Nankingi mészárlás

Nevek

A nanjingi mészárlás Nanjing megerőszakolása néven is ismert. Akkoriban a nankingi mészárlás vagy a nankingi megerőszakolás néven volt ismert. Nanjing neve nem változott: akkor is 南京 volt és most is 南京, de az emberek megváltoztatták a kínai nevek hangalakjának írásmódját a latin ábécé használatával. A "Nanking" a Postal Map helyesírása volt, amely általában úgy próbálta írni a szavakat, ahogy a helyi emberek mondták őket 1900 körül. A "Nanjing" a pinyin írásmód, amely a szavakat úgy írja, ahogyan a mandarin kínai nyelvben hangzanak.

A nankingi mészárlás mandarin kínai neve Nánjīng Dàtúshā, ami ugyanazt jelenti. (Részben a dàtúshā jelentheti azt is, hogy "nagy mészárlás és gyilkosság", de összességében ez csak a kínai "mészárlás" szó). A hagyományos kínai írásban 南京大屠殺, az egyszerűbb kínai írásban pedig 南京大屠杀, amelyet ma a szárazföldi Kínában és Szingapúrban használnak.

A japánok is használhatnak hasonló neveket, de gyakran inkább Nankin Jiken-nek nevezik, ami egyszerűen annyit jelent, hogy "A dolog, ami Nanjingban történt". A japán írásmódban 南京事件.

A mészárlás

A nanjingi mészárlás több mint hat hétig tartott. Ez idő alatt a japán császári hadsereg katonái..:

• Meggyilkolt kínai civilek
• Meggyilkolt kínai katonák, akik leadták a fegyvereiket...
• Elloptak és kifosztottak mindent, amit akartak.
• Épületek felgyújtása, hogy elpusztítsa őket
• Megerőszakolt és megkínzott gyermekek és felnőttek

Civilek tömeges meggyilkolása

A nanjingi mészárlás hat hete alatt a Japán Császári Hadsereg (IJA) 40 000-300 000 embert mészárolt le. Nehéz pontosan tudni, hogy hány embert öltek meg ebben a tömeggyilkosságban, mivel az IJA sok holttestet elégetett, másokat tömegsírokba temetett, másokat pedig a Jangce folyóba dobott. Emiatt a tudósok és a történészek nem értenek egyet abban, hogy pontosan hány civilt öltek meg. ¹⁰¹⁵. ^o.

A történészek azonban egyetértenek abban, hogy a japán császári hadsereg a kínai civilek lemészárlását már aznap megkezdte, amikor bevonultak Nanjingba. Ezen a napon John Rabe, egy német üzletember naplójába írta: "100-200 méterenként holttestekkel találkozunk. Az általam vizsgált civilek testén golyó ütötte lyukak voltak. Ezek az emberek ... [menekültek], és hátulról lőtték őket." ^{67. o.}

Egy másik mészárlás során japán katonák több ezer kínait lőttek le géppisztollyal. A holttesteket egy árokban hagyták, amelyet "Tízezer-testű ároknak" neveztek el. A legtöbb történész úgy véli, hogy több mint 12 000 embert öltek meg ebben a mészárlásban. Az IJA körülbelül 100 huiembert is lemészárolt (egy kisebbségi csoport Kínában, amely többnyire muszlim).

Civilek kínzása

A japán császári hadsereg a mészárlás teljes hat hete alatt folyamatosan gyilkolta a kínai civileket. Kegyetlen, brutális módon gyilkoltak, és gyakran megkínozták áldozataikat, mielőtt megölték őket.

Például 1984-ben Kozo Tadokoro, az IJA volt katonája bevallotta:

“

Szögesdrótot használtunk, hogy az elfogott kínaiakat tízes kötegekbe [kössük], és állványokra kötöztük őket. Aztán benzint öntöttünk rájuk és élve elégettük őket.... Úgy éreztem magam, mintha disznókat gyilkolnék.

”

Egy másik volt katona, Nagatoni bevallotta, hogy a japán katonák halálra kínozták az embereket, és olyan dolgokat tettek, mint:

• Forró vízbe dobni őket.
• Eltemetni őket, amíg még éltek, hogy megfulladjanak.
• Eltemetve őket úgy, hogy csak a fejük volt a föld felett, hogy éhen haljanak.
• Csecsemők levegőbe dobása és szuronnyal való elkapása.

