Nagykorúság: mikor válnak felnőtté? Jogok, korhatárok és emancipáció

Nagykorúság: jogok, korhatárok és emancipáció — mikor válik valaki felnőtté? Gyakorlati, jogi útmutató a korhatárokról és a felelősségvállalásról.

Szerző: Leandro Alegsa

A nagykorúság azt az életkort jelenti, amikor a gyermekek a törvény szerint felnőtté válnak. Jogilag ez azt hozza magával, hogy az érintett személy saját maga irányítja cselekedeteit és döntéseit, és a szüleik vagy törvényes képviselői már nem rendelkeznek automatikus döntési jogkörrel felette. A nagykorúság fogalma megkülönböztetendő a valódi testi vagy lelki érettségtől: egyesek érettebbek, mások kevésbé azoknál, akik elérték a jogilag meghatározott korhatárt.

Mikor és hogyan határozzák meg a nagykorúságot?

A nagykorúság korhatárát a joghatóságok törvényei rögzítik, és ez országonként, illetve jogrendszerenként eltérő lehet. A legtöbb helyen ez a korhatár 18 év, de vannak olyan országok, ahol ez alacsonyabb (például 15–17 év), illetve magasabb (akár 21 év). Fontos megérteni, hogy a törvények gyakran különböző, életkorhoz kötött jogosultságokat külön kezelnek: a nagykorúság elérése nem automatikusan jelenti azt, hogy minden további jog és kötelezettség is azonnal érvénybe lép.

Milyen jogok és kötelezettségek változnak nagykorúság hatására?

Amint valaki nagykorúvá válik, számos olyan jog gyakorlására képes, amely korábban korlátozott vagy engedélyköteles volt. Ezek közül néhány:

  • szerződések kötése és aláírása (például munkaszerződés, bérleti szerződés);
  • vagyonkezelés és tulajdon — részvényvásárlás, bankszámla saját névre történő megnyitása vagy ingatlanvásárlás;
  • perelési és perelhető képesség (saját jogon perelhet és perelhető);
  • részvényvásárlás és más pénzügyi műveletek;
  • szavazás (sok országban a szavazati jog korhatára egyezik a nagykorúság korhatárával, de nem mindig);
  • házasságkötés engedély nélkül (számos helyen 18 év felett; egyes joghatóságokban eltérő szabályok lehetnek);
  • autóvezetésre és egyes járműkategóriákra vonatkozó jogosítvány megszerzése — a pontos életkor országonként változik;
  • alkoholfogyasztás és alkoholfogyasztáshoz kapcsolódó vásárlás — sok joghatóságban külön korhatár vonatkozik erre.

Az egyes tevékenységekhez szükséges korhatár nem feltétlenül egyezik meg a nagykorúság korával: például az Egyesült Államok többségében a nagykorúság 18 év, de az alkoholvásárlásra és -fogyasztásra vonatkozó minimuméletkor 21 év. Hasonlóképpen, egyes országokban a választáson való indulás vagy bírói tisztség betöltésének minimális életkora magasabb lehet, mint a nagykorúság. Például egyes jogrendszerekben a választáson való indulási korhatár magasabb, mint a nagykorúság—ezeket az eltéréseket minden joghatóság külön szabályozza; ezért mindig érdemes helyi jogforrásokat ellenőrizni (például egyes országokban a választáson való induláshoz magasabb életkor szükséges).

Mi marad korlátozott nagykorúként is?

A nagykorúság elérése után is létezhetnek olyan korlátozások, amelyek életkorhoz kötöttek vagy más jogszabályokból erednek. Ilyen lehet:

  • az alkoholfogyasztásra vagy dohányzásra vonatkozó külön korhatár;
  • bizonyos hivatali vagy politikai tisztségek betöltésének minimális életkora;
  • bizonyos munkakörök vagy fegyverviselési jogosultságok minimális életkora;
  • bizonyos pénzügyi szolgáltatásokhoz (például hitel vagy hitelkártya) kapcsolódó kockázatkezelési feltételek.

Mi az emancipáció és hogyan működik?

Az emancipáció azon jogi eljárás vagy állapot, amely során egy kiskorú a nagykorúság elérése előtt is felszabadul a szülei vagy a törvényes gyámja gondozása és felügyelete alól. Az emancipált fiatal önállóan jogosult szerződéseket kötni, rendelkezhet a vagyonáról és más, általában nagykorúakra vonatkozó jogokat gyakorolhat. Ugyanakkor az emancipáció nem minden esetben tünteti el az összes jogi korlátozást (például a büntetőjogi felelősség, a speciális korhatárok az alkoholfogyasztásra vagy a magasabb politikai korhatárok továbbra is érvényben maradhatnak).

