Gamal Abdel Nasser — Egyiptom elnöke, nasszerizmus és pánarabizmus

Gamal Abdel Nasser — Egyiptom elnökének életrajza és hatása: nasszerizmus, pánarabizmus, Szuezi-csatorna államosítása, el nem kötelezettek mozgalma és öröksége.

Gamal Abdel Nasszer Husszein (1918. január 15. - 1970. szeptember 28.) Egyiptom második elnöke volt 1956-tól haláláig. Az első elnökkel, Muhammad Naguibbal együtt ő vezette az 1952-es egyiptomi forradalmat, amely megdöntötte az egyiptomi és szudáni monarchiát, és új korszakot hozott Egyiptomban. Ez a változás Egyiptomot szocialistább és modernebb országgá tette. Naguib 1954-ben lemondott elnöki tisztségéről; Nasszer ezután fokozatosan megerősítette hatalmát, és 1956-ban hivatalosan is elnökké választották. Támogatta a pánarab nacionalizmust, beleértve a Szíriával való egyesülést, amely nem tartott sokáig.

Nasszer a modern arab történelem és politika egyik legfontosabb politikai alakjának számít. Vezetése alatt Egyiptom államosította a Szuezi-csatornát és számos más iparágat, és fontos szerepet játszott az imperializmus megállításában az arab világban és Afrikában. Fontos szerepet játszott az el nem kötelezettek mozgalmának elindításában is. Nasszer pánarabizmusának változata, amelyet gyakran "Nasszerizmusnak" neveznek, nagyon népszerű volt az arab világban az 1950-es és 1960-as években. Még azután is, hogy a hatnapos háborúban az arab hadseregek felett aratott izraeli győzelem rontotta a közvélemény megítélését, sok arab még mindig az arab méltóság és szabadság szimbólumaként tekint Nasszerre.

Korai évek és katonai pálya

Nasszer Alexandriában született, középosztálybeli családban. Katonai iskolába járt, és tisztté lépett elő a királyi egyiptomi hadseregben. A katonai pálya során szerzett kapcsolatai és politikai tapasztalatai vezettek az 1952-es hadsereg által vezetett puccshoz, amelynek célja a korrupció és a brit befolyás visszaszorítása volt. A forradalom után Nasszer és társai létrehozták a Szabadtiszteket (Free Officers), amelyek kulcsszerepet játszottak az új politikai rend kialakításában.

Belföldi politika és társadalmi reformok

Nasszer belpolitikai programját a gazdaság modernizálása, a földreform és a társadalmi igazságosság előmozdítása határozta meg. Az államosítások mellett a kormány jelentős beruházásokat hajtott végre az oktatás, az egészségügy és az infrastruktúra területén. Az Aszváni Nagydam (Aswan High Dam) megépítése és az iparosítás ösztönzése központi része volt a fejlesztési terveinek. A földreform korlátozta a nagybirtokok méretét, és földet juttatott a parasztságnak, ami széles társadalmi támogatást hozott.

A politikai életben Nasszer határozott kézzel lépett fel az ellenzékkel szemben: betiltotta vagy korlátozta a korábbi politikai pártokat, és időnként elnyomta a politikai ellenfeleket. A Muszlim Testvériségre különösen kemény intézkedéseket vezetett be, miután az 1954-es merényletkísérlet vádjával több vezetőt bebörtönöztek és szervezetüket visszaszorították.

Külpolitika: pánarabizmus, Szuezi-válság és a Nemzetközi Mozgalom

Nasszer külpolitikáját a pánarabizmus és a harmadik világ országainak függetlensége iránti elkötelezettség jellemezte. 1956-ban, amikor államosította a Szuezi-csatornát, ez közvetlen összetűzést eredményezett Nagy-Britanniával, Franciaországgal és Izraellel; a Szuezi-válság azonban politikailag Nasszer malmára hajtotta a vizet: a nyugati visszavonulás után megnőtt tekintélye az arab világban.

Nasszer támogatta a Szíriával való egyesülést (az 1958 és 1961 közötti Egyesült Arab Köztársaság létrehozását), bár az egyesülés rövid életű volt és végül felbomlott. Nemzetközi téren fontos szerepet játszott a Nemzetközi Mozgalom (Non-Aligned Movement) létrehozásában, amely a hidegháború két szuperhatalmától való távolságtartást hirdette és a fejlődő országok együttműködését szorgalmazta.

Gazdaság és társadalom

Nasszer gazdasági irányvonala vegyes eredményeket hozott. Az állami beruházások és a nagy infrastrukturális projektek – köztük az Aszváni gát – modernizálási eredményeket hoztak, de az államosítások és központi tervezés idővel gazdasági akadályokhoz, bürokráciához és hatékonysági problémákhoz vezettek. A szociális programok azonban növelték az iskolázottságot és javították az alapellátást sok egyiptomi számára.

A hatnapos háború és következményei

1967-ben kitört a hatnapos háború, amelyben Izrael gyors győzelmet aratott az arab koalíció felett, és elfoglalta a Sína-félszigetet, a Gázai övezetet, a Golán-fennsíkot és a Ciszjordániát. A vereség súlyosan megrendítette Nasszer tekintélyét és az általa képviselt pánarab mozgalom hitelét. A háború politikai és katonai következményei hosszú távon befolyásolták a térség geopolitikáját.

Halála és öröksége

Nasszer 1970. szeptember 28-án halt meg, halála egész Egyiptomot megrázta: tömegek vonultak az utcákra gyászolják. Öröksége összetett: egyesek hősies antikolonialista vezetőként, a függetlenség és harmadik világ egységének szimbólumaként emlékeznek rá; mások kritikusan ítélik meg autoriter politikáját, a gazdasági problémákat és a politikai pluralizmus korlátozását. Eszméi — a Nasszerizmus elemei: pánarabizmus, állami irányítású modernizáció, és a nemzetközi függetlenség hangsúlyozása — tovább éltek az arab politikai gondolkodásban és befolyásolták a régió következő nemzedékeinek törekvéseit.

Fontosabb események és tények röviden:

• Született: 1918. január 15.
• Vezető szerep az 1952-es forradalomban; elnök 1956–1970.
• 1956: Szuezi-csatorna államosítása és a Szuezi-válság.
• 1958–1961: Egyesült Arab Köztársaság (Egyiptom és Szíria) rövid egyesülése.
• 1967: hatnapos háború veresége.
• 1970: Nasszer halála és jelentős hatása az arab világra.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Gamal Abdel Nasszer Husszein?

K: Mit tett azért, hogy változást hozzon Egyiptomban?

K: Meddig tartott a Szíriával való szövetsége?

K: Mi az a Nasszerizmus?

K: Milyen fontos iparágakat államosított?

K: Hogyan tekintettek az örökségére az arabok azóta?

Keresés betűvel