El nem kötelezettek mozgalma (NAM) – definíció, történet és tagok

El nem kötelezettek mozgalma (NAM): definíció, történet és tagok — eredet, célok és szerep a fejlődő országok szuverenitásának védelmében.

Az El Nem Kötelezettek Mozgalma (NAM) egy olyan nemzetköziszervezet (országok csoportja), amely hivatalosan nem kíván egyetlen nagyhatalmi blokkhoz (országok csoportjához) sem csatlakozni, illetve nem akar vele szemben fellépni. A mozgalomnak 2018-ban 125 tagja és 25 megfigyelő országa volt.

A csoport 1961-ben indult Belgrádban. A csoportot Jugoszlávia elnöke, Josip Broz Tito, India első miniszterelnöke, Jawaharlal Nehru, Egyiptom második elnöke, Gamal Abdel Nasszer, Ghána első elnöke, KwameNkrumah és Indonézia első elnöke, Sukarno hozta létre. Mind az öt vezető úgy vélte, hogy a fejlődő országoknak nem szabad sem a nyugati, sem a keleti blokkot segíteniük a hidegháborúban. Azt is hitték, hogy a fejlődő országoknak nem szabad kapitalistának vagy kommunistának lenniük, hanem más utat kell keresniük, hogy segítsék a népüket.

Az 1979-es Havannai Nyilatkozat szerint a szervezet célja, hogy segítse az országokat "az el nem kötelezett országok nemzeti függetlenségének, szuverenitásának, területi integritásának és biztonságának megőrzésében" az "imperializmus, a gyarmatosítás, az újkolonializmus, a rasszizmus és a külföldi agresszió, megszállás, uralom, beavatkozás vagy hegemónia minden formája, valamint a nagyhatalmi és blokkpolitika elleni küzdelemben". Ez azt jelenti, hogy úgy akarták kormányozni országaikat, hogy sem a kapitalista nagyhatalmak, sem a szocialista nagyállamok nem mondták meg nekik, hogyan.

Az el nem kötelezettek mozgalmának országai az ENSZ tagjainak közel kétharmadát és a világ népességének 55%-át teszik ki.

Eredet és alapítók

A NAM gyökerei visszavezethetők az 1955-ös bandungi konferenciára, ahol ázsiai és afrikai országok vezetõi találkoztak a gyarmati uralom megszűnése utáni együttműködésről. A mozgalom formális megalapítása a 1961-es belgrádi csúcstalálkozóhoz kötődik, amelyen a csoport öt legismertebb alakítója – Josip Broz Tito, Jawaharlal Nehru, Gamal Abdel Nasszer, Kwame Nkrumah és Sukarno – határozottan ellenezték, hogy fejlődő országok automatikusan belesodródjanak a hidegháború kétpólusú szembenállásába.

Alapelvek

• Politikai függetlenség – a tagállamok hangsúlyozzák szuverenitásukat és belügyeik tiszteletben tartását.
• Semlegesség a nagyhatalmak politikájában – nem csatlakoznak katonai-politikai szövetségekhez sem a nyugati, sem a keleti blokk oldalán.
• Antiimperializmus és antikolonializmus – aktív részvétel a gyarmati rendszer megszűnésének támogatásában és az önrendelkezés előmozdításában.
• Gazdasági függetlenség és fejlesztés – a tagság a gazdasági fejlődés, az egyenlőbb világrend és a nemzetközi együttműködés előmozdítását tartja fontosnak.

Szervezet és működés

A NAM nem egy hierarchikus, erős központtal rendelkező szervezet. Döntéshozatali fórumait elsősorban:

• a csúcstalálkozók (amikor az állam- és kormányfők találkoznak),
• a külügyminiszteri találkozók,
• illetve szakminiszteri és szakértői ülések alkotják.

A soros elnökség (chairmanship) általában a csúcstalálkozó házigazdája kezébe kerül a két csúcs közötti időszakra, és a mozgalom üléseinek összehívását, valamint a NAM képviseletét szervezi. A mozgalomnak nincsen állandó, mindenhat� jegyzőkönyvezett végrehajtó központja – ez a rugalmasság is jellemzi működését.

Szerep a hidegháború idején és később

A NAM a hidegháború alatt fontos politikai és diplomáciai platformot biztosított a fejlődő országok számára, hogy közös álláspontokat dolgozzanak ki a függetlenségről, fegyverzetcsökkentésről, gazdasági fejlesztésről és a gyarmati rendszerek eltörléséről. A mozgalom hangja gyakran jelent meg az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon, mint a "harmadik világ" érdekeinek képviselője.

