Versailles-i békeszerződés (1919): okai, feltételei és következményei

Versailles-i békeszerződés (1919) — okai, feltételei és következményei: területvesztés, jóvátélek, katonai korlátozások és a későbbi politikai, gazdasági hatások áttekintése.

A versailles-i békeszerződés (franciául: Traité de Versailles) az első világháborút követő békeszerződés volt Japán, az Egyesült Államok, Franciaország, Németország és Nagy-Britannia között. 1919-ben kötötték. Németország, Ausztria és Magyarország nem vett részt a megírásában. Németország választhatott, hogy aláírja-e azt, vagy szembenéz Németország szövetséges csapatok általi megszállásával.

Németországnak 6 millióról 100 000 főre kellett csökkentenie fegyveres erőit, és meg kellett szabadulnia tengeralattjáróitól, katonai repülőgépeitől és tüzérségének nagy részétől. Haditengerészeti csatahajóit mindössze hat kis hajóra korlátozták.

Németországnak vissza kellett adnia az általa megszállt francia területeket, valamint nagy területeket Lengyelországnak és más szomszédos országoknak, és le kellett mondania valamennyi gyarmatáról. Németországnak vissza kellett fizetnie a hatalmas első világháborús jóvátételeket a szövetséges országoknak, főként Franciaországnak az első világháború során a német csapatok által okozott károkért. Az összeg nagyon nagynak kellett lennie, de még nem volt rögzítve: sok arany márkát kellett csak kifizetni a német adósság első részeként.

A szerződés létrehozta a Népszövetséget, amelynek az volt a feladata, hogy a szerződés aláírása után döntéseket hozzon és fenntartsa a békét. A Liga háború nélkül megoldott néhány nemzetközi vitát, de a második világháborút nem tudta megállítani.

Ez a szerződés egyoldalú, Németországnak diktált békének tekinthető. John Maynard Keynes angol közgazdász úgy vélte, hogy nagy hiba volt ilyen kemény intézkedéseket kényszeríteni a német népre, de tanácsát figyelmen kívül hagyták.

Németország létrehozta a Weimari Köztársaságot. Demokratikus volt, de gazdasági összeomlást szenvedett el, a márka hatalmas inflációjával. Adolf Hitler kancellár lett, és felülbírálta a szerződést. Tettei végül a II. világháborúhoz vezettek.

Aláírás helye és időpontja, jogi státusz

A békeszerződést 1919. június 28-án írták alá a versailles-i kastély Tükörtermében (Hall of Mirrors). A dokumentum hivatalosan 1920. január 10-én lépett hatályba. A békét a győztes hatalmak készítették elő, a legyőzött Németország személyesen nem tárgyalhatott a feltételekről, ezért a németek sokszor diktátumként emlegették azt.

Főbb rendelkezések és következmények – részletesen

• Területi változások:
  • Alsó hangon: Alsace–Lorraine visszakerült Franciaországhoz.
  • A Saar-vidék a Népszövetség igazgatása alá került, Franciaország gazdasági haszonélvezettel (szénbányák) 15 évre.
  • A Rajna-vidék demilitarizálása és részleges megszállása – a Rajna-vidék több részét az antanthatalmak megszállták, az ottani német katonai jelenlétet 15 évre tiltották.
  • Kelet-európai területek jelentős része a létrejövő államokhoz (például a Lengyel Köztársaság) került: West Prussia, Posen, Upper Silesia egyes részei, létrejött a „lengyel korridor”. Danzig (Gdańsk) szabad várossá vált.
  • Más területek kerültek át Csehszlovákiához, Belgiumhoz és Dániához (Slesvig számára népszavazásokat is tartottak).
  • Német gyarmatait elvették; ezek a Népszövetség „mandátumai” formájában jutottak az antant hatalmakhoz (leginkább Nagy-Britannia és Franciaország, továbbá részben Japán).
• Katonaipari és haditengerészeti korlátozások: A szárazföldi hadsereg legfeljebb 100 000 fős lehetett, tilos volt sorozni; nem lehettek tartalék- vagy hadra fogható csapatok. Németországnak le kellett mondania a tengeralattjáróitól, katonai repülőgépeitől és a tüzérségének nagy részétől; újabban tiltották a páncélosok és harci repülők használatát is. A flotta korlátozása között szerepelt, hogy a csatahajóit és egyéb hadihajóit csak meghatározott számú és méretű hajók alkothatják.
• Reparációk: Németországot kártérítések megfizetésére kötelezték. A pontos összeg kezdetben nem volt véglegesen rögzítve; a Kártérítési Bizottság 1921-ben összesen 132 milliárd aranymárka összegben határozta meg a követelést (ezen belül különböző részekre bontva). A reparációs fizetések és a teljesítés módja komoly nemzetközi vitákhoz és gazdasági feszültségekhez vezettek, amelyek később a Ruhr megszállásához és gazdasági nehézségekhez járultak hozzá.
• Népszövetség (Liga): A szerződés mellékleteként létrejött a Népszövetség intézménye, amelynek célja a nemzetközi viták békés rendezése volt. Fontos megjegyezni, hogy az Egyesült Államok szenátusa nem ratifikálta a szerződést, így az USA végül nem lett tagja a Ligának, pedig elnöke, Woodrow Wilson erősen támogatta a szervezetet.

