Erwin Rommel

Korai élet és pályafutás

Rommel 1891. november 15-én született Heidenheimben, Németországban, 45 kilométerre Ulmtól, az akkor a Német Birodalomhoz tartozó Württembergi Királyságban, 1891. november 15-én. 1891. november 17-én keresztelték meg. Apja, Erwin Rommel (1860-1913) matematikatanár, majd középiskolai igazgató volt Aalenben. Édesanyja Helene von Lutz, egy helyi kormánytisztviselő lánya volt. Rommel a második volt a négy gyermek közül: Karl, Gerhard és Helene. Rommel azt írta, hogy "korai évei nagyon boldogan teltek". ^[]

14 éves korában Rommel és egy barátja épített egy teljes méretű vitorlázórepülőt, amely képes volt rövid távolságokat repülni. Az ifjú Erwin mérnöki pályára gondolt, és tehetséget mutatott a műszaki munkához; apja miatt azonban az ifjú Rommel 1910-ben tiszthelyettesként a helyi 124. württembergi gyalogezredbe lépett be, majd nem sokkal később a danzigi tiszthelyettesi kadétiskolába került. Ezt 1911. november 15-én végezte el, és 1912 januárjában már hadnagy volt.

Erwin Rommel 1911 elején, a kadétiskolában ismerkedett meg későbbi feleségével, a 17 éves Lucia Maria Mollinnal (más néven Lucie) (sz. 1894. június 6., Danzig; sz. 1971. szeptember 26., Stuttgart). 1916. november 27-én házasodtak össze Danzigban, és 1928. december 24-én született egy fiuk, Manfred, aki később Stuttgart polgármestere lett. Manfred 2013-ban halt meg. Miután megismerkedett Lucie-vel, egyes történészek szerint Rommelnek 1913-ban egy Walburga Stemmer nevű nővel is viszonya volt, és született egy Gertrud nevű lányuk.

I. világháború

Az első világháborúban Rommel Franciaországban, valamint Romániában és Olaszországban harcolt, először a 6. württembergi gyalogezred, majd az Alpenkorps württembergi hegyi zászlóaljának tagjaként. Az egységnél szolgálva hírnevet szerzett gyors taktikai döntéseiről és az ellenség zavaros helyzetének kihasználásáról. Háromszor sebesült meg, és megkapta a Vaskeresztet; első és másodosztályú kitüntetést.

Rommel megkapta Poroszország legmagasabb kitüntetését, a Pour le Mérite kitüntetést is, miután a nyugat-szlovéniai hegyekben, az Isonzó-Soca fronton vívott harcokban harcolt. A kitüntetést a longaronei csata, valamint a szlovéniai Matajur-hegy és a 150 olasz tisztet, 9000 embert és 81 tüzérségi eszközt számláló védelmezőinek elfoglalása miatt kapta. Zászlóalja az Isonzónál vívott csaták során gázt vetett be, és kulcsszerepet játszott a Központi Hatalmaknak a caporettói csatában az olasz hadsereg felett aratott győzelmében is. Az Isonzónál folytatott harcok során Rommel az olaszok fogságába esett. Megszökött, és mivel beszélt olaszul, két héten belül visszatért a német vonalakhoz. Később, amikor a második világháborúban a német és az olasz hadsereg szövetkezett, Rommel rájött, hogy a csatákban való sikertelenségük a rossz vezetésnek és felszerelésnek köszönhető, amit ha kijavítanak, könnyen egyenrangúvá válnak a német erőkkel.

II. világháború

Lengyelország 1939

Rommel a lengyelországi hadjárat során a Führerbegleithauptquartier (Führerkísérő főhadiszállás) parancsnoka volt, gyakran a Führersonderzug vonatán haladt fel a front közelébe, sokat látta Hitlert. A lengyel vereség után Rommel visszatért Berlinbe, hogy megszervezze a Führer győzelmi parádéját, és maga is részt vett rajta Hitler kíséretének tagjaként. A lengyelországi hadjárat során Rommelt arra kérték, hogy segítsen felesége egyik rokonának, egy letartóztatott lengyel papnak. Amikor Rommel információt kért a Gestapótól, a Gestapo nem talált információt a férfi létezéséről.