A bipoláris rendszer megszűnése után a NAM egysége részben meggyengült: sok tagország külkapcsolatai pragmatikusabbá váltak, és egyesek részben vagy teljesen közeledtek korábbi nagyhatalmakhoz. Ugyanakkor a mozgalom továbbra is működik, és napjainkban olyan kérdésekben igyekszik együtt fellépni, mint a fenntartható fejlődés, klímaváltozás, globális egyenlőtlenségek és a nemzetközi intézmények reformja.

Fontos dokumentumok és csúcstalálkozók

• A belgrádi alapító csúcstalálkozó (1961) – a mozgalom formális megalapítása.
• A Havannai Nyilatkozat (1979) – amely széles körű célkitűzéseket és elveket fogalmazott meg a mozgalom számára.
• Rendszeres csúcstalálkozók és külügyminiszteri ülések, amelyek időről időre frissítik a közös álláspontokat és stratégiákat.

Tagok, megfigyelők és statisztika

Ahogy az elején említettük, a mozgalomnak 2018-ban 125 tagja és 25 megfigyelő országa volt. Tagjai között számos afrikai, ázsiai, latin-amerikai és karibi állam található, így a NAM a globális közéletben jelentős számú államot fog össze: a tagság az ENSZ tagjainak közel kétharmadát és a világ népességének nagy részét képviseli.

Érdemek, kritikák és kihívások

• Érdemek: a NAM hozzájárult a dekolonizáció támogatásához, a fejlődő országok érdekeinek nemzetközi szintű képviseletéhez, és fórumot teremtett a dél–dél együttműködés (South–South cooperation) előmozdítására.
• Kritikák: a mozgalmat sokszor támadták egységének hiánya, belső ellentétek, valamint az, hogy egyes tagok politikai rendszerei nem tükrözték a mozgalom deklarált elveit (például emberi jogok és demokrácia kérdéseiben).
• Kihívások: a globális hatalmi viszonyok változása, a gazdasági globalizáció és a régióközi kapcsolatok átalakulása mind új kihívásokat jelentenek a NAM számára. A mozgalom jövője azon múlik, mennyire képes megújulni és érdemi választ adni a 21. század problémáira (klíma, adózás, technológia, globális egyenlőtlenségek).

Mai jelentőség

Bár a hidegháború vége óta a NAM befolyása csökkent a világpolitikában, továbbra is fontos szereplő a globális déli országok érdekérvényesítésében. A mozgalom platformot ad a fejlődő államoknak közös követelések megfogalmazására nemzetközi intézmények felé, és hozzájárul a többoldalú együttműködés fenntartásához olyan kérdésekben, mint a fenntartható fejlődés, éghajlatpolitika és a globális igazságosság.

Összefoglalva: az El Nem Kötelezettek Mozgalma olyan történelmi jelentőségű és ma is élő nemzetközi fórum, amely a szuverenitás, politikai függetlenség és a fejlődő országok közös érdekeinek védelmét helyezi előtérbe. Működése ugyan változó intenzitású, de az általa képviselt alapelvek továbbra is meghatározóak a globális déli politika formálásában.

Tagok

Teljes jogú tagok

1.  Afganisztán
2.  Algéria
3.  Angola
4.  Antigua és Barbuda
5.  Azerbajdzsán
6.  Bahamák
7.  Bahrein
8.  Banglades
9.  Barbados
10.  Fehéroroszország
11.  Belize
12.  Benin
13.  Bhután
14.  Bolívia
15.  Bosznia-Hercegovina
16.  Botswana
17.  Brazília
18.  Brunei Darussalam
19.  Burkina Faso
20.  Burundi
21.  Zöld-foki-szigetek
22.  Kambodzsa
23.  Kamerun
24.  Közép-afrikai Köztársaság
25.  Chad
26.  Chile
27.  Kolumbia
28.  Comore-szigetek
29.  Kongó
30.  Kuba
31.  Costa Rica
32.  Kongói Demokratikus Köztársaság
33.  Dzsibuti
34.  Dominika
35.  Dominikai Köztársaság
36.  Ecuador
37.  Egyiptom
38.  Egyenlítői-Guinea
39.  Eritrea
40.  Eswatini
41.  Etiópia
42.  Fidzsi-szigetek
43.  Gabon
44.  Gambia
45.  Ghána
46.  Grenada
47.  Guatemala
48.  Guinea
49.  Bissau-Guinea
50.  Guyana
51.  Haiti
52.  Honduras
53.  India
54.  Indonézia
55.  Irán
56.  Irak
57.  Elefántcsontpart
58.  Jamaica
59.  Jordan
60.  Kenya
61.  Kuvait
62.  Laosz
63.  Libanon
64.  Lesotho
65.  Libéria
66.  Líbia
67.  Madagaszkár
68.  Malawi
69.  Malajzia
70.  Maldív-szigetek
71.  Mali
72.  Mauritánia
73.  Mauritius
74.  Mongólia
75.  Marokkó
76.  Mozambik
77.  Mianmar
78.  Namíbia
79.    Nepál
80.  Nicaragua
81.  Niger
82.  Nigéria
83.  Észak-Korea
84.  Omán
85.  Pakisztán
86.  Palesztina
87.  Panama
88.  Pápua Új-Guinea
89.  Paraguay
90.  Peru
91.  Fülöp-szigetek
92.  Katar
93.  Ruanda
94.  Saint Kitts és Nevis
95.  Saint Lucia
96.  Saint Vincent és a Grenadine-szigetek
97.  São Tomé és Príncipe
98.  Szaúd-Arábia
99.  Szenegál
100.  Seychelle-szigetek
101.  Sierra Leone
102.  Szingapúr
103.  Szomália
104.  Dél-Afrika
105.  Dél-Szudán
106.  Sri Lanka
107.  Szudán
108.  Suriname
109.  Szíria
110.  Tanzánia
111.  Thaiföld
112.  Kelet-Timor
113.  Togo
114.  Trinidad és Tobago
115.  Tunézia
116.  Türkmenisztán
117.  Uganda
118.  Egyesült Arab Emírségek
119.  Üzbegisztán
120.  Vanuatu
121.  Venezuela
122.  Vietnam
123.  Jemen
124.  Zambia
125.  Zimbabwe

