Nemzetiszocializmus

A nácik hatalomra jutása

Adolf Hitler, a náci Németország vezetője Mein Kampf ("Az én harcom") címmel könyvet írt. A könyv szerint Németország minden problémája azért történt, mert a zsidók terveket szőttek, hogy kárt okozzanak az országnak. Azt is mondta, hogy zsidó és kommunista politikusok tervelték ki az 1918-as fegyverszünetet, amely véget vetett az első világháborúnak, és lehetővé tette, hogy Németország beleegyezzen hatalmas pénzösszegek és javak (jóvátétel) kifizetésébe.

1933. február 27-ről 28-ra virradó éjszaka valaki felgyújtotta a Reichstag épületét. Ebben az épületben tartotta üléseit a német parlament. A nácik a kommunistákat hibáztatták. A nácik ellenfelei azt mondták, hogy ezt maguk a nácik tették, hogy hatalomra jussanak. Még aznap elfogadták a Reichstagsbrandverordnung nevű szükségállapot-törvényt. A kormány azt állította, hogy ez az állam védelmét szolgálja azoktól az emberektől, akik ártani akarnak az országnak. Ezzel a törvénnyel a weimari köztársaság legtöbb polgári joga már nem számított. A nácik ezt a többi politikai párt ellen használták fel. A kommunista és szociáldemokrata pártok tagjait börtönbe zárták vagy megölték.

A nácik lettek a parlament legnagyobb pártja. 1934-re sikerült minden más pártot törvényen kívül helyezniük. A demokrácia helyébe diktatúra lépett. Adolf Hitler lett Németország vezetője (Führer).

A náci volt Hitler mércéje, amikor Németország elnöke volt.

Más országok megtámadása

A náci Németország német vezetőjeként (Führer) Hitler megkezdte a náci hadseregek átvonulását a szomszédos országokba. Amikor Németország megtámadta Lengyelországot, kitört a második világháború. A nyugati országokat, mint Franciaország, Belgium és Hollandia megszállták, és Németország gyarmatként kezelte őket. A keleti országokban, például Lengyelországban és a Szovjetunióban azonban a nácik azt tervezték, hogy megölik vagy leigázzák a szláv népeket, hogy a német telepesek elfoglalhassák a földjeiket.

A nácik szövetségre léptek más európai országokkal, például Finnországgal és Olaszországgal. Minden más európai ország, amely szövetkezett Németországgal, azért tette ezt, mert nem akarták, hogy Németország átvegye a hatalmat. Ezeken a szövetségeken és inváziókon keresztül a náciknak sikerült Európa nagy részét ellenőrzésük alá vonniuk.

A holokauszt

A holokauszt során zsidók, valamint romák (más néven "cigányok"), fogyatékkal élők, homoszexuálisok, politikai ellenfelek és sok más ember milliói kerültek koncentrációs táborokba és haláltáborokba Lengyelországban és Németországban. A nácik több millió embert öltek meg a koncentrációs táborokban mérges gázzal. A nácik több millió embert öltek meg ezekben a csoportokban azzal is, hogy rabszolgamunkára kényszerítették őket, anélkül, hogy sok élelmet vagy ruhát adtak volna nekik. Összesen 17 millió ember halt meg, közülük 6 millió zsidó.

A szövetségesek győzelme

1945-ben a Szovjetunió elfoglalta Berlint, miután Oroszországban legyőzte a német hadsereget. A szovjet Vörös Hadsereg találkozott az amerikai és a brit hadsereggel, akik 1944. június 6-án a franciaországi Normandiából a náci Európa lerohanása után Németországon keresztül harcoltak. A nácik vesztettek, mert a szövetségeseknek sokkal több katonájuk és több pénzük volt, mint nekik.

Berlin lerohanása során Hitler talán új feleségével, Eva Braunnal együtt lőtte le magát egy bunkerben. Más nácik is öngyilkosok lettek, köztük Joseph Goebbels, alig egy nappal azután, hogy Hitler kinevezte őt utódjának. A nácik megadták magukat, miután a Vörös Hadsereg elfoglalta Berlint.

A nácik pere

A háború után a szövetséges kormányok, például az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió, bírósági tárgyalásokat tartottak a náci vezetők ellen. Ezeket a tárgyalásokat Németországban, Nürnbergben tartották. Emiatt ezeket a tárgyalásokat "nürnbergi pereknek" nevezték el. A szövetséges vezetők háborús és emberiség elleni bűnökkel vádolták a náci vezetőket, többek között emberek millióinak meggyilkolásával (a holokausztban), háborúk kirobbantásával, összeesküvéssel, és olyan illegális szervezetekhez való tartozással, mint a Schutzstaffel (SS). A legtöbb náci vezetőt a bíróság bűnösnek találta, és börtönbe kerültek, vagy akasztással kivégezték őket.

Nácik a háború után

1945 óta nincs náci állam, de még mindig vannak emberek, akik hisznek ezekben az eszmékben. Ezeket az embereket gyakran nevezik neonácinak (ami azt jelenti, hogy új nácik). Íme néhány példa a modern náci eszmékre:

• A germán népek minden más népfajjal szemben felsőbbrendűek.
• Sok neonáci a "germán" szót "minden fehér emberre" cseréli.
• A zsidók és néha más fajok ellen beszélnek. Például:

• Azt mondják, hogy a holokauszt nem történt meg, és hogy a zsidók találták ki.
• Mondjuk, hogy Hitlernek igaza volt, amikor az első világháború után a zsidókat hibáztatta Németország problémáiért;
• Azt mondja az embereknek, hogy gyűlöljék a zsidó embereket és más embercsoportokat; és
• Hiszik, hogy a zsidóknak túl nagy hatalmuk van a világban.

A háború után Németországban és más országokban, különösen Európában, olyan törvényeket hoztak, amelyek törvénytelenné teszik azt, hogy a holokauszt meg sem történt. Néha azt is megtiltják, hogy megkérdőjelezzék az érintettek számát, vagyis azt mondják, hogy nem is öltek meg annyi embert, mint azt a legtöbb ember gondolja, aki ezt írta? Volt némi vita arról, hogy ez érinti-e az emberek szólásszabadságát. Bizonyos országok, például Németország, Ausztria és Franciaország is tiltja a náci szimbólumok használatát, és azt is tiltják, hogy egy népszerű médiaforráson náci fogadalmi állásfoglalást tegyenek, hogy megakadályozzák a nácik használatát.

Kapcsolódó oldalak

• Adolf Hitler

• Mein Kampf

• Náci eugenika

• A holokauszt
• Náci koncentrációs táborok és haláltáborok

• Holokauszt áldozatai