A hordó szó régi, angol eredetű elnevezés egy nagy, zárt tartályra, amely folyadékot, például benzint, sört, bort vagy olajat tartalmaz. A hordók leggyakrabban fából vagy fémből készülnek, de sokan műanyagból is. A fafajták közül a tölgy különösen elterjedt, mert illó anyagai és tanninjai fontos íz- és aromakomponenseket adnak át az érlelt italoknak.
Típusok, anyagok és készítés
A hordók anyaga és formája a használattól függ. A hagyományos fa- (főleg tölgy-) hordókat úgy készítik, hogy hosszú, ívelt léceket (pántok, úgynevezett staves) állítanak össze, majd fémkarikákkal (hoops) fogják össze. A hordók készítésének mesterségét hodás vagy cooperage (fedélzet) néven ismerik; a fa megmunkálása, illesztése és belső pirítása (toasting, char) nagy hatással van az érlelés eredményére.
Modern változatok közé tartoznak a rozsdamentes acél- és alumíniumhordók, valamint különböző műanyag tartályok, amiket gyakran használnak ipari tárolásra és szállításra, mert könnyebbek és korrózióállóbbak.
Érlelés és szerep az íz kialakításában
A hordókat bor és más italok, például whisky és sör érlelésére használják. Ezek többsége tölgyfából készül. A fa fizikai-kémiai hatásai (kis mértékű oxigénátadás, tanninok, ligninből felszabaduló vanillin és más aromaanyagok) fontos szerepet játszanak az italok komplexitásának és stabilitásának kialakulásában.
A charelt, pirítást és a hordó korát is figyelembe veszik: egy új, erősen megégett whisky-hordó más jegyeket ad, mint egy sokszor használt boroshordó. Sok pincészet és lepárló ezért eltérő pörköltségű, kapacitású és korú hordókat kombinál az optimális íz eléréséhez.
Mértékegységként: olajhordó (bbl) és egyéb mértékek
A hordót folyadékok mérésére is használják. Egy hordó olaj 158,987 liter (42 amerikai gallon). Rövidítve "bbl". Ez a használat a korai pennsylvaniai olajmezőkről származhat, ahol fahordókat használtak az olaj tárolására és szállítására. A nyugat-virginiaiak 1866-ban kezdték el rendszeresen használni. Ekkor a mennyiséget 42 amerikai gallonban határozták meg. Később világszerte használták az olaj mennyiségének mérésére és árazására. Manapság az olajat ritkán tárolják vagy szállítják tényleges hordókban, de a "hordó" kifejezést még mindig a 42 gallonos mértékegységre használják.
A hordó kifejezés szárazáruk esetén is hagyományos mérték: például egy hordó liszt gyakran 196 fontnak (kb. 89 kilogramm) felel meg, de a pontos tartalom kultúránként és árufajtánként változhat.
Példák és méretek
- A hagyományos boroshordók kapacitása régiónként eltér: a barrique (Bordeaux) például körülbelül 225 liter, míg más boroshordók 200–300 liter között mozoghatnak.
- Sörfőzdékben használt hordók és méretezés is változó: az amerikai sörhordó (US beer barrel) 31 amerikai gallon, azaz körülbelül 117,35 liter; az angol (impérium) sörhordó más értékű lehet (történeti és jogi különbségek fordulnak elő).
- Hagyományos brit és történelmi mértékek (pl. hogshead, butt, tun) mind eltérő térfogatúak voltak; a modern kereskedelemben azonban gyakran szabványos literértékekhez igazítják őket.
Gyakorlati használat és környezeti szempontok
Ma a hordókat sokoldalúan használják: tárolásra, szállításra, érlelésre és akár dísz- vagy bútoranyagként is újrahasznosítják. A fatartályok karbantartása (tisztítás, fertőtlenítés, időszakos cserék) fontos a minőség megőrzéséhez. A használt hordók másodlagos piaca különösen élénk a bor- és whisky-ágazatban: egyes bortípusokat például kifejezetten korábban whisky-vel érlelt hordókban készítenek, hogy különleges aromákat adjanak hozzá.
Összefoglalás
A hordó egyszerre fizikai tárolóeszköz és történeti-mértékegység: anyaga és készítése nagyban meghatározza, hogy mit és hogyan tárolnak vagy érlelnek benne. A fa-, fém- és műanyaghordók különböző előnyöket kínálnak; a tölgyhordók pedig kulcsszereplők az italok érlelésében és ízprofiljának kialakításában. Ugyanakkor a "hordó" mint mérőegység (különösen az olajbányászatban használt 42 gallonos, azaz 158,987 literes bbl) ma is fontos szerepet tölt be a kereskedelemben.