2010-ben egy Tamaki Matsuoka nevű japán nő dokumentumfilmet készített a nankingi mészárlásról. A filmben az egykori IJA-katonák elismerik, hogy gyakran erőszakoltak meg kínai nőket és mészároltak le kínai civileket. A Matsuoka által megkérdezett 250 egykori katona közül azonban csak hárman érezték magukat rosszul azért, amit tettek. Az egyik volt katona, Sho Mitani azt mondta:

“

Olyan korban éltünk, amikor azt tanították nekünk, hogy a kínaiak nem emberek. A hadsereg trombitaszót használt, ami azt jelentette, hogy "Öljetek meg minden kínait, aki elszalad". Gyermekkorunktól kezdve azt tanították nekünk az iskolákban, hogy a kínaiak olyanok, mint a rovarok.

”

Nemi erőszak

A mészárlás során a japán katonák mintegy 20 000 nőt erőszakoltak meg - köztük gyerekeket és időseket. ^{1012. o. A} katonák házról házra jártak, és lányokat kerestek. Ha találtak egyet, fogták és csoportosan megerőszakolták. Ha valaki megpróbálta megállítani a katonákat, a katonák lelőtték. ^{77. o.}

Miután megerőszakolták a nőket, a japán katonák gyakran megölték őket, néha nemi szerveik megcsonkításával.

A mészárlás egyik túlélője elmondta, hogy a fiúkat arra kényszerítették, hogy megerőszakolják az anyjukat, az apákat pedig arra, hogy megerőszakolják a lányaikat. A katonák egy csoportja csoportosan megerőszakolt egy terhes nőt, aki csak néhány órával később adott életet (a baba láthatóan nem sérült meg). A japán katonák buddhista apácákat is megerőszakoltak, és szerzeteseket is kényszerítettek nők megerőszakolására.

Tanúk történetei

1937. december 19-én James M. McCallum tiszteletes naplójába írta:

“

Nem tudom, hol fejezzem be. Soha nem hallottam vagy olvastam még ilyen brutalitást. Nemi erőszak! Nemi erőszak! Erőszak! Becsléseink szerint legalább 1000 eset történik éjszaka és sok nappal. Ellenállás vagy bármi, ami rosszallásnak tűnik, szuronyszúrás vagy golyó... Az emberek hisztérikusak... Minden reggel, délután és este nőket hurcolnak el. Úgy tűnik, az egész japán hadsereg szabadon mehet és jöhet, ahogy akar, és azt csinál, amit akar.

”

A nanjingi nemi erőszak másik szemtanúja Robert O. Wilson volt. Ő egy nanjingi amerikai kórház sebésze volt. 1937. december 15-én és 18-án írt a családjának:

“

Tegnap este betörtek az egyetem egyik kínai munkatársának házába, és két nőt, a rokonát megerőszakolták. Az egyik menekülttáborban két 16 év körüli lányt halálra erőszakoltak. Az egyetemi középiskolában, ahol 8000 ember él, a japcsik tegnap este tízszer jöttek be a falon át, élelmet, ruhát loptak, és addig erőszakoskodtak, amíg meg nem elégedtek.

”

A hadifoglyok megölése

1931-től kezdődően a harmadik genfi egyezmény nevű nemzetközi törvény kimondta, hogy a hadifoglyokkal szemben bizonyos módon jogellenes bánni. Kimondta, hogy ezeknek a foglyoknak jogaik vannak - például joguk van ahhoz, hogy kivégzésük előtt tárgyalást tartsanak. Hirohito japán császár azonban 1937 augusztusában úgy döntött, hogy sem ő, sem a hadsereg nem fogja betartani a nemzetközi törvényeket arról, hogy hogyan kell bánni a kínai hadifoglyokkal.

Miután az IJA elfoglalta Nanjingot, azonnal keresni kezdték a volt kínai katonákat. Fiatal férfiak ezreit ejtették foglyul. Néhányan közülük soha nem voltak katonák; az IJA csak feltételezte, hogy azok voltak. Mindenféle tárgyalás nélkül az IJA sok ilyen fiatalembert a Jangce folyóhoz vitt, és géppuskákkal megölte őket.

Az egykori IJA-katonák vallomásai szerint 1937. december 13-án és 14-én az IJA katonáinak egy egysége 14 777 kínai hadifoglyot ejtett. A következő napokban további 2000-3000 foglyot ejtettek. Két nap alatt az IJA lemészárolt minden egyes ilyen hadifoglyot - több mint 15 000 embert. Vallomásaikban az egykori IJA-katonák azt mondták, hogy katonai vezetőik utasították őket erre.

