Népszövetség – az első világháború utáni nemzetközi béke szervezete (1920–1946)

Népszövetség története 1920–1946: hogyan próbálta megőrizni a békét, mi okozta bukását és milyen örökséget hagyott az ENSZ‑re — áttekintő, érthető összefoglaló.

Szerző: Leandro Alegsa

A Népszövetség (franciául: La Société des Nations) volt az Egyesült Nemzetek Szövetségének elődje. A Liga 1920-ban, az első világháború után alakult: alapszabályát (a Covenant) a versailles-i békeszerződés mellékleteként fogadták el, és hivatalosan 1920. január 10-én kezdte meg működését. Székhelye Genf volt, szervezete pedig egy Tanácsból (Council), egy Közgyűlésből (Assembly) és egy hivatali apparátusból (Secretariat) állt. A Liga mellett működött a Hágában székelő Állandó Nemzetközi Bíróság (Permanent Court of International Justice) és számos bizottság és szakosított iroda.

Szervezet és feladatok

A Népszövetség alapvető célja a nemzetközi béke fenntartása és a háborúk megelőzése volt. Főbb szervei és feladatai közé tartoztak:

  • Közgyűlés: a tagállamok képviselőiből állt, tanácskozó és döntéshozó fórumként működött.
  • Tanács: állandó és nem állandó tagokból állt; a nagyhatalmaknak (kezdetben Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Japán) különleges szerep jutott.
  • Hivatal (Secretariat): a napi adminisztrációt és nemzetközi szaktanácsadást látta el.
  • Állandó Nemzetközi Bíróság és különféle szakbizottságok: közjogi vitákat, határkérdéseket és biztonsági ügyeket vizsgáltak.
  • Mandátumok rendszere: a volt gyarmati területek igazgatásának felügyelete, hogy a gyarmattartó hatalmak a lakosság javára kormányozzanak.

A legfontosabb előzmények és tagfelvétel

A Népszövetséget Woodrow Wilson, az amerikai elnök javasolta az első világháború idején. Wilson terve egy olyan nemzetközi szervezetet vázolt fel, amely békés vitamegoldással és kollektív biztonsági mechanizmusokkal segítené a konfliktusok elkerülését. A terv azonban részben meghiúsult, mert az amerikai közvélemény és a Szenátus politikai ellenállása miatt az Egyesült Államok nem csatlakozott a Ligához. A hiányzó amerikai tagság súlyos visszalépés volt a szervezet nemzetközi legitimitása és befolyása szempontjából.

Sikerek és gyakorlati tevékenység

Bár a Népszövetség végül nem tudta megakadályozni a második világháborút, nem tekinthető teljes kudarcot vallott szervezetnek. Az 1920-as években számos helyi konfliktust sikerült békés úton rendezni vagy mérsékelni. Jelentősebb sikerek közé tartoznak:

  • az Åland-szigetek ügye (1921) — a Liga közvetítésével döntés született a szigetek státuszáról a Finnország és Svédország közötti vitában;
  • az Upper Silesia vitájának rendezése (1921) — népszavazás és részleges átadás hozzájárult a feszültségek enyhüléséhez;
  • a kisebb határincidensek és nemzetközi viták békés elrendezése, például a görög–bolgár incidens 1925 körül;
  • humanitárius és szociális programok: menekültek ellátása és visszatelepítése (a Nansen-útlevél és Fridtjof Nansen munkája), járványok elleni nemzetközi együttműködés, rabszolgaság és emberkereskedelem visszaszorítása, kábítószer- és ópiumellenes egyezmények előkészítése;
  • egészségügyi intézkedések és statisztikai kutatások, amelyek később a Világegészségügyi Szervezet (WHO) előmunkálataihoz járultak hozzá; a Liga Egészségügyi Irodája nemzetközi kampányokat folytatott több fertőző betegség ellen.

A kudarcok okai

A Népszövetség gyengesége több tényezőre vezethető vissza:

  • Fontos nagyhatalmak hiánya vagy kivonulása: az Egyesült Államok sosem lett tag, és a 1930-as években olyan jelentős országok, mint Japán (1933), Németország (1933) és Olaszország (1937 körül) kiváltak vagy távol maradtak — ez aláásta a szervezet tekintélyét.
  • Nincs saját fegyveres ereje: a Ligának nem volt állandó hadserege, a tagállamok önkéntes katonai fellépésére kellett volna számítania, ami ritkán valósult meg.
  • Döntéshozatali és jogi korlátok: sok fontos kérdésben egyetértést vagy a Tanács egyhangú döntését követelték; a büntetőintézkedések (pl. gazdasági szankciók) alkalmazása lassú és gyakran hatástalan volt.
  • Eurocentrikus és aszimmetrikus képviselet: a Liga egyszerre legfeljebb kb. 60–65 tagot számlált, de a nagyhatalmak érdekei sokszor előnyt élveztek a kisebb államokkal szemben, így a szervezetet nem tartották a világ minden régióját reprezentáló intézménynek.

A nagy válságok

Az 1930-as évek példái rávilágítottak a Liga korlátaira. Amikor a Japán Birodalom 1931-ben megszállta Mandzsúriát, a Liga vizsgálóbizottságot küldött (Lytton-bizottság), de a döntés és az azt követő nemzetközi reakció lassú volt, és Japán végül 1933-ban kilépett a szervezetből. Hasonlóképp, Olaszország 1935-ben megtámadta Abesszíniát (mai Etiópia), a Liga ugyan szankciókat hirdetett meg, de azok hatékonysága korlátozott volt: Olaszország kilépett, és folytatta háborúját. Ezek az események hozzájárultak ahhoz, hogy a Népszövetséget sokan gyengének és tehetetlennek látták; a szervezet működése a második világháború kitörésével (1939) lényegében megszűnt.

