I. világháború (1914–1918): okok, fő események és következmények

1914-re Európában egyre nagyobb lett a baj. Sok ország félt a másik ország inváziójától. Németország például egyre erősebbé vált, és a britek ezt a Brit Birodalomra nézve fenyegetésnek tekintették. Az országok szövetségeket kötöttek, hogy megvédjék magukat, de ez két csoportra osztotta őket. Németország és Ausztria-Magyarország 1879 óta szövetségesek voltak. Ezt követően 1882-ben Olaszországgal hármas szövetséget kötöttek. Franciaország és Oroszország 1894-ben lett szövetséges. Ezután Nagy-Britanniával együtt megalakították a hármas antantot.

1908-ban Ausztria-Magyarország elfoglalta a Szerbia melletti Boszniát. A Boszniában élő szerbek egy része szerb volt, és azt akarta, hogy a terület Szerbia része legyen. Ezek egyike volt a Fekete Kéz nevű szervezet. Ők küldtek embereket, hogy megöljék Ferenc Ferdinánd osztrákfőherceget, amikor az meglátogatta Szarajevót, Bosznia fővárosát. Mindannyiuknak nem sikerült gránátokkal megölni őt, miközben egy nagy tömegen haladt keresztül. Egyikük, egy Gavrilo Princip nevű szerb diák azonban pisztollyal lelőtte őt és terhes feleségét.

Ausztria-Magyarország Szerbiát tette felelőssé a merényletért. Németország támogatta Ausztria-Magyarországot, és teljes támogatást ígért, ha háborúra kerülne sor. Ausztria-Magyarország júliusi ultimátumot küldött Szerbiának, amelyben 10 nagyon szigorú szabályt sorolt fel, amelyeket Szerbiának el kellett fogadnia. Sok történész úgy véli, hogy Ausztria-Magyarország már akkor is háborút akart Szerbiával. Szerbia a listán szereplő tíz szabály nagy részét elfogadta, de nem mindet. Ausztria-Magyarország ezután hadat üzent Szerbiának. Ez gyorsan teljes körű háborúhoz vezetett. Mindkét ország szövetségesei napokon belül bekapcsolódtak a háborúba.

Oroszország azért csatlakozott a háborúhoz Szerbia oldalán, mert a szerb nép szláv volt, például Oroszország, és a szláv országok megállapodtak abban, hogy egymást segítik, ha megtámadják őket. Mivel Oroszország egy nagy ország, közelebb kellett vinnie katonákat a háborúhoz, de Németország attól tartott, hogy az orosz katonák is megtámadják Németországot. Oroszország nem szerette Németországot, mert Németország a múltban olyan dolgokat tett, amivel erősebbé vált. Németország hadat üzent Oroszországnak, és elkezdte végrehajtani a már régen elkészített tervet, hogy háborút vívjon Európában. Mivel Németország Európa közepén fekszik, Németország nem támadhatott kelet felé Oroszország felé anélkül, hogy nyugaton, Franciaország felé ne gyengült volna meg. Németország terve az volt, hogy nyugaton gyorsan legyőzi Franciaországot, mielőtt Oroszország harcra kész lenne, majd kelet felé mozgatja seregeit, hogy szembenézzen Oroszországgal. Németország nem tudta gyorsan lerohanni Franciaországot közvetlenül, mert Franciaország sok erődöt állított a határra, ezért Németország megszállta a szomszédos Belgiumot, hogy aztán a védtelen francia-belga határon keresztül lerohanja Franciaországot. Nagy-Britannia ekkor csatlakozott a háborúhoz, mondván, hogy meg akarja védeni Belgiumot. Egyes történészek úgy vélik, hogy ha Németország távol maradt volna Belgiumtól, a britek akkor is csatlakoztak volna a háborúhoz, hogy segítsenek Franciaországnak.

Hamarosan Európa nagy része is bekapcsolódott. Az Oszmán Birodalom (ma Törökország) Németország és Ausztria-Magyarország oldalán csatlakozott a háborúhoz. Nem világos, hogy miért léptek be, vagy miért döntöttek úgy, hogy az ő oldalukon harcolnak, de Németországgal barátságba kerültek. Bár Olaszország szövetséges volt Németországgal és Ausztria-Magyarországgal, csak akkor vállalták a harcot, ha ezeket az országokat támadják meg először. Olaszország azt mondta, hogy mivel Ausztria-Magyarország támadta meg először Szerbiát, nem kell harcolniuk. Ausztria-Magyarországot sem szerették. Olaszország 1915-ben csatlakozott a háborúhoz a szövetséges hatalmak oldalán.

