háborús foglyok és civil áldozatok elleni erőszak ügyében.

Ezek a perek részletesen vizsgálták az intézményi felelősséget, a kötelező parancs (superior orders) érvényét és korlátait, valamint azt, hogy a jogi és gazdasági szereplők miként járultak hozzá a náci bűnökhöz. A 12 utóperben több mint kétszáz vádlottat állítottak bíróság elé; az ítéletek között voltak felmentések, hosszabb‑rövidebb szabadságvesztések és halálbüntetések is.

Jogi és történelmi jelentőség

A nürnbergi pereknek hosszú távú hatásuk volt a nemzetközi büntetőjogra és az emberi jogok fejlődésére. Néhány fontos következmény:

• a jogi precedens: egyértelműen rögzítették az egyéni büntetőjogi felelősséget a nemzetközi bűncselekményekért,
• a Nürnbergi elvek hozzájárultak a későbbi nemzetközi egyezményekhez és a nemzetközi büntetőbíróságok kialakulásához,
• a orvosi kísérletek etikája kapcsán megfogalmazódó Nürnbergi kódex alapvető irányelveket adott a kutatás etikai szabályozására,
• politikai kontextus: a hidegháború kezdete a perek és az ítéletek későbbi végrehajtását és megítélését is befolyásolta; az 1950‑es években több ítéletet enyhítettek vagy korábbi elítélteket szabadon engedtek.

Összefoglalva: az IMT és az azt követő 12 amerikai utóper Nürnbergben együtt teremtette meg azt a jogi és morális mércét, amely később a nemzetközi büntetőjog alapját képezte. Bár a perek nem voltak tökéletesek — politikai és jogi viták, valamint a szövetséges együttműködés törékenysége is befolyásolta őket —, döntően hozzájárultak a XX. századi háborús bűnök és népirtások felelősségre vonásának nemzetközi normáihoz.

Kérdések és válaszok

K: Mi volt a nürnbergi perek két csoportja?

K: Ki szervezte meg a nürnbergi perek első sorozatát?

K: Kik ítélkeztek és emeltek vádat ezeken a tárgyalásokon?

K: Ki vezette az utópereket?

K: Milyen típusú emberek ellen indítottak eljárást a nyomonkövetési perekben?

K: Hol zajlott a nürnbergi perek mindkét csoportja?

Keresés betűvel