Korábbi tagok

1.  Ciprus Ciprus a NAM alapító tagja, de 2004-ben Máltával együtt megszűnt a tagságuk, amíg az Európai Unió tagjává nem váltak.
2.  Málta Málta hivatalosan 1974-ben csatlakozott az El Nem Kötelezettek Mozgalmához, majd 2004-ben Málta Ciprussal együtt megszüntette tagságát, amíg az Európai Unió tagjává nem vált.
3.  Lengyelország Lengyelország hivatalosan 1989-ben csatlakozott az El Nem Kötelezettek Mozgalmához, majd 2004-ben Ciprussal és Máltával együtt megszüntette tagságát, amíg az Európai Unió tagjává nem vált.
4.  Jugoszlávia Jugoszlávia a NAM alapító tagja. A jugoszláv főváros, Belgrád a NAM szülőhelye. Jugoszlávia 1961 és 1964, valamint 1989 és 1992 között a NAM csúcstalálkozóinak házigazdája volt. Az el nem kötelezettek mozgalmából 1992-ben a feloszlással együtt kiléptek. Bosznia-Hercegovina a volt Jugoszlávia egyetlen olyan része, amely jelenleg csatlakozott az El nem Kötelezettek Mozgalmához.
5.  Ukrajna (megszűnt a megfigyelői státusz)

Megfigyelők

A következő országok és szervezetek rendelkeznek megfigyelői státusszal:

1.  Albánia
2.  Argentína
3.  Örményország
4.  El Salvador
5.  Izrael
6.  Kazahsztán
7.  Kiribati
8.  Kirgizisztán
9.  Macedónia
10.  Marshall-szigetek
11.  Mexikó
12.  Mikronézia
13.  Montenegró
14.  Nauru
15.  Palau
16.  Szamoa
17.  Szerbia
18.  Dél-Korea
19.  Salamon-szigetek
20.  Tádzsikisztán
21.  Tonga
22.  Tuvalu
23.  Uruguay
24.  Ukrajna
25.   Vatikánváros

 

Az el nem kötelezettek mozgalmának tagállamai (2018). A világoskék államok megfigyelői státusszal rendelkeznek.