Németország Ausztria-Magyarország szövetségese volt. Oroszország Szerbiával volt szövetségben. A német kormány attól tartott, hogy mivel Ausztria-Magyarország megtámadta Szerbiát, Oroszország megtámadja Ausztria-Magyarországot, hogy segítsen Szerbiának. Emiatt Németország úgy érezte, hogy segítenie kell Ausztria-Magyarországnak azzal, hogy először Oroszországot támadja meg, mielőtt megtámadná Ausztria-Magyarországot.

A probléma az volt, hogy Oroszország Franciaországgal is barátságban volt, és a németek úgy gondolták, hogy a franciák megtámadhatják őket, hogy segítsenek Oroszországnak. Ezért a németek úgy döntöttek, hogy megnyerhetik a háborút, ha először Franciaországot támadják meg, méghozzá gyorsan. Nagyon gyorsan tudtak mozgósítani. Volt egy listájuk az összes férfiról, akinek be kellett vonulnia a hadseregbe, és arról, hogy hová kellett ezeknek az embereknek menniük, valamint minden vonat időpontjáról, amely ezeket az embereket oda szállította, ahol harcolniuk kellett. Franciaország ugyanezt tette, de nem tudta ezt olyan gyorsan megtenni. A németek úgy gondolták, hogy ha először Franciaországot támadják meg, akkor "ki tudják ütni" Franciaországot a háborúból, mielőtt Oroszország megtámadhatná őket.

Oroszországnak nagy hadserege volt, de Németország úgy gondolta, hogy hat hétig tartana a mozgósítás, és sokáig tartana, amíg megtámadhatnák a Központi Hatalmakat. Ez nem volt igaz, mert az orosz hadsereg tíz nap alatt mozgósított. Emellett az oroszok mélyen behatoltak Ausztriába.

Nagy-Britannia Belgiummal szövetkezett, és gyorsan bekapcsolódott a háborúba. Nagy-Britannia megígérte, hogy megvédi a belga semlegességet. Németország Belgiumon keresztül haladt át, hogy elérje Párizst, mielőtt Oroszország mozgósítani tudott volna, és egy második frontot nyitott volna ellenük. 1914. augusztus 4-én Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak Belgium támogatására. Nagy-Britanniának volt a legnagyobb birodalma (a világ egynegyede felett uralkodott). Ha Németország meghódítja Franciaországot, akkor elfoglalhatja Nagy-Britannia és Franciaország gyarmatait, és a világ legerősebb és legnagyobb birodalmává válhat.

Nagy-Britannia aggódott Németország növekvő katonai ereje miatt is. Németország a világ egyik legerősebb hadseregévé fejlesztette nagyméretű hadseregét. A brit hadsereg meglehetősen kicsi volt. A brit királyi haditengerészet volt a legnagyobb és legjobb a világon, és a 19. században ez elég volt ahhoz, hogy más tengeri hatalmakat visszatartson a támadástól. Németország szárazföldi hatalom volt, Nagy-Britannia pedig tengeri hatalom. De most a németek nagy haditengerészetet építettek. Ezt fenyegetésnek tekintették Nagy-Britanniára nézve. A hadüzenetről azonban a Belgiummal kötött szövetség keretében a londoni szerződésben (1839) döntöttek. A kormány másképp is dönthetett volna. Senki sem látta előre, hogy a háború meddig fog tartani, és milyen szörnyű költségekbe fog kerülni.

Az Oszmán Birodalom (Törökország) azért vonult be a háborúba, mert titokban szövetséges volt Németországgal, és két török hadihajó, amelyet a német haditengerészet emberei vettek igénybe, orosz városokat bombázott.

