Szovjetunió

Ünnepek

A Szovjetunió köztársaságai

A Szovjetunió 15 köztársaságból állt. Ezek vagy szovjet szocialista köztársaságok, vagy szovjet szocialista szövetségi köztársaságok voltak. Minden köztársaság független volt, és a saját kulturális ügyeit maga intézte. Mindegyiknek joga volt kilépni az unióból, amit 1991-ben meg is tettek.

A szövetségi köztársaságok annyiban különböztek, hogy nagyobb autonómiával rendelkeztek, és maguk is államokból álltak. Ezeket gyakran nevezték Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságoknak. Ezekből több is létezett. A legtöbbjük még mindig létezik; bár ma már köztársaságok, az önálló államon belül. A Tatár ASSR-ből például Tatár Köztársaság lett (Kazán környékén található).

Szovjet köztársaságok

1. Örmény SZSZK (Szovjet Szocialista Köztársaság)
2. Azerbajdzsáni SZSZK
3. Fehérorosz SZSZK
4. Észt SZSZK
5. Grúz SSR
6. Kazah SZSZK
7. Kirgiz SSR
8. Lett SSR
9. Litván SZSZK
10. Moldáv SZSZK
11. Orosz SZSZK (Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság)
12. Tádzsik SZSZK
13. Türkmenisztáni SZSZK
14. Ukrán SZSZK
15. Üzbég Szovjet Szocialista Köztársaság

Független országok

1. Örményország
2. Azerbajdzsán
3. Fehéroroszország
4. Észtország
5. Georgia
6. Kazahsztán
7. Kirgizisztán
8. Lettország
9. Litvánia
10. Moldova
11. Oroszország
12. Tádzsikisztán
13. Türkmenisztán
14. Ukrajna
15. Üzbegisztán

A Szovjetunió, mielőtt összeomlott

Földrajz, éghajlat és környezet

A Szovjetunió 1991-ben a legnagyobb kiterjedésű, 22 400 000 négyzetkilométeres területével a világ legnagyobb országa volt. A világ területének egyhatodát borította, mérete Észak-Amerikáéhoz hasonlítható volt. A nyugati rész (Európában) az ország területének negyedét tette ki, és ez volt az ország kulturális és gazdasági központja. A keleti rész (Ázsiában) keletre a Csendes-óceánig, délre pedig Afganisztánig terjedt, és sokkal kevésbé volt lakott, mint a nyugati rész. Átmérője több mint 10 000 kilométer volt (11 időzóna), észak-déli irányban pedig majdnem 7 200 kilométer. Öt éghajlati (eltérő időjárási, hőmérsékleti, páratartalmi és légköri nyomás) zónája a tundra, a tajga, a sztyeppék, a sivatag és a hegyvidék volt.

A Szovjetunió rendelkezett a világ leghosszabb határával, amely 1991-ben több mint 60 000 kilométert tett ki. A szovjet határ kétharmada a Jeges-tenger partvidéke volt. A Bering-szoroson túl az Egyesült Államok volt. A Szovjetunió a második világháború végén Afganisztánnal, Kínával, Csehszlovákiával, Finnországgal, Magyarországgal, Iránnal, Mongóliával, Észak-Koreával, Norvégiával, Lengyelországgal, Romániával és Törökországgal határos volt.

A Szovjetunió leghosszabb folyója az Irtysh volt. A Szovjetunió legmagasabb hegye a Tádzsikisztánban található Kommunizmus-csúcs (ma Iszmail Samani-csúcs) volt, amelynek magassága 7 495 méter. A világ legnagyobb tava, a Kaszpi-tenger nagyrészt a Szovjetunióban volt. A világ legmélyebb tava, a Bajkál-tó a Szovjetunióban volt.

Történelem

Az utolsó orosz cár (császár), II. Miklós 1917 márciusáig uralkodott Oroszországban, amikor az Orosz Birodalom átvette a hatalmat, és egy rövid életű "ideiglenes kormány" lépett a helyébe, amelyet Alekszandr Kerenszkij vezetett, majd novemberben a bolsevikok megdöntötték.

1917 és 1922 között a Szovjetuniót megelőző ország az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság (RSFSR) volt, amely saját ország volt, ahogyan a többi akkori szovjet köztársaság is. A Szovjetunió hivatalosan 1922 decemberében jött létre a kommunista bolsevik pártok által irányított orosz (más néven bolsevista Oroszország), ukrán, belorusz és kaukázusi szovjet köztársaságok egyesülésével.