Előzmények és okok

A békeszerződés hátterében állt a háború okozta óriási emberi és anyagi pusztítás, a politikai igény a háborús felelősség számonkérésére, valamint a győztes hatalmak (elsősorban Franciaország és Nagy-Britannia) törekvése a német katonai és gazdasági hatalom korlátozására. Franciaország célja különösen a német fenyegetés csökkentése és kártérítés biztosítása volt. Egyes politikusok (pl. John Maynard Keynes) azonban bírálói voltak a túlzottan kemény feltételeknek, amelyek hosszabb távon instabilitáshoz vezethetnek.

Politikai reakciók és kritikák

A szerződést sok német politikus és közvélemény igazságtalannak érezte: a dokumentum sok rendelkezését Vertragsschand (szégyenteljes béke) vagy Diktátum jelzőkkel illették. A brit közgazdász John Maynard Keynes azzal érvelt, hogy a túlzott reparációk és a gazdasági korlátozások visszavethetik Európa gazdasági újraépülését, és politikai radikalizálódáshoz vezetnek. Ugyanakkor voltak, akik úgy vélték, hogy a szerződés nélkülözhetetlen a jövőbeli biztonság érdekében.

Következmények

• Rövid távon: Németország gazdasági nehézségekkel és politikai instabilitással küzdött. A Weimari Köztársaság (Weimari Köztársaságot) demokratikus intézményrendszere gyenge volt, a hiperinfláció és a munkanélküliség súlyos gondokat okozott.
• 1920-as évek és 1930-as évek: A megalázó feltételekre adott politikai reakciók, a gazdasági válságok és a revizionizmus (a területi és politikai rendezés felülvizsgálatának követelése) hozzájárultak a szélsőséges pártok, köztük Adolf Hitler és a náci mozgalom erősödéséhez. Hitler hatalomra jutását követően a náci vezetés részben határozottan elutasította, majd sorozatosan megszegte a versailles-i korlátozásokat; intézkedései a végső soron II. világháborúhoz vezettek.
• Hosszabb távon: A Versailles-i rendszer új államokat hozott létre (pl. Csehszlovákia, Lengyelország megerősödése) és megváltoztatta Európa határait. A Népszövetség ugyan korlátozott sikereket ért el a nemzetközi konfliktusok kezelésében, de végül nem tudta megakadályozni a második világháborút. Ugyanakkor a békeszerződés mint precedens hozzájárult a nemzetközi jog, a háborús felelősség és a népek önrendelkezésének elméleti fejlődéséhez.

Összefoglalás

A versailles-i békeszerződés 1919-ben igyekezett lezárni az első világháborút és biztosítani a jövőbeli békét, ugyanakkor számos rendelkezése súlyos terheket rótt Németországra, és politikai, gazdasági következményei hosszú távon hozzájárultak Európa instabilitásához. A szerződés megalkotta a Népszövetséget és megpróbálta rendezni a területi viszonyokat, de sok kérdést csak felületesen oldott meg, és eredményei ellentmondásosak voltak: rövid távon a győztes hatalmak igényeit szolgálta, hosszabb távon azonban új konfliktusok kiindulópontjává vált.