Nagy-Britannia azért is harcolt Törökország ellen, mert az Oszmán Birodalom Németországot támogatta. Nagy-Britannia nem táplált ellenségeskedést a törökökkel szemben. Azonban a törökök ellen harcolva Mezopotámia (a mai Irak területén), az Arab-félszigeten és más helyeken Nagy-Britannia a brit indiai hadsereg segítségével le tudta győzni őket. Később, a háború befejezése után Nagy-Britannia képes volt megszerezni néhány területet a felbomlóban lévő régi török birodalomtól, és azokat a Brit Birodalomhoz csatolni.

Görögország azért vonult be a háborúba, mert vezetője támogatta a szövetségesek ügyét. Görögország és Szerbia függetlenné vált, de sok görög még mindig olyan területeken élt, amelyek egykor görögök voltak, de most a Török Oszmán Birodalomhoz tartoztak. Mivel a görögök nemrég megnyerték a balkáni háborúkat, különösen szerették volna ellenőrzésük alá vonni az északon fekvő, bolgár és török uralom alatt álló további területeket, ezért hadat üzentek. Törökország megölte a görög hadsereg nagy részét, amikor a görögök megpróbálták visszaszerezni Törökország egyes részeit. Egy másik háború akkor kezdődött, amikor a görögök felrobbantottak egy vonatot. Törökország visszasöpörte Görögországot a saját területére. Ettől kezdve a görögök soha többé nem üzentek hadat, miközben Törökországnak a világ egyik legnagyobb hadserege volt.

Bulgária, akárcsak Görögország és Szerbia, Törökország tulajdonában volt, mielőtt Bulgária elszakadt Törökországtól. Bulgária sok török földet Bulgáriához tartozónak követelt. A szerbek és a görögök becsapva érezték magukat, mert úgy érezték, hogy a földek Görögországhoz vagy Szerbiához tartoznak. A görögök és a szerbek visszavették a földeket, ami feldühítette Bulgáriát, és ahhoz vezetett, hogy az ország Törökország szövetségese lett. Hadat üzentek Szerbiának és Görögországnak,de Bulgária elvesztette ezt a háborút.

Az orosz forradalom miatt Oroszország egyszerre harcol Németország és a bolsevikok ellen. És Oroszország azért adta meg magát Németországnak, mert az a szovjetek ellen harcol. Ki kellett szállnia a háborúból, sok német márkát kellett fizetnie Németországnak.

A legtöbb ember úgy gondolta, hogy a háború rövid lesz. Azt gondolták, hogy a seregek gyorsan mozognak majd, hogy megtámadják egymást, és az egyik legyőzi a másikat anélkül, hogy túl sok ember meghalna. Azt hitték, hogy a háború a bátor katonákról fog szólni - nem értették, hogy a háború mennyire megváltozott. Csak néhány ember, például Lord Kitchener mondta azt, hogy a háború hosszú ideig fog tartani.

A német tábornokok úgy döntöttek, hogy Franciaország legyőzésének legjobb módja, ha Belgiumon keresztül haladnak a Schlieffen-tervnek nevezett terv alapján. Ezt a tervet a német hadsereg vezérkari főnöke, Alfred Von Schlieffen találta ki. Így egyszerre támadhatták volna meg a francia hadsereget az északi és a déli oldalon. A német hadsereg augusztus 4-én vonult be Belgiumba. Ugyanezen a napon Nagy-Britannia háborút indított Németország ellen, mert Nagy-Britannia Belgium barátja volt. A britek már jóval korábban, 1839-ben kijelentették, hogy nem engedik, hogy bárki is uralja Belgiumot, és ezt az ígéretüket be is tartották.

Amikor a németek elérték a belga Liège városát, a belgák nagyon keményen harcoltak, hogy megakadályozzák őket a városba való bevonulásban. A németek végül kiszorították a belgákat a városból, de ez tovább tartott, mint ahogy azt a német tábornokok tervezték. Ezután a németek megtámadták a francia hadsereg északi oldalát. A franciák és a britek embereket mozgattak fel a németek ellen. Ezt azért tehették meg, mert a belgák olyan sokáig harcoltak Liège-nél. De a németek a franciákat a határnál visszaszorították, a britek pedig Monsnál feltartóztatták a németeket, de utána ők is visszavonultak, hogy csatlakozzanak a visszavonuló francia sereghez, míg a Marne folyónál meg nem állították őket. Ez volt az első Marne-i csata vagy Marne-i csoda.

