Fidel Alejandro Castro Ruz ( audio) (1926. augusztus 13. - 2016. november 25.) kubai forradalmár és politikus. 1959 és 1976 között Kuba miniszterelnöke, 1976 és 2008 között pedig elnöke volt. Átmenetileg átadta a hatalmat testvérének, Raúl Castrónak, amíg 2006 nyarán műtétből lábadozott. 2008. február 19-én bejelentette, hogy nem tér vissza a hatalomba. Összesen 49 évig volt hatalmon.

Korai évek és politikai indulás

Fidel Castro 1926-ban született kubai vidéki családban; apja spanyol bevándorló volt és földbirtokos. Jogot tanult a Havannai Egyetemen, ahol korán bekapcsolódott a politikai életbe és a társadalmi igazságosság ügyének képviseletébe. 1953-ban vezető szerepet vállalt a Moncada laktanya ellen elkövetett sikertelen felkelésben, amelyért letartóztatták; a perbeszédében elhangzott védőbeszéde később világszerte ismertté vált (spanyolul: La historia me absolverá, angolul: “History Will Absolve Me”). Szabadulása után 1955-ben Mexikóba emigrált, ahol a forradalmi mozgalom megszerveződött.

A forradalom és a hatalom megszerzése

1956 decemberében a Granma nevű hajón visszatértek Kubába, és gerillaharcba kezdtek a Batista-rezsim ellen a Sierra Maestrában. A gerillaharc és népszerű tömegtámogatás végül 1959. január 1-jén vezetett a Batista-rezsim bukásához. Castro kormányzata gyorsan szerveződött át, és a következő években radikális reformokat vezetett be.

Kormányzati intézkedések és társadalmi változások

  • Földreformok: nagy földtulajdonokat vettek át és osztottak szét a parasztság között.
  • Nemzetállamosítás: az ipar, a bankok és sok külföldi tulajdonú vállalat állami irányítás alá került.
  • Oktatás és egészségügy: széleskörű állami programok indultak; jelentős javulás következett be az oktatási és egészségügyi mutatókban, amellyel Kubát a régió egyik vezető országává tették ezen a téren.
  • Illiteráció elleni harc: országos kampányt folytattak az írástudatlanság felszámolására.

Nemzetközi kapcsolatok és konfliktusok

Castro kormánya hamarosan a Szovjetunióhoz közeledett, ami élesítette a feszültséget az Egyesült Államokkal. A hidegháborús évek fontos eseményei közé tartozik a Disznó-öböli invázió (1961) és a kubai rakétaválság (1962). Kuba a baloldali mozgalmak támogatásával nemzetközi szerepet vállalt, például katonai és politikai segítséget nyújtott afrikai és latin-amerikai szabadságharcosoknak (például Angola).

Kritika, belpolitikai elnyomás és gazdasági nehézségek

Bár sokan elismerik a szociális eredményeket, Castro rendszerét széles körben kritizálták a politikai pluralizmus hiánya, a médiaszabadság korlátozása és az ellenzék elnyomása miatt. Az emberi jogi szervezetek rendszerint kifogásolták az ellenzéki politikusok, újságírók és aktivisták elleni bánásmódot. A Szovjetunió összeomlása után (1991) Kuba súlyos gazdasági válságba került — a “speciális időszak” éveiben drámai mértékben csökkent az életszínvonal és a fogyasztás.

Vezetői stílus, tevékenység és írások

Castro karizmatikus, hosszú beszédeiről és intenzív politikai jelenlétéről volt ismert. Számos cikket és beszédet publikált évtizedeken át; közismert publicisztikái és napi kommentárjai befolyásolták a kubai közéletet. Hivatalosan több évtizeden át ő volt a kubai politikai irányítás központi figurája.

Visszavonulás, halál és örökség

2006-ban egészségi okokból ideiglenesen átadta a hatalmat testvérének, Raúl Castrónak, majd 2008-ban végleg lemondott. Fidel Castro 2016. november 25-én halt meg. Halála után országos gyász volt Kubában, és hamvait később a Santiago de Cuba-i Santa Ifigenia temetőben helyezték el.

Örökség

Fidel Castróhoz vegyes emlékek kötődnek: sokan dicsérik az ingyenes egészségügyi és oktatási rendszert, a szociális biztonság növelését és a nutális függetlenség eszméjét; mások pedig a politikai szabadságjogok korlátozását és a központi gazdasági irányítás okozta tartós nehézségeket róják fel neki. Öröksége ma is vitatott, és Kuba történetében döntő szerepet játszott a XX. század második felétől kezdve.