Atom- és nukleáris fegyver: működés, típusok és globális kockázatok

Az 1895 utáni években a fizikát tanuló emberek kezdik megérteni, hogyan keletkeznek az atomok. 1915 körül az emberekben kezdett kialakulni az a gondolat, hogy a különleges atomok széttörésével nagy mennyiségű energia szabadulhat fel, és bomba készíthető belőlük.

1939-ben a fizikát tanuló emberek kezdték megérteni a nukleáris hasadásos fegyverek elméletét, de egyetlen ország sem tudta, hogyan építsen egyet. A második világháború kitörésekor Németország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok is atomfegyvereket akartak építeni. Németország nem fejezte be a megépítésüket, részben azért, mert a náci uralom kezdete után a fizikát tanuló legjobb emberek közül sokan elmenekültek Németországból. Az Egyesült Királyság 1939-ben kezdett el dolgozni, de túl sok pénzbe került, ezért 1942-ben feladták. Még abban az évben az Egyesült Államok egy nagyon nagyszabású programot indított el nukleáris fegyverek építésére. Ez az Egyesült Királyságban végzett munkára épült. A programot "Manhattan Projektnek" nevezték el.

1945 augusztusára a Manhattan Project három nukleáris fúziós fegyvert épített. Ezek közül kettőt az Egyesült Államok a japán Hirosima és Nagaszaki városok megtámadására használt. A Manhattan Projekt munkatársai úgy vélik, hogy a bombák bevetésekor körülbelül 105 000 ember halt meg és 94 000 ember sérült meg. Az egészségügyi szakemberek később arra jutottak, hogy több mint 225 000 ember halt meg, amikor minden érintettet hosszú idő után megszámolnak. Japán a hirosimai és nagaszaki atombombák után jelentette be a megadást.

A második világháború után a Szovjetunió is elkezdett nukleáris fegyverek létrehozásán dolgozni.

Az atomfegyverek egyik módja az energia felszabadításának az atomok széttörése. Ezt nevezik maghasadásnak, és ez az atombombák alapja. Ezekben a fegyverekben általában az urán vagy a plutónium bizonyos izotópjait használják. Ezeket az elemeket maghasadásra és nukleáris láncreakcióra lehet késztetni.

Egy másik eljárással olyan nukleáris fegyvereket lehet létrehozni, amelyek még nagyobb robbanásokat idéznek elő, és sokkal több energiát szabadítanak fel az atomok összeolvadásával. Ezt a folyamatot nevezik magfúziónak, és az ezen a folyamaton alapuló fegyvereket hidrogénbombáknak vagy termonukleáris fegyvereknek nevezik. Ezekben a fegyverekben általában a hidrogén speciális izotópjait használják.

A nukleáris fegyverek nagyon nagy mennyiségű energiát és sugárzást termelnek, amely több kilométeres körzetben képes megölni az embereket és az állatokat. A sugárzás nagy része röntgensugárzás, amely felhevíti a levegőt, és hatalmas nukleáris tűzgömböt hoz létre. A tűzgömb gyors terjedése veszélyes lökéshullámot hoz létre, amely több kilométerre lévő házakat vagy épületeket is elpusztíthat. A sugárzás sugárfertőzést okozhat, és a DNS-ben mutációkat is okozhat, ami rákot okozhat.

Az atombombák radioaktív szennyeződést is kibocsátanak, amely a besugárzott és radioaktívvá vált nukleáris anyag és por. Idővel a radioaktív csapadék a kibocsátott mennyiségtől függően megölheti a távolabbi embereket is. A nukleáris robbanásból származó radioaktív hulladékot a szél a robbanás helyétől nagy távolságra is elfújhatja, és hosszú ideig veszélyes maradhat.

A hidrogénbomba, más néven fúziós bomba, olyan nukleáris fegyver, amely az urán vagy plutónium mellett hidrogénizotópokat (deutérium és trícium) is felhasznál. A hidrogénbombák sokkal erősebbek lehetnek, mint a maghasadási bombák. A név ellenére egy tipikus hidrogénbomba csak annyi hidrogént tartalmaz, hogy további neutronokat termeljen a természetes uránból készült burkolat felrobbantásához. A hidrogénbombák üzemanyaga tehát többnyire finomítatlan urán.