Keleten az oroszok megtámadták a németeket. Az oroszok visszaszorították a németeket, de aztán a németek a tannenbergi csatában legyőzték az oroszokat.

A lövészárok-háborúkban rengeteg katona vesztette életét. Az új fegyverek, mint például a géppuskák és a nagy hatótávolságú tüzérség megnövekedett tűzgyorsasággal rendelkezett, amely a régebbi hadviselésből megmaradt taktika, a tömeges roham során hatalmas mennyiségű katonát vágott le. A férfiak mindkét oldalon ásót ragadtak és gödröket ástak, mert nem akarták, hogy megöljék őket. A gödrök lövészárkokká álltak össze, míg a lövészárkok vonalai Svájctól az Északi-tengerig értek. A lövészárkok előtt szögesdrót volt, amely mindenkit elvágott, aki megpróbált átmászni rajta, és aknák, amelyek felrobbantottak mindenkit, aki megpróbált átkelni rajta. A háború végén a mérges gáz is fontos fegyver volt.

Az új géppuskák, tüzérség, lövészárkok és aknák nagyon megnehezítették a támadást. A tábornokok sok háborút vívtak már ezek nélkül, ezért elrendelték, hogy seregeik a régi stílusban, sorban menetelve támadjanak - így az ellenség könnyen lelőhette őket. Az 1916-os somme-i csatában egyetlen nap alatt 60 000 brit férfi halt meg. Ez volt a brit hadsereg történetének egyik legvéresebb napja. A háború végén a britek és a franciák feltalálták a harckocsikat, és a sáncokba szorult németeket támadták velük, de nem tudtak annyit gyártani belőlük, hogy nagy különbséget tegyenek. A németek speciális Sturmabteilung-taktikát találtak ki az ellenséges állásokba való beszivárgásra, de ezek is túl keveset és túl későn.

A britek sípokat használtak a többi katonával való kommunikációra, így mielőtt lőtték a német lövészárkokat, füttyentettek. A németek azonban egy idő után rájöttek erre a taktikára, így az ágyúzás után, amikor a brit katonák jöttek, hogy végezzenek a német katonákkal, a németek készen álltak a géppuskáikkal, mert tudták, hogy a britek jönnek.

A repülőgépeket először az I. világháborúban használták széles körben. Az I. világháború előtt a repülőgépeket nem nagyon használták harcokban. Ez volt az első háború, amelyben a repülőgépeket fegyverként használták. A repülőgépeket először felderítésre, az ellenséges területek fényképezésére és a tüzérség irányítására használták. A tábornokok, katonai vezetők a háború végén már a támadási tervek fontos részeként használták a repülőgépeket. Az első világháború megmutatta, hogy a repülőgépek fontos háborús fegyverek lehetnek.

Az első világháborúban a repülőgépek fából és vászonból, egyfajta durva szövetből készültek. Nem sokáig tartották magukat. A háború elején nem tudtak nagyon gyorsan repülni. Csak 116 kilométer/óráig, azaz 72 mérföld/óráig tudtak repülni. A háború végén már 222 kilométer/óráig (138 mérföld/óra) tudtak repülni. De nem tudtak olyan gyorsan repülni, mint a mai repülőgépek. A háború alatt kerültek először fegyverek a repülőgépekre. A pilóták, vagyis azok, akik a gépet vezetik, a fegyverekkel lőtték az ellenséges gépeket. Az egyik pilóta fémlemezeket, fémdarabokat használt, hogy páncélozza a repülőgépét. Más pilóták is elkezdték használni a fémlemezeket. A pilóták géppuskákkal is jobbá tették repülőgépeiket, olyan fegyverekkel, amelyek sokkal gyorsabban lövik ki a golyókat. A gépfegyverek nehezebbé és veszélyesebbé tették a repülőgépek közötti harcot.