A emancipáció megszerezhető többféleképpen, attól függően, hogy az adott jogrendszer milyen lehetőségeket biztosít. Tipikus módok:

  • házasság: sok helyen a házasságkötés automatikusan emancipálja a kiskorút (ez ma egyes joghatóságokban korlátozottabb vagy engedélyköteles);
  • katonai szolgálat: ahol a fegyveres erőknél történő szolgálat joghatással járhat (fegyveres erőknél szolgálók esetén ez előfordulhat);
  • bírósági döntés: a kiskorú kérelme vagy a szülői hozzájárulás alapján a bíróság dönthet emancipációról;
  • diploma vagy bizonyos képesítés: néhány helyen egy bizonyos iskolai végzettség vagy oklevél megszerzése esetén is elismerhetik az önállóságot (ez ritkább és jogrendszerenként változik).

Jogkövetkezmények és gyakorlati tudnivalók

Fontos tisztázni, hogy a nagykorúság jogilag megszűnteti a szülői felügyelet automatikus jogát, de nem minden esetben szünteti meg a szülői kötelezettségeket: például bizonyos országokban a szülőnek továbbra is lehetnek pénzügyi kötelezettségei (pl. gyermektartás) bizonyos körülmények között. Emellett a nagykorúság elérése után a személy saját jogán vállal kötelezettségeket (például hitelért felel), így fontos az anyagi és jogi következmények mérlegelése.

Gyakorlati tanácsok:

  • Mindig ellenőrizze az adott ország vagy közigazgatási egység vonatkozó törvényeit, mert a korhatárok és szabályok jelentősen eltérhetnek.
  • Ha valaki emancipációt szeretne kérvényezni, érdemes jogi tanácsadást kérni, mivel a folyamat és következményei összetettek lehetnek.
  • Amennyiben kétség merül fel egy adott jog gyakorlásának életkora miatt (pl. választáson való indulás, alkoholfogyasztás, vezetés), a helyi hatóságoknál vagy jogi forrásoknál található pontos szabályozás nyújt hiteles választ.

Összefoglalva: a nagykorúság jogi státusz, amely meghatározza, mikor válik egy személy jogilag felnőttté, de a különféle jogok és korlátozások életkora ettől eltérhet. Az emancipáció lehetővé teheti a korlátozott önállóság korábbi elérését, de mindig a helyi jogrend szabályai szerint történik.

Országok és alegységek

Ez a lista a különböző országokban (vagy közigazgatási egységekben) érvényes nagykorúsági korhatárokat tartalmazza:

15 éves kor

16 éves kor

  • Kuba
  • Kirgizisztán
  • Türkmenisztán
  • Üzbegisztán
  • Skócia

17 éves kor

18 éves kor

19 éves kor

20 éves kor

21 éves kor

  • Bahrein
  • Kamerun
  • Chad
  • Colorado, Egyesült Államok
  • Egyiptom
  • Honduras
  • Lesotho
  • Madagaszkár (a kiskorúakat a házasságkötéskor emancipálják)
  • Mississippi, Egyesült Államok
  • Namíbia
  • Puerto Rico, Egyesült Államok
  • Szingapúr
  • Szváziföld

Kapcsolódó oldalak

Kérdések és válaszok

K: Mi a nagykorúság korhatára?


V: A nagykorúság az a törvényes életkor, amikor egy személy a törvény szerint nagykorúvá válik, és jogilag ura saját cselekedeteinek és döntéseinek.

K: Mit jelent a "nagykorúság" szó ebben az összefüggésben?


V: Ebben az összefüggésben a nagykorúság azt jelenti, hogy a felnőttkor elérte a felnőttkorhoz szükséges teljes életkort.

K: Mi a nagykorúság ellentéte?


V: A többség ellentéte a kisebbség, ami azt jelenti, hogy kiskorú vagy gyermek.

K: Minden joghatóság használja a "nagykorúság" kifejezést?


V: Nem, nem minden joghatóság használja a "nagykorúság" kifejezést annak eldöntésekor, hogy az emberek mikor válnak nagykorúvá.

K: Hogyan különbözik a nagykorúság korhatára helyenként?


V: A nagykorúság korhatára egy jogilag rögzített életkor és a nagykorúság fogalma, amely helyenként eltérő lehet. Előfordulhat, hogy nem egyezik meg az adott személy tényleges fizikai vagy szellemi érettségi szintjével.

K: Általában mi tekinthető a törvény által a nagykorúvá válás általános korhatárának?


V: A felnőtté válás általános korhatára a legtöbb joghatóságban általában 18 év, de egyes helyeken a 15 éves kortól a 21 éves korig terjedő korhatár is létezik.


Keres
AlegsaOnline.com - 2020 / 2025 - License CC3