Az angliai csata (1940) – a Luftwaffe és a RAF légi hadjárata
Az angliai csata (1940): a Luftwaffe és a RAF döntő légi összecsapása — részletes korabeli elemzés, taktika, Churchill szerepe és a légtér feletti harc fordulatai.
Az angliai csata a német légierő (Luftwaffe) folyamatos támadása volt Nagy-Britannia ellen 1940 nyarán és őszén.
A hadjárat első célja az volt, hogy megszerezzék a Britannia feletti légtér feletti ellenőrzést a Királyi Légierőtől (RAF), különösen a Fighter Commandtól.
A név Winston Churchill miniszterelnöknek az alsóházban elmondott híres beszédéből származik: "A franciaországi csata véget ért. Azt hiszem, most kezdődik a brit csata...".
Az angliai csata volt az első olyan nagyszabású hadjárat, amelyet kizárólag légi erők vívtak, és egyben az addigi legnagyobb és leghosszabb légi bombázó hadjárat.
Időrend és főbb szakaszok
Az angliai csata formálisan 1940 júliusa és októbere között zajlott, de a légicsapások és a polgári bombázások (a későbbi "Blitz") ennél tovább folytatódtak. A harc főbb szakaszai:
- Kezdeti felderítés és megtörési kísérletek (július–augusztus): a Luftwaffe a RAF légibázisait, repülőgépparkját és radarállomásait próbálta elpusztítani.
- Adlertag (Ádám napja) és intenzív csaták (augusztus): a németek nagyobb léptékben támadták a délkelet-angliai repülőtereket és védelmi központokat.
- Városok és polgári célpontok bombázása – a Blitz kezdete (szeptember–október): miután a Luftwaffe céljai között változtatott, októberre a nagyvárosok, különösen London elleni nappali és éjszakai bombázások erősödtek.
Stratégia, felek és eszközök
A Luftwaffe célja az volt, hogy biztos légi fölényt szerezzen, ami előfeltétele lett volna a Sea Lion (az angliai invázió) megkísérlésének. A légiharcokban a következő szereplők voltak kulcsfontosságúak:
- Luftwaffe parancsnoka: Hermann Göring. Fő típusai közé tartoztak a Messerschmitt Bf 109 vadász és a bombázók (Heinkel He 111, Dornier Do 17, Junkers Ju 88), valamint a nehezebb Bf 110-as kísérővadászok.
- RAF Fighter Command vezetése: Air Chief Marshal Sir Hugh Dowding irányítása alatt, a délkelet-angliai 11. csoportot gyakran Air Vice-Marshal Keith Park vezette. A védekezés fő gépei voltak a Hawker Hurricane és a Supermarine Spitfire.
- Korai előjelző rendszerek: a brit Chain Home radarhálózat és a Légi Megfigyelő Testület (Observer Corps) kulcsfontosságú volt a támadások időben történő észlelésében és a vadászgépek gyors vezénylésében.
Taktikai és technikai tényezők
A brit védelem előnyben részesült az integrált légvédelmi rendszeren (Dowding-rendszer): radarok, szektor- és vezérlőállomások, valamint gyors rádiókapcsolat lehetővé tették a vadászgépek célirányos bevetését. További előny volt, hogy a brit pilóták rövid időn belül visszatérhettek a légicsatából, javítások és újbóli felszállás gyorsabban megoldható volt, míg a német vadászgépek hatósugara korlátozott volt a La Manche-csatorna feletti harcokban.
A Luftwaffe taktikailag kezdetben a brit repülőterek és radarállomások megsemmisítésére összpontosított, de a célok váltakozása és a civilek elleni támadások (különösen London bombázása) végül a támadások koncentrációjának felaprózódásához vezettek.
Következmények és jelentőség
Az angliai csata stratégiai győzelem volt a britek számára: a Luftwaffe nem tudta megszerezni a döntő légi fölényt, így az inváziós tervek meghiúsultak. A csata megmutatta a korai figyelmeztető rendszerek és a koordinált légvédelem hatékonyságát, és nagy hatással volt a második világháború további menetére.
A bombázások és a későbbi Blitz komoly polgári áldozatokat és anyagi károkat okoztak, valamint hosszú távú hatást gyakoroltak a városok életére és a civil védelem szerveződésére.