A pilótáknak bizonyos ruházatot kellett viselniük, amikor az első világháborúban repülőgépet vezettek, mert magasan repültek, ahol a levegő hideg. A pilóták ruhája melegen tartotta őket, és megvédte őket a széltől és a hidegtől. A pilóták bőrkabátot viseltek, hogy megvédjék a testüket. A fejük és az arcuk védelmére párnázott sisakot és goggles-t, azaz nagyméretű, speciális lencsékkel ellátott szemüveget viseltek. A nyakukban sálat viseltek. A sál megakadályozta, hogy a szél a nyakukba fújjon, amikor elfordították a fejüket.

A német vezetők a tengeralattjárók használata mellett döntöttek. Ezeket a tengeralattjárókat a német Unterseeboot (víz alatti csónak) szóból U-bootoknak nevezték el. A tengeralattjárók olyan személyszállító hajókat támadtak meg, mint a civileket Nagy-Britanniába szállító RMS Lusitania. Nem tartották be a hadi törvényeket, mert a britek akkor képesek lettek volna megsemmisíteni őket. Amerika fegyvereket adott el Németország ellenségeinek, de nem Németországnak, tehát nem volt semleges. A "semleges" azt jelenti, hogy egy ország nem vesz részt a háborúban. Sok amerikai és brit nem harcoló embert öltek meg a tengeralattjárók.

Németország egy titkos táviratjegyzetet is írt Mexikónak kódolva, amelyben azt javasolta, hogy a két ország működjön együtt az Egyesült Államok megtámadására. Ezt a jegyzéket Zimmerman-táviratnak nevezik, mert Arthur Zimmerman küldte. Mexikónak az Egyesült Államok délnyugati részén olyan földterületeket ajánlott fel, amelyeket az Egyesült Államok a korábbi háborúkban elfoglalt. Az Egyesült Királyság kémei tudomást szereztek a jegyzékről, és szóltak az Egyesült Államoknak. Az amerikaiak feldühödtek, és sokan úgy döntöttek, hogy országuk belép a Németország elleni háborúba. Ezek és más okok miatt 1917. április 6-án az Egyesült Államok hadat üzent Németországnak, és a szövetségesek részévé vált.

Oroszország veresége a keleti fronton nyugtalanságot okozott a birodalmon belül.

Az első orosz forradalom

1917-ben forradalom volt Oroszországban. II. Miklós cárnak ki kellett mondania, hogy nem lesz többé cár, és a népnek kell a hatalmat átvennie. Először azt hitték, hogy Oroszország keményebben fog harcolni, most, hogy a cár eltűnt. Az orosz nép azonban nem akart tovább harcolni, mert nem volt elegendő élelem, megfelelő fegyverzet és megfelelő utak a hadsereg ellátásához. A háború terheket rótt rájuk, és sokan közülük szegények és éhesek voltak. Kezdték gyűlölni az új kormányukat, mert az nem állította le a háborút.

A második orosz forradalom

Aztán jött az októberi forradalom. Két frakció harcolt az Oroszország feletti uralomért. A mensevikek vesztettek a bolsevikokkal szemben. A bolsevikok vezetője Vlagyimir Lenin (1870-1924) kommunista volt, aki Karl Marx eszméit követte. Az új kormány békét kért a németektől, és 1918 márciusában Breszt-Litovszkban aláírta a központi hatalmakkal a Breszt-Litovszk nevű békeszerződést. A németek és az oroszok abbahagyták a harcokat. Ezzel Németország földet kapott Kelet-Európában és a Balti-tengeren.

A háború után a németeknek bele kellett egyezniük a versailles-i békeszerződésbe. Németországnak mintegy 31,5 milliárd dollár jóvátételt kellett fizetnie. Emellett felelősséget kellett vállalniuk a háborúért. A szerződés egy része kimondta, hogy a világ országainak össze kell fogniuk, hogy létrehozzanak egy nemzetközi szervezetet a háborúk megakadályozására. Ezt a szervezetet Nemzetek Szövetségének nevezték el. Az Egyesült Államok szenátusa nem értett egyet ezzel, annak ellenére, hogy ez az amerikai elnök, Woodrow Wilson ötlete volt. Woodrow Wilson megpróbálta elmondani az amerikai népnek, hogy egyet kellene érteniük, de az Egyesült Államok soha nem csatlakozott a Népszövetséghez. A szerződéssel kapcsolatos problémák Németországban később a második világháborúhoz vezettek.

• Népszövetség
• Emlékezés napja
• II. világháború