Tagok

Teljes jogú tagok

1.  Afganisztán
2.  Algéria
3.  Angola
4.  Antigua és Barbuda
5.  Azerbajdzsán
6.  Bahamák
7.  Bahrein
8.  Banglades
9.  Barbados
10.  Fehéroroszország
11.  Belize
12.  Benin
13.  Bhután
14.  Bolívia
15.  Bosznia-Hercegovina
16.  Botswana
17.  Brunei Darussalam
18.  Burkina Faso
19.  Burundi
20.  Zöld-foki-szigetek
21.  Kambodzsa
22.  Kamerun
23.  Közép-afrikai Köztársaság
24.  Chad
25.  Chile
26.  Kolumbia
27.  Comore-szigetek
28.  Kongó
29.  Kuba
30.  Costa Rica
31.  Kongói Demokratikus Köztársaság
32.  Dzsibuti
33.  Dominika
34.  Dominikai Köztársaság
35.  Ecuador
36.  Egyiptom
37.  Egyenlítői-Guinea
38.  Eritrea
39.  Eswatini
40.  Etiópia
41.  Fidzsi-szigetek
42.  Gabon
43.  Gambia
44.  Ghána
45.  Grenada
46.  Guatemala
47.  Guinea
48.  Bissau-Guinea
49.  Guyana
50.  Haiti
51.  Honduras
52.  India
53.  Indonézia
54.  Irán
55.  Irak
56.  Elefántcsontpart
57.  Jamaica
58.  Jordan
59.  Kenya
60.  Kuvait
61.  Laosz
62.  Libanon
63.  Lesotho
64.  Libéria
65.  Líbia
66.  Madagaszkár
67.  Malawi
68.  Malajzia
69.  Maldív-szigetek
70.  Mali
71.  Mauritánia
72.  Mauritius
73.  Mongólia
74.  Marokkó
75.  Mozambik
76.  Mianmar
77.  Namíbia
78.    Nepál
79.  Nicaragua
80.  Niger
81.  Nigéria
82.  Észak-Korea
83.  Omán
84.  Pakisztán
85.  Palesztina
86.  Panama
87.  Pápua Új-Guinea
88.  Paraguay
89.  Peru
90.  Fülöp-szigetek
91.  Katar
92.  Ruanda
93.  Saint Kitts és Nevis
94.  Saint Lucia
95.  Saint Vincent és a Grenadine-szigetek
96.  São Tomé és Príncipe
97.  Szaúd-Arábia
98.  Szenegál
99.  Seychelle-szigetek
100.  Sierra Leone
101.  Szingapúr
102.  Szomália
103.  Dél-Afrika
104.  Dél-Szudán
105.  Sri Lanka
106.  Szudán
107.  Suriname
108.  Szíria
109.  Tanzánia
110.  Thaiföld
111.  Kelet-Timor
112.  Togo
113.  Trinidad és Tobago
114.  Tunézia
115.  Türkmenisztán
116.  Uganda
117.  Egyesült Arab Emírségek
118.  Üzbegisztán
119.  Vanuatu
120.  Venezuela
121.  Vietnam
122.  Jemen
123.  Zambia
124.  Zimbabwe

Korábbi tagok

1.  Ciprus Ciprus a NAM alapító tagja, de 2004-ben Máltával együtt megszűnt a tagságuk, amíg az Európai Unió tagjává nem váltak.
2.  Málta Málta hivatalosan 1974-ben csatlakozott az El Nem Kötelezettek Mozgalmához, majd 2004-ben Málta Ciprussal együtt megszüntette tagságát, amíg az Európai Unió tagjává nem vált.
3.  Lengyelország Lengyelország hivatalosan 1989-ben csatlakozott az El Nem Kötelezettek Mozgalmához, majd 2004-ben Ciprussal és Máltával együtt megszüntette tagságát, amíg az Európai Unió tagjává nem vált.
4.  Jugoszlávia Jugoszlávia a NAM alapító tagja. A jugoszláv főváros, Belgrád a NAM szülőhelye. Jugoszlávia 1961 és 1964, valamint 1989 és 1992 között a NAM csúcstalálkozóinak házigazdája volt. Az el nem kötelezettek mozgalmából 1992-ben a feloszlással együtt kiléptek. Bosznia-Hercegovina a volt Jugoszlávia egyetlen olyan része, amely jelenleg csatlakozott az El nem Kötelezettek Mozgalmához.
5.  Ukrajna (megszűnt a megfigyelői státusz)

Megfigyelők

A következő országok és szervezetek rendelkeznek megfigyelői státusszal:

1.  Albánia
2.  Argentína
3.  Örményország
4.  Brazília
5.  El Salvador
6.  Izrael
7.  Kazahsztán
8.  Kiribati
9.  Kirgizisztán
10.  Macedónia
11.  Marshall-szigetek
12.  Mexikó
13.  Mikronézia
14.  Montenegró
15.  Nauru
16.  Palau
17.  Szamoa
18.  Szerbia
19.  Dél-Korea
20.  Salamon-szigetek
21.  Tádzsikisztán
22.  Tonga
23.  Tuvalu
24.  Uruguay
25.  Ukrajna
26.   Vatikánváros

 

Az el nem kötelezettek mozgalmának tagállamai (2018). A világoskék államok megfigyelői státusszal rendelkeznek.

Kérdések és válaszok

K: Mi az az el nem kötelezettek mozgalma?

K: Mikor indult a mozgalom?

K: Ki volt az az öt vezető, aki létrehozta a mozgalmat?

K: Mit gondolt ez az öt vezető a fejlődő országokról?

K: Mi áll az 1979-es Havannai Nyilatkozatban?

K: Hány tagja van ma a NAM-nak?

K: Mekkora népességet képvisel ma a NAM?

Keresés betűvel