Emlékezet és örökség
Az angliai csata a modern lég háború egyik meghatározó eseménye, amelyet gyakran a háború fordulópontjaként emlegetnek: először fordult elő, hogy egy nyugati hatalom meg tudta akadályozni egy nagyobb légi offenzíva sikerét. Churchill dicsőítő szavai és a "The Few" (a kevesek) kifejezés hozzájárult a csata mitikus emlékezetéhez. Ma számos emlékmű és múzeum őrzi a csata emlékét, és a tanulságok a modern légi védelem továbbfejlesztésében is szerepet játszanak.
Rövid összefoglalás
- Időszak: 1940 nyara–ősz (a bombázások később is folytatódtak a Blitz keretében).
- Cél: a brit légtér feletti ellenőrzés megszerzése, hogy lehetővé váljon egy a szárazföldi invázió.
- Eredmény: a RAF megtartotta a légi fölény egy részét, és az invázió tervei meghiúsultak; a városi bombázások súlyos polgári következményekkel jártak.
Heinkel He 111 bombázók az angliai csata során
I. rész: Stratégiai célok
1940 júliusától a part menti hajókonvojok és hajózási központok, például Portsmouth voltak a fő célpontok. Egy hónappal később a Luftwaffe a RAF repülőterekre és infrastruktúrára (más hasznos háborús célpontokra) helyezte át támadásait. A csata előrehaladtával a Luftwaffe a repülőgépgyárakat és a szárazföldi infrastruktúrát is célba vette.
A part menti radarállomásokat bombázták, így egy ponton már csak egy radaroszlop állt. A britek emberi megfigyelőkből álló tartalékrendszert használtak, hogy információkat juttassanak el a vadászrepülő-parancsnokság központjába. A legtöbb történész egyetért abban, hogy a hadjáratnak ez a része Németország javára dőlt el.
II. rész: Polgári célpontok
A Luftwaffe végül áttért a lakossági központok, például városok és települések, valamint gyárak támadására. Miután a RAF bombázta Berlint és a német légierő franciaországi támaszpontjait, Adolf Hitler visszavonta a lakossági központok bombázásának mellőzésére vonatkozó parancsát, és támadásokat rendelt el brit városok ellen.p305 A civilek elleni támadások terrorbombázási taktikák voltak, amelyek célja a pánik keltése és a morál rombolása volt.
1940. szeptember 7-én közel négyszáz bombázó és több mint hatszáz vadászgép hatalmas támadássorozatot indított a londoni Temzén lévő dokkok ellen éjjel-nappal.
A RAF 11-es csoportja felkerekedett, hogy találkozzon velük, méghozzá nagyobb számban, mint amire a Luftwaffe számított. A 12-es csoport Nagy Szárnya húsz percig tartott, mire alakzatba állt, elhibázta a tervezett célt, de még emelkedés közben találkozott egy másik bombázóalakulattal. Visszatértek, sajnálkozva a korlátozott sikerük miatt, és a késedelemért azt okolták, hogy túl későn kérték őket.
A Luftwaffe elkezdte elhagyni a reggeli támadásokat, és a London elleni támadásokat késő délután kezdték meg, 57 egymást követő éjszakán keresztül.
A vadászrepülő-parancsnokság alacsony morállal, ember- és géphiánnyal küzdött, és a repülőterek elleni támadások szüneteltetése lehetővé tette számukra, hogy talpra álljanak. Ez azt jelentette, hogy hétről hétre erősödtek a védők, és a Lutfwaffe veszteségei egyre nőttek.
Szeptember 15-én a RAF két hatalmas német támadási hullámot akadályozott meg, a 11-es csoport minden repülőgépét bevetették ezen a napon. Ezen a fontos napon összesen 60 német és 26 RAF-gépet lőttek le. A német vereség hatására Hitler két nappal később elrendelte Nagy-Britannia lerohanásának előkészületeinek "elhalasztását". Ezt követően a Luftwaffe a növekvő ember- és repülőgépveszteségek, valamint a jó utánpótlás hiánya miatt a nappali bombázásokról áttért az éjszakai bombázásra.
Szeptember 27-én Kentben lelőttek egy London elleni támadásból visszatérő Junkers Ju 88-ast. A német repülők életben maradtak, hogy harcot vívjanak a helyben állomásozó brit csapatok ellen. Állítólag közel 300 év óta ez volt az első alkalom, hogy fegyveres támadók brit katonákkal harcoltak brit földön.
A Dowding-rendszer
A brit védelem alappillére a felderítés, a parancsnokság és az irányítás volt, amely a csatát irányította. Ez volt a "Dowding-rendszer", fő tervezője, Sir Hugh Dowding légimarsall, a RAF vadászrepülő-parancsnokság vezetője után.