Forradalom és az alapítvány

Az Orosz Birodalomban a szélsőséges kormányváltó tevékenység az 1825-ös dekabrista felkeléssel kezdődött, és bár 1861-ben megszüntették a jobbágyságot, annak megszüntetése a parasztok (szegény mezőgazdasági munkások) számára kedvezőtlen feltételekkel valósult meg, és a váltók (forradalmárok) bátorítására szolgált. Az 1905-ös orosz forradalom után 1906-ban létrehozták a parlamentet (törvényhozó gyűlést) - az Állami Dumát -, de a cár tiltakozott az abszolút monarchiáról az alkotmányos monarchiára való áttérésre törekvő emberek ellen. A lázadás folytatódott, és az első világháború alatt súlyosbodott a kudarc és az élelmiszerhiány miatt a népes városokban.

Az orosz gazdaság és morál háborús hanyatlására reagáló szentpétervári lázadás okozta a "februári forradalmat" és a kormányeltávolítását1917 márciusában. A cári önkényuralmat az orosz "Ideiglenes kormány" váltotta fel, amelynek vezetői az orosz Alkotmányozó Gyűlés megválasztását és a háború folytatását tervezték az antant oldalán az első világháborúban.

Ezzel egyidejűleg országszerte munkástanácsok, úgynevezett szovjetek alakultak. A bolsevikok Vlagyimir Lenin vezetésével a szocialista forradalmat szorgalmazták a szovjetekben és az utcákon. 1917 novemberében, az "októberi forradalom" során átvették a hatalmat az Ideiglenes Kormánytól. Decemberben a bolsevikok fegyverszünetet (békét) kötöttek a központi hatalmakkal. Márciusban, további harcok után a szovjetek végleg kiléptek a háborúból, és aláírták a breszt-litovszki békeszerződést.

A hosszú és véres orosz polgárháborúban az új szovjet hatalom győzött. A polgárháború a vörösök és a fehérek között 1917-ben kezdődött és 1923-ban ért véget. Magában foglalta a szibériaibeavatkozást és más külföldi beavatkozásokat, II. Miklós és családja meggyilkolását, valamint az 1921-es éhínséget, amelynek mintegy 5 millióan estek áldozatul. 1921 márciusában, egy Lengyelországgal kapcsolatos konfliktus során aláírták a rigai békét, amely a vitatott fehéroroszországi és ukrajnai területeket felosztotta a Lengyel Köztársaság és Szovjet-Oroszország között. A Szovjetuniónak hasonló konfliktusokat kellett megoldania az újonnan létrehozott Finn Köztársasággal, az Észt Köztársasággal, a Lett Köztársasággal és a Litván Köztársasággal, amelyek a polgárháború alatt mind elkerültek a birodalomtól.

A szovjet köztársaságok egyesítése

1922. december 28-án az Orosz SZSZK, a Transzkaukázusi SZSZK, az Ukrán SZSZK és a Belorusz SZSZK népe jóváhagyta a Szovjetunió létrehozásáról szóló szerződést és a Szovjetunió létrehozásáról szóló nyilatkozatot, létrehozva ezzel a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségét. Ezt a két dokumentumot a Szovjetunió Szovjetunió Szovjetek I. Kongresszusa tette valóra, és a küldöttségvezetők írták alá.

1924. február 1-jén a Szovjetuniót a Brit Birodalom országként fogadta el. Szintén 1924-ben elfogadták a szovjet alkotmányt (törvénycsomagot), amely valóra váltotta az Orosz Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, az Ukrán SZSZK, a Belorusz SZSZK és a Transzkaukázusi SZSZK 1922 decemberi egyesülését a "Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniója" (Szovjetunió) néven.

Az ország gazdaságának, iparának és politikájának nagy változásai a szovjet hatalom első napjaiban, 1917-ben kezdődtek. Ezek nagy része a bolsevik kezdeti dekrétumok, a szovjet kormány Vlagyimir Lenin által aláírt dokumentumai szerint zajlott. Az egyik legfontosabb és legjelentősebb áttörés a GOELRO-terv volt, amely az ország teljes villamosítására alapozva tervezte a szovjet gazdaság nagyszabású átalakítását. A tervet 1920-ban dolgozták ki, és 10-15 éves időszakra vonatkozott. Magában foglalta 30 regionális erőműből álló hálózat, köztük tíz nagy vízerőmű, valamint számos, villamos energiával működő nagyipari szervezet létrehozását. A terv a későbbi ötéves tervek prototípusa lett, és 1931-re lényegében teljesült. A vég

Sztálin uralma

A Szovjetuniót a kezdeti évektől fogva egypárti államként a Kommunista Párt (bolsevikok) irányította. A polgárháború alatti háborús kommunizmus gazdaságpolitikája után a szovjet kormány az 1920-as években megengedte, hogy az államosított ipar mellett némi magánvállalkozás is létezzen, és a teljes élelmiszerrekvirálást vidéken élelmiszeradó váltotta fel (lásd Új gazdaságpolitika).

