Sir Winston Leonard Spencer-Churchill KG OM CH TD FRS PC (1874. november 30. - 1965. január 24.) angol politikus. Kétszer volt az Egyesült Királyság miniszterelnöke, egyszer a második világháború alatt, majd az 1950-es évek elején.
Churchill az egyetlen személy, aki mindkét világháború alatt a brit kormány tagja volt, és az utolsó közember (nem királyi személy), akit állami temetésben részesítettek. Katona, újságíró és író is volt. 1953-ban irodalmi Nobel-díjat kapott.
Churchill két médiafelmérésben is szerepelt. Húsz neves történész, politikus és kommentátor a huszadik század legnagyobb brit miniszterelnökeként tartotta számon. A BBC Radio 4 The Westminster Hour című műsora arra kérte őket, hogy rangsorolják a 19 miniszterelnököt a századforduló Lord Salisburyjétől a kilencvenes évek John Majorjáig. A BBC2 televízió 2002-es szavazásán Churchillt a történelem legnagyobb britjeként rangsorolták. Egymillió szavazatot adtak le, és a szavazást nagyban befolyásolták a különböző jelöltek mellett folytatott nyilvános kampányok.
Ő az egyetlen brit miniszterelnök, aki Nobel-díjat kapott.
Korai élete és katonai pályája
Winston Churchill aristokrata családban született; apja Lord Randolph Churchill politikus volt, anyja Jennie Jerome amerikai származású. Tanulmányait a Harrow bentlakásos iskolában és a Királyi Katonai Főiskolán (Sandhurst) folytatta. Fiatalon katonának állt, szolgált Indiában és Szudánban, majd a búr háborúban is részt vett, ahol haditudósítóként és harcosként egyaránt tevékenykedett.
Politikai pálya és kormányzati tisztségek
Parlamenti képviselővé 1900-ban választották. Életútja során több fontos kormányzati posztot töltött be, többek között:
- Első Lord of the Admiralty (1911–1915 és röviden 1939–1940 körül) – a haditengerészet vezetője a világháborúk előtt és azok kezdetén;
- Miniszterelnök (1940–1945 és 1951–1955) – a második világháborús koalíciós kormány vezetője és később a konzervatív kormány élén;
- Több egyéb kabinetpozíció, köztük belügyminiszteri és pénzügyminiszteri szerepek különböző időszakokban.
1940 tavaszán, amikor a brit hadsereg és Franciaország súlyos helyzetbe került, Churchill belpolitikai és külpolitikai vezetőként kemény, határozott retorikával és személyes tekintéllyel vált a brit ellenállás szimbólumává. Híres beszédei – például „We shall fight on the beaches” és „Their Finest Hour” – jelentősen hozzájárultak a nemzeti morál fenntartásához.
Írói és tudományos munkásság
Churchill jelentős írói pályát is maga mögött hagyott: újságíróként kezdte, majd hosszú évtizedeken át publikált cikkeket és könyveket. Legismertebb művei közé tartozik a többkötetes The Second World War (A második világháború) és az A History of the English-Speaking Peoples (Az angol nyelvű népek története). Írásaiért és történetírói munkájáért kapta 1953-ban az irodalmi Nobel-díjat.
Jellem, hobbi és vitás megítélés
Churchill személyiségét a határozottság, a showman-jellegű közszereplés és a rendkívüli munkabírás jellemezte. Szenvedélyes festőként és dohányzásáról (cigarral) ismert volt. Politikai öröksége vitatott elemeket is tartalmaz: imperialista nézetei, egyes gyarmati politikák támogatása és a 20. század közepén hozott döntések ma is élénk viták tárgyát képezik.
Kitüntetések, család és halál
- Főbb kitüntetések: több magas rendfokozat (pl. KG, OM, CH), valamint tudományos és állami elismerések;
- Család: felesége Clementine Hozier, több gyermekük volt, köztük Randolph és Mary;
- Halál és temetés: 1965. január 24-én hunyt el. Állami temetésben részesítették, és egészen a mai napig ő az utolsó nem királyi személy, akit ilyen magas rangú állami szertartással búcsúztattak. Temetése Bladonban, a családi kriptánál történt.
Örökség
Churchill alakja a brit és világpolitika egyik legnagyobb hatású, ugyanakkor ellentmondásos alakjává vált. Szobrai, emlékművei és számos kulturális utalás őrzi emlékét; munkássága — különösen a második világháború alatti vezetése és irodalmi tevékenysége — a mai napig jelentős hatással van a történelmi és politikai diskurzusra.