Dowding rendszerének lényege a rádiós iránymeghatározás (RDF, később radar, a rádióérzékelés és -tartóskeresés) használata volt. Ennek használata, valamint a Királyi Megfigyelő Hadtest információi döntő fontosságúak voltak. Ez tette lehetővé a RAF számára, hogy elfogja az érkező német repülőgépeket. A radaroperátorok telefonon keresztül (amelynek vezetékeit mélyen a föld alá fektették, betonból készült bombabiztos védelemmel)p47 egy műveleti központhoz kapcsolódtak. Ez a központ a Fighter Command irányítóközpontja volt Bentley Prioryban. A csata során a Parti Parancsnokság és a Flotta Légierő számos egysége a Vadászrepülő Parancsnokság irányítása alá került.
Harcosok
A Luftwaffe Messerschmitt Bf 109E és 110C gépei a RAF munkagépe, a Hawker Hurricane Mk I és a ritkábban használt Supermarine Spitfire Mk I. A Bf 109E jobb emelkedési sebességgel rendelkezett, és magasságtól függően 10-30 mérföld/órával gyorsabb volt a Hurricane-nál.p266 1940 szeptemberében kezdett szolgálatba állni a nagyobb teljesítményű Mk IIa sorozatú 1. Hurricane, bár csak kis számban. Ez a változat 342 mph maximális sebességre volt képes, ami mintegy 25-30 mph-val gyorsabb volt, mint az Mk I-es.
A Spitfire teljesítménye Dunkerque felett meglepetésként hatott, bár a német pilóták továbbra is erősen hittek abban, hogy a 109-es a jobb vadászgép. A Bf 109E azonban sokkal nagyobb fordulókörrel rendelkezett, mint a Hurricane vagy a Spitfire. A két brit vadászgép nyolc Browning 303-as géppuskával rendelkezett, míg a legtöbb Bf 109E két géppuskával és két szárnyágyúval. A Bf 109E és a Spitfire kulcsfontosságú területeken felülmúlta egymást; például bizonyos magasságokban a Bf 109E képes volt felülmúlni a brit vadászgépet.
Következmények
A náci Németország első jelentős vereségének és a háború egyik döntő fordulópontjának azt tartják, hogy nem sikerült elérnie céljait, vagyis Nagy-Britannia légvédelmének megsemmisítését, illetve Nagy-Britanniát fegyverszüneti tárgyalásokra vagy teljes megadásra kényszeríteni. p388
Ha Németország légi fölénybe kerül, Adolf Hitler elindíthatta volna a tengeri oroszlán hadműveletet, a tervezett kétéltű és légi inváziót Nagy-Britannia ellen.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a britanniai csata?
V: Az angliai csata a Luftwaffe hosszan tartó támadása volt Nagy-Britannia ellen 1940 nyarán és őszén.
K: Mi volt a Luftwaffe első célja a britanniai csatában?
V: A Luftwaffe első célja az volt, hogy megszerezze a Nagy-Britannia feletti légtér feletti ellenőrzést a Királyi Légierőtől (RAF), különösen a vadászrepülő-parancsnokságtól.
K: Honnan kapta a Britanniai Csata a nevét?
V: A Britanniai csata nevét Winston Churchill brit miniszterelnöknek az alsóházban elmondott híres beszéde után kapta, amelyben kijelentette: "A franciaországi csata véget ért. Azt hiszem, most kezdődik a brit csata".
K: Milyen katonai hadjárat volt a brit csata?
V: Az angliai csata volt az első olyan nagyszabású hadjárat, amelyet kizárólag a légierő vívott, és ez volt az addigi legnagyobb és leghosszabb légi bombázó hadjárat is.
K: Ki volt Nagy-Britannia ellensége az angliai csatában?
V: Nagy-Britannia ellensége az angliai csatában a Luftwaffe volt, a német hadsereg légiereje.
K: Mikor zajlott a britanniai csata?
V: A britanniai csata 1940 nyarán és őszén zajlott.
K: Mi volt a britanniai csata jelentősége?
V: A britanniai csata jelentős esemény volt a második világháborúban, mivel ez volt az első alkalom, hogy a légi erők jelentős szerepet játszottak a katonai hadjáratokban. Ezenkívül ez volt Nagy-Britannia kulcsfontosságú győzelme a háborúban, mivel sikeresen megvédte légterét a német támadással szemben.
Keres