A szovjet vezetők azzal érveltek, hogy az egypártrendszerre azért van szükség, mert ez biztosítja, hogy a "kapitalista kizsákmányolás" ne térjen vissza a Szovjetunióba, és hogy a demokratikus centralizmus elvei képviseljék a nép akaratát. A gazdaság jövőjéről szóló vita biztosította a hátteret ahhoz, hogy a szovjet vezetők a Lenin 1924-ben bekövetkezett halála utáni években még több hatalmat ragadjanak magukhoz. Lenint kezdetben az ukrán Grigorij Zinovjevből, a moszkvai Lev Kamenyevből és a grúz Joszif Sztálinból álló "trojka" váltotta volna fel.

Sztálin vezette az országot a második világháborún keresztül a hidegháborúba. A Gulag-táborok jelentősen kibővültek, és több millió foglyot tartottak fogva. Halála után Georgij Malenkov folytatta politikáját. Nyikita Hruscsov visszafordította Sztálin néhány politikáját, de Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin változatlanul fenntartotta a dolgokat.

Az 1936-os felülvizsgált alkotmány után a Szovjetunió már nem köztársaságok szövetségeként, hanem egyetlen szuperországként működött.

Hruscsov-korszak

Sztálin 1953. március 5-én halt meg. A következő hatalmi harcot végül Nyikita Hruscsov nyerte meg az 1950-es évek közepére. 1956-ban elítélte Sztálin elnyomását, és enyhítette a párt és a társadalom ellenőrzését. Ezt nevezték sztálinmentesítésnek.

Moszkva Kelet-Európát nagyon fontos pufferzónának tekintette nyugati határainak előretolt védelme szempontjából. Ezért a Szovjetunió igyekezett megerősíteni a térség feletti ellenőrzését. Ezt úgy érte el, hogy a kelet-európai országokat a vezetésétől függő és annak engedelmeskedő szatellitállamokká alakította át. A szovjet katonai erőt 1956-ban Magyarországon és Lengyelországban a sztálinistaellenes felkelések leverésére használták.

Az 1950-es évek végén a Kínával a Szovjetunió politikája miatt kialakult konfrontáció vezetett a kínai-szovjet szakításhoz. Ez az egész globális marxista-leninista mozgalomban törést eredményezett. Albánia, Kambodzsa és Szomália kormányai a Szovjetunió helyett Kína szövetségét választották.

Ebben az időszakban, az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején a Szovjetunió tovább haladt az űrversenyben. Az Egyesült Államokkal vetekedett. A Szovjetunió 1957-ben fellőtte az első mesterséges műholdat, a Szputnyik-1-et; 1957-ben egy Laika nevű élő kutyát; 1961-ben az első embert, Jurij Gagarint; 1963-ban az első nőt az űrben, Valentina Tereshkovát; 1965-ben Alekszej Leonovot, az első embert, aki sétált az űrben; 1966-ban a Luna 9 űrhajóval az első puha leszállást a Holdra; és az első holdjárókat, a Lunokhod 1 és a Lunokhod 2-t. Az első holdjárókat, a Lunokhod 1-et és a Lunokhod 2-t.

Leonyid Brezsnyev

Leonyid Brezsnyev 1964-től 1982-ben bekövetkezett haláláig vezette a Szovjetuniót. Azután került hatalomra, hogy meggyőzte a kormányt, hogy buktassák meg az akkori vezetőt, Nyikita Hruscsovot. Brezsnyev uralkodását gyakran hozzák összefüggésbe a szovjet gazdaság hanyatlásával és az események láncolatának elindításával, amely végül az unió összeomlásához vezetett. Számos kitüntetést kapott saját magától. Három alkalommal is megkapta a Szovjetunió Hőse (a legmagasabb kitüntetés) címet. Brezsnyevet Jurij Andropov követte, aki néhány évvel később meghalt. Andropovot a törékeny és öregedő Konsztantyin Csernenko követte. Csernenko alig egy évvel hivatalba lépése után meghalt.

1980-ban a Szovjetunió adott otthont a nyári olimpiai játékoknak, amelyeket Brezsnyev nyitott meg és zárt le. A játékokat a nyugati nemzetek, különösen az Egyesült Államok erősen bojkottálták. A záróünnepségen az Egyesült Államok zászlaja helyett Los Angeles városának zászlaját húzták fel (a következő házigazda város/nemzet jelképeként), és a bojkottra válaszul az Egyesült Államok himnusza helyett az olimpiai himnuszt játszották.

Sztálin után Brezsnyev volt a második leghosszabb ideig hivatalban lévő szovjet vezető. Az alábbiakban a vezetők (a Kommunista Párt főtitkárai) listája következik a megbízatásuk és a vezetés hossza szerinti sorrendben:

• Vlagyimir Lenin 1922-1924 (2 év)
• Joszif Sztálin 1924-1953 (29 év)
• Nyikita Hruscsov 1953-1964 (11 év)
• Leonyid Brezsnyev 1964-1982 (18 év)
• Jurij Andropov 1982-1984 (2 év)
• Konstantin Chernenko 1984-1985 (1 év)
• Mihail Gorbacsov 1985-1991 (6 év)

Hruscsov és Gorbacsov az egyetlen szovjet vezető, aki nem halt meg hivatalában. Lenin, Sztálin és Hruscsov az egyetlen olyan vezetők, akik nem voltak (de jure) államfők vezetésük alatt.

Gorbacsov uralma

Mihail Gorbacsov volt a Szovjetunió utolsó vezetője. Ő volt az egyetlen olyan szovjet vezető, aki az októberi forradalom után született, tehát a Szovjetunió terméke volt, hiszen benne nőtt fel. Ő és Ronald Reagan amerikai elnök aláírtak egy szerződést, hogy megszabaduljanak néhány nukleáris fegyvertől. Gorbacsov társadalmi és gazdasági reformokat indított el, amelyek lehetővé tették az emberek számára a szólásszabadságot, ami lehetővé tette számukra, hogy kritizálják a kormányt és annak politikáját. Az uralkodó kommunista párt elvesztette befolyását a média és az emberek felett. Az újságok elkezdték kinyomtatni a Szovjetunió által eltitkolt és letagadott számos kudarcot. A Szovjetunió gazdasága lemaradásban volt, és a kormány rengeteg pénzt költött arra, hogy versenyre keljen a nyugattal.

Feloldás

Az 1980-as évekre a szovjet gazdaság szenvedett, de stabil volt. Gorbacsov új elképzelései kicsúsztak a kezéből, és a kommunista párt elvesztette az irányítást. Borisz Jelcint (demokratikus úton) megválasztották az Orosz SZSZK elnökévé, annak ellenére, hogy Gorbacsov nem akarta, hogy hatalomra kerüljön. Litvánia bejelentette függetlenségét az Uniótól, és a szovjet kormány követelte, hogy adja fel függetlenségét, különben a Vörös Hadsereget küldi a rend fenntartására. Gorbacsov találta ki azt az ötletet, hogy a Szovjetuniót úgy tartsák egyben, hogy az egyes köztársaságok függetlenebbek legyenek, de ugyanazon vezető alatt. A Szovjet Szuverén Köztársaságok Szövetségének akarta nevezni, hogy az orosz kezdőbetűket továbbra is CCCP-nek (angolul USSR) hívják.

A kommunista vezetők egy csoportja, elégedetlenül Gorbacsov ötletével, megpróbálta elfoglalni Moszkvát, és megakadályozni a Szovjetunió összeomlását. Ez csak még inkább függetlenségre késztette az embereket. Bár túlélte a hatalomátvételi kísérletet, Moszkván kívül minden hatalmát elvesztette. Oroszország 1991 decemberében kikiáltotta függetlenségét. Még ebben a hónapban Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna vezetői aláírták a Szovjetunió feloszlatásáról szóló, Belavezsa-megállapodásnak nevezett szerződést, ami rendkívül feldühítette Gorbacsovot. Nem volt más választása, mint elfogadni a szerződést, és 1991 karácsonyán lemondott. A Szovjetunió parlamentje (Legfelsőbb Tanács) törvénybe iktatta a Belavezsjai Megállapodást, ami hivatalosan is a Szovjetunió felbomlását jelentette. Másnap a Kremlről utoljára engedték le a szovjet zászlót.

Mihail Gorbacsov szovjet vezető 1985-ben.


Jurij Gagarin szovjet kozmonauta az első ember, aki az űrbe utazott.


A moszkvai Megváltó Krisztus székesegyház lebontása 1931-ben. A Szovjetunióban elnyomták a szervezett vallást.


A Szovjetunió és szövetségesei legnagyobb területi kiterjedését bemutató térkép 1960-ban, az 1959-es kubai forradalom után, de még az 1961-es hivatalos kínai-szovjet szakítás előtt.


Vlagyimir Lenin és Leó Trockij az ellenforradalmi propagandában

Kapcsolódó oldalak

• A Szovjetunió története (1985-1991)
• A Szovjetunióval kapcsolatos témák listája