Franciaország 1940

Rommel egy páncéloshadosztály parancsnokságát kérte Hitlertől. 1940. február 6-án, három hónappal Franciaország lerohanása előtt Rommel megkapta a 7. páncéloshadosztály parancsnokságát a "Fall Gelb" ("Sárga eset"), Franciaország és Németalföld lerohanására. Néhány más tiszt nem értett egyet az előléptetésével. Rommel eredeti parancsnoki kérelmét a hadsereg személyzeti főnöke elutasította, arra hivatkozva, hogy a páncélos egységekkel kapcsolatos korábbi tapasztalatainak hiánya és az alpesi egységben szerzett korábbi kiterjedt tapasztalata miatt alkalmasabb jelölt egy olyan hegyi hadosztály parancsnokságának átvételére, amelynek parancsnoki posztját nemrég kellett betölteni. Rommel azonban hangsúlyozta a mozgó gyalogság alkalmazását, és felismerte a páncélosok nagy hasznosságát a lengyelországi hadjáratban. Nagy lelkesedéssel látott hozzá a páncélos hadviselés technikáinak elsajátításához és fejlesztéséhez. Az a döntés, hogy egy páncéloshadosztály parancsnokságára helyezték, kiváló döntésnek bizonyult. 1940 májusában az általa vezetett 7. páncéloshadosztály "szellemhadosztály" néven vált ismertté, mivel gyors előrenyomulása és gyors ütemű támadásai miatt gyakran olyan messzire kerültek előre, hogy gyakran nem tudtak kapcsolatba lépni a német hadsereg többi részével.

Észak-Afrika 1941-1943

Rommel jutalma a sikerekért az volt, hogy előléptették és kinevezték az 5. könnyű hadosztály (később átszervezték és átnevezték 21. páncéloshadosztálynak) és a 15. páncéloshadosztály parancsnokává, amelyeket mint Deutsches Afrikakorps (figyelj ) 1941 elején a Sonnenblume hadművelet keretében Líbiába küldtek, hogy segítsék az olasz csapatokat, amelyek súlyos vereséget szenvedtek a brit nemzetközösség erőitől az Iránytű hadműveletben. Rommel Afrikában érte el legnagyobb hírnevét parancsnokként.

Erwin Rommel

Attitude

Rommelt nemcsak a német nép, hanem ellenségei is jól ismerték. A lovagiasságáról és taktikai képességeiről szóló történetek számos ellenfél, köztük Claude Auchinleck, Winston Churchill, George S. Patton, Hugh Dowding és Bernard Montgomery (aki kutyát nevezett el róla) tiszteletét vívták ki. Rommel az ellenségeivel szemben is tisztelettudó volt. Hitler Rommelt a kedvenc tábornokai között tartotta számon.

Az Afrika Korpsot soha nem vádolták háborús bűnökkel, és Rommel maga is Krieg ohne Hass - gyűlölet nélküli háború - néven emlegette az észak-afrikai harcokat. Erre számos példa van, például az, hogy nem volt hajlandó végrehajtani Hitler parancsát a zsidó foglyok kivégzésére. Rommel franciaországi tartózkodása idején Hitler utasította, hogy deportálja a franciaországi zsidókat; Rommel nem tette meg. Többször írt levelet, amelyben tiltakozott a zsidókkal való bánásmód ellen. Amikor Geoffrey Keyes brit őrnagyot megölték egy sikertelen kommandós akció során, amelynek célja Rommel megölése vagy elfogása volt a német vonalak mögött, Rommel elrendelte, hogy teljes katonai tiszteletadással temessék el. Az Atlanti Fal építése során Rommel azt is elrendelte, hogy a francia munkásokat ne használják rabszolgaként, hanem fizessék meg a munkájukért.

Rommel sírja

Halál

Rommel nem tartozott a Hitler elleni merényletet tervező csoporthoz. Valójában nem is támogatta a Hitler elleni merényletet. Rommel úgy vélte, hogy egy merényletkísérlet polgárháborút robbanthat ki Németországban és Ausztriában, és Hitler egy tartós ügy mártírjává vált volna. Ehelyett Rommel ragaszkodott ahhoz, hogy Hitlert letartóztassák és bíróság elé állítsák a bűneiért. Később azonban Rommel úgy döntött, hogy támogatja az összeesküvést.

Az 1944. július 20-i sikertelen bombatámadás után számos összeesküvőt letartóztattak. Rommelt felzaklatta ez a fejlemény. Nem kellett sokáig várni, hogy kiderüljön az ő érintettsége.

A Gestapo kínzása alatt a csoport egyik tagja elárulta több magasabb rangú katonatiszt nevét, akikkel előzetesen konzultáltak. Rommel is köztük volt.

Még ennél is terhesebb, hogy Carl Goerdeler, az Ellenállás legfőbb civil vezetője több levélben és más dokumentumban azt írta, hogy Rommel potenciális támogatója és elfogadható katonai vezető, akit felelősségteljes pozícióba lehetne helyezni, ha a puccsuk sikerülne. A náci párt franciaországi tisztviselői arról számoltak be, hogy Rommel kiterjedten és megvetően bírálta a náci alkalmatlanságot és bűnöket. Ez megpecsételte a sorsát.

A Sivatagi róka című film megjelenése: Rommel története (1951) segített neki, hogy a német hadsereg egyik legismertebb és legelismertebb vezetője legyen.

Erwin Rommel halotti maszkja


Emlékmű Erwin Rommel öngyilkosságának helyszínén, Herrlingen mellett, Baden-Württemberg, Németország (Ulmtól nyugatra).