A mészárlás hat hete alatt az IJA összesen mintegy 30 000 kínai hadifoglyot ölt meg. ^{1015. o.}

Lopás és gyújtogatás

A japán hadsereg a nanjingi épületek nagy részét fosztogatással és gyújtogatással pusztította el. Lerombolták az újonnan épült kormányzati épületeket, valamint sok civil otthonát. A katonák azt is ellopták, amit csak akartak. Mivel a Japán Császári Hadsereg sokkal erősebb volt a nanjingi kínai katonáknál és civileknél, a kínaiak nem tudtak visszavágni. Ez azt jelentette, hogy a japánok a város minden értékes dolgát magukhoz vehették.

15 000 kínai katona fogságba esett Nanjing közelében. Mindet lemészárolták


Japán katonák élve eltemetik a kínai civileket


Egy 16 éves lány, akit japán katonák megerőszakoltak.

A mészárlás vége

1938 januárjában a japán császári hadsereg bejelentette, hogy Nanjingban ismét "rend van". Február első hetében létrehozta a kormányt, amely minden japán igénynek engedelmeskedett. Ezt követően az IJA távozott. A mészárlásnak vége volt.

Tárgyalás és büntetés

1945. szeptember 2-án Japán megadta magát a szövetséges hatalmaknak. Ezzel véget ért a második világháború.

Nem sokkal ezután a szövetséges hatalmak megkezdték a nemzetközi katonai bíróságok létrehozását. Hogy Japán vezetőit háborús és emberiség elleni bűnök miatt bíróság elé állítsák, létrehozták a Távol-Keleti Nemzetközi Katonai Törvényszéket (IMTFE).

Távol-keleti Nemzetközi Katonai Törvényszék

A japán császári hadsereg három nanjingi vezetőjét állították bíróság elé az IMTFE-ben:

• Matsui Iwane tábornok, aki az összes japán katonát irányította Nanjingban...
• Akira Muto tábornok, aki a mészárlás legrosszabb része alatt a katonákat vezette...
• Kōki Hirota, aki a mészárlás idején külügyminiszter volt. Azzal vádolták, hogy segített megtervezni a mészárlást, és nem tett semmit annak megakadályozására.

Mindhárom férfit bűnösnek találták "A" osztályú háborús bűnökben. Ez azt jelentette, hogy bűnösnek találták őket a háború megtervezésében és irányításában. Mindhármukat halálra ítélték és kivégezték.

A nanjingi háborús bűnöket vizsgáló bíróság

1946-ban a kínai kormány létrehozta a nanjingi háborús bűnökkel foglalkozó bíróságot. Ez a bíróság Matsui tábornok hadnagyát, Tani Hisaót állította bíróság elé a nanjingi mészárlásban való részvétele miatt. A bíróság bűnösnek találta és halálra ítélte.

Az IMTFE-t egy volt IJA-székházban tartották Tokióban.

Denial

A nanjingi mészárlás még mindig nagyon vitatott Japánban. Csak néhány japán író állítja, hogy a mészárlás egyáltalán nem történt meg. A mészárlással kapcsolatos viták nagy része arról szól, hogy hány kínai halt meg. Egyes tudósok szerint sokkal kevesebb kínai halt meg, mint amennyit a legtöbb történész állít. Tanaka Masaaki japán író például azt állítja, hogy Nanjingban csak néhány száz civil halt meg.

2014-ben Japán még mindig tizennégy "A" osztályú háborús bűnöst - köztük a nankingi mészárlásért felelős hármat - tisztelgett egy nemzeti szentélyben.

Bizonyítékok

Számos bizonyíték van arra, hogy a nanjingi mészárlás úgy történt, ahogyan azt a legtöbb történész és túlélő állítja. Ezek a bizonyítékok a következők:

• A mészárlást túlélők emlékei
• A mészárlásban részt vevő japán katonák naplói és vallomásai
• Levelek, naplók és visszaemlékezések olyan emberektől, mint orvosok és misszionáriusok, akik itt maradtak, hogy megpróbáljanak segíteni.
• Fényképek és filmek
• John Magee amerikai misszionárius például Nanjingban maradt, hogy filmre és fényképekre rögzíthesse az eseményeket.
• Olyan emberek tömegsírjai, akiket mind ugyanúgy öltek meg.

Az ilyen tömegsírok bizonyítják, hogy Nanjingban embereket mészároltak le.

Fotógaléria

A mészárlás alatt

·         Az egyes fényképek címkéjének megtekintéséhez vigye a mutatót az egérrel az egyes fotók fölé. Kattintson a képre, ha nagyobbra szeretné nagyítani.

Tárgyalás és büntetés

Emléktárgyak: Nanjingi mészárlás múzeuma

Kapcsolódó oldalak

• II. világháború
• Második kínai-japán háború
• Japán Birodalom
• Japán császári hadsereg
• Háborús bűnök
• Emberiesség elleni bűncselekmények