Átmenet és örökség

Bár a Népszövetség politikai téren nem tudta megakadályozni a második világháborút, intézményes és gyakorlati öröksége jelentős volt. Számos szakosított intézményt, egyezményt és bevált eljárást hagyott hátra, amelyek továbbéltek az Egyesült Nemzetek Szervezetében és annak ügynökségeiben. A menekültekért folytatott munka, a nemzetközi egészségügyi együttműködés, a munkajogi normák és a mandátumrendszer tapasztalatai mind hozzájárultak a második világháború utáni nemzetközi intézményrendszer kialakításához.

A Liga hivatalosan 1946-ban szűnt meg: a háborút követő nemzetközi rendeződések és az Egyesült Nemzetek Szervezetének megalakulása (1945) után a működő eszközöket és iratokat az ENSZ-nek adták át. Az ENSZ céljai és struktúrája több ponton a Népszövetség tapasztalataira épült, de a második világháború tanulságai alapján a kollektív biztonság és a nagyhatalmi részvétel terén igyekeztek erősebb, hatékonyabb mechanizmusokat létrehozni.

Egyesült Államok

Woodrow Wilson elnök tervet készített a "kormányok kormányának", vagyis egy nemzetközi békefenntartó erőnek a létrehozására. Tervének lényege a nemzetek közötti problémák békés rendezése volt. Wilson megpróbálta meggyőzni a nemzetközi közösséget arról, hogy a liga visszatartaná az agressziót, és kezelné a háborúkhoz gyakran vezető alapvető problémákat, például a szegénységet. Wilson azonban nem tudta meggyőzni az amerikai közvéleményt, hogy támogassa a Ligát. Az Egyesült Államok három okból nem akart részt venni Wilson megközelítésében:

Először is, az Egyesült Államokban sok német bevándorló volt, akik gyűlölték a versailles-i békeszerződést. A versailles-i szerződés Németországot és szövetségeseit tette felelőssé a háborúért, és kimondta, hogy súlyos háborús jóvátételeket kell fizetniük. Ahhoz, hogy egy ország csatlakozhasson a Népszövetséghez, bele kellett egyeznie a versailles-i szerződésbe, és el kellett fogadnia azt. Az amerikai németek ezt nem fogadták el.

Másodszor, az amerikaiak nem akarták megkockáztatni, hogy még több amerikai haljon meg egy európai háborúban, mint az első világháborúban. Úgy érezték továbbá, hogy ez értelmetlen akciókat eredményezne, például katonákat küldenének a világ minden tájára, hogy rendezzék a kisebb vitákat. Ezt a hozzáállást izolacionizmusnak nevezték. A legtöbb amerikai úgy érezte, hogy a legjobb lenne teljesen elkerülni az európai és brit ügyeket.

Harmadszor, a nők szavazati jogának megadása az Egyesült Államokban egy hatalmas új szavazótömböt hozott, amely túlnyomó többségében befelé, az "elszigetelődés" felé kívánt fordulni.

Tagok

1920

Ezek az országok 1920-ban csatlakoztak a Népszövetséghez:

Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága, Kanadai Dominium, Ausztrál Nemzetközösség, Új-Zélandi Föderáció, Dél-afrikai Unió.

Kérdések és válaszok

K: Mi volt a Népszövetség?


V: A Népszövetség egy nemzetközi szervezet volt, amelyet 1920-ban, az első világháború után hoztak létre azzal a céllal, hogy fenntartsa a békét és megelőzze a jövőbeni háborúkat. Volt egy nagyhatalmi tanács és egy valamennyi tagállamból álló közgyűlés.

K: Ki találta ki a Népszövetséget?


V: A Népszövetséget Woodrow Wilson amerikai elnök találta ki az első világháború idején.

K: Miért nem csatlakozott az Egyesült Államok a Népszövetséghez?


V: Egy szavazás után az amerikai szenátus elutasította a Szövetséghez való csatlakozást, ami hozzájárult a szövetség bukásához.

K: Mik voltak a hibák a Liga struktúrájában?


A: A Liga struktúrájának egyik hibája az volt, hogy nem volt hatalma a szabályainak érvényesítésére, a másik hibája pedig az, hogy nem volt eléggé reprezentatív, mivel soha nem volt 65-nél több tagja, és a nagyhatalmak érdekei gyakran felülmúlták a gyengébb tagok érdekeit. Ráadásul nem rendelkezett csapatokkal vagy katonai erővel, és a döntéshozatal lassú volt.

K: Hogyan reagáltak más országok, amikor a Liga elítélte őket?


V: Amikor Japán 1931-ben megszállta Mandzsúriát (Északkelet-Kína), Olaszország pedig 1935-ben Abesszíniát, mindkét ország inkább visszalépett, vagy figyelmen kívül hagyta a Liga elmarasztaló határozatát, minthogy követte volna azt.

K: Miért szűnt meg a Liga 1939-ben?


V: A Liga 1939-ben beszüntette tevékenységét, mert gyengének és erőtlennek tartották, miután ezek a katasztrófák következmények nélkül következtek be egyik érintett ország számára sem.

K: Mi lépett a Népszövetség helyébe, amikor az 1946-ban hivatalosan megszűnt? V: A megszűnt Népszövetség helyébe 1946-ban az Egyesült Nemzetek Szervezete lépett, amely még mindig sok mindent csinál, amit a Népszövetség.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3