Feltételek

Németországnak vissza kellett adnia a francia-porosz háborúban Németország által elfoglalt francia területeket (Elzász-Lotaringia), ami még mindig kínos volt Franciaország számára. A franciák arra kényszerítették Németországot, hogy kivonja csapatait a Rajna-vidékről (Németország és Franciaország határán lévő hosszú földterület, ahol a Rajna folyó folyik), amely Németország számára fontos terület volt, mivel sok gyárral és vállalkozással rendelkezett. Ha Németország visszaküldte csapatait a Rajna-vidékre, a franciák megszállhatták Németországot.

Németországnak is át kellett adnia részeket Lengyelországnak, az orosz és osztrák részekből, valamint az ott élő lengyel és litván népből álló országnak. Lengyelország néhány száz évvel korábban még egy nagy királyság volt, de Ausztria, Poroszország és Oroszország a lengyel felosztás során felosztotta.

Belgiumnak megengedték, hogy legyen Moresnet, Eupen és Malmedy, ami a fő oka annak, hogy Belgiumban német nyelvű közösség él.

Versailles számos nagy birodalmat is felosztott a vesztes oldalon. Woodrow Wilson amerikai elnök ezt nagyon jó ötletnek tartotta, mert Európában sokan akartak megszabadulni a nagy birodalmaktól, de ez problémákat is okozott, például azt, hogy sok kis ország állt a sokkal nagyobb Németország mellett.

A Saint-Germain-en-Laye-i külön szerződésben ugyanabban az évben. Ausztria-Magyarország több országra szakadt. Az egyik Ausztria volt, amely az osztrákok hazájának volt szánva, akik németül beszéltek és főként Ausztria-Magyarországot uralták. Fővárosa Bécs volt. Versailles egyik problémája az volt, hogy a legtöbb osztrák, például Adolf Hitler, úgy gondolta, hogy Ausztriának Németország részévé kell válnia, ami később Ausztria német megszállásához vezetett.

Magyarország is létrejött. Lengyelországhoz hasonlóan ez is egy olyan ország volt, amely évszázadokkal korábban önmagában is erős volt. Fővárosa Budapest volt. Egy másik új ország, Csehszlovákia a csehek és szlovákok hazájaként jött létre. A cseh rész az egykor Csehországnak és Morvaországnak nevezett országból állt. Az ország fővárosa Prága volt. Sok német élt a határai közelében, a Szudéta-vidéken, és Hitler később ragaszkodott ahhoz, hogy ez a terület Németországhoz tartozzon, amit sokan akartak.

Bosznia, Szlovénia, Horvátország (Ausztria-Magyarország részei), Észak-Macedónia (Bulgária része), Szerbia és Montenegró egy országgá alakult, amelyet Jugoszláviának (délszláv szóval Jugoszláviának) neveztek el. Délszláv hazának hozták létre, de számos vallási, nyelvi és nemzeti különbséggel.

Az I. világháborút követően más szerződésekkel is új balti-tengeri országok jöttek létre (Észtország, Finnország, Lettország és Litvánia). A háború alatt kezdődött az orosz forradalom, amelynek során II. Miklós orosz cárt megölték, és kommunista államot hoztak létre. Oroszországban polgárháború dúlt az antikommunista fehéroroszok és a kommunista vörösoroszok között. Oroszország elvesztette az ellenőrzést nyugati területei (Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia és Lengyelország egyes részei) felett. Később, a második világháború során a Szovjetunió átvette Észtország, Lettország, Litvánia és Lengyelország felét.

Egy másik szerződés, a Sèvres-i szerződés a legyőzött Oszmán Birodalom egy részét a különböző győzteseknek adta. A görög és török hadseregek azonban hamarosan újabb háborút indítottak.

Németország 1919-es térkép a versailles-i szerződés szerint

Kérdések és válaszok

K: Ki írta alá a versailles-i békeszerződést?

K: Mely országok nem vettek részt a szerződés megírásában?

K: Milyen katonai korlátozásokat kellett Németországnak elfogadnia?

K: Milyen területekről kellett lemondania Németországnak?

K: Milyen jóvátételeket követeltek Németországtól a szövetséges országok?

Keresés betűvel