Nukleáris fegyvereket nehéz megépíteni, mert speciális urán- vagy plutóniumizotópokra, valamint speciális technológiára van szükségük. Ezért van az, hogy kevés országnak van nukleáris fegyvere. Amikor a nukleáris fegyverrel nem rendelkező országok sajátot hoznak létre, ezt általában nukleáris fegyverek elterjedésének nevezik.

Egy nukleáris fegyver célba juttatása legalább olyan nehéz lehet, mint a készítése. A robbanóanyagot bombába vagy tüzérségi lövedékbe, illetve rakétába lehet helyezni. Ha egy nukleáris eszközt rakétára helyeznek, azt általában nukleáris rakétának nevezik. A nukleáris rakétákat repülőgépek, tengeralattjárók vagy teherautók szállítják, vagy földalatti rakétasilókban helyezik el őket. Egyes repülőgéptípusok, például a B-29 Superfortress, a B-36 Peacemaker, a B-52 Stratofortress és a B-2 Spirit hordoztak nukleáris fegyvereket.

Ezeket rakéták is hordozzák, például interkontinentális ballisztikus rakéták (ICBM) vagy tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták (SLBM). Egyes rakéták az űr határáig utaznak, majd több különálló nukleáris fegyvert indítanak vissza a föld felé, és minden egyes fegyver más-más célponthoz utazik. Ezt nevezik MIRV-robbanófejnek, azaz többszörös független visszatérő rakétáknak. Nagyon nagy méretű atombombákat is gyártottak már, de a gyakorlatban egy több robbanófejjel ellátott fegyver sokkal nagyobb kárt tud okozni, mivel több célpontot támad.

A nukleáris fegyverek előállítása sok erőforrást igényel, mivel az anyagok, amelyekből készülnek, nagyon ritkák, és sok tudósra van szükség az előállításukhoz. Számos országnak sikerült azonban nukleáris fegyvereket létrehoznia, és ma is sokan rendelkeznek velük. Az atomfegyverekkel rendelkező országokat a feltalálásuk sorrendjében soroljuk fel: Egyesült Államok (1945), Oroszország (1949), Egyesült Királyság (1952), Franciaország (1960), Kína (1964), India (1974) és Pakisztán (1998). Más országokról is feltételezik, hogy titokban rendelkeznek nukleáris fegyverekkel, vagy fejlesztik azokat. Néhány ország korábban rendelkezett nukleáris fegyverekkel, de azóta azt állítják, hogy megszabadultak nukleáris fegyvereiktől.

Néhány ország elvesztette nukleáris fegyvereit szállítás közben. A tengeren elvesztett atombombákról 92 olyan esetet ismerünk, amelyekről az összes ismert, atombombát birtokló ország tud. A bombák 15 különböző esetben vesztek el. Azonban ennél több elveszett bomba is lehet.

Ez egy lista a legfontosabb megtörtént nukleáris robbanásokról. A hirosimai és nagaszaki atombombák mellett az adott fegyvertípus első nukleáris tesztje is szerepel, valamint az egyébként figyelemre méltó tesztek (például a valaha volt legnagyobb teszt). Az összes hozamot (robbanóerő) a becsült energiaegyenértékben, kilotonna TNT-ben adjuk meg.

1945 és 1980 között több mint 500 légköri atomfegyver-kísérletet végeztek a világ különböző pontjain. Ahogy a közvélemény figyelmét és aggodalmát felkeltették a nukleáriscsapadéknak való kitettséggel kapcsolatos lehetséges egészségügyi kockázatok, különböző tanulmányokat végeztek. A Centers for Disease Control and Prevention tanulmánya szerint a nukleáris csapadék 11 000 többlethalálozást okozhatott, a legtöbbet a jód-131-nek való kitettséggel összefüggő pajzsmirigyrák okozta.

A nukleáris fegyverekkel és a kapcsolódó kérdésekkel kapcsolatban álló neves személyek közé tartoznak: