Adolf Hitler (1889. április 20. - 1945. április 30.) német politikus, a náci Németország vezetője. Az 1932-es demokratikus választások után 1933-ban lett Németország kancellárja. A náci Németország Führere (vezetője) 1934-ben lett.

Korai élet és politikai felemelkedés

Hitler Braunau am Innben, az Osztrák–Magyar Monarchia területén született. Ifjúkorában festőnek készült, majd az első világháborúban a német hadseregben szolgált; a háború tapasztalatai és a vereségből fakadó politikai válság radikalizálták. 1919-ben csatlakozott a Német Munkáspárthoz, amely később az NSDAP-t (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) váltotta fel, és 1921-től pártvezetőként tevékenykedett. A hatalom megszerzéséhez vezető út része volt a 1923-as müncheni sörpuccs, amely kudarcba fulladt, és több hónapos börtönbüntetést eredményezett; fogsága idején írta meg az önéletrajzi-politikai művét, a Mein Kampfot.

A hatalom megszilárdítása és a rezsim jellemzői

Amikor a nácik hatalomra kerültek, a Harmadik Birodalom néven diktatúrát hoztak létre. 1933-ban minden más politikai pártot kizártak. Ezzel Hitler abszolút hatalmat kapott.

Az 1933–1934-es években a hatalom konszolidációjához tartozott az úgynevezett engedélyezési törvény (az Enabling Act), amely gyakorlatilag megszüntette a parlamentáris ellenőrzést, valamint a 1934-es Hosszú kések éjszakája (Night of the Long Knives), amikor belső ellenfeleit — köztük egyes SA-vezetőket — eltávolították és likvidálták. A náci politika központi elemei voltak az agresszív nacionalizmus, az Aryan rasszizmus és a terjeszkedést célzó Lebensraum (élettér) eszméje. A rezsim jogi, gazdasági és kulturális intézkedésekkel centralizálta a hatalmat: betiltották az ellenzéket, felhasználták a propagandát, az állami irányítást és a titkosrendőrséget (Gestapo).

Politika és társadalmi intézkedések

Az 1930-as években a náci vezetés fokozatosan bevezette az antiszemita törvényeket és intézkedéseket, például a Nürnbergi törvényeket 1935-ben, amelyek kirekesztették a zsidókat a német társadalomból és megfosztották állampolgári jogaiktól. 1938-ban a Kristallnacht (a zsidóellenes pogromok) már nyílt erőszak formájában jelent meg. A rezsim különböző sérülékeny csoportokat — köztük fogyatékosokat — kényszerű sterilizációval és a T4 eutanázia-programmal célozta meg. A náci ideológia a "kisebbségek" elnyomására épült: politikai ellenfelek, zsidók, romák, homoszexuálisok, szlávok és mások gyakran elveszítették alapvető jogaikat és életüket.

A második világháború

Hitler 1939-ben elrendelte Lengyelország lerohanását, és ezzel kezdetét vette a második világháború. Hitler miatt legalább 50 millió ember halt meg. A második világháború alatt Hitler volt a német fegyveres erők főparancsnoka, és minden fontos döntést ő hozott. Ez az úgynevezett Führerprinzip része volt. 1945-ben lelőtte magát, amikor a szovjet hadsereg elérte Berlint, mert nem akarta, hogy a Szovjetunió élve elfogja.

A háború kezdeti időszakában Németország gyors katonai sikereket ért el (Poland, 1939; Nyugat-Európa, 1940), majd 1941-ben a Szovjetunió elleni invázió (Operation Barbarossa) megnyitotta a keleti frontot. A későbbi években a háború fordulatát a sztálingrádi vereség (1942–1943) és az azt követő szovjet ellentámadások, valamint a nyugati szövetségesek 1944-es partraszállása (D-Day) jelentették. A német katonai vezetésben és különösen Hitler stratégiai döntéseiben — a visszavonulások tiltásával és gyakran irreális célkitűzésekkel — szerepet játszott a katonai vereségek súlyosbodásában.

A holokauszt és a náci bűnök

Hitler és a náci rezsim mintegy 19,3 millió civil és hadifogoly meggyilkolásáért volt felelős. Ezenkívül 28,7 millió katona és civil halt meg az európai katonai akciók következtében.

A náci erők a háború alatt számos háborús bűntettet követtek el. Azt tették, amit Hitler parancsolt nekik. Megölték az ellenségeiket, vagy koncentrációs táborokba és haláltáborokba zárták őket. Hitler és emberei üldözték és megölték a zsidókat és más etnikai, vallási és politikai kisebbségeket. Az úgynevezett holokauszt során a nácik hatmillió zsidót, romát, homoszexuálist, szlávot és sok más embercsoportot öltek meg.

A népirtás módszerei közé tartoztak a gettókban folytatott gyűjtések, az Einsatzgruppen tömeggyilkosságai, a deportálások és az iparszerű kivégzések a megsemmisítő táborokban (például Auschwitz-Birkenau, Treblinka, Sobibór). Emellett a náci rezsim kiterjedt hadbírósági és büntetőintézkedéseket alkalmazott megszállt területeken, amelyek súlyos emberi jogi jogsértésekkel jártak.

Bukás, halál és örökség

Az 1945 tavaszán gyorsan előrenyomuló szovjet és nyugati szövetséges csapatok megtörték a náci rezsim ellenállását. Hitler a berlini Führerbunkerben töltötte utolsó napjait; 1945. április 30-án lelőtte magát és — mint beszámolók szerint — Eva Braun társaságában mérget is vett. Testét részben elégették, majd később a szovjet hatóságok azonosították fogazati dokumentumok alapján. Halála után rövid ideig Karl Dönitz lett az államfő, de a háború hamarosan végleg lezárult Németország feltétel nélküli megadásával.

A háború utáni nemzetközi reakciók központi része volt a nácizmus és háborús bűnök felelőseinek elszámoltatása: a nürnbergi pereken számos vezető náci politikust és katonai parancsnokot elítéltek. A náci bűnök emlékezete és a történelmi kutatás ma is fontos része a második világháború és a 20. századi európai történelem feldolgozásának. Sok országban ma is hangsúlyozzák a totalitárius ideológiák korai felismerésének, az emberi jogok védelmének és a közoktatás szerepét, hogy hasonló tragédiák ne ismétlődjenek meg.